login |

The Comey Rule

2020. 09. 30. 21:30 - Írta: human

4 hozzászólás | kategória: kritika, minisorozat,

A Showtime 2 este alatt leadta a Hillary Clintonnal kapcsolatos FBI-nyomozást és Donald Trump hatalomra kerülését feldolgozó 4 részes minisorozatot. Próbálták a tényeket bemutatni, és ugye az élet írja a legképtelenebb történeteket, de sajnos megint csak azt tudom elővenni, hogy az elmesélési mód sem mindegy, erre a legjobb példa a The Big Short vs. Vice, ugyanaz a készítő, ugyanúgy sokkoló téma, mégis az egyik iszonyat unalmas lett.

A korábbi FBI-igazgató könyve alapján készített The Comey Rule-t az odakint elég nagymenőnek számító Billy Ray jegyzi, akinek eléggé ingadozó a teljesítménye, de ezt a sorozatot nem fogják a legjobbjai között jegyezni, főleg, hogy most a rendezést is magára vette.

A történet igazából tényleg csak röviden, vagy nagyon-nagyon hosszan foglalható össze. Az első két rész, amit Night One címmel adtak le, azt mutatja be, hogy az FBI élére Obama által kijelölt James Comey miképp kezelte a Clinton e-mail szerveres “the emails, the emails” nyomozást, hogy miképp hozta meg azt a döntést, hogy nyilvánosan beszél róla, és nyitotta újra a legrosszabb pillanatban, amikor új nyomok érkeztek, ezáltal Trump malmára hajtva a szavazást, konkrétan elősegítve a megválasztását (bár esik szó a másik jelölt borzasztó kampányáról is).

A második adag pedig a Night Two, ami az új elnök első hónapjait mutatja be, ahogy Trump igyekszik megakadályozni a FBI további vizsgálatát abban az ügyben, miszerint az oroszok beavatkoztak a választásba, jelentsen ez befolyásolást a megválasztott elnökön és stábján, de abba se, hogy miképp zavarták meg a kampányt a kamu hírekkel.

Mindehhez úgy áll neki a sorozat, hogy egyrészt Comey emlékeire, visszaemlékezéseire épít, másrészt a hivatalosan is megerősítést nyert tényeket veszi elő, a kirúgásokat, a telefonbeszélgetéseket, nyilván nem sok kitalált dolog van itt. Emiatt viszont az egész halál unalmas volt számomra, főleg a Clinton utáni nyomozással foglalkozó első két rész. Nem azért, mert a jelölt angyal lett volna, és itt is csak a tények vannak, miszerint nem bizonyítható a rosszindulatú szándék Clinton részéről, hanem egyszerűen azért, mert mint sorozat nem működik.

Látszik, hogy igyekeztek pontosak lenni, már-már dokumentarista módon, és ebbe nem fért bele, hogy karakterekkel kapcsolatos dolgokat kitaláljanak, azonban maga a sztori nem elég. Még csak igazi nyomozás sincs, amit azért említem, mert például egy Spotlightban sincsenek igazi (mozifilmes) karakterek, viszont ott a nyomozás és a szörnyűségek végig leszögezik a nézőt a székbe. Itt csak kicsit súlytalan “ez történt”, aztán meg “az történt” módon megy a történések bemutatása.

Az előbbiekkel szemben viszont szerintem a 3-4. rész már sokkal érdekesebb. Egyáltalán nem “Orange Man BAD!”módon, hanem mert a Comey-Trump ellentét igazi képernyős dráma. Még akkor is, ha szerintem Comey-t írásilag túlmosdatta a sorozat, bár a karakterek beszélnek az egójáról és hogy ez a veszte, de igazán a 4 rész alatt ez csak egyszer kerül előtérbe, amikor látszólag alábecsüli azt, hogy Trump meddig hajlandó elmenni. Érzésre több mindennek kellett volna még ott lenni, de nem nagyon láttunk ilyet.

Mondjuk a hivatalnoknak, és nem politikusnak számító Comey-nál már Jeff Daniels castingolása is aláhúzta, hogy milyen karaktere lesz: az igazság mindenek felett, természetesen a helyes cselekvéssel karöltve. Ellenben Brendan Gleeson iszonyat kemény Trumpként, totál beleolvadt a szerepbe, minden manírt hozott, amiket tévében látni az elnöktől, persze a beszédstílussal összekötve. Nagyon durva volt, főleg azokban az “eddig csak olvastam róla, hogy így történt” megbeszélésekben.

Viszont ennek ellenére egyszerűen nem tudom ajánlani a Comey Rule-t. Dokumentumsorozatnak kevés, igazi korlenyomathoz viszont szerintem még többet kell tudni (például Trump mostani, vagy 4 év múlva történő távozása után biztosan kiderülnek még dolgok, már ha az eddigiek nem lennének elegek, ugye), drámának meg egyszerűen unalmas. Leül minden szék között a földre? 8 részes kellett volna, hogy legyen, és akkor nem egy iskolai tanórának érződne az első fele a mininek? Sohasem tudjuk meg.

A legerősebb amúgy a vége, a tények, hogy a Russia-nyomozást folytatókkal mi történt.

4 hozzászólás Ne habozz!

Geza Kovacs - 2020. 09. 30. 00:14

Megnéztem az első részt. Szépen mennek sorban az (állítólagos) eseményeken időrendi sorrendben. Az első részben nincs Trump még szereplőként.

Amit el lehet mondani, hogy csöpög, sőt ömlik az elfogultság belőle. Hogy melyik irányba, azt nyugodtan tippelje meg mindenki :-)

A második rész aztán tényleg egy monumentális valami. Keményen lefárasztott, nagyon összerakták. Elfogultnak ez is elfogult, de legalább már kevésbé az a szirupos nyöszörgés, mint az elsőben, és a pozitív irányba inkább a főszereplő felé, ami számomra teljesen lényegtelen.

Aki miatt valójában nézzük a filmet, az elég szenzációsat alakított, gondolom díjeső lesz itt hamarosan Gleesonnak és a filmnek magának is. Többnyire hihető a figura ábrázolása, és erősen mellbevágó is. Mondjuk az oroszos nyünnyögés túlzás nekem, de ezt tudomásul veszem az amerikai szellemiségre tekintettel.

Összességében frankó kampányfilm lett Trump ellen, soha rosszabb színvonalat kampányfilmből. Hamarosan kiderül, mennyi foganatja lett.

Shannen - 2020. 09. 30. 22:44

Akkor én most mondok ellenvéleményt. :)
Szerintem igenis kötelezően nézős darab lett, és annak ellenére volt izgalmas számomra a Night One, hogy viszonylag rendszeresen figyelemmel követem az amerikai politikát, ezért a tények tekintetében sok újdonságot nyilván nem hozott. Viszont ahogy fel volt építve a rész, és haladtunk a választás estéje felé, igenis érezhető volt a feszültség. Engem ez is ugyanannyira lekötött, mint anno a Spotlight.

Abban igazad van human, hogy kicsit a két szék között a pad alá esett a sorozat, amennyiben sem dokumentumfilmnek, sem normál dramatizált sorozatnak nem lehet tekinteni teljesen.

Az nyilvánvaló volt már a premier előtt, hogy Comey-t azért nem fogják túl rossz fényben feltüntetni, hisz mégiscsak az ő könyvén alapszik a sorozat. Tényleg jobban árnyalhatták volna a karakterét, bár azokat a dilemmákat, amik a döntéseihez vezettek, szerintem elég jól és egyértelműen bemutatták a Night One-ban.

Ami a Night Two-t illeti, ott szimplán a két főszereplő közös jelenetei elvitték a showt. Plusz Gleeson abban a kb. 2 percben, amikor a kamerába beszélt a sajtótájékoztatón. Az kemény volt.

Szóval nálam simán 8/10, bátran ajánlom mindenkinek, akit érdekel valamennyire az amerikai politika.

Azon meg amúgy kicsit meglepődtem, hogy ez a Showtime-on kötött ki és nem az HBO-n, oda valahogy jobban passzolt volna, bár ez teljesen lényegtelen.

Shyllard - 2020. 09. 30. 23:06

Hát érdekelt a sorozat, főleg Brendan Gleeson Trumpja keltette fel a figyelmemet, de Shannen kommentjét is figyelembe véve valószínűleg tényleg jobb várn akkori feldolgozásra, mikor ténylegesen leülepszik az egész sztori. Biztos lesznek érdekes dolgok, amiket Trump csinált, de valszeg túl közel vagyunk még az egészhez.

human - 2020. 10. 01. 01:33

szerintem ha rendesen követted a kinti híreket valamiért (jó része persze John Oliverben is benne volt), akkor nem adott újdonságot. Ahogy írom én is azért :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz