login |

Pilot-mustra: Almost Paradise – 1×01

2020. 09. 02. 15:50 - Írta: winnie

5 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

A WGN America Christian Kane főszereplésével készített akciókrimi-sorozata jött, látott és nem nagyon hagyott maga után idehaza sok nyomot, pedig nem hiszem, hogy rosszabb lenne, mint mondjuk egy Hawaii Five-0 vagy egy Reef Break. Tipikusan olyan széria, amit sokan elnéznének “miért ne?”-alapon, én viszont éppen ezért passzoltam (mint anno a Hawaii Five-0-t vagy a Reef Break-et), nekem több kell ennél.

Azért ezt a két, olykor komikus bűnügyi drámát említettem, mert mindkettő tengerparti környezetben játszódik, akárcsak az Almost Paradise. Aminek már a címe is beszédes – itt a megfejtés az, hogy a sorozat a Fülöp-szigeteken forgott, miután az egyik készítője, a Leverage-es és The Librarians-es Dean Devlin, aki maga is filippínó származású.

ALMOST PARADISE – 1×01 – 5/10

A sorozat főhőse egy balul elsült akció után magát nyugdíjazó különleges drogügynök (vagy hogy mondjam a DEA-t, hogy ne valami öltönyös figurát képzeljünk el, hanem terep-bevetéseket is űzőt), aki a Fülöp-szigeteken tengeti hétköznapjait egy szuvenírbolt tulajaként, miközben meditál és vigyáz arra, hogy a vérnyomása ne menjen a határértéke fölé (még ezt jelző órája is van).

Azonban, ahogy lenni szokott ilyenkor, sem a múltját, sem a természetét nem tudja kikapcsolni, így amikor kiszúr egy gyilkossági kísérletet, a helyi zsaruk érdeklődésének középpontjába kerül, hogy idővel rádöbbenjenek, hogy nem piszkálni kell őt, hanem segítséget kérni tőle, így két nyomozóval társul, hogy lebuktassanak együtt egy drogbárót. (És nyilván minden további részben újabb és újabb “gazfickókat”.)

Kezdem a fő komponenssel, Christian Kane-nel. Kedvelem Kane-t a Leverage óta, ki tudja, miért, de sármos és szimpatikus figura még úgy is, hogy azt látom benne, hogy állandó jelleggel dühkitörés szélén áll. Még komikusnak sem rossz alapanyag, de nem tartom őt jó színésznek. Lehet, hogy ez nem az ő hibája, de valahogy minden Dean Devlin-sorozatban esetlennek éreztem a színészi játékot. Itt is. Lehet, hogy pikkelek rá, nem tudom. Ezen túl kell lépnem. És annak is, aki esetleg egyetért velem.

Az Almost Paradise minden porcikájában tipikus, és ez legnagyobb negatívumként és pozitívumként is említhető. Pozitívumként, mert nagyon nem lehet mellélőni vele, hozza a nyári, partmenti hangulatot (meg még némi dél-kelet ázsiai egzotikumot táj és kultúra tekintetében), a bunyókat és a lövöldözéseket, olykor talán némi rejtélyt is, és persze halvány drámát, bár inkább a humor dominál. És ez azért negatívum is egyben, mert túlzottan is biztonsági játékot űz, semmi plusz nincs benne a valóban egyedülálló helyszín pár jellegzetességén kívül.

Szóval egy tripla haverzsarus megközelítéssel van dolgunk, ahol a haverzsaruk idővel össze fognak csiszolódni a kívülállóval (aki számomra fura módon tippekkel is ellátja a társait, mintha azok valami kezdők lennének – ezt nem értettem), aki klasszikus, “van pár skillje” profi, mint Liam Neeson, és mindössze a már említett stresszfaktor a különleges benne.

Az Almost Paradise az a sorozat, ahol, ha véletlenül sor kerül egy money shot-ra (mint amikor a pilotban egy autó kitör egy pajta bezár faajtaján), akkor azt legalább négy különböző szögből mutatják meg újra és újra mindenféle irónia nélkül. Retró báj? Igen. Kiszámítható? Igen. Szimpatikus? Igen. Éppen ezért nem is fogok senkit lebeszélni róla, csak tudni kell, hogy mire számítson az ember.

5 hozzászólás Ne habozz!

dragon1986 - 2020. 05. 24. 01:55

Kai miatt néztem de a akció miatt maradok.

dragon1986 - 2020. 09. 02. 17:23

időutazó vagyok májusban kommenteltem egy szeptemberi posztba :D

winnie - 2020. 09. 02. 17:27

gondoltam áthozom, hogy segítsek az érdeklődőknek, és ne higgyék azt, hogy csak egy igazság van:)

Tyberius - 2020. 09. 02. 20:52

Köszi a posztot. Bepróbálom. Jól írtad, ilyen miért ne alapon pont jó lesz a mostani hangulatomhoz. Reef Break is lement, az is bejött pont ilyen alapon.

Tyberius06 - 2020. 09. 08. 15:40

Ok, le is szaladt a 10 rész. Visszagondolva a Reef Break egy kicsit jobban bejött (hasonló kategória), de csak Poppy Montgomery és Ray Stevenson miatt.
Ez is szórakoztató, szerethető, de erősen kiszámítható és hullámzó volt.
10-dik rész erős tisztelgése a Schwarzis Commando előtt viszont jó móka volt. Legalabbis nekem ahhoz tűnt hasonlónak néhány ponton.
Ha nem folytatják se lesznek álmatlan éjszakáim, de ha folytatják én is ott leszek.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz