login |

Perry Mason: 3 rész után – könyvolvasóként

2020. 07. 07. 21:30 - Írta: winnie

19 hozzászólás | kategória: kritika,

Az HBO új (kosztümös) bűnügyi sorozatának élvezetéhez nem kell az égvilágon semmit sem tudni Perry Mason karakteréről, az irodalmi háttérről, főleg, hogy nem is adaptációról van szó, hanem az Erle Stanley Gardner-könyvek fiktív előzménytörténetéről. Azonban én mégis azt mondom, hogy ez a sorozatot legjobban a könyveket, vagy legalábbis a karaktereket ismerők fogják élvezni.

És ezt még akkor is állítom, ha tényleg a világon semmi köze a sorozatnak a könyvekhez, hiszen ebben egy kvázi magánnyomozó a főhős, míg a könyvek egy ügyvédről szólnak. De épp azért nagyon (KIMONDOM!) izgalmas a sorozat, mert tudjuk, hogy ebből a lepukkant figurából idővel a tárgyalótermek zseniális és agyafúrt dervise lesz. És talán most azt láthatjuk, hogy minderre hogy kerül sor.

Persze ez lehet, hogy spoiler, a könyvet nem ismerők számára (de ezt még bedobnám az alapműveltség skatulyába), hiszen előre vetít bizonyos dolgokat, az meg pláne, hogy a Perry Mason-ben szerepelnek olyan karakterek, akiket ugyancsak ismerhetnek az olvasók, és a főhős velük való viszonya az, ami számomra végképp nagyon megemeli a sorozatot, aminek az első részét még csak alig 5/10-re értékeltem, a folytatást viszont 7, illetve 8/10-re.

Szóval a tovább mögött folytatom spoilerek nélkül, azonban annyit el fogok árulni, hogy kik azok, akiket ismerni lehet a könyvekből, és hogy ott milyen szerepet töltenek be. Nem mintha nehéz lenne kitalálni, de aki szeretné, hogy váratlanul érjék őt a személyes kapcsolatok alakulása, az most ne klikkeljen, mert ezek az apró infók számukra spoileresek is lehetnek.

Szóval. Nyilván a sorozat baromi jól néz ki és nagyon hangulatos. Frankón átadja azt a korhangulatot, mind ami a külsőségeket, mind pedig, ami az emberek gondolkodásmódját illeti, az pedig, hogy képesek voltak ilyen háborús jeleneteket prezentálni az 1×02-ben, remekül mutatja a készítői ambíciókat, szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen irányba megy a PM, de akkor 2+2 bekezdés arról, hogy mi az, ami a könyveseket megfoghatja – és engem meg is fogott.

Nyilván Della Street és Paul Drake karakteréről van szó. Kezdem Della-val, mert nehezemre esne elhinni azt hogy egy random néző akkora figyelmet szentelne neki. Oké, most jobban kiemelésre került, de egy titkárnő (még, ha több is annál) azért már csak a foglalkozása miatt sem tűnik fel annyira az embernek, nem? Viszont akik ismerik a könyvet, abszolút másképp néznek rá, és engem személy szerint egyre jobban megfog a karakter és Juliet Rylance játéka, nagyon jók Perry-vel (vagy Mason-nel? magam sem tudom), nem csak a szóváltásaik, hanem egy pillantásaik (CHEMISTRY!), és ezek mögé nem tudom, hogy ki mennyire lát szűz szemmel.

Abból pedig, hogy a mostani felállás szerint EB az ügyvéd, Perry Mason nyomoz neki és Della Street a titkárnő, a könyvekben pedig Mason az ügyvéd és Paul Drake nyomoz neki, Della Street pedig marad titkárnő, lehet következtetni arra, hogy EB nem sokáig lesz már közöttünk, s bár hiányoltam az erre utaló jeleket az első két részben, azért az 1×03 erre erősített rá – persze meglátjuk, hogy mi lesz.

A másik karakter pedig Drake, akit az átlagnéző (gondolom én) egy nem túl érdekes mellékszálnak vélhet, s akinek a szerepét az infó átadása után az is lehet, hogy ennyinek gondolhatná az ember (mondjuk nyilván nem véletlenül ismertük meg a magánéletét, ami…, mindegy), de mi tudjuk, hogy ő nemsokára Perry Mason-nek fog dolgozni, vagyis nem lesz tovább rendőr.

De most nem is a sztoriban betöltött szerepe érdekes számomra, hanem az, hogy miképp alakul a viszonya a főhőssel, és ezt is nagyon érdekes volt nézni. És miatta és Della miatt is gondolom úgy, hogy a plusz infóval rendelkezők számára több réteget ad a sorozat, más kérdés, hogy a többiek lesznek ők azok, akik komolyabban meg tudnak majd lepődni, ami lehet, hogy bőven kompenzálja őket.

Ha pedig valaki előtudás nélkül tudja élvezni a sorozatot, az a legjobb, mert számára már csak minden jobb lesz. Mert szerintem lehet élvezni, már eleve a fő karakter miatt, amiatt, amit Matthew Rhys kihoz belőle, nagyon nem 2D-s ez a figura, és egyre másra kapja a rétegeket, kíváncsi vagyok, hogy mikor fogjuk érezni őt igazán. Mert tippre van még pár szelete, amit a személyes és szakmai múltja miatt nem ismerünk.

Azt nem mondom, hogy Mason figurája annyira újító lenne, miképp a korrajz sem hoz annyi újdonságot, de a kettő együtt azért elég erős, és eladhatja a sorozatot.

És ugye ezek mellett még ott az ügy, ami… igazából a jelek szerint nem is a rejtélyre épül, hiszen tudjuk ki a tettes (elvileg), tudjuk, hogy ki a gyilkos, tudjuk, hogy mi volt a háttérben (tudjuk?), hogy kit kaptak el, stb. Viszont ettől még nagyon érdekes rétegeket kapott a gyanúsítottak személye, valamint annak kapcsán, hogy az ügyész és az ügyvéd, valamint a rendőrség nem feltétlenül az igazság kiderítésében érdekel. (Ennek kapcsán azt mondjuk nem éreztem, hogy EB miért akarja ennyire megmenteni a nőt, valahogy nem ilyennek ismertem meg.)

Elég szívszorító látni, ami történik a gyanúsítottal (még vele kapcsán is akadnak kérdőjelek bőven) a börtönben, a rendőrökkel, illetve a tárgyalóteremben, ahogy folynak mellette és a feje fölött a játszmák, és ugye szöget üthet a fejünkben, hogy mi is a szerepe az egészben Alice nővérnek.

Tatiana Maslany nem semmi, amikor a közönség előtt áll, zseniálisan hozza azt a karaktert, amit egyébként teljesen eltérő valódi karaktere is csak eljátszik, és az 1×03-ban elkezdtem gondolkodni azon, hogy vele vajon behoznak egy második ügyet a gyerekrablás és -gyilkosság mellé, vagy őt is hozzá akarják ehhez az esethez kapcsolni. Utóbbi esetben gőzöm sincs hogy akarják tenni, előbbi esetben pedig érdekes lenne az elképzelés.

Persze száz szónak is egy a vége, egyelőre bejön a sorozat. Az eleje nem nagyon fogott meg, de nálam szinte mindig ez a helyzet a kosztümösök esetében, és sokszor nem is vagyok türelmes, most viszont ahogy kitartottam, úgy szippantott be a világ, és szerintem, ha újranézném az 1×01-et, már sokkal jobban bejönne, és tuti, hogy sok mindent fel is fedeznék benne, ami elsőre az érdektelenségem miatt elment mellettem.

Szeretem, amikor érzelmeket hoznak elő belőlem az ilyen, száz évvel korábban játszódó történetek, és itt a mocsokságok láttán, hallatán, bizonyos szereplők stílusa miatt bizony olykor ökölbe szorul kezem.

Egyedüli negatívumként talán a zenét tudom megemlíteni, mert egy dolog, hogy amikor disszonánsra veszik, az cseppet sem jön be, de amikor csak kísér, vagy próbál egy fokkal epikusabb lenni, az is elég jelentéktelennek hat, némiképp csalódás, karakter nélküli. Cserébe, amikor nem zenekar, hanem “számok” vannak, azok bejönnek, pedig nem az én stílusom hatja át ezt a kort.

ui: Sehova nem tudtam beilleszteni, így marad az utóirat, de az 1×02-ben az a pörgős irodai jelenet a folyton csörgő telefonokkal Perry, Della és EB között valami zseniális volt, számomra az év egyik legjobbja.

19 hozzászólás Ne habozz!

miles - 2020. 07. 07. 22:08

Lehet, sőt remélem, hogy ezt most félreértettem. Pedig nem.
cca 1500 könyvet olvastam (köztük sok ponyvát is), de ezidáig nem hallottam Perry Masonról.
Az alapműveltség része lenne? Nem hinném.

speranza - 2020. 07. 07. 22:30

A könyvekhez képest az egyedüli kakukktojás, aki egy kicsit kilóg a sorból – legalábbis egyelőre – az Paul Drake figurája. A többiek nagyjából hozzák azokat a személyiségjegyeket, amiket a könyvben is, de ő (itt még) nem. Della okos és felkészült, Mason dörzsölt, Drake viszont érthető okokból nagyon visszafogott, megfontolt figura, míg a könyvekben emlékeim szerint (de a 90-es évek filmjeiben biztosan) inkább egy vidám, vagány alak volt, aki minden helyzetben feltalálta magát.
Az első rész még engem se győzött meg annyira, de a második már világossá tette, hogy ennek a sorozatnak van létjogosultsága. :)

winnie - 2020. 07. 07. 23:04

speranza: igen, lehet, hogy neki is meglesz az átalakulása, mert itt nem nagyon lehet más, bár mondjuk otthon sem feltétlenül laza, szóval a fene sem tudja, hogy mi lesz, hogy lesz.

winnie - 2020. 07. 07. 23:14

miles: természetesen nem sértegetni akartam vagy lenézni, csak magamat győzködtem, hogy ez nem spoiler, és ahogy nézem, jó pár korábbi posztban leírtuk aggódàs nélkül.

szerintem itt ne magadból indulj ki, hogy ha nem ismered, akkor nem része, én sem magamból teszem, hogy ismerem, ezért tuti, hogy része, hisz például Gideon Fellre, Lew Archerre vagy Arsene Lupinre biztosan nem mondanám ezt, pedig aki szereti a krimiket, azok számára ők is ismerősek.

nyilván nem azt jelenti, hogy bárki számára stigma, ha nem hallott róla, vagy ha nem tudja, hogy mi a foglalkozása (én is sok alap dolgot nem ismerek, például technológia vagy kortárs zene terén), de abból indultam ki, hogy 10 éven át volt anno tévéképernyőn, és e.s. gardner a legtöbb példányban elkelt író volt a maga idejében. tehát volt egy időszak, 1930 és 1980 között, amikor szinte mindenki tudta, hogy kiről van szó. amerikában. országhatáron túl már nyilván másképp terjed az infó, de a 30-as években itthon is megjelent vagy két tucat könyve.

az viszont tény, hogy ahogy jönnek az újabb és újabb generációk, úgy kopnak ki a híres regényfigurák a köztudatból, ha nincs más jelenlétük. én a “magam idejében” úgy voltam, hogy az akkori regényekről, amik sorozatban jelentek meg, nagyjából tudtam, hogy mi fán teremnek, de ma már nagyságrendekkel több a könyv is, így esélytelen lenne követni mindent, nem is részei semmilyen alapműveltségnek.

a legjobb analógia nyilván az lenne, hogy ahogy poirot-ról tudják sokan, hogy nyomozó, úgy róla is, hogy ügyvéd, de ugyanúgy jöhet bárki ezt kétségbe vonni, hogy ő poirot-t nem ismeri. de utóbbinak előnye van, mert több film és folyamatos tévés jelenlét tette jelentősebbé a jelenlétét – még most is van filmje, bár most már perry mason is jelen van ismét. (cserébe robert langdonra nem mondanám, de conanra igen.)

szóval, ha nem is poirot-szintű az ismertsége az évtizedes popkult jelenlét hiánya miatt, szerintem azért mondjuk Charlie Chan vagy Phil Marlowe szintjén túl mutat (most folyton csak nyomozók jutnak eszembe, más ügyvéd nem:), és róluk megint csak sokan tudják, hogy kik voltak. de nem mindenki. (ahogy, mint a never have i ever kapcsán megkérdeztem, és kaptam 50-50%-os választ nagyjából, John McEnroe-t sem fogják sokan ma ismerni, pedig azért mégiscsak az egyik nagyság volt a maga területén.)

Python - 2020. 07. 08. 01:23

@miles: Az USA -ban még a popkultúra része Perry Mason karaktere. Persze kb. 40 éves kor felett. :P ;) Kb. mint Petrocelli, csak jóval ismertebb és rajongotabb karakter. Míg 40 alatt max. a fanatikus detektív regény rajongók ismerik még az USA -ban is, és kb. ez igaz a világ többi részére is. Az egykori szocialista blokk országaiban pedig Mason kvázi kollektíve kimaradt…, aki meg olvasta a ’30 -as években, azok zöme már nem is él.

Eddig a Dark S03 mellett ez az év egyik legjobb sorozata, ha nem a legjobb! Mondom ezt úgy, hogy nem olvastam egy könyvet sem. 8-8,5/10 környéke nálam is 3 rész alapján.

Ripazha - 2020. 07. 08. 02:20

Nagyon viccesen védeni próbáltad a kijelentésedet, így elnézve te is magadból kiindulva állítottál valamit. Ez rendre mókás, kommentről kommentre hajlamosak vagytok álláspontot váltani, vagy épp rétestésztázva védeni.
Mi is az általános műveltség ez nehéz kérdés (valakinek biztos nem, és meggyőződése az általános ismerete), amerikának lehet kulturális része, de erre nem igen, és persze bombázhatjuk egymást nyomozókkal, meg egyéb ponyva karakterekkel, sőt akármilyen hivatkozással, valójában értelmetlen csatározás volna, mert mindkét fél tudna olyat mondani amit a másik fél nem, és általános műveltségnek vélné. Erős kijelentés volt, de az erősebb hogy erősnek érezted mikor rávilágítottak, hogy ejej ez erős volt…

De ennyi intermezzo elég is.

A sorozat egyébként nagyon jó, a kis noiros beütése igencsak megkapó, tudják még művelni, csak mostanában elfelejtik. Egyelőre megelégedve nézem a részeket, meglátjuk miképp alakítják tovább, bárhogy továbbvihetik, csavarral vagy anélkül…

winnie - 2020. 07. 08. 07:39

Ripazha: ó, jaj, ez van, amikor az ember nem PC:) vagy amolyan sapka/nem sapka. megtehettem, hogy nem válaszolok, de válaszoltam, tudva, hogy talán lesz, aki előkapja a “magyarázod a bizonyítványod” érvet. most jön az elnézéskérés követelése minden platformon.

lehet, hogy félreérthető voltam: nem magyarázkodok, nem védem, kiállok mellette. csak gondoltam, hogy levezetem a gondolatmenetet, és leírtam, hogy még kételkedtem is egy sort, sőt, a kritikában is direkt feltételesen fogalmaztam, hogy ezt jelezzem. annál többet nem tudok tenni, hogy

1. hozok analógiákat, hogy jelezzem, hogy sok nyomozó van, akit ismerek, de sosem raknám rájuk ezt a plecsnit. hisz miért indulnék ki magamból? mit nyerek vele? villogni akarnék olyasmivel, amit alapműveltségnek tartok?:)

2. leírom, hogy magam helyett mire alapozom a kijelentést, hogy miképp van ágyazva a popkultúrába a karakter. (ld. klasszikus sorozat, all time eladott példányszám)

3. leírom, hogy tudom, hogy az elmúlt 50 évben komolyabb jelenlét miatt kikopott a neve a köztudatból.

ennél többet nem tudtam tenni, hogy korrekt választ adjak. lehet, hogy lesz, akit ez meggyőz. akit nem, azt nem. nem egyet kell érteni vele, csak nem abból kell kiindulni, hogy “amit nem ismerek, az nem lehet alapműveltség”, mert akkor semmi sem lehet az.

a világ legtermészetesebb dolga, hogy nem ismeri valaki. ahogy írtam, szerintem john mcenroe nevét sem ismerik sokan.

winnie - 2020. 07. 08. 07:50

igazából, ahogy látom, a fő kérdés, amit te is írsz, az a definíció. hogy az alapműveltség változik-e, “kumulálódik”-e a tárgya. hogy ami ma alapműveltség, az a 80-as évek alapműveltsége, plusz az elmúlt 40 év alapműveltsége, vagy csak az elmúlt 20 vagy 40 évé, és a korábbi alapműveltség dolgok kivezetésre kerülnek-e fokozatosan, ha nem maradnak felszínen, ha nem részei a közbeszédnek és popkultúrának. hogy mindig egyre nagyobb a tömege az alapműveltségnek, vagy nagyjából azonos méretű a massza, és folyamatos a rotálódás.

a fentiek kapcsán egyébként (már, ha valaki érdekesnek találja ezt a témát) pro vagy kontra talán a legegyszerűbb simán analógiákkal “harcolni”. keresni olyan nyomozókat, regényhősöket, akik nem voltak jelen mondjuk a tévében az elmúlt évtizedekben (keresni olyan sportolókat, akik nem forognak közszájon már jó ideje.) ld. mondjuk huckleberry finn (nem nagyon szerepel mostanság) vagy a már említett phillip marlowe (vele is rég volt, csak próbálkoztak őt visszahozni). vagy artful dodger alias agyafúrt vagány. vagy sok-sok olyan karakter (mondjuk bibliaiak, vagy kortárs szépirodalmiak), akikről meg én hallottam soha.

(az alapfeltétel ilyenkor mindig az, hogy sosem érzelmi oldalról kell közelíteni. hogy valaki kijelenti-e azt, hogy van olyan alapműveltségbe tartozó dolog, amit ő nem ismert, vagy csak azt ismeri el alapműveltségnek, amiről ő is tud.)

egy biztos: míg perry masonre a fentit mondanám, az írójára, erle stanley gardnerre már nem biztos. már ez is mutatja, hogy elég ingatag ez az egész.

alvering - 2020. 07. 08. 08:08

Egyetértek winnie-vel, hogy egyre jobbak lettek a részek.

S mivel egyelőre nem a sorozatról az infó az érdekes itt, hanem hogy mi az “alapműveltség” :), én is kiegészítem egy kis plusz info-val, miért lehet/kellene ismertnek lennie itthon.

Nyilván korosztályos sajátosság, de egy kor felett a krimik esetében az Albatrosz könyvek https://hu.wikipedia.org/wiki/Albatrosz_k%C3%B6nyvek és az Európa könyvkiadó “Fekete könyvek” https://moly.hu/listak/fekete-konyvek-europa-kiado
jelentik az alapot. Ez volt a “mainstream” média nálunk olyan években, amikor nem több száz TV csatornán, több száz rádión, rengeteg? könyvkiadón keresztül érték el afogyasztókat, s amikor az aranylemez nem 2000 db-t, hanem 100.000-et jelentett.
S PM esetei – E.S. Gardner könyvei nagyban szerepeltek köztük. IMHO nem véletlenül.
Megkerülhetetlen volt.
Az is jelent valamit, hogy 40 éven keresztül folyamatosan jelentek meg ESG művei, s nem csak az USA-ban vált ismertté.

Los Alamuszi - 2020. 07. 08. 10:08

Nem bizonyitek arra, h az alapmuveltseg resze, de Perry Mason nekem 12 evesen, egy influenza alatt az elso elolvasott krimim volt (Albatrosz sorozat)
Onnan faltam oket, egy idoben miatta akartam ugyved lenni. Meg Petrocelli miatt, amirol akkor is, ma is ugy gondolom, hogy a Perry Mason tortenetek inspiraltak, szinte ugyanaz, csak modern, “mai” ( hetvenes evek beli) gunyaban.
Ezert tokre felek a sorozattol, mert eddig barmelyik szamomra ikonikus olvasmanyom filmszalagra kerult (pl. Gyuruk ura trilogia), hatalmas csalodas volt, mert annyira elo keppel rogzult olvasaskor, hogy az nem felelhetett meg egy masik ember meg oly hozzaerto verziojanak sem.
De azert felkerult a megnezendok koze.

El Diablo - 2020. 07. 08. 10:11

A 80-as években, diákkoromban, olvastam kb. az összes megjelent Erle Stanley Gardner könyvet (sárga-gerincű Albatrosz sorozat), mindnek “…esete” volt a címe (Case of…).
Tegnap megnéztem az új sorozatból az első részt, és jó volt, de egyben egy nagy WTF?
Se nem “Case of …” a címe, Mason miért ennyire lepukkant, miért más ember titkárnője Della, ez meg miféle Drake, hol van Hamilton Burger???
[SPOILER]Ugye a regényben Mason ügyvéd, jólöltözött, elegáns, életigenlő, flörtöl, lendületben van, stb… Della szőke bombázó, Mason titkárnője. Drake fiatal, pimasz, éleseszű magánnyomozó, főleg Masonnek dolgozik. Hamilton Burger államügyész, Mason fő ellenfele.[/SPOILER]
Erre ma reggel kiderül, hogy előzmény-sorozat! Nekem este ez nem jött át, annyira más volt minden karakter, hogy a NYOMORULT_FELDOGOZAS folderbe raktam, de most már tudván, hogy ez előzmény, egyből átkerült az HBO_NEZNI folderbe. 😁

miles - 2020. 07. 08. 17:43

Ajajj, nem akartam vitát generálni.
Témakörönként az első kiemelkedő író kellene az alapműveltség része legyen. Persze ez nem így van. Szerintem: sajnos. Miért mondom ezt? Például az egri csillagok miatt. Gyerekként talán még élveztem is, de Homérosz valahogy színvonalasabban megírta már ezt a történetet.De lássuk be, Homérosz miatt senkiben sem fog erősödni a bizonyos okok(brrr) miatt szükséges nacionalista kötődés. Biztosan minden országnak meg van a hasonló “kiemelkedő” honvédelmi témájú műve.

Hogy mik számítanak elsőknek?
Ezt alig pár témakörben merném/tudnám kijelenteni.
Nem vagyok krimi rajongó, azaz önmagában a krimi kategória nem kelti fel az érdeklődésemet.
Nem tudnék google nélkül Sir Artur Conan Doyle-nál korábbi színvonalas krimi-írót mondani. Minden könyvét olvastam plusz nagyon tetszett Guy Ritchie mai korra átültetett értelmezésében Sherlock Holmes is.
Viszont a legjobb krimik számomra Asimov alapítványai. Talán, mert egyben scifi a témájuk is.

Asimovnál maradva ő meg az első scifi író számomra.
Fantasy téren meg … nos ott a Gyűrűk ura. Esküszöm, ha lett volna BÁRMI más (a Csongor és Tündén kívül) gyerekkoromban magyarul, akkor az első 80 oldal után befejeztem volna. és akkor még hátra volt 150 oldal sétálgatás az erdőben…
De ettől függetlenül a hősi fantasy atyjának én is Tolkient tartom. Persze (szerintem) a legjobb heroikus fantasy könyv az David Gemmel Legendája.

45 vagyok, gyerekkoromban a 30-80′ évek Amerika kedvencei nyilván nem jutottak el hozzám. Leszámítva a Zenebutikot, ahol kb havonta bemutattak 1-1.5 percet egy nyugati videóklippből :D

Amikor Erle Stanley Gardner-t olvashattam volna tiniként, az valahogy kimaradt. Helyette ott volt Leslie L Lawrence. Ami nem volt túl erős, de szem előtt volt és akkoriban nagyon élveztem. Pár hete a kezembe akadt egy könyve, az első 3 oldal után csodálkoztam, mit kedveltem ezen a bugyuta ponyván.

Szóval most azt hiszem, nem tisztem meghatározni, hogy mi alapműveltség és mi nem az. Csak valahogy bántott, hogy valami számomra teljesen fekete ló van piedesztálra állítva.

Sok jót írtok a sorozatról, majd valamikor betáblázom magamnak. Lehet.

winnie - 2020. 07. 08. 18:14

miles: ez van, kijött a palackból:) nyilván teljesen igaz, amit írsz – ez esetben ugye fontos kérdés lehet a mennyiség és a minőség elkülönítése. utóbbi az egy dolog, hogy szeretem, de ezért is akartam hivatkozni a mennyiségre, hogy a maga idejében ő volt a legolvasottabb – nyilván nem azért, mert magasirodalom volt. arra kíváncsi lennék, hogy anno a sorozat mennyire ment át a határokon, tippre közel sem, mint némelyik nyomozós, mert ugye mégiscsak tárgyalótermi volt.

speranza - 2020. 07. 08. 19:15

Kicsit off leszek, de ha már úgyis más irányt vett a társalgás, talán megbocsátható. :)
Igazuk van azoknak, akik szerint korosztályi sajátosság, hogy ki melyik írókat ismeri. Gyerekkoromban rengeteg jó sorozat volt anno, amiket egymás után olvastunk, a fent említett Albatrosz, vagy Fekete könyveken kívül ott voltak pl. a Delfin könyvek is. Ezek között találkoztam én is Gardner, Hammett, Simenon, Chandler, Ellery Queen, P. D. James, Peter Cheyney, Desmond Bagley, Leroux, Doyle, vagy Christie könyveivel.
Amit különösen szomorúnak tartok, hogy a mai gyerekek már nem csak olyan írókról nem hallottak, mint Verne, Dumas, Karl May, J. F. Cooper, Erich Kästner,Edgar Rice Burroughs, Jack London, vagy Stevenson, de olyan magyar írókról sem, mint mondjuk Janikovszky Éva (akivel személyesen is volt alkalmam találkozni), Fehér Klára, Tőke Péter, vagy a személyes kedvencem, Dékány András, aki nagyszerű kalandregényeket írt. Lehet, hogy nem mindannyian képviselték a magas szintű irodalmat, de ha a cél az lenne, hogy az emberek már gyerekként megszeressék az olvasást, akkor nem csak depresszív, végtelenül lehangoló és hazafias művek szerepelnének a kötelezők között, hanem izgalmasabb darabok is. Nekünk, 40 év felettieknek olvasási élményekben sokkal gazdagabb gyerekkor adatott meg, mint a mostaniaknak. :)

szk - 2020. 07. 08. 19:52

speranza:

Ez van akkor amikor vén trottyosok és semmirekellő nullingerek döntenek a kötelező olvasmányokról.

Sorozatról:

Juliet Rylance és Shae Whigham nagyon tetszenek, Rys is jobb mint az elején, viszont a történet ezzel a vallási vonallal nem igazán jön be.

winnie - 2020. 07. 08. 19:54

” Shae Whigham nagyon tetszenek, ”

pföjj, hogy nem említettem meg wighamet, ott a pont! hát mekkora egy fun karaktert hoz, még ha nem is szánsájnhepi a helyzete. már nem első alkalommal ilyen emlékezetes.

timoti - 2020. 07. 09. 07:29

tippem: Alice-Perry szerelmi szál

miles - 2020. 07. 10. 17:29

Nekünk, 40 év felettieknek olvasási élményekben sokkal gazdagabb gyerekkor adatott meg, mint a mostaniaknak. :)

:)

Pedig a kínálat nem szűkült, amiket mi olvastunk most is jelen vannak. Háttérbe szorulva, talán maga az olvasási kedv is visszaesett, hiszen több az “instant” média tartalom.

De nem vagyunk tehetetlenek. 20 éve, kisebbik húgomnak Karácsonyra az első Harry Potter könyvet adtam. Előtte csak azt olvasta, ami kötelező volt.
Szerencsém volt, mert beleszeretett az olvasásba és ez kitart a mai napig. Az én Harry Potterem a Tarzan sorozat volt.
Nem mozdul rá minden ajánlásomra (remélem majd-majd fogok tudni vele a Dünéről, Alapítványról is beszélgetni), de megtalálta a saját vonalát. Mára ő ajánl nekem könyveket (és sorozatokat is).
Nélküle talán sosem olvastam volna az The Expanse-t, Witchert, nem láttam volna a Darkot…

És azt meg be kell valljam, ma már sokkal lassabban haladok a könyvekkel. Régen 1-2 nap volt egy, ma már hetekig elhúzom.

speranza - 2020. 07. 15. 22:32

Igaz ugyan, hogy a fentebb említett könyvek ma is jelen vannak, de már nem számítanak „divatosnak”. A folyamat szerintem éppen a Harry Potter kötetek megjelenésekor kezdődött el, amikor is a közízlés inkább a paranormális regények irányába fordult. A könyvpiacot elözönlötték a varázslók, boszorkányok, vámpírok, tündérek, démonok, vajákosok, meg tudom is én, micsodák. Ezekben a könyvekben a „megmentést” valamilyen természetfeletti erőtől, vagy lénytől várják.
Az általam említett ifjúsági regényekben viszont épp ellenkezőleg, az emberi teljesítményen volt a hangsúly. Emberek összefogtak valamilyen cél érdekében, amit aztán egymást támogatva, sok kaland során közösen elértek. Leleménnyel, kreativitással, az egyéni teljesítmények összeadódásával, aminek a végére jellemformáló hatása volt.
A régi krimik is pont attól voltak jók, hogy nem egy számítógép köhögte ki a megoldást öt perc alatt, hanem a főhős dedukcióval jutott el az elkövetőig, azért, mert okos volt, ismerte az emberi természetet, és jó megfigyelőként levonta a maga következtetéseit. :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz