login |

Pilot: Emily in Paris

2020. 10. 04. 21:35 - Írta: human

19 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

A sorozat, amit a plakáton a készítőjének, Darren Star-nak az egyik előző művével, a Sex and the City-vel próbáltak eladni. Pedig a Younger (a 7/10-es pilotkritikám), amit szintén ő csinált, sokkal találóbb lett volna, hiszen jóval inkább arra felé hajlik, nem pedig a régi pasievős, sokaknak klasszikus mókához, az epizódok hosszában is.

A történet tökéletesen benne van a címben, és aki kellemes limonádéra vágyik, az mindenképp próbálja be a Netflixen pénteken bemutatott Emily Párizsbant.

Sorozatos szinten nem annyira kihalt a romantikus komédia műfaja, mint filmekben, de utóbbiak között egyértelműen látja a Netflix a piaci rést, és ontja a műveket (legutóbb a Love, Guaranteed jött). Az Emily in Paris tökéletesen illik közéjük, méghozzá a régimódi felépítése miatt is.

A történet főszereplőjének nevét gondolom ki tudjátok találni, nem mellesleg egy reklámügynökségnél dolgozik, és amikor a főnöke egy előléptetés után teherbe esik, ezért amikor lemondja a párizsi 1 éves kiküldetését, akkor Emily megy el helyette. Csak persze ő nem erre készült, így franciául sem tanult, ami nyilván megnehezíti az új munkát, de természetesen elfogadja, ki ne tenné?

Innen jön a klasszikus romantikus felépítés. Egyrészt Emilynek van pasija, szóval innentől távkapcsolat lesz. Másrészt pedig Párizs nyilván tele van gyönyörű férfiakkal, akik nem vakok, és kicsit sem gátlásosak ha nőkre való hajtásról van szó. Itt konkrétan amúgy el is vigyorodtam, hogy mennyire régimódi a sorozat, mert 2020-ban “üzleti” helyzetben ilyet mondani egy nőnek, hogy “ágyban jó tanulni a franciát”, az elég furcsa. Na nem fehér lovagozni akarok, hanem csak meglepett.

A sorozat eleje mondjuk nem annyira a romantikára épül, annak csak az alapköveit teszik le, sokkal inkább a fish out of water, avagy az amerikai kultúrában és mentalitással felnőtt lány találkozását mutatják be a francia vérmérséklettel, munkamorállal. Igazi sokk éri, amit elég jól palástol. Vagyis próbál professzionális lenni, ha csak nem rosszul játszik Lily Collins – nem tudom eldönteni.

Tényleg a régimódi szóhoz tudok újra visszatérni, az egészből az sütött felépítésileg, írásilag (hiába emlegetik az Instagramot), mintha 20 éve íródott volna. Iszonyat elnagyoltan, szinte karikatúra szerűen ütközteti a kultúrákat. Nyilván később árnyalja a karaktereket, legalábbis ez a tippem, de a franciák gorombák, ami alatt van szív persze, az amerikai meg optimista, de máshogy él, és ennyi, ebből főznek.

Majdnem kimaradt: még az is sokszor előkerül, hogy a franciák elegánsan lazák, míg a színesen öltözködő Emily harsány, ízléstelen, nincs benne class. Ideje felvennie kicsit ebből, vagyis ahogy többször hangsúlyozza: tanulniuk egymástól. Remélem a sorozat során ez megtörténik?

Kinézetileg nekem olyan semmilyen volt az Emily Páriuzsban. Profi munka, ne értsétek félre, de olyan tipikus “munkahelyi” kinézetű, amiről Paul Feig és az operatőre ugrott be. Mondjuk a helyszínek segítenek, és nem is csak Párizst értem ez alatt, hanem hogy az iroda nem a kihalt minimalista amerikai, hanem egy látszólag régi lakás, Emily házában a lépcsőház is gyönyörű, meg ilyesmi.

Igazság szerint azt tudom mondani, hogy aki kicsit nosztalgiázni akar, visszanézni a régi romantikus komédia korszakra, annak megjött a sorozata. Talán fiataloknak inspiráló lehet? Vagy álmodozni jó? Részemről 6/10 volt, de ezt most nem negatívan adom, egyszerűen csak nem voltam célközönség.

19 hozzászólás Ne habozz!

Scale - 2020. 10. 04. 21:44

Nekem bejött. Igazából nem tudnám megmondani, miért, talán pont a fent említett régimódiság miatt. Most pont jól jött, néztem volna már valami hasonlót, úgyhogy maradok, és folytatom többi részt. :)

speranza - 2020. 10. 04. 22:08

Miközben olvastam, egyfolytában az 1995-ös Sabrina (Julia Ormond, Harrison Ford) járt az eszemben. Mindig is bejöttek a klasszikus sztorik, de amióta a hétköznapjaink ilyen szürreális fordulatot vettek a tavasszal, még hatványozottabban vágyok a régimódias történetek után. Lehet, hogy adok neki egy esélyt. :)

Hallak65 - 2020. 10. 04. 23:36

Nekem a Jane by Design jutott róla eszembe. De egyben lecsúszott. Gyengém a limonádé és régi rajongója vagyok Lily Collins szemöldökének. Várom a folytatást

Dalit - 2020. 10. 04. 23:59

15 percet bírtam.

Kisanna - 2020. 10. 05. 06:50

Nekem bejott, kedves guilty pleasure, jo zenek, szep ruhak meg helyek, par eyecandy pasival. Aki konnyed szorakozasra vagyik, de nem var tul sokat, annak ajanlom, masfel nap alatt lecsuszott.

TraceR - 2020. 10. 05. 09:57

Annak ellenére, hogy a főszereplő nem volt túl szimpatikus mi is végignéztük gyakorlatilag egy nap alatt, kis limonádé volt…

Tibi - 2020. 10. 05. 10:08

Nagyon hozta a Younger feelingjét, én imádtam a sorozatot minden kisebb-nagyobb hibájával együtt. Remélem lesz 2. évad

Avera - 2020. 10. 05. 10:31

Hát nem az év sorozata, de aki csak egy kis laza szórakoztató (és néha idegesítően klisés) sorozatra vágyik, annak tökéletes. Én a Hart of Dixie az, amihez hasonlítok mindent, ez meg kábé ugyanaz, csak ezúttal nem város kontra vidék, hanem USA kontra Franciaország, a többi szereplő nagyjából ugyanaz (eleinte ellenséges főnök, környezet, rácsodálkozás a helyi szokásokra, helyi szépfiú/otthon maradt pasi, stb.) Ha nem vár az ember sokat tőle, akkor kellemes kis matiné. Aki újat akar látni, bele se kezdjen. :)

A sors fintora, hogy az Emily in Paris után úgy döntött a párom, hogy akkor pótoljuk be a Tedd Lasso-t is, ha már témánál vagyunk. Előbbit én akartam megnézni, utóbbit nyilván ő.

Na most ezt lehet nem kellett volna, mármint Emily szemszögéből Mert látva kb 1-2 napos eltéréssel a két szeriát, nagyon szembetűnő, hogy az Emilyné mennyire nem erőltették meg magukat, csak a sablonokat mozgatták és cserélgették és lett belőle egy hagyományos feelgood sorozat, míg a Ted Lasso milyen kivállóan nyúltak ugyanehhez az “outsider” témához és lett egy olyan sorozat, amely nem csak feelgood, de utána az ember tényleg (el)gondolkodik.

Pippa - 2020. 10. 05. 12:02

Nekem bejött, örök álmodozó vagyok, többször jártam már Párizsban, örök szerelmem az a város, ha nekem is adódna lehetőség, azonnal pattannék is. :D Számomra az egyetlen negatívum Lily Collins, őt továbbra is inkább idegesítőnek találom.

len90 - 2020. 10. 05. 13:26

Könnyű kis szórakozásnak jó, de nekem most is ami levont az élvezet faktorból az az ahogy a fő szerelmi szálat kezelték.

A pasi egy pozitív karakternek van beállítva, ennek ellenére abszolút nem úgy viselkedett Emily-vel, ahogy egy kapcsolatban elő férfinak kellene, gyakorlatilag a flörtölésben egyáltalán nem gátolta a kapcsolati státusza.

A másik oldalról meg ezt olyan utálatos dolognak tartom, hogy minden adandó alkalommal smárolgat a pasival, de azért barátkozik a barátnőjével. Egy felnőtt nő legyen már olyan érett, hogy az egyik kivágja az életéből, vagy barátkozik a csajjal és akkor tabu a pasi, vagy startoljon rá a pasira, de akkor a barátnőjét jegelje. A kettő együtt nem megy.

Ráadásul az OK, hogy a pasi végig kapcsolatban volt, de szerintem egy férfi szemszögéből abszolút nem vonzó végignézni, ahogy a kiszemeltedet más férfiak fektetik meg, itt pedig ez rendszeresen megtörtént. Én elveszteném az érdeklődésemet egy olyan nő iránt akiről pontosan tudom hogy mikor ki hágja…

OK, tudom, hogy én vagyok maradi és legtöbbször ezeket a dolgokat az életben is (sajnos) így rendezik az emberek, de nekem ez mindig instant unszimpatikussá teszi az emberek, így itt a fő karaktereket is.

Diapolo - 2020. 10. 05. 13:27

Ennek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Pokoli gyenge, Lily Collins nagyon idegesítő, nem is jó színésznő. A Párizs téma és ez a “Párizs a csodálatos és tökéletes” kép is totális kamu, aki már járt egyszer Párizsban, pontosan tudja, hogy nem is kell sokkal kijjebb menni a látványosságoktól, és máris nagyjából Józsefváros szintjére érsz. A sztori nem létezik, egyszerűen nincs, csak egy ilyen forgatós játék-szerű dolog, éppen melyik pasival flörtöl, és mivel szivatja a főnöke. Ez a young adult célközönségnek készülhetett, akik mindent az instán és a virtuális téren keresztül képzelnek el.

Egyébként az volt a legzavaróbb, hogy folyton rohant az egész. Mintha jeleneteket is elvágtak volna előbb, ráadásul annyi vágókép volt, hogy majdnem minden jelenet utánra jutott egy diadalív, vagy eiffel torony.

3/10, ez nem váltja meg a világot.

Eni - 2020. 10. 05. 19:29

Végig néztem. Borzasztó volt. A legnagyobb probléma a főszereplővel volt aki roppant idegesítő (tipikus arrogáns amerikai csaj). Nem is értem, hogy tud bárki is szimpatizálni ezzel a karakterrel. Egy ilyen idiótát én is pontosan így kezelnék mint ahogy azt a francia kollégái tették. A divat részét csak a franciák képviselték, Emily úgy öltözött mint egy bazári majom.

abba - 2020. 10. 05. 20:39

Hát nagyon limonádé, de egyszer éppen végig lehetett nézni (főleg ruhahajtogatás közben). Lily Collins tényleg sosem volt még ilyen rossz, pedig amúgy kedvelni szoktam, de ezzel az alapanyaggal ő sem tudott mit kezdeni, sőt. Nagyon 2009-es feelingje van a sorozatnak, és nem éppen jó értelemben, mert ez az amerikai lány nyakába veszi Párizst pont olyasmi, ami 10 éve divat volt, a jóképű szomszéddal és a munkatársakkal egyetemben – pont az a fajta valószínűtlen felállás, ami az ilyen lightos kis sztorikat annak idején – és akkor gondolom, most is – jellemezte.

SPOILER az évadra nézve

Ez a “felvilágosult amerikai majd megtanítja a maradi európai népeket a feminizmusról” meg olyan béna, hogy nem értem, miért kellett erőltetni – főleg, mikor ugyanez a szereplő aztán lefekszik egy 17 éves sráccal, és az egész viccre van véve. Most akkor döntsük el.

Az évad második felétől kicsit erősebb volt ugyan, de így is nagyon ki kellett kapcsolnom az agyam – főleg amikor két francia szereplő egymás között, egyedül is angolul beszélt valamilyen okból kifolyólag.

Adryenn - 2020. 10. 08. 19:56

Szerintem pont jó volt! Pont azt hozta, amit várhattunk tőle. Engem, munka után pont az ilyen sorozatok kapcsolnak ki. Hart of Dixie, Gossip Girl, Sex és New York egyben. Remélem lesz következő évad :)

Rainmagic - 2020. 10. 09. 11:02

Nekem is bejött. Több sorozatból is van benne. Younger, Friends, Hart of Dixie, Melrose Place, Sex and the City is van benne. Egy unalmas szombat délutánra tökéletes kikapcsolódás. :) Újdonságra nem nagyon lehet számítani tőle, de guilty pleasurenek tökéletes. És persze eléggé függőre sikerült a vége, így 2. évadért kiáltozik, remélem a Netflix nem koncolja fel a Covid oltárán…

Nikolka - 2020. 10. 10. 01:01

Nekem is a Jane by design ugrott róla be. a Hart of Dixietől ez olyan messze volt…

Egyébként nem volt olyan rossz, mint néhányan írják. Főleg, mert tényleg kevés ilyesmi van mostanában.
Egy másik főszereplővel egész szimpatikus sorozat lehetett volna. Szerintem borzasztóan túljátszotta az egészet. És én a szemöldökétől is hidegrázást kapok.
Ami engem is nagyon zavart, hogy miért beszélnek angolul egymással franciák? De ez sok sorozatban megvan sajnos. Pl. legutóbb a Strike Backet daráltam, ott a magyar tesók is angolul beszéltek egymással.
Aztán, hogy tényleg mindent meg tud oldani. Ez így már túl sok volt. És mindnenki kedvelte. Hogy?! Meg amikor a gazdag, menő, modellekkel lógó pasi őt akarja?! Na ne..
Meg ami engem zavart, hogy nagyon sokat ettek benne. (Állandóan megéheztem😀) És sokszor teljesen indokolatlanul ettek. Pl. Padon beszélgetés közben. Na de ez csak az én bajom persze.
De “szép” volt nézni. Párizs, ruhák, jó pasik. Kellemes kis délutáni időtöltés volt. Nêha nem rossz az ilyen.

winnie - 2020. 10. 10. 08:09

“legutóbb a Strike Backet daráltam, ott a magyar tesók is angolul beszéltek egymással.”

általánosságban elmondható, hogy az, hogy a sorozatban angolul hallod őket beszélni, nem jelenti azt, hogy a sorozat valóságában is úgy beszélnek. a könnyebb érthetőség kedvéért bármit lehet egyszerűsíteni filmtechnikailag, az nem módosít a legtöbb néző számára a minőségen, hogy egy dialógot milyen nyelven adnak elő – ha szinkronizáltan nézi valaki, akkor főleg nem tényező a számára, itt is _szerintem_ csak azt érdemes hangsúlyozni, ha két ember eltérő nyelven kommunikál, az azonos esetében semmi plusz, hogy fárszi, angol vagy francia a közös nyelv.. de ez sok minden más kapcsán is elmondható, amin már fenn sem akad az ember.

damien. - 2020. 10. 11. 20:45

Huu, egyben lecsuszott az egesz. Hihetetlen feelgood volt, neztem volna meg tovabb! Ami engem is zavart, az maga Lilly Colins volt. Viszont a rengeteg eyecandy (foleg pasi teren) boven karpotolt.

cathy - 2020. 10. 15. 11:38

Borzalmas, ahogy az előző poszthoz is írtam, borzalmas :( Még limonádénak is gyenge könyörgöm, a Youngerben van élet, van társadalomkritika, van humor, ebben a sokkal jobb karakterekre érdemes Lily Collinst pocsékolják el, hogy buta libát alakítson, és hogy továbbra is ilyen csillámpóni hányás elvárásokat támasszon mindenki szerencsétlen franciák meg Párizs elé. Lehet ésszel is szépet csinálni, a Younger pl sztem nem idealizálja New Yorkot, mégis úgy mutatja be, hogy bakker szívesen élnék ott :D

Ez egy kudarc nekem, bocsesz, de biztos lesz aki imádni fogja :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz