login |

The Spanish Princess: kezdett a 2. évad

2020. 10. 18. 21:30 - Írta: Qedrák

4 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Aki lelkesen olvasta Philippa Gregorynak a rózsák háborújáról és a Tudorokról szóló regénysorozatát, az alighanem örülhetett a hírnek, hogy a Starz még tavaly berendelte a folytatását a The Spanish Princess-nek, magyarul A spanyol hercegnőnek, amelyet itthon az HBO GO-n lehet egyelőre elérni.

Az Emma Frost készítésében megvalósuló sorozat tulajdonképpen egy sokadik folytatás, hiszen a történet még a The White Queen-nel kezdődött (magyarul: A fehér királyné), amiről 2013-ban CyClotronic írt kritikát. Hét év pedig majdnem történelem. Ezt 2017-ben követte a The White Princess (magyarul: A fehér hercegnő) az azóta a Killing Eve-vel tulajdonképpen befutó Jodie Comerrel a főszerepben, a mellékszerepekben pedig Michelle Fairley-vel vagy Essie Davies-szel.

Mindezt azért soroltam el, mert a 2019-es folytatásra, a The Spanish Princess-re nem feltétlenül gondoltam úgy, mint amit azon nyomban be kell rendelni folytatásra. Alapvetően egy történelmi romantikus maradt a széria, de annak is a limonádébb fajtájából, ráadásul a nézettségi számai is elmaradtak az első két évadtól, (noha az évadnyitóhoz képest arányaiban elég jelentősen növekedett), de hát az ilyesmi még olyan tényezőkön is múlhat, amit egy junkie nehezen láthat meg.

Az új évad Philippa Gregory könyveiből vélhetően A király átka (angolul: The King’s Curse) című részt fogja feldolgozni, beledolgozva A három nővér, három királyné (angolul: Three Sisters, Three Queens) című könyvének, időben párhuzamos részeit is. A főcím ugyan azt állítja, hogy az előbbit és Az állhatatos hercegnőt (angolul: The Constant Princess) adaptálja, de ezt nem kell elhinni neki, az ottani cselekmény túlnyomó többségét az első évad letudta, és időben is pont ott zárták le, ahol az a kötet véget ér.

Mind a feldolgozott regény, mind pedig a sorozat a főszereplőnek, Aragóniai Katalinnak (Charlotte Hope) a legszebb éveivel indul, az angol királyi udvar sokkal fényesebb, mint valaha, a régi konfliktusokat VIII. Henrik (Ruairi O’Connor) elsimította és most új háborúra készül. A tovább mögött folytatom.A királyi pár között nem is lehetne nagyobb a harmónia, és már meg is született a várva várt örökös. Persze az már az előző évad végén kiderült, hogy ez az egység csak látszat, és mindkét fél hazudott a másiknak, így hamar elkezdődik az idill széttöredezése. Katalinnak pedig minden tehetségét össze kell szednie, hogy erős maradjon, és megőrizze a státuszát a király mellett.

Rögzítsük rögtön a tényt, hogy az új évad stílusa követi az előző évadot, azaz a történelmi sorozatokon belül a romantikus vonalat viszi tovább, szóval aki a kardozós zsánert szeretné viszontlátni a képernyőn, az alighanem csalódni fog. Ennek egyébként van egy jól körülhatárolható veszélye is: VIII. Henrik és Aragóniai Katalin kapcsolatáról már tucatnyi film vagy sorozat született, így ebben a témában újat mondani nem igen lehet.

Elvileg a regények és így a sorozat újdonsága abból áll, hogy Aragóniai Katalin fiatalkorát mutatja be az ő szemszögéből, amikor is még sikeres és fiatal volt, de én egyelőre nem látom azt a potenciált a The Spanish Princess-ben, ami arról szólna, hogy többet nyújt, mint tucatnyi másik. Kapásból Michael Hirst sorozata, a The Tudors jut az eszembe. Igaz, abban az esetben, ha egy történelmi sorozat nem teljesen fiktív szereplőkről szól, akkor nem feltétlenül kell brutálisan kiemelkedőt nyújtania ahhoz, hogy az ember rátaláljon. Mégis két vonását nagyot kellene javítania ennek a szériának ahhoz, hogy tényleg ne csak egy hétvégi limonádé maradjon.

Az egyik a borzasztóan teátrális színészi játék. A szereplők jelenetről jelenetre állandóan deklarálnak, mintha a képernyő túloldalán lévőknek folyamatosan bizonygatniuk kellene, hogy megérdemelten választották ki őket erre a szerepre.

Ezt eleinte azzal magyaráztam, hogy rendezői koncepcióról lehet szó, hiszen a nyilvánosság előtti létezéshez hozzátartozik ez a fajta, kissé mesterkélt beszédmód. Ez elméletnek jól is hangzik, de az a helyzet, hogy a történet szempontjából privátnak számító jelenetekbe is beszivárog ez a stílus, ami egyeseket nagyon bosszanthat. Ezt egyébként már az első évadban is megfigyeltem, tehát nem a második szezonnal kerül be a sorozatba, de már az elsőben is kifejezetten zavart.

A másik probléma részben kapcsolódik ehhez, és úgy foglalhatnám össze, hogy helyenként a díszletek és a kosztümök inkább a színházak világát idézték fel, semmint a televíziós sorozatokét. Persze az is lehet, hogy a többi széria, ami hasonló korszakot dolgoz fel, túlságosan hozzászoktatott a tévés megoldásokhoz és az ettől való eltérést érzékelem zavarnak. Valahogy minden helyiség, minden öltözék, minden külső helyszín túlságosan steril és tiszta, mintha egy kis költségvetésű kelet-európai történelmi filmet látnék, nem pedig egy amerikai piacra szánt produkciót.

Félreértés ne essék, azt sem szeretem, ha egy középkori környezetet úgy “dobnak fel”, hogy minden és mindenki talpig piszkos és mocskos, de a színházi sterilitás felé való elmozdulás nem biztos, hogy szerencsés útnak számít. Pedig a belefektetett munka látszik a jeleneteken, nemcsak belső tereket látunk, nemcsak egyetlen ruhát vesznek fel a szereplők és elégséges számú statiszta is felbukkan, de valahogy van egy “olcsóság” érzése a sorozatnak. Lehetséges, hogy pusztán azért támad ez a benyomásom, mert manapság a történelmi vagy a hasonló kosztümös fantasy sorozatok stílusjegyként gondolnak a grandiózusságra.

Részben ehhez kapcsolódik, hogy a történelmi hűséget nem feltétlenül ebben a sorozatban kell keresni, ahogy a két elődsorozat sem a pontosságáról híresült el. De ilyesmit nem is állít magáról a széria, a főcím végén kifejezetten megjegyzi, hogy ne várjunk tőle hamisítatlan történelmi rekonstrukciót. Ez egyébként már az alapanyagként szolgáló Philippa Gregory-regényekre is jellemző, hiszen az író gyakran dúsította fel, vagy formálta át a létező történelmi eseményeket és a szereplők indítékait, hogy érdekesebbnek ható történetet írjon meg. Szóval a Tudor-kori Anglia szerelmesei alighanem fognak benne kellő számú hibát találni.

Ami az első évadban szemet szúrt, de itt már sokkal kevésbé érvényesül, az az amerikai, és mostanság már a nemzetközi piacon is érvényesülő kisebbségi reprezentáció, a diverzitásra való törekvés, amire obligát módon vannak, akik heves PC-zéssel reagálnak. Arra gondolok, hogy az első évadban szerepelt fekete nő, muszlim férfi, és a muszlim világtól befolyásolt spanyolokat a zord Angliával szemben egy toleráns, vallásokat alapvetően elfogadó és a női szerepeket másképpen értelmező helynek mutatta be, és ezekből fakad a címszereplő szerepkeresése – talán nem kell ecsetelnem, hogy ez miért történelmietlen, de ezekből a jelekből a második évadban egyelőre sokkal kevesebb adódott, bár a korábbi mellékszereplők nem koptak ki a történetből.

Összességében azt hiszem, hogy akik a mostanában kissé talán megritkuló létszámú történelmi romantikus sorozatot keresnek maguknak, az nem fog rosszul járni a The Spanish Princess-szel, egy kellemesen átlagos, szórakoztató és könnyen nyomon követhető szériát kap. Hogy aztán miként fogják folytatni Philippa Gregory regényeit ezután az évad után, az még számomra is kérdés.

4 hozzászólás Ne habozz!

Shyllard - 2020. 10. 18. 23:00

Nem ismerem a könyveket, de akkor ha jól értem az említett sorozatok, akkor ennek az előzményei? Csak történelmi események, illetve könyv-kapcsolatok, vagy más szérián-beluli dolgok is összekötik őket?

Florabell - 2020. 10. 19. 10:01

Shyllard: a Fehér hercegnő és a Spanyol hercegnő lényegében teljesen egy blokknak tekinthető történetileg,kinézetileg, és a szereplők szempontjából is. A Fehér királyné ugye régebbi, de a Fehér hercegnővel összegyeztethető, sikerült kb. hasonló színészeket is találni a folytatáshoz. Tehát akár teljesen egy sorozatként lehet kezelni az összeset. Persze a történelem követése miatt a szereplők azért hamar cserélődnek, öregszenek és mindig az aktuális királyi pár kerül a középpontba.

Python - 2020. 11. 04. 23:07

Így 4 epizód után azt mondom, hogy kezd beindulni a történet. Az első évad azért erősebb volt, de egy 7/10 -et megérhet ez a 2. évad szerintem.

Janka - 2020. 11. 09. 19:20

Rengeteg szálon fut ez az évad. Nagyon konzisztensek a részek emiatt. De élvezhető guilty pleasure.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz