login |

I Can See Your Voice, avagy Látom a hangodat

2020. 09. 25. 15:50 - Írta: winnie

7 hozzászólás | kategória: kritika, vetélkedő,

Please be terrible!

Vajon ez lesz a magyar cím? Mert hogy ezt a rejtélyközpontú, éneklős, koreai licencre épülő (eddig ismerős?) vetélkedőt (igen, ez nem reality, mint a The Masked Singer) be kell hozni Magyarországra. Tippre nyitott kapukon döngetek, mert talán már meg is vették a jogokat – ha nem, az vétkes hanyagság lenne. Egyszerűen nehéz elképzelni, hogy a játék ne lenne siker, akár az Álarcos énekes, akár a Nicsak, ki vagyok – A rejtélyek színpada műsorkörnyezetében.

Persze vicces, hogy ezt írom, mert látva az amerikai FOX-on a héten debütáló I Can See Your Voice-ot, amellett, hogy a vonzerejének meglétét abszolút el kell ismernem, csak a fejemet fogom, mert döbbenetesen WTF szabályrendszerrel vették körül. Vagy… lehet, hogy csak rájöttek arra, hogy tök mindegy, hogy ki mennyit nyer, a nézőt nem a random ember szerencséje fogja érdekelni, hanem az adásonként 6 leleplezés?

Egy epizodikus game show-ról van szó, amiben a játékosnak ki kell találni hintek, segítségek alapján random emberekről, hogy tudnak-e énekelni vagy sem. Ennyi. Láttunk már hasonlót a TV2-n: a Pénzt vagy éveket!-ben random emberek korát lehetett találgatni, a Sztárok és párok-ban pedig azt, hogy random emberek közül kik lehetnek együtt. Szóval a koncepció semmi extra, sima klónról van szó, de miután kiderült, hogy a The Masked Singer működik, ez is felértékelődött.

Hogy hogy működik a találgatás? Nos, adott 6 ember (továbbiakban: “énekes” – nem árulják el, hogy hány tud énekelni), akiket az amerikai változatban foglalkozásokkal azonosítanak (és úgy is öltöztetnek), a játékosnak pedig az 5 kör mindegyikáben egy valakit ki kell választani, aki szerinte rossz énekes. Ha sikerül, akkor 10 ezer dollárt kap. Ha nem sikerül, akkor nem kap semmit. A végén pedig, amikor már csak egy valaki marad, dönthet, hogy megáll és elviszi a pénzt, vagy megtippeli őt 100 ezer dollárért, hogy jó énekes-e. Ha nem találja el, akkor nullázza magát.

És ez az a pont, ami miatt igazi állatorvosi ló az ICSYV, és tévésként jóízű vitákat folytatnék a kollégáimmal a formátum életképességéről. Mert… nincs benne tét, csak a legvégén. Ugyanis addig mindenki kvázi fix összeget fog kapni, függetlenül attól, hogy jól játszik-e.

Ha van 3 jó és 3 rossz énekes, akkor 20 vagy 30 ezer dollárt fog elérni a játékos a végére. Akármit is csinál, mert vagy 3 jót és 2 rosszat szór ki, vagy 2 jót és 3 rosszat. Nincs más variáció. Utána persze már számít a döntés. És ez a fura benne, hogy hiába érez rá valaki arra, hogy ki rossz énekes, egy idő után már csak jókat rakhat ki. (És a készítők sem pakolhatnak a játékban 5/1 vagy 6/0 arányba “énekeseket”, csak 4/2 vagy 3/3 lehet.)

A körök felépítése is elég hullámzó. Először (1-2. Lip sync challenge) minden “énekes” tátikázik egyet – a jók a saját éneklésükre, a rosszak más, jó énekesére. A hozzájuk illő vagy nem illő énekhang, valamint az előadásmód, a mozgás alapján kell tehát először dönteni. A játékos először a 3 férfi, majd a 3 nő “énekes” közül ejt ki valakit. És ez tényleg jópofa. Utána viszont lejtmenet.

A 3. körben (Unlock my life) egyetlen “énekesnek” a mobiljának képeihez, videóihoz lehet hozzáférni (WTF, csak egyhez, a többiről semmi újat nem tud meg), ezután kell megint kiejteni valakit. Utána jön a Secret Studio, ahol megint valakit választani kell, és megmutatják, ahogy az a stúdióban (torz hangon) felénekel egy számot, az ötödik feladat kikérdezés (Interrogation), ami során fél percet beszélgetni lehet a maradék 2 “énekes” egyikével, bármit kérdezni tőle. És a végén (Duet) a főnyereményért tippelni kell az utolsó “énekesre”.

A formátumhoz még tartozik egy műsorvezető (az amerikai változatban Ken Jeong, aki… nem rossz, illik ide), valamint egy (tippre adásról adásra változó) celebpanel, négyen (zömében előadók), akik segítenek a játékosnak találgatni. És ez az, ami nagyjából viszi előre a műsort, az ismert emberek dinamikája egymással, a műsorvezetővel és a játékossal.

Na meg persze a leleplezés, aminek természetesen nagy feneket kerítenek. Van nézői (és zsűris) skandálás, nagy hatásszünetek a feszültség növelésére, ugyanis amikor a játékos valakire rámondja, hogy rossz énekes, akkor kapunk az illetőtől egy élő performanszot egy ismert számra, ami során megtörténik a leleplezés a fülünk hallatára (a zsűri agyomdumálja és -reagálja) – aki jó, az vagy egy percet énekel, aki rossz, az csak 20 másodpercig kínozza a népet. (És a legvégén a leleplezésnek még nagyobb várakozást generálnak, ugyanis az egyik zsűritaggal énekel duettet, természetesen csak 1-1,5 perccel a dal kezdete után eldöntve a kérdést.)

Ahogy írtam az elején, az I Can See Your Voice-ba nehéz belelátni a bukást. Még akkor is ezt mondom, ha nem nézném (a gyerekeim tuti imádnák!, nekik ezt ajánlanám is, az Álarcos énekessel ellentétben, ahol nyilván azt sem tudják, hogy kik a celebek) és tartom, hogy a játékkomponensnél elcseszettebbet én még nem pipáltam. De ettől még jól összerakták a formátumot, mert az első 20 perce a tátikákkal erős (de ott csak 2 leleplezés van) míg a második 20 perc érdektelenségbe fullad (a sztártalálgatástól eltekintve), de mégis 4 leleplezés jut erre az időre, ami megtarthatja a nézőt.

Igen, a zsűri mesterkélt és erőltetett olykor, az egész mesterségesen fel van fújva, de ezek ismert elemek, amiket nem érdemes elhagyni. (A Hú!-zó meg Há!-zó közönségsnittekeet csak zárójelben említem, mert elvileg más műsorból szedték őket (részben?), de ezekkel nagyon szájbarágósak a játék eseményei.)

A kulcs persze az, hogy a néző együtt játszhat a játékossal (“Anyjuk, eltaláltam!”), és ez szerintem vonzó lehet sokaknak (mondom, a gyerekek az ilyenre buknának, mert a kvízkérdésekben ma még alulmaradnak, itt viszont teljes jogú játékosok a tévé előtt), az pedig bár manapság nem menő a PC miatt, hogy valakit kinézetre ítéljük meg, de a francba is, ez egy játék, és olyanok hangjáról tippelgetnek, akik önként jelentkeztek. (Megjegyzem, az “énekesek” vásárinak tűnő felsorakoztatásán nem segít, hogy mozdulatlanul, illetve pózba vágva állják végig a műsort, végig fapofát erőltetve magukra, ami nyilván olykor megismételt felvételeket von maga után, de ez is jópofa, szórakoztató elem, kár ilyesmin megsértődni.)

Szóval a kérdés csak az, hogy itthon napi vagy heti lesz majd a Látom a hangodat. És, hogy alkalmanként mennyi műsoridőt szánnak rá, mennyire fogják mesterségesen felduzzasztani.

7 hozzászólás Ne habozz!

Tomi - 2020. 09. 25. 17:40

Ez így garantáltan TV2, 2 órában hétköznap!😀

razs - 2020. 09. 25. 18:35

Ezek szerint én rosszul / hiányosan tudtam az alapfogalmakat. A The Masked Singer című műsort én biztosan nem gondoltam reality-nek, de talán hasból vetélkedőt sem mondtam volna rá. Megköszönöm, ha valaki megpróbál felvilágosítani, akár begépelve, akár alapfogalmakat linkelve.

winnie - 2020. 09. 25. 19:26

az álarcos énekes az egyik legklasszikusabb valóságshow formátum, a heti kiesős versenyreality. azon belül is éneklős. azon belül is celebes. szóval az a műfaj, mint az x-faktor vagy sztárban sztár: produkciók vannak, zsűri van, és döntés van. a formátum adja a maradékot.

a vetélkedő, amit manapság már game show-ként adnak el például ez: van egy játékos, aki szellemi vagy fizikai feladatokat hajt végre, és pénzt nyerhet.

ahogy nézem, reality alapfogalom nincs, csak hoax reality: https://www.sorozatjunkie.hu/2009/08/27/alapfogalmak-hoax-reality/ – majd lehet, hogy írok. amikor tartottam előadást róla, azt hiszem, hogy 15-16 válfajt különböztettem meg.

razs - 2020. 09. 26. 05:53

@winnie:
Kicsit még gondolkoztam rajta és hogy teljesen rossz irányból közelítem meg, de lehet azt mondani, hogy a vetélkedő az, amikor csak a játékos tudásán és maximum a szerencsén múlik, hogy milyen eredményt el, mennyit nyer, … stb. Tehát ilyen értelemben a Szerencsekerék vagy a Legyen Ön is milliomos! az vetélkedő.

Ha már bekerül a képbe egy szavazás, legyen az a közönségé, a zsűrié, a TV nézőké, vagy a korábban kiesett játékosoké, akkor már reality? Tehát van egy a játékos teljesítményétől teljesen független, külső döntési faktor.

winnie - 2020. 09. 26. 08:32

lehet, hogy így is meg lehet közelíteni. én a legegyszerűbb alapformákból vezetném le, úgy hogy azokat módosítjuk és ekképp történik az evolúció. de igen, az egyik konkrét képességeket vet össze (a vetélkedő – és az lehet szerencsén múló, tippelési a nyereményért), a másik mögött viszont a személyben lévő adott dolgokon kívül is van valami komponens. lehet, hogy azt is lehetne mondani, hogy míg a vetélkedő esetében valamennyire belőhető a végkimenetel a teljes információk birtokában (még ha csak 1%-nyira is), addig a realitynél mindig ott van a káoszt hozó faktor. ha valaki tud, akkor jó eséllyel nyer egy játékban, viszont hiába jó énekes valaki vagy jó játékos, ha a nézők vagy a társai kiszavazzák.

LambSkewers - 2020. 09. 26. 10:46

Ezt mondtam anno az egyik Álarcos Énekes poszt alatt. Az ICSYV szerintem sokkal jobban illik a mi kultúránkhoz, mint a TMS ezt kell licenszelni. Egy átlagos magyar hány énekes hangját ismeri fel? Nálunk nincs olyan nagy zenei színtér, mint Koreában, Japánban, vagy az USAban. Persze a nyugati ízléshez igazították a szabályokat, de még így is iszonyat szórakoztató műsor. Én amúgy interaktívabbnak is tartom nézőként, mint a TMSt. A koreai részeket nézve végig aktívan találgattam és megvolt a feszültség a körök alatt.

juhaszvik - 2020. 09. 26. 11:11

Nekem felkeltettétek az érdeklődésem, még ma lehet belenézek (TMS-ből nekem bejön a külföldi/hazai egyaránt).
Viszont én azt vettem észre, hogy amíg egy amcsi produkcióban tudják kezelni a random, utcáról beesett embereket, addig a hazai műsorgyártásban ez nem működik. Civil = unalmas vagy erőltetett vagy idegesítő.
Alapvetően nem szererem a celebrizmust, de nekik már van előtörténetük, nem kell bemesélni őket + általában van tapasztalatuk a kamera előtt. Csak ugye akkor az már nem vetélkedő, hiszen tétje sincs.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz