login |

Transformers: War for Cybertron: Siege: az 1. évad – írta Shyllard

2020. 08. 09. 15:50 - Írta: vendegblogger

5 hozzászólás | kategória: animáció, kritika,

A július utolsó hetében Netflixen bemutatott Rooster Teeth-féle animációs Transformers-trilógia, a Transformers: Háború Kibertron bolygójáért első harmadára hétvégi szórakoztató, kevés odafigyelést igénylő sorozatok böngészése között akadtam rá.

A széria, legtöbbek által legalább hallomásból ismert Autobotok és Álcák háborújának kezdő felvonásának is a felvezetését mutatja be a rövid 6 részes első évadjával. 

Elöljáróban mindenképp ki akarom fejezni, hogy sosem voltam nagy Transformers-rajongó, a mozifilmek közül sem láttam mindet (amit igen, azt jobbnak láttam teljesen elfelejteni), és a régi animációkból is csak hébe-hóba rémlik valami, a Hasbro játékfigurák közül meg egy sem akadt soha a kezembe.

Ezeknek megfelelően a beszámolómat elsősorban azoknak szánom, akik hasonló cipőben járnak a témában, a széria a nagy Transformers-kánon belüli pozíciójára és abban levő összefüggéseire nem fogok reflektálni, de kommentben a tájékozottabbak észrevételeit mindenképpen szívesen olvasom.

Ahogy a sorozat címe is mutatja, a 6 rész elsősorban a Trsansformerek bolygóján, a Kibertronon vívott háborúra koncentrál. A sorozatban már egy jó ideje zajlik a konfliktus az első epizód nyitányakor, amiben mind két fél egyre jobban kezd megcsömörleni. A még független Bumblebee szemszögén keresztül elég hamar megismertetnek minket a főbb játékosokkal, nagy vonalakban felvázolva a szemben álló feleket és értékeket. 

Az első pillanattól kezdve egy nagyon tömény világépítés veszi kezdetét, számtalan egyedi zsargon, kifejezés, nyelvi sajátosság, még sajátos időmértékegység is a felszínre kerül, ami a felnőtteket és gyermekeket is egyaránt megcélzó animációs széria esetében egyeseknek még sok is lehet. Szerencsére idővel jó pár dolgot definiálnak és elmagyaráznak, de mint újonc, bőven maradtak hiányosságok és kérdések a fejemben. Mindenesetre a készítők jól érezhetően tisztelettel fordultak a nézőikhez, miközben végig figyeltek arra is, hogy ne ijesszenek el hozzám hasonló érdeklődőket sem a sorozattól. 

Alapvetően történet szempontjából is az első évad egyik fő eleme a már említett világépítés, amiben a régi rajongóknak szánt easter-egg-ek közepette az új nézők megszerzésének célját sem veszítik szem elől. Míg ezt az aspektusát remekül kezelték, a korhatárbeli különbségeket már kevésbé.

A komor és durva világ néhol teljesen szembe megy a gyermekek számára is élvezhető egyszerű történetvezetéssel, míg az egyes karakterektől való könnyű megválás pont hogy a fiatalabbaknak veheti el a kedvét. A minden korcsoportot megcélzó hozzáállás szerintem inkább hátrányára vált a sorozatnak, mert ennek az indíttatásnak köszönhetően folyamatosan két egymást ütő hangvétel cserélgeti egymást, egy sötét külsővel rendelkező, belsőleg üreges sorozatot eredményezve.

Másik fő eleme maga az ideológiai árnyaltságra való törekvés, amivel egyértelműen az idősebb korosztálynak igyekeztek kedvezni, viszont a készítőknek csúnyán bele tört a bicskájuk ebbe a kihívásba. A két fő oldal mellett, a független, harcolni nem kívánók is jelentős szerepet kapnak, viszont legtöbben az Autobotok mellett állnak, szinte érthetetlen okokból. Ugyanis egy ténylegesen remek ötlettől vezérelve a készítők Optimus és Megatron ideológiai hasonlóságait nagyon jól előtérbe helyezik, viszont mélyebbre egy pillanatig sem hajlandóak belemerítkezni a felvetett problémákba. 

Az Álcák egy Spartacus-féle mozgalmat képviselnek, egyenlőségre törekednek, viszont minden egyes felvetett érvüket, jogos problémáikat egy pillanat alatt képesek félresöpörni a készítők a gonosz tetteikre hivatkozva.

Az Autobotok meg lényegében nagyon semmi mellett sem állnak, csak úgy vannak vele, hogy nem kéne ilyen csúnyán cselekedni, amihez természetesen aztán ők sem tartják magukat, csak létszámbeli különbségeik miatt többnyire sokkal kisebb léptékekben visznek végbe szörnyűségeket. Ez az ideológiák feszegetése pedig véleményem szerint alapjaiban egy dicséretes irány, viszont biztos lesznek olyanok, akik szerint az állásfoglalásukkal az írók egyfajta politikai nézetet képviselnek, ami miatt a fiatalabb korosztályt inkább távol tartanák a sorozattól. (Sajnos hiába a jó gondolatok, ha nem kötelezik el magukat, jobb lett volna teljesen kihagyni ezt az elemet.)

Ideológiákat meg természetesen elsősorban a karaktereken keresztül közvetítik, amik előbbi elemekhez hasonlóan rendkívül felemásra sikeredtek. Elnézést kérek minden Transformers-rajongótól, de Optimus-nál csapnivalóbb vezetőt már rég láttam. Elsősorban nem a határozatlanságával van baj, hiszen korai változatáról van szó, hanem, hogy a Kiválasztott státuszbéli létén kívül semmilyen vezetői kvalitással nem rendelkezik. Tekintélyét rendszeresen megkérdőjelezik, ami nem is probléma, viszont döntéseit teljesen logikátlanul hozza meg, legtöbbször csak azért, hogy egy akciójelenethez vezethessenek minket.

Ellenpólusa Megatron sem sokkal jobb, hiszen bár ő felhoz néha jó érveket, és alapvetően intelligensen viselkedik, azonban mikor a történet úgy kívánja, IQ-ja lemegy nullába, és konkrétan a szájába rágott dolgokat sem köt össze, csak mikor már kényelmes.

Bumblebee-nek meg egyszerűen nincs karaktere, főleg amolyan néző-helyettesítőként működik, de legalább lehet neki szorítani. A három fő- mellett még számtalan mellékkarakter felbukkan, akik között akadnak ténylegesen érdekesek és jók, de rájuk olyan kevés figyelem irányul, hogy nem emelném ki őket. Egyedül Jetfire-val voltam megelégedve, aki úgy-ahogy egy egész logikus és egyenes szálat fut be, s empatizálni sem nehéz vele.

Az őket megszólaltató hangokkal nem volt probléma, viszont, ha két évad között cserék fognak bekövetkezni, senki hiánya sem igen fog feltűnni. Kár, hogy egyes hangtechnikai megoldások borzalmasok. Nem tudom, hogy az elődök előtti tisztelgésből vezérelve, de a verekedős jeleneteknél egy nagyon specifikus törés hangot használnak, minden egyes alkalommal. Mivel minden rész egy ilyen jelenethez vezet, nem lehet nem észrevenni és a végére konkrét zavaró tényezővé is vált. Emellett még számtalan átlagos hangeffektet alkalmaznak, amik közül egyik sem nagyon tartozik bele az erősebb kategóriába.

Viszont nincs minden veszve, mert ha valahol, vizualitásában remekel a sorozat. Hiába 3D-s animáció, a stílus, beállítások, fények, színek gyönyörű kontrasztja egy nagyon kivételes látványt eredményez, hiába elmosott minden közelebbről nézve. Egyedüli bajom csak az arcokkal volt, amikhez bár hozzá lehetett szokni, animációjuk végig furcsa maradt.

Összefoglalva tehát a sorozat egy véleményem szerint elsősorban Transformers-rajongókat megcélzó alkotás, ami azért külön kitérőket tesz új nézők megszerzésének érdekében is. A történet kiszámítható, számtalan remek ötlettel megtűzdelve, viszont legnagyobb különlegessége, az ideologizációja mellett nem hajlandó teljesen elkötelezni magát, így a feldobott dolgok és a rá kapott reakcióik miatt fiataloknak közel sem annyira ajánlanám, a felületessége pedig a felnőtteknek lehet zavaró. 

Egyedül látványában kiemelkedő, s csak azért is tudom könnyed délutáni kikapcsolódásnak ajánlani, mert páratlan képkockáknak lehetünk tanúi összességében egy hosszabb film játék ideje alatt. Emellett fontos megemlíteni, hogy mivel 3 szezonra tervezett sorozatról van szó, kibonthatják még a történetet jobban is, bár az eddigi irányból leszűrve ezt erősen kétlem.

Amennyiben valaki gyerekeivel közösen szeretne élvezni egy mesét, számtalan jobb, és mindenki számára élvezhető, tanulságos animációs sorozat van a Netflixen is, aki viszont ennek ellenére is bepróbálja, egy teljesen átlagos, de mindenképpen szórakoztató 6 résznek nézhet elébe.

5 hozzászólás Ne habozz!

Ayrons - 2020. 08. 09. 18:12

Optimus Prime és Űrdongó merőben új megközelítést kaptak. Optimust mindig is egy eltökélt, a céljában soha nem kételkedő, reménnyel teli vezetőnek ábrázolták. Ezzel szemben itt az Autobotok fővezére már nem annyira bízik saját magában, ahogy a harcuk ügyében sem, emellett a történet előrehaladtával egyre jobban elveszti a reményét abban, hogy valaha is képes lesz-e megmenteni szülőbolygóját.
Az Álcák oldaláról mindenképpen említést érdemel Megatron, akinek a leépülését a sorozat nagyon szépen prezentálja. Az Álcák vezére fokozatosan (részről részre) adja fel az az elveit és a becsületét a végső cél érdekében. Ez pedig nem mindenkinek tetszik, főképp Jetfirenek nem, aki az Álca sereg légierejének a főparancsnoka, aki szerint a cél nem szentesítheti az eszközt, emellett az egyik legbecsületesebb Álca a történetbe, ezek emiatt talán ő az egyik legösszetettebb karaktere a szériának.
Szóval a vezérek ezért ilyenek.

Igazán örültem annak, hogy a két frakciót nem feketén és fehéren ábrázolták a készítők, természetesen az Autobotok maradtak a jófiúk, ám az Álcák sokkal többrétegűek lettek annál, mintsem, hogy ők a rosszak. Utóbbiak bányákban dolgoztak rabszolgaként vagy gladiátor vermekben küzdöttek a felsőréteg szórakoztatására, szóval a motivációjukat bőven meglehet érteni. Arról nem is beszélve, hogy egy elég erős becsületkódexük van, amit Megatron egyre többször áthág, emiatt pedig több Álca is kezdi elveszteni a hitét az ügyük iránt.

Az Autobotoknál pedig kiderül, hogy nem mindenki volt ám egykoron olyan szent, mint most, jó páran vallatóként, a régi rezsim végrehajtójaként vagy pusztító fegyverek létrehozójaként kereste a kenyerét. Szóval kimondottan sok rétegűre sikerült megalkotni a két szemben álló frakciót, ami mindenképpen a pozitívumára válik a szériának.

A hat részen át zajló történet egyértelműen egy felvezető sztori, ám szerencsére a jobbik fajtából, ugyanis a készítők merészen, de annál sikeresebben sötétebbre vették a széria hangulatát és történetét. Ez a fajta felnőttesebb stílus piszkosul jól áll a Transformersnek. Bár elismerem, néhol eléggé lassan hömpölygött tovább a sztori, főként a közepén

Én is akarok kommentelni... - 2020. 08. 09. 18:21

Lassan minden ilyen animációs, gyerekeket is megcélzó filmen azt veszem észre (a 10 éves gyermekemmel minden ilyet megnézek ami őt érdekelheti), hogy a készítők görcsösen minden korosztálynak meg akarnak felelni, így viszont több szék között is padlót fognak.
Itt is ezt éreztem, de hogy egy filmes példával is alátámasszam: Lego Movie 2.
Moziba beültünk, a nézők negyede felnőtt, a többi max. 10-12 éves gyerek. A poénok harmadát nem értették, feszült csend volt a teremben, pár szülő meg jól felnevetett.. Ez nagyon kínos a készítőkre tekintettel:
– Agent Smith a Mátrixból
– Dalekok a Dr. Who-ból
– Sauron szeme a Gyűrűk Urából
És még bőven lehetne sorolni. Ha gyerekeknek szánjuk, akkor ezeknek semmi keresni valója a filmben (nem értették a rájuk kihegyezett poénokat, lévén nem tudják kik ők), ha feljebb célzunk életkorban, a film 2/3-a kínosan gyerekes.

Ennek a War for Cybertronnak is én úgy érzem, hogy 1/3-a nem való a gyerekemnek (nem kötötte le, elment inkább legózni, pedig látta a Transformers filmeket, valamint a régi rajzfilmek közül is sokat, a Mentő Botok pedig a kedvence volt), 1/3-a inkább felnőttek, a többi pedig töltelék volt.

Ha osztályozni kellene, a gyermekemtől kapna egy 3/10-et, tőlem pedig egy 4/10-et, és csak a látvány miatt ilyen magas mindkettőnk pontszáma.

Gegory - 2020. 08. 09. 22:28

A siege inkább a korosodó rajongóknak készült mint én mert mi vagyunk akik még értékelik a G1 design-t. A kicsiknek ott van a halálosan leegyszerűsített és bugyuta TF délelőtti matiné típusú rajzfilmek :D

wyx - 2020. 08. 10. 18:00

Félreértés a sorozatot gyerekrajzfilmként aposztrofálni, a Hasbro ugyanis néhány éve behozott egy új marketingstratégiát, miszerint külön Transformers rajzfilmeket készíttet az eltérő korosztályoknak. Az óvodáskorúak kapnak egy aranyos, nem túl durva sorozatot, aminek mellékesen még tanító jellege is van (Mentő Botok), a 20-40 éves rajongók kapnak egy rövid online sorozatot, ami a célcsoport okán sokkal inkább a durvaságra és a nosztalgiázásra hajt (Combiner Wars, Titans Return, Power of the Primes, és most ez), és a közbülső korosztálynak is odadobnak időnként valami nem túl bonyolult cuccot, hogy legyen mit nézniük (Robots in Disguise, Cyberverse).
Ám mivel a TF alapjában egy gyerek brand, mindhárom sorozattípus közt van átfedés. Például felnőtteket célzó utalások a kicsiknek való rajzfilmben, és bugyutább, átgondolatlanabb dolgok a “felnőtt gyerekeknek” valókban, illetve mindegyik erősen játékfigura-reklámnak minősül.
Egyébként lehet, hogy csak az én tapasztalataim hiányosak, viszont én rendre azt látom, hogy a három rajzfilmfajta közül a legtöbb negatív kritika pont a “felnőtt” verziókat éri. Ez főleg az ezt megelőző miniszériákra volt érvényes, amik sokkal éretlenebbnek és bugyutábbnak érződtek, mint a fiatalakat megcélzó sorozatok. Normális történetvezetést és karakterábrázolást, -fejlődést nem nyújtottak, emellett a látvány és a szinkronszínészi munka is pocsék volt, valamint ezen hiányosságaik leplezéséért kínkeservesen igyekeznek az idősebb fanok nosztalgiájára hatni. Ezek a sorozatok inkább amolyan olcsó, igénytelen rajongói videóknak érződtek, amik nagyon próbálták érettek meg durvák lenni, de pont emiatt lettek röhejesek. Sajnos az új Siege sorozat kapcsán is hasonló véleményeket látok. Felnőtteknek készülnek, de az akciójelenetek, a komolyság látszatát keltő témák és a G1-utalások felszíne mögött valamennyire gyermetegek maradtak. És persze mivel a Hasbrő fő közönsége a gyerekek, a felnőtteknek való rajzfilmek rövidebbek, elhadartabbak, nincs idejük kellően kibontakozni.

Úgy fest, az az idő már elmúlt, hogy a gyártó figyelme nagy részét egy olyan nagyszabású sorozatra összpontosította, ami minden korosztálynak megfelel. Helyette megosztja a figyelmét és a pénzét, és egy ilyen szétszórtabb franchise-t kapunk. Nekem nagyon nem tetszik ez a szegreagáltság, mert úgy érződik, hogy mindegyik sorozattípus lehetőségei korlátoltak. Pedig régebben tudtak még emlékezetest és maradandót alkotni, és merték egyazon sorozaton belül is variálni a hangulatot, a lazább, szórakoztatóbb részeket és a komolyabb drámát. Még Optimust is sikerült teljesen emberségesen ábrázolni, akár legendás hadvezérként, akár alacsony rangú, de feltörekvő csapatfőnökként jelent meg.

Csigusz - 2020. 08. 11. 09:20

Két rész után félretettem, mert a sztoriból még lehet bármi, viszont az animációja – bár megszokható – de rettenetes lett számomra.
A fenti kritika annyira nem segített benne, de Ayrons kommentje miatt lefutom ezt a maradék négy epizódot.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz