login |

Balthazar

2020. 08. 29. 16:08 - Írta: gromit

Szólj hozzá | kategória: Európa is létezik, kritika,

Ez a 2018-ban indult karakterizálós, alapvetően epizodikus francia krimi egy jóképű, de pimasz törvényszéki orvosszakértőről szól, aki bonyolult eseteket old meg egy nyomozónővel Párizsban és környékén.

Raphaël Balthazar tehetséges patológus, sikeres (az Institute Médico-Légal valaha volt legfiatalabb vezetője), sármos (is tud lenni), de szinte kibírhatatlanul arrogáns. Hivatali hatáskörét jóval meghaladó mértékben akar belefolyni a nyomozásokba, mert ő jobban tudja. A 40 körüli férfi sportkocsival jár, nagykanállal eszi az életet – és szinte minden jelenetben eszik is valamit vagy legalábbis főzőcskézik (lakásában a konyha nem csak díszlet). És hallucinál.

A nyomozás folyamán ugye a patológus az, aki leginkább a halottakkal beszél, csak hát jobb esetben ez megmarad metaforának, és a halottak a boncasztalon fekszenek – és nem válaszolnak. Hamar világossá válik számunkra, hogy Balthazar környezete egy tökélyre fejlesztett maszkot lát, viszont a felszín alatt egy magányos, cseppet sem vidám lélek lakozik. A lelki problémák oka, a személyes trauma egy nagyon komoly átívelő szálat is behoz az amúgy epizodikus sorozatba.

Balthazarnak van két fiatal segédje az intézetben, akik egymás ellen és a főnök kegyeiért is rivalizálnak. Külön humorforrás, ahogy állandóan egymást szívatják, bár néha kissé túllőnek a célon.

A rendőri oldalról állandó szereplő Hélène Bach nyomozónő, aki próbálja Balthazart elviselni és kordában tartani. A sorozat elején új csapattagként van bemutatva, de ennek különösebb jelentősége nincs, csak egy sokszor látott dramaturgiai elem, hogy kezdésként van egy újonc, csak hogy vele együtt ismerhessük meg az alaphelyzetet és fő karaktereket. Bár az áthelyezés, a környezetváltás lehet, hogy hozzájárul magánéleti problémáihoz. Nem lesz sok új vagy váratlan ebben sem.

A Balthazar tele van olyan elemekkel, amiket már láttunk máshol. A karakterek, alapvető tulajdonságaik, viselkedésük, környezetük, egymáshoz való viszonyuk – mindre tudok példát mondani más sorozatokból. És mégis, úgy kombinálja az ismerős paneleket, hogy az egész működik és szórakoztató.

Sokat nyom a latba, hogy az esetek komolyak és valóban komplexek (még ha olyan is volt, ahol rögtön rá lehetett érezni, mi lesz a megoldás), de persze a siker leginkább azon múlik, hogy milyen remek a tálalás és a főszereplő.

Tomer Sisley (Messiah) nagyon jól hozza a figurát, aki egyszerre vonzó és taszító. Jóképű, sármos, de már nyúlnál is a péklapátért, le akarod csapni. Engem a szarkasztikus humora is megnyert. Néha meg csöpög az ember nyála ahogy épp készíti vagy fogyasztja az ételt. De hogy az állandó evészet nem hagy nyomot az alakján, arról is elégszer meg lehet győződni. Tagadhatatlan eyecandy, még akkor is, ha a pasas amúgy nem az eseted.

Nehezebben ragadok le epizodikus krimiknél, mindenképpen kell beléjük valami plusz, amiért érdemes lehet nézni. A sok ismerős panel ellenére a Balthazar összképében volt valami egyedi. Kezdeti szkepticizmusom után nagyon bejött, kellemesen szórakoztam a 6 részes első évadon (folytatás is van már).

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz