login |

Pilot-mustra: Soulmates – 1×01-1×02

2020. 10. 13. 21:30 - Írta: winnie

7 hozzászólás | kategória: antológia, kritika, pilot-mustra,

Since the discovery of the soul particle in 2023, Soul Connex has helped more than 15 million people find their perfect match. With over 20,000 clinics worldwide, your soulmate is one simple test away.

Az régi mantrám, hogy epizodikus antológiákról (minden részben más a sztori, mások a szereplők) nehéz írni pilotkritikát, de most elkezdtem filózni azon, hogy mikről nehezebb: az olyanokról, amiknek a részeit kvázi semmi sem köti össze, csak a készítők stílusa (ld. Inside No. 9), vagy azokról, amiknél van egy közös szál, mondjuk műfaji, vagy például a technológiával kapcsolatos, mint a Black Mirror-ban.

Az AMC múlt heti premierje esetében mindenképp meg akartam nézni az 1×02-t is, hogy megbizonyosodjak arról, hogy ezt az epizodikus antológiát csak a közös világ és egy technológiai vívmány köti össze, más nem, mert bár nem úgy indult a második rész, de elég hamar kiderült, hogy a részek még műfajukban is különbözni fognak. Ami… jó?

SOULMATES – 1×01 – 6,5/10
SOULMATES – 1×02 – 7/10

Az alapsztori, azaz inkább a közös szál a fenti idézetből kiderül: a sorozat a közeli jövőben játszódik, egy olyan világban, ahol felfedezték a “lélek részecskét”, ami révén a tudomány képes megtalálni minden ember valódi lelki társát. Már persze akkor, ha a potenciális lelki társ is regisztrált a Soul Connex nevű cég adatbázisában.

És tényleg ennyi az alap. A sztorik még csak nem is feltétlenül lelki társat keresős, romantikusak, egyszerűen csak a közös világ fogja össze, valamint az a tudat az emberekben, hogy akár meg is találhatnák a lelki társukat – aki szinte biztos, hogy nem az, aki mellett adott esetben éppen élnek. És ez az egyszer gondolatmorzsa adja a sorozat savát-borsát, érzelmi hátterét. És ez az, ami el is gondolkoztathat, hogy vajon egy jó életet érdemes lehet-e felrúgni a számunkra tökéletes társ megtalálása érdekében, illetve, hogy önző dolog-e ezt tenni, hiszen ha megtaláljuk a társunkat, akkor az nem csak minket érint, hanem azt is, aki eddig mellettönk volt és így elveszít minket.

A pilot főhőse (Sarah Snook) egy családanya, aki látva környezete sikerét, talán kíváncsiságból, talán azért, mert rutinszerűnek érzi a házasságát férjével (Kingsley Ben-Adir), úgy dönt, hogy elvégezteti magán a tesztet, bekerül az adatbázisba, hátha megtudja, hogy ki passzol mellé leginkább. A történet elég jó alapozást ad a jelenségnek, abszolút kapcsolati drámaként van levezetve, kiemelt karakterizálással, érzelmi húrok pengetésével.

Az 1×02 főhőse egy egyetemi tanár (Davis Costabile), aki boldog házasságban él, szereti feleségét, és egyszercsak leszólítja őt egy idegen nő (Sonya Cassidy – névről nem tudtam volna ki ő, de a Humans-rajongói azonnal fel fogják ismerni) azzal, hogy őt “dobta” ki neki a rendszer, és muszáj volt találkoznia vele. A férfi azonban semmi efféle kapcsolatra nem vágyik (inaktívvá is tette magát házassága után az oldalon), de nyilván nem hagyja őt nyugton a dolog.

Az első rész után (ami teljesen tisztességes volt, bár inkább csak elgondolkodtatja az embert, annyira nem indítja be, szerintem) rögtön az jutott eszembe, hogy vajon miképp lehet eltérő történeteket elmesélni majd az antológia keretein belül. Mármint nyilván tudnak a műfajokkal játszani, de mégiscsak arról lehet szó minden alkalommal, ahogy egy vagy több ember elkezd lelki társat keresni, hogy aztán találjon, vagy sem.

A második rész eleje rögtön ebben is erősített meg, ugyanúgy melankolikusan indult és egy konfliktusos viszonyt vázolt fel, de a rész felénél bedobtak egy csavart, ami a feje tetejére állította az egészet (a főhős világával együtt), és ezt követően kezdtem el bizakodni, hogy talán a folytatást is sikerül majd kellőképpen változatosan tartani.

A sorozatban tehát nem is annyira a történetek az izgalmasak eddig, hanem a mögöttük húzódó gondolatok, az, hogy ebben a világban kerül sor a történetekre, ahol létezik ez a technológia, aminek köszönhetően máris másképpen nézhetünk akár a banálisabb sztorikra is. És nem csak mi teszünk így, hiszen az ebben a világban élő emberek is teljesen másképp kezdenek el gondolkodni.

Összességében nem kiemelkedő, teljesen korrekt, de mégiscsak lutri a Soulmates, nem hiszem, hogy lesz olyan ízlés, amit képes minden egyes részével kiszolgálni. Arról a típusú sorozatról van szó, ami, ha a Netflix-en lenne, akkor örülnék, mert bármikor elő tudom kapni, hogy megnézzek belőle egy részt, ezért is szeretem, ha streaming platformra kerülnek fel epizodikus antológiák.

Mondjuk a kisördög azért nem hagy nyugodni, miszerint talán idővel bele fognak majd piszkálni a mitológiába, mert ez a lelki társ keresős dolog nem csak nagy üzletnek tűnik, de több 100 millió ember privát szférájához is hozzáférést nyúl. Persze szeretem azt hinni, hogy egy szép új világban zajlik minden, ahol nem akarnak visszaélni ilyesmivel. (Egyébként nem csak jövő cucc volt a részekben, inkább csak kütyü szinten pár tipikus “újdonság”.)

7 hozzászólás Ne habozz!

Alain Prosztó - 2020. 10. 13. 21:52

Ja hogy ez ep. antológia… fogggalmam se volt, mert a második részig már nem jutottam el.
Így viszont próbálkozom majd még, már csak azért is, mert Costabile nagy kedvenc nálam.

Diapolo - 2020. 10. 13. 23:00

A pilot elég fura volt, engem annyira nem rántott be, tartok tőle, hogy ezt nem nagyon lehet majd látványosan csavargatni, de lehet még egy részt kap, de rossz nem volt. Csak annyira jó sem, hogy túl sok bizalmat kapjon. 5/10.

cherockee - 2020. 10. 14. 08:57

Első részről: nekem se volt kiemelkedő, de két szálat érdekesnek tartottam, egyrészt a tömeg nyomását, gyorsan annyira elterjedt a technológia, hogy hülye vagy ha nem ezzel választasz társad, kinéznek, másrészt az egész rész arról szólt, hogy a marketing az, hogy “hát ez tudományos”, azért vannak ezoterikus szálak (milyen lehengerlő érzések jönnek elő első találkozáskor, öleléskor, és ami még jobb, ha a “párod” is teszteltette magát utánad, akkor rögtön megérzed, a világ másik feléről is), az első rész mégiscsak arról szólt, hogy nem, mégse lettek boldogok a főhőseink. Érdekes kezdés, rögtön kétkedésre ad okot.

Második részről: alapvetően ebből a részből ha kihagyom a soulmates elemet, és csak egy egyszerű csábítás lett volna, ugyan ezt a történetet kapom. Annyi volt, hogy emberünk, aki valószínűleg az előélete és jelenlegi helyzete miatt amúgy is elcsábítható lett volna, meg lett győzve egy tudományos teszt által, mármint az volt a koporsószög. De közel sem akkora nyomásnak érzem, mint az első részben AZ ÖSSZES ismerős nyasztatását, viszont a megvalósítás főleg a főszereplők miatt szerintem nagyon jó volt, majdnem tökéletes volt a pillanat amikor SPOILER a főhős a motel szobában kimondta az utolsó mondatát, amivel kiderült milyen ember is ő SPOILER VÉGE.

Nekem bejött, nincs most ilyen jellegű scifim, nézem ezt. Azt sejtem, hogy még lesz feszegetve a tudományossága a találmánynak, mert a léc rezeg rendesen, és az előzetes után azt hittem ez a rész arról fog szólni, hogy “A” személy nem tagadhatja meg “B” személytől a boldogságot azáltal, hogy nem lesz vele, mármint hogy ez lesz a felvetés, ami miatt le akarja “B” személy rombolni “A” személy házasságát. Szerintem ez egy nagyon erős történet lehetne, megkapod a teszted, mindenki azt mondja, hogy ő a párod, mindenki boldog, de a párod nem akar veled lenni. Vagy halott. Igen ez még jobb lehet, meglepne ha nem lenne ilyen rész.

Cápi - 2020. 10. 14. 22:48

SPOILEREK!
Nehéz rá mit mondani. Maga az elképzelés érdekes és izgalmas, amit eddig kihoztak belőle, az kevésbé.
Vagy legalábbis klisés, gondolok itt olyanra, hogy az 1. részben a csávó folyamat a munkájával traktálta a feleségét, akiről üvöltött, hogy nem érti és nem is érdekli az egész. Nem is egyszer a pasi tudtára adta ezt, de az olyan szinten nem vette a lapot… Az autós elinduláson vergődés meg még nem is tudom mi. Nem tudom, hogy a 2 színész között nem volt-e jó a kémia vagy ez így volt megírva, de ez pl olyan szinten előrevetítette a rész csattanóját, nem volt miért izgulni…

A 2. rész meg a scifi vonalat leszámítva egy szimpla bosszúállás volt, szintén rém buta csavarral. Miért pon 11 hónap múlva játszotta be ezt? Ha végig ott volt a fevétel, minek a nagy összeomlás? Kb. ilyen ja lol mégse érzésem volt a végén.

Nagyon meg akarták csűrni-csavarni, de eddig ez nem igazán jött össze. Az évadra szerintem maradok, mert még 4 rész az nem sok, az antológiákat meg csípem, hátha javul.

winnie - 2020. 10. 15. 05:12

“Vagy legalábbis klisés, gondolok itt olyanra, hogy az 1. részben a csávó folyamat a munkájával traktálta a feleségét, akiről üvöltött, hogy nem érti és nem is érdekli az egész.”

csak a traktálás szón kaptam fel a fejem, bár simán lehet, hogy valóban erről volt szó, de nekem teljesen máshogy rémlik.

először nem a nő kérdezett rá és utána volt nagyon nem érdeklődő? nekem sokkal inkább az jött le, hogy látványosan nem érdekli az általa unalmasnak tartott munka és még direkt szívatja is őt emiatt, a partin is trollkodott.

Cápi - 2020. 10. 17. 11:14

@winnie: passz, nekem ez az emlékem/benyomásom róla meg hogy alapvetően tényleg nem érdekelte, max udvariasságból érdeklődött. Visszanézni emiatt már nem fogom, bárki bármit mond, elhiszem :D

Atlantisguru - 2020. 10. 17. 18:48

2 epizód után:
Szerintem a Soulmates eléggé nehezített pályán indult el a műfajában, mert rendkívül szűkre szabta a keretét. Egy konkrét műfaj, vagy témacsoport helyett egy kifejezett tudományos felfedezést választott összekötő kapocsnak (ezzel ráadásul a képernyőn kívül elintézte a sci-fi felvonultatását).
Amik maradnak egy-egy epizódra, azok a párkapcsolati drámák, amit én a 2. epizódnál meguntam.
Mivel a 6 epizódot 2-2 részenként összesen 3-an rendezik (A 6. még nem biztos), így abban reménykedem, hogy a 3. epizódot kicsit felrázza a következő rendező.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz