login |

Pilot-mustra: Mandy – 1×01

2020. 09. 09. 16:00 - Írta: winnie

2 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, pilot-mustra,

Ha komédia, akkor alkotói komédia. Nem tudom, valahogy sokkal nagyobb lelkesedéssel, vagy legalábbis más szemüveget viselve vágok bele olyan vicces(nek szánt) sorozatokba, ahol tudom, hogy a főszereplő sajátmagára írta a karakterét, a szituációkat és a poénokat. Az ilyen szériáknak nem csak a hangvétele (lehet) személyesebb, de a humora is sokkal testhezállóbb és merészebb.

Na, a BBC nemrég indult komédiája, a Mandy ilyen, hiszen Diane Morgan a készítője és a főszereplője (gyorsan ellövöm a poént, hogy csak a kritika írása közben esett le, hogy ő nem más, mint az After Life-ból Kath, aki szerintem a sorozat egyik legjobb karaktere – itt konkrétan fel sem ismertem, de nem hiszem, hogy sokaknak lejönne azonnal). A kifejezetten taszító, és éppen ezért humoros karakter története először tavaly elevenedett meg egy 3*5 perces pilot erejéig a képernyőn, nemrég pedig, a sorozatberendelést követően után megérkezett a teljes szezon, kemény hat darab 15 perces epizód.

MANDY – 1×01 – 6/10

A főhős egy középkorú nő, aki megpróbál felszínen maradni, szóval munkát keres ezerrel, bevállal mindenféle állást, de mivel nem túl intelligens, meg egyébként is szívesebben nemdolgozna, ez elég nehezen megy. A sorozat az állásai köré építkezik, hol kalapáccsal kell dél-amerikai banánszállítmányokból előmászó szőrös pókokat szétcsapnia, hol színésznek áll, hol pedig gyorskajáldában próbálkozik.

Persze közben éli az életét, manipedibe jár, törődik a külsejével (bár ahhoz mozogni is kell), próbál menőnek látszani, tipikus antihős. Hős? Oké, inkább csak egy anti. Egy sztereotíp Karen. Folyamatosan hazudik, nincsen lelkiismerete, szimpatikus porcikát keresve sem nagyon találunk benne, maximum akkor érezhetünk vele együtt, amikor képbe kerül egy régi nemezise, aki még nála is Mandy-bb. Akkor valamennyire felsejlik a főszereplőnk esendő oldala.

Azt ugyan nem tudom, hogy Morgan miért írt magára egy ilyen karaktert, hogy mi állt mögött, de az biztos, hogy lubickol a szerepben, olyannyira, hogy sokszor (nyilván szándékosan) túl is tolja az alakítást. Ez az a pont, ami el fogja dönteni azt, hogy az ember kitart-e a sorozat mellett, hogy amikor kvázi extrémbe megy át, akkor is élvezetesnek találjuk-e.

A Mandy a karakterén kívül erősen épít a fizikai humorra is, legyen szó arckifejezésekről (torzításokról), testbeszédről vagy valódi csetlésről, botlásról esésről, azonban mindez nem vonja el a figyelmet a főhősről, mindvégig ő marad az olykor börleszkes, rajzfilmes stílus alatt is a középpontban.

A sorozat érdekessége, hogy nem a szereplői visszatérők, hanem a színészei, legalábbis az 1×02-ben voltak olyanok, akik az első részben is benne voltak, csak épp más karaktert alakítottak. Valahogy ez is amolyan szkeccses jelleget kölcsönöz az egész szériának, talán nem véletlen, hogy a tavaly, valódi pilotot háromszor 5 percben prezentálták. Talán itt is fel lehetne bontani nagyobb szegmensekre, bizonyos témák körül az első részt.

Azonban szerencsére a sorozat nem esik szét, a 15 percnek van íve, ráadásul meglepő módra eddig mindig úgy zárultak a részek, hogy a rossz elnyerte (nem) méltó jutalmát, azaz, ki tudja miért, de a végkicsengéseknél folyton rámosolygott Mandy-re a szerencse

Ettől még Mandy folyamatosan szív – és nem csak a cigit, mert egyébként nyilván láncdohányos – ez a deadpan stílus már a Philomena Cunk-ban is ment Morgan-nek – az is egy zseniális sorozat volt, amit megint csak nem tudtam volna összekapcsolni vele, csak most, hogy utánanéztem. Néhol kicsit naiv a humor, máshol gyengeelméjűnek hat (főleg a munkabalesetek kapcsán), és nagyon nem PC, viszont amikor élvezni lehet, akkor nagyon lehet élvezni,

Pár hete írtam arról, hogy az angol komédiák terén a 7/10 az új 6/10, azaz a “tipikus, pont ezt vártam”-stílus, ami még véletlenül sem dehonesztáló, hiszen a tapasztalataimból adódóan magas színvonalat várok. Ilyen szempontból a Mandy végre hozott némi változatosságot, mert nem került a mindenképp nézősök közé, még a második rész után sem tudom, hogy folytatni fogom-e. Annyira ugyanis nem ránt be ez a stílus, de abban biztos vagyok, hogy simán lesznek olyanok itthon is, akiket másfél órára elkap a sorozat.

Függetlenül a berántástól, mindenképp tudom értékelni, mert tele van zseniális megoldásokkal. Nem csak a látottak, hanem a hallottak kapcsán is (ld. elborult zene). A humor nálam nem feltétlenül röhögős, olykor csak mosolygós vagy arceltakarós, de biztos, hogy nem fapofával nézős. És lehet, hogy már csak azért is folytatom a 3. résszel, hogy elképzeljem az After Life Kath-jét a karakter mögött, ami (ahogy írtam fent) eddig még nem volt meg nekem.

2 hozzászólás Ne habozz!

k.dave - 2020. 09. 11. 12:50

Egynek (ötnek) elment. Voltak jobb és rosszabb szkeccsei, ennyi pont elég volt belőle. Aki szereti az prosztó, alsóosztálybeli humort, annak ajánlható.

gromit - 2020. 09. 11. 15:06

a kanapés pilotot én egyben láttam, pár hónapja “Comedy Shorts” egyik epizódjaként adta le a BBC

hát igen, ez nekem túl prosztó, nem a stílusom, és nem is tud úgy szórakoztatni, bár igazából a pók volt az, ami miatt majdnem kinyomtam a részt :D

begyűjtöttem az összes részt, de még nem döntöttem el, h megyek-e tovább, vagy letörlöm, és újranézem-e helyette a zseniális Cunk on Britain-t. ja, meg asszem a Cunk on Shakespeare-t se láttam egészben, csak pár részletet.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz