login |

NOS4A2: vége a 2. évadnak

2020. 08. 28. 16:10 - Írta: winnie

6 hozzászólás | kategória: kritika,

Eléggé híres utolsó mondatnak tűnik az évadnyitós írásomban a fellélegzésem, hogy mennyire bejött a 2×01 és a nyolc éves ugrás azok fényében, hogy milyen hatalmas csalódást okozott számomra (is?) az AMC horroros sorozatának második szezonja. Grr.

Szóval kiderült, hogy az évadnyitót leginkább az vitte el magával, hogy megismertük az új status quo-t, az új viszonyokat, az új Vic-et, hogy utána lássuk azt is, ahogy mindent és mindenkit elkezdenek leépíteni, hiszen elkerülhetetlennek tűnt az újabb összecsapás Charlie Manx-szel. Ez így is történt, ezzel nem is volt gondom, a tálalás módjával viszont annál inkább.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Hol is kezdjem? Mondjuk azzal, hogy a 2×02-ben egy deka Vic-et nem kaptunk (mint később a 2×07-ben sem)? Bevallom, itt kezdtem el kicsit aggódni, mert bármennyire is értékeltem a készítők törekvését, hogy megalapozzák Manx karakterét egy előzmény epizóddal, maga a rész sajnos nem igazán kötött le (bár persze akadtak még így emlékezetes pillanatai).

Ekkor még nem nagyon sejtettem, hogy én is beállok a kommentelők sorába, és negatívan fogok nyilatkozni a szezonról, de az ötödik rész környékén elég világossá vált bennem. Ez volt az a pont, amikor kaszáltam volna a sorozatot, ha nem határozom el, hogy mindenképp írok finálékritikát, mert azért most nincs nagy sorozatbőség, meg egyébként is, ki tudja, hogy mikor kap új sorozatot Ashleigh Cummings.

Szóval a 2×05 rávilágított sok minden gondra a szezon környékén. A készítők is elmondták, hogy az első évados alapozásra most nincs szükség, így rögtön bele tudnak ugrani a konfliktus kellős közepébe, amit nem bántam (bár a családi drámát is kifejezetten szerettem), azonban arról nem volt szó, hogy ezt ennyire (bé)akciófilmesen valósítják meg.

Hiába maradt meg a sorozat hangulata, és hiába volt vizuálisan nagyon rendben ez a világ, valahogy a lövöldözős csihipuhi nem csak untatott, hanem szekunder szégyenérzetet is kiváltott belőlem, annyira kilógott a NOS4A2 világából. Arról nem is beszélve, hogy horrort csak minimálisan tartalmazott az, amit láttunk.

Az, hogy Vic-et csak ebben a részben “kinyírták” párszor (kétszer elütötték, széttaposták a hátát, körbelőtték), az több volt ciki plot armornál, de oké, az esetlen dolgokat még el tudom nézni. Viszont a totál felesleges flikflakkokat, mint amikor ugyanazt megmutatták 3 vagy 4 szemszögből, tényleg nem tudtam hova tenni. A több nézőpontos prezentáció az egyik kedvencem, de hogy itt mi a franc szükség volt rá, hiszen szinte ugyanazt láthattuk sokszor…, nem tudom.

Hasonló összecsapottságot és erőltetettséget éreztem a 2×08-nál Bing kapcsán, amikor ő élte túl és a kihallgatására is sor került, de igazából nálam a válóok az Charlie Manx elméjének feltérképezése volt, ez a szál nem nagyon hatott meg. Gyomros igen, együttérzés nyilván nem, a sztorija működött, de ettől még eléggé elcsépelt volt, ha lehet ilyet mondani a szörnyűségek átélésére. Nem volt semmi érzelmi hatása rám.

A “szellemesdi” is elég furán csapódott le bennem Charlie feleségével, illetve Vic pasijával (mármint a halottal), nem nagyon tudtam eldönteni, hogy utóbbi csak töltelék, vagy tényleg lényeges a jelenléte. Cserébe legalább az alakításokkal elégedett voltam, főleg, amikor nem kellett akciózniuk a színészeknek, csak simán dialógok voltak, vagy kijátszották a karakterdinamikákat.

A 2. évadban oda lett a rejtély, inkább  csak akciót kaptunk, de abból nem a túl érdekes fajtát – kicsiben, mini set piece-ekkel dolgoztak, kevés konkrét sztorival. A 3. szezont (ha lesz) nyilván elkezdem, de jó eséllyel nem fogok maradni, még akkor sem, ha azzal kecsegtet minket az évad, hogy tágulni fog a világ és bővül majd a mitológia (például új strong creative-okkal, mint most a homokórás csávó, aki bár papíron annyira erős volt, hogy még Manx is tőle kért segítséget, valójában elég pocsék százalékfokkal dolgozott).

Az viszont már közel sem izgat annyira, hogy mihez akarnak kezdeni az eleinte Christmasland-ből elvágyó, majd oda visszakerülni akaró Millie-vel, valamint Bruce Wayne-nel, aki hiába menekült meg, közel sem tűnik “százasnak”.

6 hozzászólás Ne habozz!

Alain Prosztó - 2020. 08. 28. 16:34

Már Manx eredettörténeténél is nagyon rossz véleménnyel voltam az írás minőségéről, de a 2×08 még vacakabb volt. Felháborítóan ócskán és kiszámíthatóan volt összerakva, brrr. És a komplett évad se volt sokkal jobb.

Nem tudom, maradok-e még, nagyon rezeg a léc.
Innen nagyjából három irányba lehet továbbmenni (meg persze ezeknek a kombinációja is lehetséges):
1. Mégis él Manx. Nem láttuk meghalni, csak egy említés volt, knife-ot pedig lehet váltani, mint azt láttuk.
2. A lánya lesz a főgenyó, őt fogják üldözni egy évadon át.
3. Jönnek egyéb gonosz strong creative-ok, mert láttuk, hogy Manx nincs egyedül.

Gábor - 2020. 08. 28. 16:45

“A 3. szezont nyilván elkezdem,” – te már tudsz valamit? Én még sehol sem láttam hivatalos infót róla.

winnie - 2020. 08. 28. 16:52

kiegészítem, valóban félreérthető – “ha lesz”.

Cápi - 2020. 08. 28. 19:14

Értem én, hogy nem a könyvet akarták csak adaptálni, de ez így rém gagyi lett. A 3. évadra azért maradok, de ha már most ilyen kritikán alul volt az írás, sok jóra nem számítok.

Tig - 2020. 08. 29. 21:06

Én a finálét még nem láttam. A csak Charlie Manxről szóló részeknek kifejezetten örültem, ennek ellenére nagyon sok a logikátlanság, van bajom az évaddal. Nem beszélve arról, hogy a pasim lemondóan közölte “pedig az első évad végén még gondolkodtam, hogy megveszem a könyvet”. Győzködöm, hohy ettől az még lehet jó, sőt itt sokan irták, mennyivel jobb az, meglátjuk. Én Zachary Quinto miatt maradtam/maradok.

Ildi - 2020. 08. 31. 06:32

Szerintem fontos volt látni Vic meghalt exét.Lehet Wayne valami képessége?! 🤔

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz