login |

The Queen’s Gambit: az 1. évad

2020. 10. 29. 21:30 - Írta: winnie

71 hozzászólás | kategória: kritika, minisorozat,

Valahol sajnálom, hogy a Netflix múlt heti premierjéről nem azonnal írtam pilotkritikát azok után, hogy a Vezércsel első része nálam letaszította az idei trónról 9/10-es kezdést produkáló Tales From The Loop-ot, mert jól mutatott volna, de az a helyzet, hogy az első részben még a főszereplő sem nagyon tűnik fel, és a sorozat lényegéről is csak sejtéseink lehetnek. Szóval marad az, hogy minimum két kritikánk lesz a sorozatról, mert az ősz (egyik?) legjobb újoncát kár lenne egy posztban elintézni.

A történet egy flashforwarddal kezd, egy fiatal lány ébred ziláltan egy hotelszobában elég fura helyen, egy minden bizonnyal átdorbézolt éjszaka után, majd miközben rendbe szedi magát, lerohan és sűrű elnézéskérések közepette leül egy sakktáblához, hogy beszálljon egy nagy figyelemmel kísért partira. És ekkor ugrunk vissza arra az időszakra, amikor 9 éves volt, és szülei autóbalesetét követően árvaházba kerül.

A The Queen’s Gambit a hidegháború idején, a 60-as években játszódik és egy fiatal lányról szól, aki sakkozni kezd, és kiderül róla, hogy zseniálisan érti a dolgát. Ennyi. Nem nagyon akarok a történet részletein nyammogni, a világon semmi csavart, a nyílegyenes sztoritól való eltérést nem kell belegondolni a sorozatba, az árvaházi évek alatt nem zaklatják, a szovjetek képbe kerülése ellenére nem válik mondjuk kémtörténetté, nincsenek benne “gonoszok”, egyszerűen megismerünk egy fiatal zsenit (aki még csak nem is jéghideg szociopata) – a maga sajátos deficitjeivel.

Az egész első szezon (ami jó eséllyel az egyetlen, és nem csak azért, mert könyvadaptációról van szó) pár évet fed le, és az a Scott Frank jegyzi egyedül íróként és rendezőként, aki nem sorozatos író, de az ugyancsak Netflix-es Godless-szel pár éve megmutatta, hogy érti a dolgát. Első sorban ő az, akinek köszönhető az, hogy a sorozat ilyen lett, elképesztő tisztelettel és alapossággal kezelte az alapanyagot.

A The Queen’s Gambit kaphatott volna egyszerű sportfilmes narratívát, és bár akkor sokkal tipikusabb lett volna, de tippre ugyanúgy imádtam volna, hiszen a sportfilmeket, főleg az outsider sztorikat eléggé szeretem. De így, hogy sokkal intimebb módon ábrázolja a versenyzőt, a sportágat, a miliőt, sokkal hatásosabb és emberközelibb lett a végeredmény. Hiszen alapvetően egy felnövés sztorit kapunk egy kivételes emberről. Aki nem csak a zsenije miatt kivételes.

– You don’t know anything about chess.
– I know what it feels like to lose.

Igazából nem tudom, hogy miképp fogadtam volna a sorozatot, ha nem lett volna elég komoly kapcsolatom a sakkal. Tippre akkor is hasonlóan jól (látva a többiek véleményeit), de úgy, hogy anno nyertem sakkversenyt, hogy a koleszban mindegyik szobatársam versenysakkozott (nosztalgikus emlékeket hozott elő a pilotban a Najdorfozás), hogy könyvtárból felsősként Sakkéleteket vettem ki, hogy olvastam orosz nyelvű sakk könyveket, hogy még felnőttként is felhajtottam antikváriumból a Bakcsi-féle En Passant felügyelő-könyveket (krimi és sakk? KÉSZ!), el lehet képzelni, hogy mennyire elvarázsolt és beszippantott az, hogy egy sorozat ennyire alaposan közelít a játékhoz/sporthoz.

Mondanom sem kell, hogy a sakkos komponens a sorozatban tökéletes. Oké, az elején a klisés susztermatt-prezentálásnál megijedtem, de utána döbbenet volt látni, hogy mennyire szakszerűen és valóságosan prezentálják a játszmákat, hogy valódi lépéseket és állásokat látunk – a stáblistán Garri Kaszparov (és egy amerikai sakk-szakíró) feltüntetése szakértőként mindent megmagyarázott. És az a helyzet, hogy ez a maximalizmusra való törekvés az egész sorozatot átitatta prezentáció szempontjából.

Azt pedig zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy egy átlagembernek talán ijesztő lehet, hogy sokat sakkoznak a sorozatban, de szerintem nagyon jól és változatosan oldották meg a játszmák ábrázolását, és nem hiszem, hogy sakktudás szükség lenne az események lekövetéséhez, sőt, lehet, hogy anélkül még jobban imponálni fog egy ilyen világban hihetetlenül profi ember szakértelme. (Azért meg külön plusz pont jár, hogy a rapidozást is behozták a képbe, bár azt sajnáltam, hogy a szekundánsos vonalra nem fektettek akkora hangsúlyt.)

Valamiért abszolút megérintett a sorozat a főhős karakterének köszönhetően, akinek a szemén át látjuk ezt a világot. Annak ellenére, hogy a legtöbb nézőtől különbözik a karaktere, nagyon át lehet érezni ezt a kompetitív személyiséget, akit iszonyatosan zavar, ha veszít, aki fokozatosan ébred rá, hogy akár példakép is lehet belőle, és aki, ha nem figyel oda, önpusztító spirálba is kerülhet. Még szerencse, hogy akadnak olyan emberek, akikre támaszkodhat.

We’re playing serious chess.

És akkor most kéne kitérni a színészekre, de igazából tök felesleges például ellőni azt, hogy Anya Taylor-Joy mennyire jó, mert a vak is látja (ahogy az évek múlását látni rajta, hogy mennyire más 15, 18 és 21 évesen, az pazar), illetve azt is, hogy arc és gesztusok alapján szuperül illik mindenki ebbe a 60-as évekbeli miliőbe.

Azért két nevet kiemelnék, mert ha csak egy valakit lehetne a gárdából Emmy-re jelölni, én bizony Marielle Heller-re (Mrs. Wheatley) adnám a voksomat – és már azt megelőzően így véltem, mielőtt láttam volna, hogy az IRL énjéhez képest mennyire más. És persze, bár ez evidencia, de Bill Camp-et (Mr. Shaibel) is muszáj lenne ringbe küldeni.

Olvasva a kiemelkedően pozitív véleményeket némiképp trollkodásnak hathat az enyém, miszerint miután az évad első fele nálam majdnem maxos volt, a második fele csak szimplán nagyon jó. A pilotok közben mindig érdekes eljátszani azzal, hogy meddig 10/10-es egy első rész (ott a nevelőszülős jelenetnél esett egyet vissza nálam, de utána tovább megint visszalépett), a legtöbb sorozat nyilván soha, minap a La Révolution például 3 percig volt az, ez viszont nagyon sokáig. Itt a mexikói epizódnál éreztem azt először, hogy nem minden köt le annyira, mint addig, és onnantól kezdve állt be olyan szintre a sorozat, hogy az idei már több, mint 200 újoncom közül végül nem veszélyeztette az elsőket a The Queen’s Gambit, de a top5-ben minden bizonnyal ott lesz a 2020-as végelszámolásnál.

You resign now.

71 hozzászólás Ne habozz!

Topi - 2020. 10. 24. 14:25

Fuu gyerekek…4. resznel tartok, isteni a sorozat. A szineszno elkepeszto alakitasarol nem is beszelve.

mollyhooper - 2020. 10. 24. 20:25

Hát, engem nagyon beszippantott. Még hasonlót sem láttam. A főszereplő lány is totál ismeretlen volt eddig előttem, de nagy jövőt jósolok neki!
Jók a zenék, klassz a 60-as évek hangulata (jelmezek, díszletek), ez egy jó kis sorozat lett!

Kati néni - 2020. 10. 25. 15:27

Ugyanaz, mint fönt. A főszereplő leányzó nagyon erős, a mellékalakokat remekül eltalálták (adoptáló anyuka, fekete barátnő). Nem sok semmi történik (igazából egy két órás filmbe belefért volna az egész némi átírással), mégis a képernyőn marasztal. Gyönyörűek a díszletek, a színek, értelmes, de nem nyálas. Intelligens, bizonyos dolgokra csak finoman utalnak, nem nyomják premier plánban az ember arcába. Életem egyik legkedvesebb sorozatdarabja.

Azt hittem pesszimista módon, hogy szomorú befejezést kap, de hála Istennek nem így történt, mondjuk az én hollywoodi filmekhez szokott lelküketem egy szőke herceget a végén el tudott volna viselni.

Bazsi - 2020. 10. 25. 19:05

Nem szeretem a sakkot, de a tralier megvett, nálam ez eddig az év egyik legjobbja! egyben néztem, végig fentartotta az érdeklődést!

Relu - 2020. 10. 25. 22:43

4. résznél tartok és eddig zseniális a sori. Anya Taylor-Joy pedig, te jó isten mit rak le (sakkbábut) az asztalra…

Python - 2020. 10. 25. 23:35

Anya Taylor-Joy tündököl ebben a szerepben, de tényleg tündököl! :) :) :) Látható rajta, hogy élvezettel személyesítette meg ezt a komplexebbnek mondható főhősnőt!
A hétvégi Netflixes premierek közül ez lett a minőségi darab, a Barbárok meg a tipikus és sajnos mára megszokott középszer. A Vezércsel nálam lazán 8,5-9/10 környéke lett. Több ilyen minőségi drámai és történelmi minisorozat és/vagy sorozat kellene a streamingre.

Vérnarancs - 2020. 10. 27. 17:54

A Barbárok, igen klisés, semmilyen lett, de ez a Vezércsel…szuper, jók a karakterek, díszletek, a hangulat, még csak a 3. résznél járok, de kilóra megvettek vele, pedig a sakk sosem volt a szívem csücske. Na, hát így kell hozzányúlni egy adott témához, kérem szépen!

Eltiron - 2020. 10. 27. 19:26

Már két rész után azt mondom, hogy az év újonca lehet, leszorítva a Mythic Questet az első helyről.

Trallala - 2020. 10. 29. 19:45

Nagyon jó volt, a kiscsaj meg fenomenális.

speranza - 2020. 10. 29. 21:58

Őszinte sajnálatomra a sakk világa teljesen idegen tőlem. Nem akadt a környezetemben, aki megtanítson rá, pedig a stratégiai játékokat szeretem. Emiatt nem fogott meg annyira a sorozat témája sem, feltételeztem, hogy kívülállóként nem is érteném igazán, de olvasva a pozitív véleményeket, a pilotba biztosan belenézek. :)

Alain Prosztó - 2020. 10. 29. 22:33

Plusz ugye ott van az underdog sztori. Az árvaházból jött, stb. Ez kell ahhoz, hogy az ember igazán szurkoljon a főhősnek.

Érdekes megfigyelni, milyen kevés igazán komoly konfliktus van a sorozatban. Oké, a nevelőfater egy barom, meg van egy összezördülés Benny-vel (Thomas Brodie-Sangster-t egyébként nagyon nem tudtam megszokni ebben a szerepben), de egyébként az összes nagy csata a sakktáblán zajlik, ott pedig – mint a végén kiderül – összetart a közösség és elismerik, megbecsülik egymást, még akkor is, ha szovjet játszik amerikaival.

Alain Prosztó - 2020. 10. 29. 22:35

Ja, annyi kritika, hogy a CGI néhol irtózatosan “leugrott” a képernyőről. Pl. Las Vegasban meg Moszkvában.

Scat - 2020. 10. 29. 23:06

Negyedik résznél tartok, és érdekel. Szándékosan nem azt írom, hogy tetszik, viszont piszok kíváncsi vagyok arra, hogy végül mi lesz a főszereplő sorsa. Ez pedig nekem nagy szó.

Sakkozni csak annyira tudok, hogy ismerem a figurákat és azt, mi és hogyan léphet, szóval totál amatőr szinten.
És elárulom winnie (gondolom kíváncsi vagy ilyen véleményekre), hogy igen, így is baromi érdekesek a játszmák. Nekem gőzőm sincs arról, hogy ami kifejezéseket ott hallok, létezőek-e (bár később mindig rájuk keresek, úgyhogy végül tudom, hogy igen), és így is szórakoztató.
Például mikor a cowboynak öltöző fickó elmondta Elizabethnek, hogy “hát amúgy kikaphattál volna az első versenyen Kentuckyban”, az engem is arcul csapott, hiába nem értettem, hogyan :)

Meglátjuk, milyen véleménnyel leszek a sorozatról ha befejeztem, bár kétlem, hogy innen mélyrepülésbe kezdene.

HeadHunter86 - 2020. 10. 29. 23:09

Pont most értem a végére.
Könnyed jó kis sorozat volt.
Talán ami negatívum, hogy kicsit súlytalan volt az egész.
Egyszerűen Anya Taylor-Joy miatt nem lehet nem szeretni :)

Kati néni - 2020. 10. 29. 23:19

“Könnyed” sorozat volt, háááát, én azért néha odarohantam volna, hogy megölelgessem ezt a szerencsétlen Elisabethet.

Tényleg, nekem bejött volna egy olyan jelenet is a végén, amelyben a kb. 75 éves nagyi az unokáit tanítja sakkozni.

Barokka - 2020. 10. 29. 23:42

Az elejetol a vegeig ujnak, frissnek hatott. Sosem lattam hasonlot, ez az erzes pedig vegig velem maradt, még napokig utána, egy biztos: teljes kattanas. Fenyes karrier elott all a kisholgy. :) Senki(!) ne hagyja ki!

mic88 - 2020. 10. 29. 23:48

Nekem annyira tetszett Anya Taylor-Joy, hogy megnyitottam az imdb oldalat es most olyan anyagokat csekkolok amiben o jatszik :]

Evian - 2020. 10. 30. 00:17

Imadtam! A mi csaladunk sakkmanias, 6 eves koromban kezdtek a Nagyszuleim tanitani, igazi rituale volt, mindenki jatszott mindenkivel a csaladban, egyszerre akar 3-4 tablan is. Aztan altalanos iskolaban sakkversenyekre jartam, meg volt egy sakkgepem is, szoval nekem is nagyon sok kedves emleket hozott ez a sorozat. Olyan reg jatszottunk, hogy elo is szedem a hetvegen a tablakat a csaladdal :)
Ezenfelul profi kivitelezes, kiveteles szineszi jatek. Szerintem tokeletes volt a vege, persze remek nyerni a legnagyobb jatekosok ellen is, de a lenyeg a sakk. Barki is van a sotettel.

Zsombi2002 - 2020. 10. 30. 04:44

Engem megvett a sori. A főszereplő csaj 😍. Általánosban sokat sakkoztam, a Philidor védelem hallatán megdobbant a szívem. 😁 9/10

Mom - 2020. 10. 30. 06:10

Engem kicsit elrettentett a trailerben emlegetett őrültes dolog. Ezek szerint nem arra megy ki, hogy a főszereplő valamilyen pata? Mert addig a pontig érdekelt a sorozat, csak ott elvették a kedvemet tőle.

Zsombi2002 - 2020. 10. 30. 07:00

Mom: semmi természetfeletti nincs a soriban.

Ditta - 2020. 10. 30. 07:08

Totál hülye vagyok a sakkhoz,de nagyon nagyon tetszett! Egyben letoltam.

Mom - 2020. 10. 30. 07:29

Zsombi2002: nem természetfeletti, hanem elmebaj. Pl pszichopata, szociopata, skizofrén, stb. Mert erre célozgatott a trailer.

winnie - 2020. 10. 30. 07:40

Mom: nem mindennapi figura, és olykor lehet, hogy megfordul az ember fejében ilyesmi, de nem, nincs ennyire szélsőséges dolog, még ha meg is vannak a maga “démonai”.

ubul - 2020. 10. 30. 08:04

Anya Taylor-Joy kiváló, bár én már a The VVitch óta követem munkásságát, itt még jobban is tetszett. Kuriózum a hölgy

irgum76 - 2020. 10. 30. 09:02

az első rész jó volt aranyos, érdekes
de nem éreztem késztetést a folytatásra
de amikor elmeséltem mondták, hogy ezt nézzük
úgyhogy daráltuk egybe és meglepődtem, hogy egy számomra ilyen unalmas “sport”-ból milyen változatos, izgalmas sztorit tudtak kreálni
szóval tetszett

tpk3 - 2020. 10. 30. 10:36
Nok3dli - 2020. 10. 30. 12:00

A sakkhoz értők minden szintjén, a teljesen fogalmatlanoktól a profi sakkmesterekig azt látom, hogy mindenkit meg tudod fogni a sorozat. Ez már önmagában bravúros teljesítmény!

Youtubeon érdemes rákeresni a játszmák elemzésére akit érdekelnek a részletek, egyre több jó videó van már a meccsekről.

Azt lehet tudni, hogy ebből lesz e több évad?

winnie - 2020. 10. 30. 12:04

ld. a posztban. nem nagyon láttam nyomát készítői interjúban, de nincs okunk feltételezni, hogy ne csak minisorozat lenne, de passz.

winnie - 2020. 10. 30. 15:15

ja, nem írtam a posztban, de a zene nagyon jó volt.

Carlos Rafael Rivera, zeneszerző az IMDb-n: első kreditnek 6 éve volt egy Liam Neeson-filmje, utána megkapta az Emmy-t a Godless-ért, most meg a The Queen’s Gambit-et csinálta. Nem sieti el, de hatékony.

Tombstone - 2020. 10. 30. 17:11

Nem tudom,miként fogadtam volna a sorozatot, ha nem lett volna elég komoly kapcsolatom az itallal.

totoro - 2020. 10. 30. 19:33

Ha minden hónapban lenne egy ilyen kis csoda, nem szólnék egy szót se. Imádtam!

winnie - 2020. 10. 30. 20:00

van, csak meg kell találni. egy out of her mind is sokak számára az lesz.

Mom - 2020. 10. 30. 20:43

winnie: köszi, ez így megnyugtat, az nem baj ha bogaras :) akkor azt hiszem, adok neki egy esélyt a hétvégén.

Art3mis - 2020. 10. 30. 21:13

Kiskoromban sokat sakkoztam az uncsitesómmal, sajnos ma már nem emlékszem a szabályokra. Viszont jó érzéssel gondolok vissza rá. Mindig is meg akartam tanulni újra. Mikor megláttam, hogy lesz ez a sorozat, ráadásul az egyik legszimpatikusabb feltörekvő színésznővel (a Split c. filmben láttam először, azóta többször is megnéztem), egyből daráltam, ahogy felkerült a Netflixre. Számomra nagyon hullámzó volt a sori, egyszer izgi, utána érdekes, majd vicces, utána full depi, majd szívbe markoló és akkor jön a katarzis a végére. A minőség viszont nem volt hullámzó. Az végig tartotta magát. Imádtam és biztos, hogy még elő fogom venni. Valószínűleg, mikor már újra megtanultam sakkozni. :-)

Eltiron - 2020. 10. 30. 22:41

Nagyon vékony hajszállal lett második nálam a Mythic Quest után az év újoncai versenyben. Talán azért, mert sokkal jobban érdekelnek a videojátékok mint a sakk? Nem, inkább azért, mert a Queen’s Gambit 6. része (és a 7. eleje) csalódás volt. Vagy talán csak azért, mert jobban szükségem volt idén a feelgoodra, és a QG túl sokszor lehúzott? Mindenesetre hatalmas élmény volt végignézni ezt a 7 órát. A MQ nálam 9.9/10-et ért év elején, most ez 9.5/10 így év végén, de nem kizárt, hogy 2-3 év múlva visszatekintve már fordítva fogom értékelni. Csak ne csináljanak ennek folytatást meg spinoffot, maradjon így egy befejezett, kerek történet.
Ezután megnézem a Godless-t, mert nagyon érdekel hogy mikre volt képes eddig ez a rendező.

totoro - 2020. 10. 30. 23:06

Szerintem minden esély megvan rá, hogy hivatkozási ponttá váljon ez a sorozat, és az idő csak jót fog tenni a besorolásának.

Etiron: Én is épp most szedtem le a Godless-t :) A Mythic Quest kimaradt, előveszem.

Makaii - 2020. 10. 31. 13:25

@winnie: es mi a jelenlegi top5-öd, amiket nem veszelyeztetett ez? Megneznem. Koszi

winnie - 2020. 10. 31. 14:14

makaii: csak az első negyedéves listát tudom linkelni, de remélm írok újat: https://www.sorozatjunkie.hu/2020/04/17/az-idei-elso-negyedev-103-legjobb-ujoncsorozata/

totoro - 2020. 10. 31. 18:44

Kösz a tippeket, lepörgettem a Mythic Quest: Raven’s Banquet-et egy nap alatt (jó volt, de azért nem egy liga ezzel szvsz.)

Wol* - 2020. 11. 01. 12:00

Nagyon-nagyon jó volt.
Friss lélegzet a kicsit bedohosodott sorozatok között.

winnie - 2020. 11. 01. 12:43

én mindig mondom, hogy ezért kell nézni nem dohos sorozatot is. 3-4 újonc jön hetente, amire ez elmondható. csak ugye nem mindet kapja fel a hype. mindig érdemes arra gondolni, hogy az ember mennyi mindent nem néz meg, mert nem tervezte, és nem kap róla olyan infót, ami miatt meggondolja magát.

Shannen - 2020. 11. 01. 16:08

Ez számomra megint egy olyan fantasztikus sorozatélmény volt, ami tulajdonképpen a semmiből jött. Tudtam, hogy lesz egy ilyen sorozat, de a sakk téma (bár általánosban én is sakkoztam) annyira nem érdekelt, egyedül Anya Taylor-Joy nevére kaptam fel a fejem, őt a The Witch-ben anno nagyon szerettem.

Aztán jöttek a szuper pozitív kritikák, úgyhogy előbbre vettem a listámon, és nyilván gyorsan le is csúszott. Tényleg nem lehet igazán mibe belekötni (na jó, a cgi elég béna volt), minden percében a képernyő elé szgez. Igazi profi munka, aminek hatalmas szíve van. És ez főleg Taylor-Joy-nak, illetve a gyerek Beth-t alakító lánynak köszönhető. Na meg a zenének!

Nem hsizem, hogy kell hozzá bármilyen sakktudás, hogy élvezni lehessen. Szerencsére elég kreatív a rendezés és majdnem minden játszma izgalmasan van megcsinálva. Nagyon tetszett a sokféle vizuális megoldás, nagyon üditő volt, amikor egy kicsit a beállításokkal és a vizuálitással is játszottak.

Nagyn remélem, hogy a jövő évi Emmy-ig nem fog feledésbe merülni, minden elismerést megérdemel a sorozat.

Azzal mondjuk egyetértek, hogy a második fele már csak szimplán nagyon jó volt, míg mondjuk az első 3 rész, tényleg kiváló. De így is olyan 8,5-9/10-re jön ki az összkép.

Sajt - 2020. 11. 02. 08:47

Édesapám volt nagy sakk kedvelő (engem annyira nem fogott meg, de vele együtt közösen azért megoldottunk pár tévés feladványt és az egyikért nyertem is anno egy népművészeti sakkot :)), a sorozatnak köszönhetően így most gondolatban két teljes estét is vele tölthettem: már ezért megérte rászánni az időt.
Az összbenyomásom jó volt, mondjuk a CGI tényleg érződött Vegason meg Moszkván, a szakmai rész tálalása végülis szerintem is korrekt lett, de a vége egy picit súlytalanra sikerült és nálam nagy mértékben felnyomta a limonádé-faktort (és eggyel levitte az összpontozást).
Nálam így 7/10

wellmanster - 2020. 11. 03. 07:38

Nekem is nagyon tetszett a sorozat! Egyben néztem meg én is. Menet közben kb a negyedik rész után megnéztem, hogy vajon igaz történet alapján készült-e. Tudtommal Polgár Judit “volt” a legjobb női sakk játékos ezért érdekes. Ja én is csak hobbi sakk játékosként is tudtam teljesen élvezni ahogy az előttem szólók. A folytatással kapcsolatban Netflixen mini sorozatként szerepel az nem ad túl sok reményt a folytatásra, de hátha tévedek :)

winnie - 2020. 11. 03. 08:45

wellmanster: ez a 60-as évek, akkor természetesen még nem volt Polgár Judit, de egyébként előbb Polgár Zsuzsa lett világbajnok a nőknél, bár Judit eleve férfiakkal versenyzett.

A lényeg, hogy 60-as években Gaprindasvili volt a legismertebb női sakkozó, akit (pacsi nekik!) említenek is a sorozatban, ő 20 évesen lett női világbajnok (és Csiburdanidzével 30 éven keresztül amolyan Karpov-Kaszparov módra uralták kettesben a mezőnyt), és ugyancsak szerepelt férfiversenyeken.

“A folytatással kapcsolatban Netflixen mini sorozatként szerepel ”

Ennek kapcsán ajánlom a tegnapi hírblokk első sorát: https://www.sorozatjunkie.hu/2020/11/02/hirhetfo-state-of-the-union-2-evad-babylon-berlin-4-evad/

Sajnos a hazai Netflix-felület magyarítói nincsenek tisztában bizonyos sorozatos fogalmakkal, és akaratukon kívül is félrevezetik az előfizetőket. A sorozat az angol felületen limitált sorozatként van hivatkozva, ami nem ugyanaz, mint a minisorozat. (Más kérdés, hogy nem hiszem, hogy folytatnák.)

Mersby - 2020. 11. 03. 08:46

Semmi hátszó szándék, bosszú, ármány, árulás… egy igazi feel good és felemelő cucc profin tálalva. Hiába klisés, imádtam minden percét!

Luke - 2020. 11. 03. 11:40

Igen, ez egy jó kis feel good sori volt, gyorsan lement.

Főleg ilyen vészterhes időkben. A gyerekszínész ‘zseni’.

Neoprimtiv - 2020. 11. 03. 14:05

Na, ez váratlanul gyorsan lecsúszott, pedig mostanában nagyon kevés bármit nézek. Nálam is külön hatalmas piros pont, amit #Mersby is írt: ez csak egy sztori, semmi rettegés, semmi dupla fenék, semmi vértócsa.

Az meg tényleg szinte időutazás volt, ahogy a végén a versenyt közvetítették. Ma már tényleg hihetetlen, de emlékszem, amikor a Egri János mutogatta főműsoridőben a sakk vb játszmáit, Portisch Lajos és a magyar csapat szereplése még a heti NB I. forduló eredményeit is a sportrovat aljára száműzte és a keresztrejtvény mellett a sakk-ulti-bridzs feladványok állandó elemek voltak ha máshol nem, akkor a napilapok hétvégi számában. A végén a moszkvai park sem írói fantázia. Én 72-ben voltam kint és tényleg kb. ilyen intenzitású “szabadidős sport” volt.

winnie - 2020. 11. 03. 15:23

Egrit passzolom, de annyira hihetetlen ma belegondolni, hogy anno a Sakk-matt című sakkos elemző műsor Vitár Róberttel a 80-as években kvázi főműsoridős volt az MTV-n:)

Neoprimtiv - 2020. 11. 03. 18:22

@winnie: bizony, az is volt és biztosan nem kora délután vagy éjféltájt, mert akkor nem emlékeznék rá. A végső játszmát (illetve ha jól láttam, akkor többet is) kielemezték a youtubeon, azzal a címmel, hogy még jobb lett, mint az eredeti volt – mert persze a nagyobbik részét egy valódi, csak jóval később lejátszott partiból merítették.

https://www.youtube.com/watch?v=oIMaTKOZG-8

winnie - 2020. 11. 03. 19:36

neo: köszi, lehet, hogy majd tolok pár videót.

Mom - 2020. 11. 04. 07:21

Előbb egy apró szolg. közl.: “leül egy sakktáblához, hogy bekeáégjon egy nagy figyelemmel kísért partina.” Két elgépelés is van ebben a mondatban.

És akkor a lényeg: hú, hát köszönöm, hogy megnyugtattál winnie, mert az előzetes alapján talán sosem kezdem el, és az nagyon nagy kár lett volna, mert fantasztikus volt!

Viszont most újranéztem azt az előzetest, hátha csak rossz volt a benyomásom, de nem. Számomra most is teljesen félrevezető volt és egyáltalán nem adta vissza azt, ami a sorozat lényege. Nem is értem, miért a “pszichózisra” fektették a nagy hangsúlyt benne. A legnagyobb problémája a függőség és a más emberekkel szoros kapcsolat kialakítása volt, és egyiknek sincs köze a zsenialitásához. Elmebajról pedig szó sincs az esetében. Ráadásul egy csomó jelenet az utolsó részből van benne, amik a kontextus nélkül teljesen mást jelentenek, és ezzel tévesen keltett bennem negatív benyomást. Remélem senki más nem jár úgy, hogy ez alapján el sem akarná kezdeni!

Bár játszottam már életemben sakkot, de inkább csak azt mondanám, hogy tudom a lépéseket, azt nem, hogy tudok sakkozni. Pedig adná magát a dolog, de valahogy sosem fogott meg a játék. Számomra túl lassú és vontattott volt, ahogy várni kellett a másikra… Azt hiszem nem voltam/vagyok hozzá elég türelmes.
Szóval nekem nem sok pluszt adtak a sakkjátszmák. Főleg a különböző formációk, meg sakkozókról elnevezett módszerek nem voltak meg (és nem is lettek meg). Mégsem zavart a dolog. De azért hálás voltam, hogy néha elmagyarázott egy-két dolgot, amikor utólag mesélte az anyjának a meccseket.
De összességében azt nem mondhatnám, hogy szájbarágósan magyaráztak volna el dolgokat, vagy hogy végig fogták volna a laikus nézük kezét. Tehát ez max annak adhat pluszt, aki azért behatóbban ismeri a sakkot.
Ugyanakkor a zsenialitást mindig jó nézni működés közben. Nem számít, hogy nem tudom mit csinál, amíg ilyen lenyűgözően teszi.

A sakkon, mint játékon kívül minden más egy szokványos szívmelengető történet mesteri kivitelezéssel és színészi alakításokkal. Az összhatás (talán pont a sakk miatt) lenyűgözött. Ahogy keveredik benne az árvaságából és a korai függővé válásából származó lélektani problémák és a zsenialitása, ami miatt a sakkasztalnál szinte verhetetlen, mégsem tudja, mihez kezdjen az életével, bódító elegy lett. Szerintem nagyon jó, hogy itt lett vége, mert nagyjából ez után a pont után döbbent volna rá, hogy fogalma sincs, hogyan tovább, hiszen huszonvalahány éves korára mindent elért, amit akart.

Ui: Fentebb említettétek a Polgár lányokat, sajnálom, hogy nálunk ebben a sztoriban nem látnak potenciált, mert én abszolút el tudnám képzelni egy hasonló formájú feldolgozását az ő hihetetlen sztorijuknak.

Divide - 2020. 11. 04. 15:51

Hát ez nagyon jólesett, főleg azért, mert az utóbbi időben valahogy csupa véres-lehangoló, vagy agyrohasztó sorozat került az utamba.
Tetszett, hogy hagytak teret a nézőnek Beth “megfejtésére”, Jolene pedig szerepelhetett volna többet, nagyon megkedveltem.
Egyedül az ablakok mögé kifüggesztett posztimpresszionista tájképekkel nem tudtam mit kezdeni. Ja, és Thomas Brodie-Sangster (Benny) bajszával. :D Az büntetett.

Neoprimtiv - 2020. 11. 05. 23:12

@winnie: az mennyire volt reális, hogy ő nőként simán férfiakkal játszott? Tudom, a versenyek nagy része meghívásos vagy pénzdíjas open verseny volt, ahol gondolom rugalmasabb szabályok voltak, de a nemzeti bajnokságban elvileg külön kellett volna versenyeznie nem?

A másik, amit meg akartam kérdezni, hogy amikor az orosz kissráccal játszott és állandóan felállt az asztaltól, az mennyire fért bele a szabályokba? Mintha valamelyik világbajnokságon lett volna ebből balhé, tehát gondolom nem volt teljesen tilos, inkább csak etikátlan.

Egy apró, inkább funfact pontatlanság még a végéről: az oroszok hírhedten rosszul írták át – és ennek köszönhetően rosszul is mondták – a H-val kezdődő neveket. Szinte minden ilyen név az orosz átírásban G-re módosult, szóval az utolsó részben pontosabb lett volna, ha Garmonnak szólítják.

winnie - 2020. 11. 06. 07:29

Neoprimtiv: külön női verseny híján az reális volt, sokszor voltak közösök, arra volt kevés példa, hogy ennyire jól szerepeljenek a nők. mármint kisebb versenyeknél ez a helyzet, a nemzeti bajnokságok esetében nem tudom, hogy mi volt a helyzet, hogy volt-e külön női az amerikaiaknál, de gondolom, mint a 90-es években a polgároknál, már volt átjárás a férfiak közé (ld. csapatolimpiák, egyéni világbajnokságok), ha valaki kinőtte a női mezőnyt.

a felállás kapcsán nem tudom, hogy vannak-e versenyek külön előírásokkal (simán lehet), illetve hogy van-e íratlan kóden az ellenfél zavarása kapcsán (esetleg erre irányuló kérésekre mit kell/illik reagálni), de az biztos, hogy a sakkban simán benne van az, hogy elmész kajálni, vagy, hogy mozgolódsz, bármit csinálhatsz, nem egyhelyben ülős. tippre azért bizonyos korlátok között.

Neoprimtiv - 2020. 11. 06. 11:32

Köszi, nekem főleg a járkálás volt fura egy olyan soprtnál, ahol a koncentrációnak (és a koncentráció biztosításának) ilyen nagy szerepe van. Sejtettem, hogy nem légből kapott (akkor már szétszedték volna miatta a sorozatot), de nagyon meglepő volt, hogy ilyen nyilvánvaló “szabotálás” belefér.

klaci - 2020. 11. 06. 23:25

Akit érdekel a sakkjátszmák elemzése, annak a Youtube-on agadmator néven futó csatornát ajánlom. Minden a sorozatban fontos meccsen végigment már, és elképesztő, hogy mennyire ügyeltek a készítők a játszmák pontos megvalósítására. De minden szempontból látszik a sorozaton ez a fajta odafigyelés, az egyik legnagyobb élménye volt nekem.

Kombinátor01 - 2020. 11. 06. 23:41

winnie, ezer éve olvasom az írásaid, örülök hogy kiderült a sakkos múltad! :)
nem tudok jobb jelzőket mondai annál, mint amiket előttem mondtak, de annyit még hozzáfűznék: Fide Mesterként lenyűgözött az, hogy a sorozat mennyire perceízen állt hozzá a sakk szakmai részéhez, mindössze nyüansznyi életszerűtlenségek voltak. Köszönöm a készítőknek ezt a sorit, nagyon belopta magát a szívembe.

Nella - 2020. 11. 07. 12:18

Hello. Nagyon tetszik a sorozat, mindjart vegzek is vele. Kerdesem az lenne, magyar szinkronrol tudni e valamit? Anyukamnak szerintem tetszene, de o felirattal nem szokott nezni szinte semmit, mert nehez kovetnie.

Koszi

winnie - 2020. 11. 07. 18:10

nella: nem lehet elore tudni ilyesmit. bizzunk benne, hogy lesz.

Batawanga - 2020. 11. 10. 02:19

Végre ráértem és lenyomtam két nap alatt. Mindenképpen sokat ad hozzá, ha van valami köze a sakkhoz annak aki nézi, de mint fentebb látható, mindenki számára élvezhető anélkül is. Bobby Fischer női alakja, de volt párhuzam Polgár Judittal is (anno eléggé frusztrálta pár férfijátékost, amikor kikapott tőle – ilyen szálakat tehettek volna még bele, hihetőbb lett volna a korszak). Az utolsó részben azt hittem meglépik, hogy Borgov disszidálni akar (volt célozgatás, hogy titokban fel akarja venni a kontaktot), de szerencsére nem, az már sok lett volna. Szuper volt, elő is kaptam a Chess.com-ot egy kis nosztalgiázásra.

Timi - 2020. 11. 11. 22:56

Pokoli jó sorozat. A színésznő hibátlan. Kicsiként és nagyként is. Fantasztikus élmény volt.

zoli221 - 2020. 11. 11. 23:05

Az mennyire reális, hogy Beth ennyi meccset nyert? Úgy tudom olyan 70%ban a döntetlenek a jellemzőbbek.

winnie - 2020. 11. 12. 05:21

zoli22: ma igen, de régen lehet, hogy kevésbé volt? de igen, ez teljesen jogos felvetés (az utolsó tornán én azt vártam, hogy lesz 2-3 remije, bár lehet, hogy nem kötötték ezt az orrunkra). persze előfordulhat, hogy akik kiemelkedőek voltak, sokkal simábban masíroztak végig.

Aleysa - 2020. 11. 12. 18:01

Semmit nem könnyítik a sakkhoz, de teljesen rabul ejtett a sorozat. Nèha a sok bènaság közè egy èvben párszor léteznek egy ilyet az asztalra. Wow.
Zseni a hangulat, a színèsznő. Imádtam, hogy pl. a sakkfigurák amíg gyerek, addig szinte mágikusan jelennek meg a plafon sakkban. Aztán ez változik ès egèszen fenyegető lesz nèha, ahogy az árnyèkok bekúsznak a kèpbe. Voltak benne bőven szívettèpő pillanatok is.Egyik legjobb sorozat amit mostanában láttam.

Adam9456 - 2020. 11. 18. 13:19

Csatlakozom az előttem írókhoz, tényleg nagyon jó kis sorozat, valóban az év egyik legjobbja. Most fejeztem be. Bevallom kicsit félve ültem neki, mivel őszintén nem nagyon értek a sakkhoz, a lépéseken kívül. (De szerencsére így is bőven izgalmasak és élvezhetőek voltak a jatszmák) Emellett a sok dicsérő, éltető kritikától attól tartottam hogy nagyon “túlhájpolt” lesz, de nem. Tényleg megérdemli a sok dicséretet. A hangulat, a fényképezes, a zene és elsősorban a színeszi alakítások nagyon felhúzták a kissé klisés sztorit.
A főszereplő csajt nem nagyon ismertem eddig, egyedül a Split-ben emlékszem hogy benne volt, de ezután megjegyeztem a nevét. Kiemelkedően játszott, de a gyerekszínész Beth is nagyon ügyes volt.
A mellékszereplőket is nagyon eltalálták, tetszett a ket iker srác, és Harry Beltik karaktere. (Aki ugye Dudley volt a Harry Potterből es nagyon lefogyott azóta :)) A nevelőanyja törtenete igen tragikus volt, sajnáltam is a halála után.
Azzal egyetértek, hogy az első részek kicsit jobbak voltak, mint a második fele, de tenyleg örülök, hogy felfedeztem.

fffff12 - 2020. 11. 18. 17:41

Számomra az év egyik legjobb sorozatos élménye volt a End of the f..ing worlds és a Good place évadzárója mellett, imádtam az egészet úgy ahogy van. Sakkhoz nincs semmi közöm(15 éve nem játszottam), de ennek ellenére(vagy emiatt) nagyon jó és izgalmasak voltak a sakkjátszmák is és látszott rajta hogy profin van megcsinálva.Zseniális szinészi alakítások mellett én a zenét emelném ki + plafonon megjelenő sakktábla is nagyon jó ötlet volt.

Gabor Alfoldi - 2020. 11. 21. 07:50

Hol lehet megnézni és milyen nyelven van? Szinkronizált vagy képaláírásos?

winnie - 2020. 11. 21. 11:13

Le van írva a posztban, hogy a Netflixen, elég sokféle szinkronnal nézhető, de magyarral még nem, de van hozzá felirat.

tomi7979 - 2020. 11. 22. 13:19

Egy kis magyar vonatkozás: a számot a magyar származású Veres Mariska énekli:
https://www.youtube.com/watch?v=pSEnzwTOktU&ab_channel=NetflixUK%26Ireland

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz