Psych 2: Lassie Come Home
2 hozzászólás | kategória: kritika, tévéfilm, Psych
Valamiért a második Psych-tévéfilm közben azon is gondolkoztam, hogy vajon manapság is követnék-e hasonló heti ügyes sorozatot, mint amilyen ez volt az aranykorában. De a konkrét darabra térve: ilyen egy jó fanservice? Mert szerintem csak ebből a szempontból volt az, a rajongók minden igényére reagáltak.

Egyrészt visszatért Lassiter, akit az előző filmből hiányoltak sokan. Ugye a színész életében történtek kemény dolgok, de részint emiatt is működött a visszatérése érzelmi alapként, bár csak kikacsintva. Ahogy a színészek sem hagyták hátra a társukat, úgy a karakterek sem hagyták hátra Lassie-t.
– Dad, why are you watching This Is Us?
– They have the same show on ABC — but newer!
Konkrétan a nyomozót lelövi valaki a történet szerint, és gyógyulása közben furcsa dolgok történnek a kórházban, ahol van, így Shawnék ugranak be, hogy utána járjanak a dolgoknak. Miközben Juliet és a csajok a tettes után nyomoznak, mert elvileg valaki magára vállalta már a gyilkossági kísérletet, de nem teljesen tiszta az ügy. És nyilván ezek a szálak idővel összeérnek.

Mint krimi, ez nekem most annyira sem működött, ahogy a sorozat korábban. És sajnos kicsit sok idő telt el az előző film óta. Megértem, hogy a Peacock pár már készen levő tartalmát ide időzítette a streaming szolgáltatásának startjára, de két és fél év telt el a legutóbbi rész óta, és azóta már a színészeket is láthattuk mindenféle más szerepben. Valahogy ez is erősítette a “fanoknak” érzést, és mint különálló mű ezért nem működik annyira.
Évente kéne szállítaniuk egy Psych-filmet, hogy tartson a hangulat. Tippre vagy 2-3 hét lehet a forgatás maximum, legalábbis elnézve a sok greenscreent itt, jobban kéne pörgetni. Vagy hagyni a fenébe? Lehet a szünet miatt, de jó pár bevált Psych-húzás fáradtnak érződött.

Pedig tényleg megkaptunk mindent, talán csak Shawn részletekbe látását nem erőltették, de a “Gus imád kajálni”-dolgot igen, a beceneveket igen, kikacsintottak a színészek sorozataira is (a legviccesebb a This is Us leoltása volt Shawn részéről:). Ezek mellett volt rengeteg filmes nosztalgia, még valami bűnügy is. És a karakterek közötti feszültséget sem erőltették túl.
Amolyan mosolygós másfél óra a rajongóknak az egész. Tényleg így tudom összefoglalni röviden. A sorozat ismerete nélkül egy nagy semmi, de simán elvoltam vele, jó volt látni a csapatot, pár helyszínt újra, és a film, a gárda összetartása hozzáadott annyit, hogy jó érzéssel álljak fel utána.

Nem ez lesz az, amit megnézve sokan hirtelen elkezdik darálni a Psych-ot, de szerintem nem is ez volt a cél, hanem hogy a sorozatot ismerők előfizessenek, és utána esetleg újranézzék a fenn levő részeket újra. Teljes nosztalgiáról szólt, nem előrelépésről. Bár pár karakter élete kicsit bonyolódott, jöhet a kifejtésre a következő film?
2 hozzászólás Ne habozz!
A bűnügy nagyon nem működött, közben is azon kaptam magam, hogy azon gondolkozok, hogy mi is a bűntény. Ennek ellenére én baromira élveztem, az előzőnél sokkal jobban, pedig tényleg Komoly fanservice, de abból a legjobb, Gus piszoáros jeleneténél hangosan röhögtem és még jó párszor sikerült megnevettetniük a másfél óra alatt. Én csak remélem, hogy lesz még pár film, ahogy ígérték, mert talán pont az első igazi nagy sorozatomról van szó, és mindig örömmel látom a karaktereit.
Én sajnos az előzőt filmet se láttam még, de ez a Monk után a második kedvenc krimisorozatom. Simán megnéznék abból is egy-két tévéfilmet, például lehetne az a sztori, Sharonát meggyilkolták. Vagy egy Monk-Psych crosaovert. Waaah.
Ide írd
Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>
Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz