login |

Mrs. America: vége az 1. évadnak – írta Shyllard

2020. 07. 28. 15:50 - Írta: vendegblogger

3 hozzászólás | kategória: kritika,

Az FX (valójában az FX on Hulu) idei új minisorozata az Amerikai Egyesült Államok egy fontos történelmi momentumát örökíti meg a kisképernyőn, amivel nem csak egy szórakoztató 9 résszel ajándékozzák meg a politikai szériák szerelmeseit, de az ország és a világ egy nagyon ellentmondásos jellegét és mozgalmát magyarázza el, mondhatni konyhanyelven.

Amennyiben valaki nem tudja, hol induljon el a feminizmus mára elég kusza és első látásra sokoldalúbb megértésében, azoknak a Mrs. America, mint affajta elsőéves bevezető egyetemi kurzus, tökéletes tanárként tud funkcionálni. Viszont egy sorozattól ma már ennél jóval többet várunk el, a továbbiakban pedig röviden kifejtem, mennyire sikerül megugrania (előre megsúgom, sok esetben túl is szárnyalnia) számos pontján a mára megnövekedett igényszintünket, kitérve a mozgalom ábrázolásának sikerességének kérdésére is.

A sorozat a plakáton is fémjelezett sztárjával, a Cate Blanchett által játszott Phylis Schlafly-val kezdi a bemutatkozását. Schlafly háziasszony, tanult és intelligens politikai tanácsadóként tevékenykedett eddigi élete során, akinek a nevéhez már a széria kezdő momentumában is köthető kiadott könyv. Az egyre növekvő liberális feminista mozgalom térnyerése, s több őt körülvevő igen tekintélyes férfi politikus biztatása által úgy érzi, valakinek muszáj kiállnia a hagyományos értékek mellett is.

Puskaporos hordóként robban be az általa eddig hanyagolt politikai szférába, megkezdve harcát az őt nemileg igen, azonban elméletileg kevésbé képviselő „forradalom” ellen. Mrs. Schlafly-t támogatja férje, John Slattery Fred Schafly-ja, Sarah Paulson Alice Macray-je, Kayli Carter Pamela Whalen-je és Melanie Lynskey Rosemary Thomson-ja. Velük szemben áll Rose Byrne Gloria Steinem-je, Elizabeth Banks Jill Ruckelshaus-ja, Ari Graynor Brenda Feigen-Fasteau-ja, Azu Aduba Shirley Chisholm-ja és Trace Ullman Betty Friedan-ja.

A feminista mozgalom célja az Equal Rights Amendment elfogadtatása, ami a nők munkahelyi védelmét, illetve számos más, marginalizált rétegekkel szembe való egyenlő bánásmód elérését hivatott ellátni.

A tovább mögött folytatom.

A 9 rész során minden fontosabb karakter életébe, motivációjába és politikai nézeteibe betekintést nyerhetünk, amivel a néző a feminizmus meglehetősen széleskörű skáláját ismerheti meg, jobban megértve a ma publikus szinten egyesek (sokak?) szemében meglehetősen negatív megítéléssel rendelkező irányt. Magyar nézőknek az amerikai események bemutatása nem csak affajta történelmi kuriózumként szolgálhatnak, hiszen a középpontjában levő eszme univerzális értékeket és kérdéseket feszeget, így a specifikus események ismeretének hiánya egyáltalán nem jelent hátrányt senkinek sem, sőt, akár még növelheti is az élvezeti élményt.


A feminista mozgalom bemutatása 9 részben egy meglehetősen nagy vállalkozás, ami a részek közel egy órás terjedelmének ellenére meglehetősen szűkös időkeretet jelentett. A személyes történetek, konfliktusok szerepeltetése elengedhetetlen volt, hogy koherens történetet és ne dokumentarista ábrázolást kapjanak az események, viszont a teljesen érthető, és mondhatni megkövetelt dramaturgiai irány a fő téma rovására ment néhány ponton.

Hiába Cate Blanchett-tel népszerűsítették a sorozatot, játékidőben talán csak épphogy több teret foglal el színésztársainál, aminek köszönhetően maga Phylis Schlafly jellemében is fellépnek hiányosságok. A sorozat készítői egyértelműen állást foglaltak politikailag, viszont ennek köszönhetően az olyan tevékenységek, mint a szegregációval szembeni küzdése a politikusnak, teljesen el vannak hanyagolva, hiába igyekeztek a lehető legsokoldalúbban bemutatni a nőt.

Maga a konzervatív feminizmus is, mint affajta eltévedt, internalizált patriarchális mozgalom van megjelenítve, aminek a tagjai, a főszereplőn kívül egytől-egyig tanulatlan, tájékozatlan háziasszonyok. Bármennyire is megfelel ez a történelmi valóságnak, ez így meglehetősen egyoldalúnak hathat számunkra, a készítők egyedüli mentsvárként a konzervatív nők lehető legszimpatikusabbá tételét tevését célozták meg, amivel a mozgalom tevékenységét egy az egyben aláássák.

Schlafly története egy dráma, amiben a nő hiába rendelkezik páratlan intelligenciával, a status quo-n belül elfoglalt pozíciója miatt képtelen fától látni az erdőt. Ennél fogva a konzervatív feminizmus ábrázolása nagy vonalakban nagyon is helytálló, viszont hitelességben kevésbé képes szilárd lábakon állni. Személy szerint úgy érzem, kibonthatták volna jobban is a vonalat, bevonva a készítésbe egy ezen a politikai fronton állást foglaló szakembert is. Ez érezhetően nem történt meg.

A baloldali feminizmus ábrázolása már több fokkal jobb, viszont ezt az oldalt is érik a sorozat rövidségéből adódó hiányosságok. Legnagyobb erősségeként a csoporton belüli nézeteltérések bemutatása, ami kicsit tisztázza miért is van már említett szinten negatívan megítélve a mozgalom. Kisebb-nagyobb iránybeli eltérések, mint az abortuszhoz, vagy homoszexuálisokkal való szövetségi kérdések egyre jobban szétzilálják a társaságot, amivel meglehetősen hitelesen ábrázolják a téma összetettségét.

A sok szál mozgatását megcélzó irány viszont, valamiért szinte teljesen elhanyagolja a marginalizált csoportok szerepeltetését. Uzo Aduba Shirley Chisholm-ja a sorozat során eltűnik a süllyesztőben, és bár feltűnnek a színen más színesbőrű és leszbikus tagok, (a fő gárdában is) ez a vonal a kezdetektől fogva teljesen háttérbe szorul. Ennél fogva hiába foglalnak a készítők elég egyértelműen állást politikailag, nem képesek azt az ideológiai irányhoz hűen ábrázolni.

A liberálisok sokszínű történetének bemutatásaiból, pedig egyértelműen kitűnik, hogy be tudtak volna illeszteni marginalizáltabb karaktereket szerepeltető epizódokat is a történet folyásába. Spekulálni nem akarok, de a sorozat rövidsége a végterméket igazolja, viszont ha lett volna lehetőségük még megtoldani a történetet, bőven el tudtak volna mondani még legalább 3 epizódnyi körítést, kibontva mindkét irányvonalat.

A sorozat felépítésében minden epizódban más karaktert helyez a középpontba, ezáltal teret engedve nem csak a különböző jellemeinek, de a színészeknek is. Cate Blanchett tehetségét nagyon nem firtatnám, aki látott tőle akár egy filmet is, tökéletesen tisztában lehet vele. A már felsorolt néhai hiányosságai a karakterének a játékának köszönhetően fel sem tűnik.

Küzdelme, fájdalma, gondolata minden arcrezdülésén tisztán értelmezhető, s rendkívüli mélységet kölcsönöz a más kezekben könnyen egysíkúvá válható politikusnak. Hiába ő az antihősnő, ő adja a sorozat szívét, akinek nem tudunk nem szorítani, ha csak a személyes életének sikerességéért.

Az őt támogató, felsorolt gárda egytől-egyig képes vele tartani a lépést, s a kevésbé ismert nevek sem tántorodnak el az egyes esetekben szó szerinti megküzdéstől a színésznővel. Talán Rose Byrne-t emelném még ki rajta kívül, aki játékidő és a történetben elfoglalt pozíciója tekintetében egyértelműen a másik igazi főszereplő, s rekedtes hangjával és egyedi megjelenésével egy nagyon hű és szimpatikus betekintést ad az ikonikus Gloria Steinem karakterébe.

Mint említettem, a felsorolt, és a nem említettekről való hallgatás nem jelenti azt, hogy rosszul végezte bárki is a dolgát, csupán ha mindenkiről szeretnék ejteni, még oldalakat tudnék írni. Személyes szinten John Slattery Fred Schafly-t emelném még ki, aki a férfi nem sok esetben negatív feltüntetésének ellenére képes egy csöpp szimpátiát csempészni karakterébe, minden szinten helytállva Blanchett elsöprő erejének partnereként.

Továbbá vizuálisan korhű kosztümökkel és meglehetősen szép fényképezéssel ajándékoznak meg minket a készítők, viszont utóbbi, a zenével egyetemben egyértelműen háttérbe szorult. A sötétebb színek és szemcsézett képvilág az 1970-es éveket tökéletesen képviseli, de a képi világ nem akar kitűnni, s rátelepedni az epizódokra.

A stílusbeli érdektelenségért viszont nem tudok senkit sem okolni, nem vált volna a sorozat javára, ha túlstilizált képeket és művészi hozzáállással nyúltak volna a témához. A főcím viszont mindenképpen kiemelendő, Walter Murphy: A Fifth of Beethoven-je az első pillanattól kezdve a korba repít minket, s a mellé társuló, színes, mozgalmas képvilágot könnyű kilencszer is végignézni.

Összefoglalva a Mrs. America-t a felsorolt hiányosságai ellenére nagyon sok mindenkinek tudom ajánlani. A politikai ármánykodásokat és hatalmi játszmákat kedvelőknek van miből csemegéznie, a 70-es évek szerelmesei tobzódhatnak az élvezetekben, és a remek színészi játékokat kedvelőknek is van mit értékelnie. A feminista mozgalom bemutatása bár némiképp hiányos, 9 epizódban máshogy el sem tudom képzelni, hiszen a tartalom végig szórakoztató és informatív, a médium minden formai elvárásának eleget téve.

Ajánlani tudom a téma iránt érdeklődőknek és jártasoknak is, hiszen míg előbbieknek letisztáz jó pár fontos kérdést, utóbbiaknak egy páratlanul hű sorozatbeli reprezentációval szolgálhat. Viszont érdemes fejben tartani, hogy a széria csupán párbeszédet indukál, nem maga a beszélgetés. Csak remélni tudom, hogy a politikai kérdéseket feszegető sorozatok száma folytatni fogja az utóbbi idők tendenciáját, és a dialógba még jó pár széria be fog tudni kapcsolódni.

3 hozzászólás Ne habozz!

kisanna - 2020. 08. 03. 12:29

Kivalo iras ez, nagyon jo volt olvasni!
Most neztem meg az utolso reszt, mert bar nagyon erosen indult a sorozat, valahogy 4-5 resz utan szamomra meglehetosen unalmassa, erdektelenne valt.
Talan tul sokat akartak fogni egyszerre, nem tudom.
A vege mindenesetre eros volt, az utolso jelenet meg jo nagy pofon volt:) lesz talan folytatas?

Shyllard - 2020. 08. 05. 13:04

@kisanna
Köszi a visszajelzést! Legjobb tudomásom szerint egyelőre nem lesz 2. évad, bár mondjuk én antológia sorozatként el tudnám képzelni. Vannak még dolgok, amiket kibonthatnának.

bandrew12 - 2020. 09. 21. 23:37

Szerintem is remek írás.
Tényleg remek színészi alakítás, remek fényképezés, és lebilincselő történet, amit az élet írt. Még pár részt elnéztem volna, noha az első 5 és a maradék 4 rész között eltelt 1.5 hónap szünet.
Azt emelném ki, hogy tényleg egyszerre informatív és érdekes. Mondjuk én bármilyen történetet elnéznék ebből a korból. :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz