login |

Miss Scarlet & The Duke: az 1. évad – írta speranza

2020. 09. 29. 16:00 - Írta: vendegblogger

4 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

You’re old enough now to understand that women do not have the same freedom as men. It’s just the way the world is.

Milyen lehetőségei vannak egy jó nevelést kapott, intelligens, középosztálybeli nőnek, aki a 19. század második felében született, és fiatalon támasz és anyagi biztonság nélkül marad? Nos, férjhez mehet és… kb. itt véget is ér a lista. De mi van akkor, ha nem akar? Ebből a szituációból indít az A+E Networks International kosztümös krimisorozata, amelynek első évadját itthon az Epic Drama csatorna tűzte műsorára nemrég Scarlet kisasszony és a Herceg címen.

– A lady detective. What reason would you want to be such a thing?
– When you’ve had as many people as I telling you what you can and cannot be, that’s reason enough.

Eliza Scarlet (Kate Phillips), az édesapja hirtelen halála után döntésre kényszerül. Megkérik ugyan a kezét, de ő a nem kívánt házasság helyett inkább át akarja venni az apja magánnyomozó irodáját. Henry Scarlet (Kevin Doyle), aki egykor a Scotland Yard nyomozója volt, minden tudását és tapasztalatát átadta a lányának, csakhogy hiába. Elizát nőként senki sem veszi komolyan.

Ő azonban nem hajlandó tudomást venni a társadalom szabta korlátairól – amelyekre a környezete lépten-nyomon, kijózanító módon emlékezteti – kétségbeesetten szeretné fenntartani magát, ezért nem válogat az eszközökben, hogy ügyfélhez jusson. Hamar rájön azonban, hogy a férfiak uralta világban nem boldogulhat egyedül, kénytelen segítséget igénybe venni, és itt jön majd be a képbe a többi karakter.

When a man loses his temper, he is seen as strong and forthright. But a woman, no. She is seen as emotional. Hysterical. Incapable of rational thought. Now give men reason, give them logic. Give them cold, hard facts. That will truly confuse them.

Ahogy az már a fentiekből is kiderült, a sorozatot áthatja a feminista hangulat, és ebből kifolyólag bővelkedik a szexista megjegyzésekben és a bicskanyitogató jelenetekben is, de ez ne tartson vissza senkit, mert mindezt olyan bájjal és mosolyra késztető humorral oldva tárják elénk, hogy az bárkit levenne a lábáról. A Miss Scarlet nem veszi komolyan magát – a témából adódóan ezt nem is nagyon tehetné – de mindez csak a javára válik, mert így is sikerül ízelítőt adnia a 19. század társadalmi valóságából.

A középpontban egyértelműen Eliza és az ő boldogulása, fejlődése áll, de közben a mellékszereplők is elegendő hátteret kapnak.

Ott van például a hűséges házvezetőnő, Ivy (Cathy Belton), a kikosarazásáért végtelenül hálás csendestárs, Rupert (Andrew Gower) – akiben igaz barátra talál – vagy a London sötét bugyraiból megismert „Just” Moses (Ansu Kabia), a jamaicai gengszter. Ha pedig rendőri segítségre van szüksége, ki máshoz is fordulhatna, mint az apja egykori kollégájához, William Wellingtonhoz (Stuart Martin) a Scotland Yardon, akinek Henry Scarlet volt a mentora. William, akit a kollégái csak „Duke”-nak hívnak, általában segít is, csak éppen nem pont úgy, ahogy Eliza elképzelte.

– You are the most stubborn woman that I have ever met.
– And you have met a few have you not?

A sorozat dinamikája egyértelműen kettejük állandó konfrontációjából ered, „Duke” ugyanis pontosan azt gondolja, amit a többség: nőnek nincs helye ezen a pályán. Ő egy munkájában kiégett, alkoholista nőcsábász, Eliza pedig egy igazi „szőke ciklon”, aki lelkesedésében mindent felforgat maga körül. Kate Phillips és Stuart Martin amellett, hogy szép párt alkotnak, olyan jól egymásra hangolódtak, hogy azt végtelenül szórakoztató látni. (Miközben néztem, valamiért gyakran eszembe jutott a „Simlis és a szende”.)

Az egyetlen dolog, amit esetleg fel lehet róni a sorozatnak, az a költségtakarékosság. A szereplők ruhatára elég szerény, és nagyon korlátozott a helyszínek változatossága is, de kosztümös sorozatnál ez nem ritka, ráadásul autentikusnak is hat. (Ellenpéldaként muszáj felhoznom a Belgraviát, ahol gyönyörű volt a látvány, mégis üresnek hatottak a díszletek, mert nem tudták őket élettel, izgalmas történettel megtölteni.)

A széria epizodikusnak indul, de idővel akad egy átívelő szál is, amit az évad végére szépen le is zárnak. Mindent összegezve ez egy könnyed, vicces, kosztümös nyomozósdi, ami nem váltja meg a világot, de le tud kötni arra az alkalmanként ötven percre.

Végignéztem a hat epizódot, nekem nagyon tetszett, de mivel általában igyekszek objektíven értékelni, a 7/10-es pontszámomat nem tartom elfogultnak. Szerencsére lesz második évad, amit már forgatnak is Dublinban. Biztosan ott leszek a nézői között, ha elkészül.

4 hozzászólás Ne habozz!

Florabell - 2020. 05. 10. 16:59

Nagyon jó,egyszerűen fantasztikus.Humoros,izgalmas,kosztümös,minden ami csak kell.Ez az a detektívsztori amire vágytam.Mindenkinek csak ajánlani tudom. Kate Phillips és Stuart Martin között csakúgy izzik a levegő.

fishvanda - 2020. 09. 15. 15:38

A magyar cím ellenére nagyon szórakoztató sorozat, egész csavaros ügyekkel, és szerethető karakterekkel. Ajánlom! :)

szirial - 2020. 10. 17. 10:02

Az első szó, ami eszembe jut róla, hogy cuki.
Ha mosolyogva akarsz eltölteni 50 percet, akkor ez a jó választás.
Vicces, a szereplők szerethetőek, a nyomozások se rosszak.
Eliza-nak valóban szegényes a ruhatára. A Downton Abbey hölgyei egy nap alatt többször öltöztek át, mint ő hat rész alatt.

Timi - 2020. 10. 17. 20:00

Szinrkonosan kezdtük el nézni, de nagyon hamar feladtuk. Olyan szinten béna a szinkorn, egyáltalán nem jött át a “herceggel” való szócsata. Ezer és egy ilyen sorozat van. Lehet eredeti nyelven újra nekifutunk

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz