login |

Street Food: Asia – írta Shyllard

2020. 09. 21. 15:55 - Írta: vendegblogger

6 hozzászólás | kategória: doku, kritika,

A Netflix 2019-es dokusorozata, a Chef’s Table készítőitől, az Utcai ételek mondhatni az első évadja a szériának, ami idén egy Dél-Amerikával foglalkozó folytatást is kapott.

Az ázsiai kultúra és street food-okért való rajongásom okán megtalált sorozat egy, a főzőshow-k mesterkéltségétől teljesen mentes élményt tud nyújtani a téma iránt érdeklődőknek, miközben tanulságos és érdekes emberi történetekkel örvendezteti meg nézőit.

A kilenc epizód során a készítők 9 különböző ázsiai nagyvárosba látogatnak el, amik kifejezetten híresek utcai árusaikról és az általuk kínált ételkülönlegességeikről. Minden részben 2-3 elismertebb „szakács” és az ő specialitásaik kerülnek előtérbe, sokszor történelmi háttérrel is megfűszerezve.

Ugyanis az ételek nem csak életben tartják az embereket, hanem mindegyik sajátos történettel is rendelkezik. Nem véletlenül alakultak ki bizonyos fúziós kaják, mint ahogy az sem, hogy vannak helyek, ahol a tradíciókhoz foggal-körömmel ragaszkodnak. Világi nagyvárosokban, mint Szingapúr mindenfélét meg lehet találni, míg Cebu térségében már sokkal egyedibb dolgokra lelhet az ember.

S ezekben a hatalmas helységekben helyi „séfek” mindennapjait, sokszor reggeli (éjféli) kelésüktől a végéig követjük, miközben láthatjuk, hogy készítik el különböző népszerű étkeiket. Szívét-lelkét a sorozatnak pedig pont az utcai árusok adják, akik sokszor több évtized óta végzik mesterségüket, bizonyos esetekben családjuktól megörökölve a hivatást. A személyes történetek mind-mind egyediek, viszont megannyian magukban hordozzák a kontinens sok országára jellemző kollektivista és családcentrikus gondolkodást, ami nem egy megismert személy életét határozza meg.

Míg az egyik fő ízét a sorozatnak a kultúra megismerése adja, a másik maga az étkek bemutatása. Láthatunk itt mindenfélét, halfej-levestől kezdve tofu pudingig, amiket, bár néha az érzékenyebb gyomorral rendelkezőknek nem túl kellemes vizuális élmény, nehéz nem csodálva nézni. Vegán étrenden élve túlnyomó részben voltak az efféle ételek, viszont, mint valaki, aki szeret sütni-főzni, bőven akadt inspiráló alkotás. Magyarország street food-jait ismerve szívmelengető érzés látni, hogy az utcán való étkezés nem feltétlen egészségtelen, s munkával, kis kreativitással még hazánkban is meg lehet oldani ízletes és gyors ételek elkészítését.

S miközben jókorákat nyammintva nézhetünk különféle alkotásokat (szinte kizártnak találom, hogy ne találjon mindenki legalább egy neki tetsző ételt), a látásmódunk is formálódik kicsit. Igen, például itthon nem eszünk csigát, de ahol tonnaszámra lelni lehet nem olyan rossz döntés ez, pláne látva a jóízűen sok éve falatozó törzsvendégek mosolyait.

Rövid ajánlómat pedig azért is írtam, mert mint valaki, aki nem feltétlenül szereti a gasztrosorozatokat, a Street Food: Asia egy feledhetetlen élménnyel tudott szolgálni. Az ételek különleges és inspirálók, gyönyörűen fényképezve. Mindegyik érintett kultúrába kapunk kis betekintést, s a személyes, sokszor családi történetek néha kis híján könnycseppeket is tudtak csalni az arcomra.

Egyszerűen a Netflix 9*30 perces sorozat(szezonj)a egy szép körutazás az ázsiai kontinensen, amit talán a jelen pillanatban, a számtalan korlátozás közepette a szokásosnál is jobban igénylünk. Mindenkinek ajánlom, aki szeret főzni, vagy csak világot járni, más kultúrákat és embereket megismerni, mert egy nagyon nyugodt, inspiráló, érzelmes és nem utolsó sorban humoros élményben lehet része.

6 hozzászólás Ne habozz!

dragon1986 - 2020. 09. 21. 17:30

Vietnamban kb 470 ezer ilyen street food hely van ezért nem tud labdába rúgni McDonalds BK és Starbucks és társaik egyetlen ami be tudott törni az a KFC.

Olcsó és finomabbak mint a tradicionális éttermek.

Scat - 2020. 09. 21. 19:14

A KFC miért tudott? Pont a legérdekesebb rész marad ki a kommentből :)

Snoopyzit30 - 2020. 09. 21. 21:59

Tetszett ez a sorozat, ahogy a Latin-Amerikáról szóló részek is. Az egyszerű embereket mutatja be, hogyan küzdenek nap, mint nap a megélhetésért és ugyanazokat a kajákat csinálják több generáción át.
Pozitív volt hogy minden részben van egy a helyi szokásokat, viszonyokat jól ismerő személy, aki bemutatja a helyeket és történelmi kitekintést is ad az adott ország kapcsán.

9/10

jsk - 2020. 09. 22. 13:11

Ez is és a dél-amerikai szezon is nagyon jó volt. Nem csak az ételekről szól, hanem olyan történelmi, társadalmi helyzetekre mutat rá, amelyek más ismeretterjesztő filmekben nem jelennek meg.

romanista - 2020. 09. 23. 14:30

Jó volt ez is (engem a japán, dél-koreai és vietnami konyha érdekel a legjobban) és a latin-amerikai részek (perui, argentín és mexikói kaják legfőképp) is.
Azért több kajával és kevesebb lehangoló sztorival jobb lett volna az egész.
Indiai rész volt a negatívum, az a kosz, ami mindenhol van, az utcákon, az emberek, mindent retkes kézzel fognak meg, hát… ingyen se ennék ott.

Mom - 2020. 10. 15. 07:11

Kíváncsiságból belenéztem a Japán részbe (az érdekelt leginkább), de számomra picit csalódás. A kajákról szinte alig tudtam meg valamit. Nem szoktam ilyen street foodos műsorokat nézni, tehát lehet, hogy ez a műfaj sajátossága, de én vagy többféle bemutatott ételt vártam volna, vagy azt a kb 4-et, amit láttunk, azt kicsit részletesebben.

Lehet, hogy csak három volt? valalmi fáklyás, valami golyós és egy görhöny-szerű jut csak eszembe.

Azokról készült nagyságrendileg 4-5 shot és azokat ismételgették. Nyilván nem részletes receptet vártam, de a hozzávalókból kb semmi nem derült ki, tehát az egyiknél még azt sem tudnám eldönteni, hogy édes, vagy sós… kettőben volt valami tengeri élőlény, szóval gondolom, azok sós ételek voltak.

Bemutattak 3-4 streetfoodost, abból egyet elég részletesen, de engem maguk a kaják jobban érdekeltek volna. Persze, ha a kaják készítése közben mesélnek az életükről, az teljesen belefért volna, de a bácsi csak ült egy lepusztult szobában egy széken és úgy mesélt, közben meg az előre felvett shotokat ismételgették, meg mutattak jeleneteket, hogy milyen poénokkal szórakoztatja a vendégeket (amikről el kell hinnem, hogy viccesek, mert számomra egyáltalán nem volt az, de ezt kulturális és nyelvi különbségnek gondolnám).

Szóval a street food műfajon belül jártasság híján nem tudnám elhelyezni amit láttam, de akit a kaják érdekelnek (a címe ugye food, nem cook), annak lehet, hogy hozzám hasonlóan hiányérzete marad.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz