login |

The Boys: az 1. évad – írta Matt

2020. 08. 28. 22:10 - Írta: vendegblogger

17 hozzászólás | kategória: kritika,

A szuperhős zsánerbe tartozó alkotások, azon belül is a Marvel-filmek uralták a 2010-es években a mozitermeket. Én is élveztem ezeket, Scorsese-t idézve jó kis vidámparkszerű élményeket okoztak, az pedig bravúros teljesítmény volt a Marvel részéről, hogy ennyi karaktert és történetet sikeresen kötött össze egy univerzumban. Egy-két kivételtől eltekintve azonban nem különböztek egymástól számottevően, így hamar önismétlővé váltak számomra. Ezért amikor befejeztem a Végjátékot, úgy voltam vele, hogy a műfajt, legalábbis azon szeletét, melyet a Marvel képvisel, egy időre hanyagolni fogom.

Azonban a szuperhősfilmeknek ez csak egy mainstream, családbarát vonala. Még ha sokan nem is kedvelik a Marvel-filmeket, annyit mindenképpen köszönhetünk nekik, hogy a filmjeik sikereinek köszönhetően más stúdiók is úgy döntöttek, hogy pénzt fektetnek ilyen témájú alkotásokba. A tavalyi évben két olyan szuperhősös sorozat is volt, amiket kizárólag felnőtteknek, és nem a csak akcióra és könnyed szórakozásra vágyó közönségnek szántak: a The Boys vagy péládul a Watchmen ennél jóval ambiciózusabb célokkal rendelkeztek.

Mindkettő próbálta reális módon megközelíteni azt a témát, hogy milyen lenne a világunk, ha a szuperhősök velünk együtt élnének. Míg azonban a Watchmen főleg társadalmi és politikai oldalról vizsgálta meg a kérdést, addig a The Boys nagyobb hangsúlyt fektetett az óriásvállalatok, a média, azon belül is a közösségi média kritikájára.

A két sorozat ráadásul elég különböző témákat dolgoz fel (a Watchmen ugye elsősorban a rasszizmusról szól, ami manapság nem is lehetne aktuálisabb, sok kényes pontra tapint rá), de mindkettőre jellemző az, hogy a szuperhősök nem a történetnek a központi elemei, csupán eszközök ahhoz, hogy sokkal fontosabb témák kibontásra kerüljenek.

A The Boys-ban a szuperhősök majdnem teljesen úgy vannak kezelve, mint bármely sztár, vagy influenszer, akik ahelyett, hogy önmagukat adnák, cégeknek és tanácsadóknak vetik alá magukat, akik a saját ízük szerint formálják át őket, egyedi személyiségüket kiüresítik, míg végül nem marad más, mint egy tartalmatlan héj, ami mindig úgy tesz, és úgy viselkedik, ahogy elvárják tőle, a lényeg csak annyi, hogy jöjjenek a lájkok, azokkal együtt pedig a jó ajánlatokkal kecsegtető szponzorok.

A The Boys Starlight karakterén keresztül mutatja be ezt a folyamatot, tanúi lehetünk annak, ahogyan a szuperhősöket futtató cég, a Vought International hogyan akar egy emberi lényt átváltoztatni egy minél népszerűbb, minél több bevétel megszerzésére alkalmas szexuális tárggyá, aki közben az erkölcsösség megtestesülése kell, hogy legyen. (Ezt nagyon jól mutatja be az a jelenet, amikor a stylistoknak köszönhetően az igencsak hiányos öltözékben jelenlevő lánynak azt kell hazudnia, hogy még szűz, és a házasságáig az is marad.)

A transznacionális cégek kemény kritikája is megnyilvánul a sorozatban az előbb említett vállalaton keresztül. Természetesen az az erkölcsös, toleráns és humánus arc, amit ez a cég a külvilág felé mutat csak egy álca, valójában a cél itt is ugyanúgy a profitmaximalizálás, mint bárhol máshol, a háttérben pedig komoly politikai ambíciók is meghúzódnak.

A központi cselekmény egyébként végig érdekes, és jól fel van építve, de nem a sorozat legizgalmasabb pontja. A nyomozás fenntartja az érdeklődést, a fordulatok a helyén vannak, de a lezárást leszámítva nincsenek igazán kiemelkedő pontjai. Az igazi fénypontnak a karakterek számítanak, akikből rengeteg van, és a legrosszabb esetben is csak szimplán jók, többségében viszont fantasztikusan megírt, többrétegű egyéniségek.

Nem emelnék ki sokat közülük, de a sorozat abszolút csúcspontja “gonosz Superman” Homelander, aki az egyik legijesztőbb és legveszélyesebb antagonista az utóbbi évekből. Karizmatikus, intelligens, pszichopata, tipikusan az a fajta villain, akit imádunk utálni.

A másik oldalon pedig ott van Butcher, aki egy vérbeli antihős, egyben a sorozat legtökösebb és legjobb beszólásokkal rendelkező karaktere, egyszerűen lehetetlen utálni. Az, hogy ez a két karakter ennyire jól működik, persze nem csak a forgatókönyvnek, hanem Anthony Starrnak és Karl Urbannak is köszönhető. Starr minimum egy Emmy-jelölést megérdemelne, minden egyes jelenetet ural, amiben szerepel. A többi színész is kiváló, de ők ketten a legemlékezetesebbek.

A The Boys-on egyébként látszik a bazi nagy költségvetés, és hiába dolgoz fel komoly témákat, egy nagyon laza és roppant szórakoztató sorozat. A dialógok kiválóak, a licencelt zenék szintén, a CGI színvonala is nem egy mozifilmet szégyenít meg. Akciókból értelemszerűen nincs olyan sok, de ami van, azok jól megkoreografált, izgalmas módon lettek megvalósítva.

Ha valamibe bele lehet kötni a széria kapcsán, és ez sokakat el is tántoríthat, az az erőszak használata a sorozatban, ami végig extrém és sokszor eltúlzott. Nem mondom, hogy ez a fajta erőszak-ábrázolás nem illik az őrült és kissé beteg hangulathoz, de még így is túl sokszor nyilvánvaló, hogy az erre fogékony nézőket igyekeznek kielégíteni. Néhol indokoltak ezek a túlzottan erőszakos jelenetek (pl. a pilot második jelenetében), de legtöbbször sajnos nincs több funkciójuk annál, hogy lesokkoljanak minket.

Az igazat megvallva, a fentiekből én visszavennék egy kicsit, azonban a 2. évad előzetesét nézve pont, hogy még rátesznek erre pár lapáttal. Pedig a kevesebb néha több elve itt is jól működne szerintem, a sorozat egyik leghatásosabb jelenete a „repülős” rész is úgy tudott hatásos lenni, hogy magát a tragédiát nem láttuk, offscreen történt.

A The Boys még ezzel együtt is egy mestermű nálam, mert nem csak roppant szórakoztató sorozat, hanem komoly témákba is belemegy, viszonylag részletesen. A karakterekkel könnyű azonosulni, még a rossz oldalon is emberi, háromdimenziós figurák vannak, van köztük olyan, akit az évad elején mindenkinél jobban gyűlölünk, a végére viszont már inkább sajnáljuk, annyira ügyesen végig lett vezetve a fejlődése.

A The Boys első évada minden ízében egy profi módon megmunkált, stílusos, szórakoztató, mély alkotás és csak reménykedhetünk, hogy a sorozat a későbbi évadokban is hasonlóan magas színvonalat fog képviselni.

17 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2020. 08. 28. 22:25

végre nyáron a nyaralásom alatt én is megnéztem.

azt hittem a kezdés után, hogy el fogom engedni, nekem túlzottan is sötét, vagy nem tudom, hogy mondjam, indokolatlanul durva volt (ld. a lány brutális kinyírása, vagy a vizes gyerek és starlight jelenete), de szerencsére nem ilyen maradt végig, voltak “győztes” pillanatai is, nem csak folytonos szívások, meg humor is. meg lehetett bízni kripkéékben, hogy a rossz elnyeri (ha csak ideiglenesen is) a méltó büntetését, vagy legalábbis a körmére koppintanak olykor.

szóval végül maradtam és nem bántam meg, kemény sorozat (a gennyláda, elkurvult szuperhősök és futtatóik tényleg elég kifacsart világot mutatnak be) nagyon sok pozitív tulajdonsággal, bár a végére a nemzetközi szál megint eléggé lelombozó.

Skate - 2020. 08. 28. 22:39

Képregény jóval durvább (még átpörgetve is). A sorozat készítői látványosan visszafogják magukat. Ami a füzetek lapjain szerepel néhol, még egy streaming szolgáltató se bírná el. Ennek ellenére a tavalyi év meglepetése. Ennél jobb szuperhősös cuccot ker esve se találhatnánk. Alig várom, bekebelezhessem a 2. évadot.

Turbo - 2020. 08. 28. 22:51

Legjobb superhero sorozat. Jobb volt nekem, mint a DD 1. évada.

Bélabá - 2020. 08. 28. 23:27

Nagyon jó sorozat. Homelander a legjobb villain karakter amit valaha csináltak.

totoro - 2020. 08. 29. 10:24

Egyértelműen a csúcs a jelenleg futó képregénysorozatok között, és mindezt úgy érte el, hogy senki nem adott volna egy vasat se előre, hogy ez siker lesz, sőt sokan fanyalogtak, hogy sovány a képregény alapanyag. Nagyon okosan felépített, tudatosan, kreatívan vezetett sorozat, minden téren látszik az odafigyelés, még azt is elérte, amire kevés sorozat képes,hogy néhány jelenete, mint geg instant klasszikussá válik (delfines jelenet pl..).

Ha a továbbiakban is képes megtartani az első évad erényeit és szórakoztató faktorát, és képes nem önismétlő módon egy kerek egész történetté kibontakozni, akkor új klasszikus sorozat születhet.

irgum76 - 2020. 08. 29. 10:37

imádom úgy ahogy van

két kivétellel:
1: a zenék hatalmas kedvencek szólalnak meg Passenger, Clash stb
de valahogy sosem illik az adott szituációhoz

2: Simon Pegg mint Hughie apja
értem én, hogy már 50 éves de na ő egy örök ifjú és szerintem nem áll jól neki az apaszerep

VanillaSky - 2020. 08. 29. 13:09

“Még ha sokan nem is kedvelik a Marvel-filmeket, annyit mindenképpen köszönhetünk nekik, hogy a filmjeik sikereinek köszönhetően más stúdiók is úgy döntöttek, hogy pénzt fektetnek ilyen témájú alkotásokba.”

Én, mint Marvel nem kedvelő annak örüljek, hogy hatásukra mégtöbb stúdió kezd el palástos meg villámszemű karakterekbe “fektetni”? Bőven boncolgathat komoly témát, de elég ránéznem a fenti 7 képre, hogy szőke-barna amazonok meg a nyakig bőrruhába tuszkolt hősökre előre is köszi, de nemet mondjak.

Python - 2020. 08. 29. 13:29

A jelenlegi képregényes adaptációk közül a legjobb, 9,5/10! ;) :) Kissé elborult, de kell ilyen is.

Legtornasz - 2020. 08. 29. 13:37

@VanillaSky :
Számomra szintén érdektelen a szuperhős tematika, azonban a parodisztikus történetekben vannak jók.
A Doom Patrol 1.évada le-leül, de frenetikusan vicces, kifordított humorú jelenetek vannak benne, szerettem. A 2.évadot viszont már az elején kaszáltam, annyira unalmas.
A Boys 1. évad szintén nagyon szórakoztató, ez egy szuperhős szatíra, nem szuperhős sorozat. Olyan fontos problematikákat vet fel például, hogy hogyan csinálsz ki egy sérthetetlen szuperhőst. :)

winnie - 2020. 08. 29. 13:47

VanillaSky: ööö, igen. ld. ezt a példát. pont azért jó az, hogy a hatásukra sok más stúdió csinál nem marveles filmeket, sorozatokat, amiket nem marvel nézők is szerethetnek. ezek a sorozatok a marvel filmek nélkül nem biztos, hogy leteznének, hiszen akkor nem lehetne minek beinteni, nem lehetne kegyetlenül és szatirikusan ábrázolni a szuperhős kultuszt. ha nincsenek feddhetetlen marvel hősök, akkor nem lenne minek a kocecpióját a feje tetejere állítani, és megmutatni, hogy a szuperhősök önző, hírnévhajhász pszichopaták, akik csak a saját megítélésükkel törődnek.

“ elég ránéznem a fenti 7 képre, hogy szőke-barna amazonok meg a nyakig bőrruhába tuszkolt hősökre előre is köszi, de nemet mondjak.”

az ugye megvan, hogy ők a rosszfiúk!? erre mondják, hogy elment melletted az irónia. vte komolyan gondolod, hogy komolyan gondolják a készítők? pont ez a lényeg. a szürke-barna lenge ruhás amazonok, meg a bőrcuccok. erről szól a sorozat. egy olyan ügynökségről, ami szuperhősöket futtat, az imidzsükért felel. olyanoknak, akiknek elég ránéznie a fenti 7 képre, hogy nemet mondjon rájuk. a the boys épp a marvel mítoszt veszi célba, ami az első jelenetek (minden idők egyik legsokkolóbbja) egyikéből kiderül.

nem tudom, nekem anno elég volt ranéznem a képre és tudtam, hogy ezt nem gondolják komolyan.

winnie - 2020. 08. 29. 13:57

egyébként erről írtam én is az umbrella academys kritikamban:

“Fura, hogy így egymásra találtunk a sorozattal, de kezdem észrevenni, hogy míg a Marvel- és DC-filmek, és zömében -sorozatok nem nagyon keltik fel az érdeklődésemet, addig a többi képregénykiadó füzeteinek adaptációi kifejezetten bejönnek. Gondolom azért, mert ezek direkt olyan történeteket mesélnek, amik mások akarnak lenni, mint a fősodros sztorik. Másféle világ, másféle karakterek, eredeti koncepciók.”

tudják, hogy a klasszikus megközelítés esélytelen, így egyediek próbalnak lenni.

VanillaSky - 2020. 08. 29. 14:15

Oké megpróbálom, majd jövök mea culpázni, ha tényleg beválik.

heidfeld - 2020. 08. 29. 14:40

Pont abban van a legnagyobb ereje, hogy más irányból közelíti meg a szuperhősöket. Emberek gyarlósága, sötét oldala, gyengéi, felsőbbrendűség érzése, szuperhősöknél is lehet. Pénzre, kényelemre, népszerűségre váltják a képességeiket, de ennek ára van.
Képregényt , csak átlapoztam, de sokkal brutálisabb. Panaszkodnak is miatta, fanatikus rajongók. Még egy Supergirl, Flash, Batman esetében sem lehet, teljesen hűnek maradni, képregényes alaphoz. Szélesebb közönséghez próbálják eljuttatni.
Dráma, humor, látvány igazán jól van keverve. Zenék kiválasztásánál sem volt problémám. Spice Girls, és a delfin:D:D:D
Trükkök, fényképezés sok filmmel vetekszik. Színészi gárda is nagyon egyben van. Butcher legnagyobb kedvenc a dumáival, cselekedeteivel. Egy elmebeteg. Óriási figura! Igaz, most komoly “kihívója” akadt nálam. Mythic Quest: Jo karakterével.
Természetesen, újra is néztük. Talán, picivel gyorsabban haladhatna a történet, illetve pár karakter motivációját nem ismerjük.
Viszont, rettenetesen szórakoztató, elgondolkodtató, és társadalmi kritikát is megfogalmaz. Nagyon profin van felépítve. Kripke, és társai, kiváló munkát végeznek. Sikerült frissességet, érdekes látásmódot hozni, szuperhősök világába.
Nagyon kíváncsi vagyok, nagyobb költségvetésből, mit hoznak ki?
Ej, de messze van még, jövő hét, péntek!

miles - 2020. 08. 30. 05:41

Scorsese kifakadása nekem óvodás hisztinek tűnt.

Megértem, hogy azt gondolja, ő és néhány társa a világítótorony a filmkészítés horizontján. A probléma ezzel annyi, hogy kaphat az ember tökéletes művészetet tőlük, csak éppen az igény csökken rá.

A filmipar bevételének töredékét hozzák az általa “elismert” filmek, mintha egy aszódi házi sörfőzde akarna hatással lenni a világ alkohol piacára.

Az irigység és a féltékenység bukott ki belőle, nem a szakmai öntudat.

winnie - 2020. 08. 30. 07:55

miles: szerintem nem olvastad akkor, hogy mit mondott scorsese, csak azt, hogy a sajtóban mi jelent meg róla és kialakítottad az interpretálás alapján a véleményed. scorsese csupán egy kérdésre válaszolt minden kifakadás nélkül, elmondta az őszinte véleményét.

pont a félreértések miatt még írt is egy tisztázandó oped-et a NYT-ba: https://www.nytimes.com/2019/11/04/opinion/martin-scorsese-marvel.html

nyilván ezzel sem kel egyetérteni, de azon el lehet gondolkodni, hogy ezek a filmek milyen hatással vannak a moziiparra.

ettől függetlenül, tényleg meglepő olvasni, hogy irigy és féltékeny. nem csak azért, mert mert azt feltételezi, hogy egy cseppet is érdekli őt a téma. (max, mint filmes, hisz ahogy mondta, némelyiket megpróbálta megnézni.), hanem azért is, mert idekevered a bevételeket, ami őt… hol érinti? nyilván ez lehetne hiúsági kérdés, de az utóbbi 2 mozifilmje közül az egyik gigasiker volt, a legutóbbi rendezése és a következő rendezése pedig nem is moziba megy, hanem netflix és apple, szóval nem hiszem, hogy a bevétel faktor lenne, még akkor sem, ha az eleve csak a gyártó stúdiókat lehet, hogy érinti, de ha őt valami érint (bár ez sem hiszem), akkor az elismerés. és tény, hogy a black pantherrel vagy az avengers 4-gyel a marvel oscar-közelbe ért, azért díjakban vagy jelölésekben még mindig scorsese a jobb. de mondom, még ez a versenyaspektus sem hiszem, hogy izgatja őt (persze honnan tudnám, csak az lenne a logikus, hogy egy rendezőt, aki ennyit dolgozik, ne nagyon izgasson az efféle.

disclaimer: pár hete még igaz volt, hogy nem láttam az utóbbi 15 marvel és 7 scorsese filmet, szóval nem vagyok elfogult:)

Smat66 - 2020. 08. 30. 08:24

Nagyon nem szeretem a szuperhősös dolgokat, de ezt meg fogom nézni, kizárólag Lucas Hood sheriff miatt.
Meg még bármit, ami a Banshee-re emlékeztet.

Joco1114 - 2020. 08. 30. 08:29

Csak a pontosság végett:

Amikor arról beszél, hogy még szűz, akkor a régi gúnyája volt rajta, mert az “családbarát”.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz