login |

The Baker and The Beauty: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2020. 07. 10. 19:20 - Írta: winnie

5 hozzászólás | kategória: 2019/20 finálék, kritika,

Since when does love make sense?

Ritkán fordul elő, hogy valami, ami korábban csak visszafogottan vártam, a kritikák és a kommentek alapján elkezdjen kifejezetten érdekelni, és utána mégis nagyot koppanjak. Az ABC újonc romantikus dramedy-je kapcsán viszont ez történt velem. Nem csak szimplán közepes lett a szememben, hanem konkrétan gyenge. Pedig még human is pozitívan írt róla a pilotkritikában…

És ezt nem fogom az eredeti, izraeli változatra fogni (holnap jön arról is a kritika), még akkor sem, ha annak és ennek a pilotja nagyjából ugyanaz, hiszen egyrészt a két történet azért elég hamar eltér egymástól, másrészt az amerikai változat már csak a játékideje miatt is többet ad. Leginkább történet szintjén, hiszen jobban kiemelik a mellékkaraktereket. Lehet, hogy azért csúszott el nálam a sorozat, mert nem csak a két szerelmesre koncentráltak?

Persze a középpontban (nagyjából…) mindvégig a Pék/Cukrász és a Szépség maradt, de inkább ott lesz nálam a kutya elásva, hogy ez a kapcsolat számomra már túl cukormázas volt – pedig én sokszor szeretem a cukormázat. Nem azt mondom, hogy nem volt őszinte, de az izraeli változat inkább járt a földön és nem tűnt annyira egyszerűnek a pár tagjainak egymásra találása, mint itt.

A finálé nagyon jól összegezte számomra azt, hogy mi minden bajom van a sorozattal, de szerintem azt is szuperül prezentálta, hogy miért is lehet szeretni a The Baker and The Beauty-t. Mint habos-babos tündérmese nagyon jól működött, nekem azonban ez (mint mondjuk a Katy Keene esetében is) sok volt. Illetve nem is ez a jó kifejezés, mert van, hogy szeretem azt, ami nagyon tündérmesés: egyszerűen ilyen összetételben nekem nem működnek a tündérmesék.

A sorozat, ha az olykor felesleges lelkizéseket kiszedjük belőle, abszolút feelgood, szívmelengető (mindenki szeret mindenkit a családban, nagyon jó látni apuékat és a tesókat is egymás között) és cukiskodva humoros, egyszerűen mosolyt varázsol az ember arcára, amikor tipikus romkom zenére történnek rohamtempóban a dolgok a képernyőn, vagy amikor latin zenére montázsoznak (a fináléban éppen sütögettek). Igen, nekem is abszolút bejönnek ezek a részek, de csak ennyi NEM ELÉG!

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül a fináléról. Ami elvileg sorozatzáró is volt, habár lehet esély a megmentésére, de ha nem is történik meg, akkor is kapunk egyfajta lezárást, nyugvó pontot, komolyabb cliffhanger nincs.

Ha a külsőségeket lehántjuk róla, a The Baker and The Beauty ugyanis mégiscsak egy felületesebb szappan marad, ami szívesen operál ki nem tárgyalt dolgok miatt, illetve félreértések miatti konfliktusokkal, és azok révén pörgeti előre a történetet, hogy aztán, a kvázi alap nélküli “összezördülések” után csodával határos módon jöjjenek a kibékülések – ld. itt a fő pár mellett Mateo-ékkal is ez történt, illetve fog történni.

Persze azért voltak olyan dolgok, amik kellemes meglepetést jelentettek számomra, például az, hogy minek után kicsit erőltetetten kiemelték Vanessa karakterét, kiderült, hogy nem csak comic relief-ként szolgál, és ez a felépítése egészen addig a pontig jutott el, hogy feltettem magamnak a kérdést, hogy miért is szakított vele Mateo, pontosabban miért nem fogadta el a fiúkérést?

A Szépség, azaz Noa kapcsán is voltak kétségeim, egész pontosan a Noa, a főnök-vonallal, valahogy nem jött át az egész a zárásban, hogy egy olyan nőről van szó, aki a maga ura, aki erős, akinek a kezében van hatalom, aki nem hagyja, hogy zsinóron rángassák, hogy mások mondják meg, hogy mi legyen – aki tudja, hogy mit akar.

A zárásban, ahogy írtam, nem hazudtolta meg magát a sorozat, a repteres jelenet a zenével és a snittekkel, nagyon klasszikus volt, kábé minden mindenhonnan ismerős volt, de ezt nyilván szándékosan írták meg így, és én sem a kefét rágtam, hanem tényleg jól eső mosollyal nyugtáztam a történéseket. Ezt elért a sorozat, szó se róla, de ahogy írtam fent, ennél több kell.

Értelemszerűen nem akarták a készítők lezárni a történetet, de gesztust gyakoroltak a nézők felé a kvázi hepi kvázi enddel, pedig pontosan tudjuk, hogy most jönnek majd a komolyabb megpróbáltatások, és hogy a 2. évadban megint valami éket kéne verni a szerelmesek közé, vagy legalábbis kihívások elé állítani a kapcsolatot. És ez kicsit “ugyanaz csak pepitában”-nak érződik, bár tény, hogy feldobják a sorozatot még másik két, sőt, három romantikus párral, hogy velük változatosak lehessenek, és ne csak a már lefutott körök miatt nyüszögjünk.

Nem tudom, hogy az itthon az Amazon Prime Video-n fellelhető izraeli Baker-rel meddig fogok maradni, de nálam nagyon hamar eldőlt, hogy ha folytatni akarom a történetet, akkor arra kell voksolnom.

Az elkövetkező napokban pedig az is kiderül, hogy lesz-e platform, amely folytatni akarja ezt a sorozatot. Mivel nem lesz sok újonc, a visszajelzések korrektek voltak és a nézettség sem zuhant meg az első rész után, így arra tippeltem, hogy lesz az ABC-nél 2. évadja, mégis kaszát kapotttalán akad vásárló a portékára máshonnan. UPDATE: Nem akadt.

5 hozzászólás Ne habozz!

Mom - 2020. 06. 12. 22:06

Ahhoz képest, hogy ez egy kétszereplős sztori kellene hogy legyen a címe alapján, a mellékkarakterekre néha több játékidő jutott, mint a Bakerre vagy a Beautyra. Együtt a kettőre még sokkal kevesebb. És bár a család szerepeltetése még belefért volna, az hogy mindenkinek külön átívelő sztorit írtak, az már túl sok volt nekem. Legalábbis az elején.

Nekem nem Nathalie Kelley-n vérzett el (aki amúgy kicsit tényleg mesterkélten hat, de ez még beleférhet a karakterébe), hanem Victor Rasukon. Számomra borzasztóan semmilyen, és a kémiát sen érzem közöttük. Főleg amikor ő beszél. Egyszerűen nem éreztem át a nagy szerelmet, aminek közöttük kellett volna hogy legyen. A kapcsoaltuk lett a végére az egész sorozat gyenge alapja.

Amit pozitívumként tudnék kiemelni, az az exbarátnő. Nem csak hogy teljesen hihető motivációkat írtak neki minden húzásához, de ráadásul teljesen normális emberi karakter volt (még akkor is, ha néha kicsit túldramatizált), nem egy papírmasé. Meg a színésznő is nagyon jól alakította. A végére sokkal szívesebben megnéztem volna az ő kapcsolatát a tesóval, mint a címszereplőkét. Úgy érzem, ők ketten tényleg sokat fejlődtek és ezt jó érzés volt nézni.

danonino1984 - 2020. 07. 10. 19:34

Nagyon feelgood volt, én szerettem. :) Aranyosak a karakterek, a köztük levő viszony (pl. Mateót az összes családtagjával és Vanessával is jó volt nézni).

cherockee - 2020. 07. 10. 22:58

Imádtam, utálom, hogy nem folytatódik. De ajánlom mindenkinek, mert az első évad végére nagyjából kerek a történet, folytatható, de van íve, van értelme.

Thomas - 2020. 07. 11. 11:45

Az elején én nagyon lelkesedtem, nem tipikus szappan volt abban az értelemben, hogy nem vesztek össze minden baromságon, hogy aztán rész végén kibéküljenek. A második fele már hullámzóbb volt, olyan rész is akadt, amikor csak egy jelenetben találkozott a két főszereplő, a fináléra meg tényleg bevetettek mindent a klisékönyvből:) De azért a rövidsége miatt kellemes emlék marad.

winnie - 2020. 07. 11. 15:00

“És ezt nem fogom az eredeti, izraeli változatra fogni (holnap jön arról is a kritika),”

elfelejtettem a Twelve-et, ebből jövő hét lesz…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz