login |

Liar: a 2. évad

2020. 07. 23. 21:00 - Írta: winnie

3 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Do you ever really know a person?

Régi adósság, tudom, pedig elég hamar ledaráltam a Liar 2. évadját, mely közel sem hozott olyan jó nézői véleményeket, mint az S1, pedig…, pedig nekem ez is kifejezetten bejött.

A pszichológiai thriller első évadját persze egy (vagy két?) fokkal jobbnak találtam, de a készítők, Harry és Jack Williams (akinek tetszett a Liar, azoknak kötelező olvasmányok: Rellik, The Widow, The Missing, Baptiste), annak ellenére, hogy az előző szezon zárása elég merésznek tűnt és nem nagyon érződött rajta az, hogy meg tudna tartani a folytatásban minden komponenst, ami az S1-et annyira jóvá tette, a koncepciójával engem biztos, hogy meglepett.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Természetesen arra gondolok, hogy Andrew meghalt. És mégis sikerült őt visszahozni. Persze merték volna nem megtenni, és nyilván a flashback megoldás senki számára nem okozott meglepetést, de én azért adok nagy plusz pontot a készítőknek, hogy tudtak olyan szálat írni Ioan Gruffudd-nak, ami egyrészt nem volt erőltetett (oké, ez szubjektív, nyilván valaki annak találta), másrészt pedig tudta tovább mélyíteni a karaktert.

Bevallom, az évadnyitóban kicsit elveszve éreztem magam, mert nem nagyon volt tiszta, hogy ki visszatérő és ki új karakter. Mármint nyilván a többségnél egyértelmű volt, de időbe telt, míg leesett, hogy például Petersen-ék teljesen új szereplők, és Winnie (WINNIE!!!) korábban nem tűnt fel az S1-ben.

De épp ez volt a dara előnye, hogy szépen, fokozatosan minden helyére került bennem az S1 kapcsán, és a második részre már a legtöbb viszony világossá vált, így maradéktalanul tudtam élvezni az új szálakat, egyrészt a nyomozást Andrew halála ügyében, másrészt a haláláig vezető múltbeli események felidézését.

A hamar kikristályosodott alapfelállásnak köszönhetően kellemes, “Ki a gyilkos?”-játékot eredményezett, és egy olyan körítést, amiben természetesen mindenki hazudik (vagy legalábbis infókat hallgat el), mindenki kap valamilyen szerepet (még, ha csak red herring-eset is), és persze folyamatosan cliffhangerre futtatták ki a részeket, még ha olykor mesterséges, “nem mutatjuk meg, hogy mi a csodálkozás tárgya”-módon.

A nyomozás kapcsán kifejezetten bejött az új zsaru, Laura-ra buldogként tapadó karaktere, sőt, bár igaz, hogy Vanessa partvonalra lett szorítva, de arra abszolút nem számítottam, hogy Rory-t (aki korábban inkább csak utánfutó volt) ennyire ki fogják emelni, és a történet szerves részévé teszik – nem csak a nyomozás folyamatában afféle empatikusabb ellenpontként, hanem konkrétan a gyilkosság kapcsán is. (Mondjuk az ő szála a fiával volt talán a leginkább kétkedve fogadott a részemről.)

Karen nagy ellenfél volt, volt miért izgulni a gyilkos személyén kívül is, többek között, hogy mi lesz a sorsa a főhősnek – nyilván mindenki olyan előjellel tette ezt, ahogy hozzáállt Laura karakteréhez – kizártnak tartom, hogy csak pozitívan tették volna a nézők.

Szerintem azért sikerült bőven meglepetést okoznia a készítőknek. Nem csak a kérdések megválaszolása és a fent említett koncepció kapcsán, hanem a 2×04-ben Oliver révén még eredetsztoriba is részesülő, meggyőző manipulátor Andrew-t is sikerült úgy ábrázolni, hogy még inkább az ember bőre alá hatoljon, pedig azt hittem, hogy ez már nem is lehetséges. Ráadásul az ördögi terve is bejött volna, ha nem szól, akkor…

Az első évad motorja Andrew és Laura kapcsolata volt, és ilyen szempontból kőkemény fan service volt, hogy a második szezonban is találkozott Ioan Gruffudd és Joanna Froggatt karaktere – ami számomra végképp kellemes meglepetés volt. Nem nagyon tudtam, hogy fogják összehozni őket, ezért érdekes volt látni a további múltbéli flashback-eket, amik képesek voltak némi pluszt adni, és azt is, hogy az S1 és a gyilkosság között is volt egymással dolguk.

Nyilván nem volt jobb a 2. évad az elsőnél, és még azt is elfogadom, hogy túl okosnak akart látszani, de közel sem éltem meg nagy, sőt, akármilyen csalódásnak. Nagyon nézette magát, és simán behúzott (és el sem eresztett a végéig!) annak ellenére, hogy aggódtam, hogy a két és fél évvel korábban látott S1-ből sok mindenre nem fogok emlékezni. Felesleges volt.

Jöhet a harmadik évad? Nyugi, csak viccelek. Nyilván ennyi volt. Bár, teszem hozzá halkan, hivatalos infó nincs a csatorna részéről sem pro, sem pedig kontra, a készítők és a színészek részéről is elhangzott, hogy a terv két évad volt, és hogy nem nagyon fog már Laura története folytatódni. Még akkor sem, ha Joanna Froggatt egy korábbi nyilatkozatában meglebegtetett némi esélyt erre vonatkozóan.

Ja, a zene azt hiszem, hogy mindörökre részévé vált a sorozat playlistemnek – egyszerűen olyan szép és annyira jellegzetes, hogy mindig, amikor megszólal, menten beugrik a Liar és a hangulata, na meg a mocsaras, lápos táj, ahol megtalálták Andrew holttestét.

3 hozzászólás Ne habozz!

GG - 2020. 07. 24. 10:00

Sajnos a sorozat engem még az 1. évadban elvesztett. De Ioan Gruffudról jut eszembe, hogy nincs lassan itt az ideje, hogy kijöjjön a Harrow 3. évadja?

Király Zoltán - 2020. 07. 24. 15:18

Ioan Gruffudd csak orvos karakteres sorozatokat válal el ?

Ez már a 3. neki :D

bakaityk - 2020. 07. 24. 18:50

Köszönöm, hogy belinkelted a főcímdalt. Én is újra beleborzongtam, ahogy meghallottam. Az írásoddal és a véleményeddel maximálisan egyetértek.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz