login |

Truth Seekers: vége az 1. évadnak – írta Shyllard

2020. 11. 08. 15:50 - Írta: vendegblogger

Szólj hozzá | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Az Amazon Prime Video-n bemutatott paranormális nyomozósorozat (itt a pilotkritika és a két véglet felé szóró kommentek) miközben Simon Pegg-et és Nick Frost-ot is összehozza egy újabb sorozatos projektre, képes egy, az utóbbi időkben viszonylag hanyagolt zsánerbe is új életet lehelni. A modern kori, epizodikus ÉS átívelős természetfölötti, főleg szellemekkel foglalkozó széria nem újít semmi nagyot, viszont az elődjeire építkezve egy könnyed, szórakoztató horrorral és komédiával tűzdelt évaddal ajándékozott meg minket.

Ahogy a pilotkritikában is szó van róla, az itthon is elérhetővé vált sorozat középpontjában egy bizonyos Gus Roberts (Frost) áll, aki egy 6G-s elérhetőséget biztosító internetszolgáltató cégnél dolgozik terepmunkásként, szélessávú hálózatok kapcsán száll ki címekre. Szakmája legprofibbjaként kedvére válogathat célpontok között, így munkáját összefonva hobbijával gyakran kerül kísértetjárta helyekre, hogy YouTube-csatornájára újabb tartalmak kerülhessenek.

A történet új kollegája, Elton John (Samson Kayo) érkezésekkor veszi fel a fonalat, akivel rögtön az első részben már belecsöppennek egy váratlan helyzetbe, Gus előtt is új világot megnyitva. Később összefonódnak a szálak a nyitójelenetes rejtélyes nőt, a szerelő főnökét játszó Simon Pegg-et, Roberts apját alakító Malcolm McDowell-t és John testvérét Susan Wokoma Helen-t is érintve, sok más meglepetés vendégszereplőt nem is említve.

Ahogy a bevezetőben írtam, számtalan neves színész jelenik meg Frost és Pegg mellett is, akikre természetesen nem lehet panaszkodni. A két komikus hozza a tőlük elvártakat, bár érdemes észben tartani, hogy a főszereplő egyértelműen Frost, míg Pegg csak a vége felé kap több játékidőt.

Malcolm McDowell kisujjából rázza ki a goromba, ámde humoros idős apuka karakterét, akinek Susan Wokoma-val több remek közös jelenete is van, a szépen kibontott köteléküknek köszönhetően. Kettejük szolgáltatják a legtöbb humoros jelenetet a sorozatban, és amolyan, a paranormális világon kívül állókként még a szívét is képezik a történetnek, miközben jelenlétük egy percig sem erőltetett.

A történet több átívelő szállal is rendelkezik, Gus Roberts múltját szép fokozatosan bontják ki, kezdeti mogorvasága elnyeri magyarázatát. Habár nem túl eredeti karakterről van szó, Frost hozza a tőle elvártat, kedvelhető hőst tárva elénk. Társa nem csak humorforrás, hanem maga is titkokat rejteget magában, a harmadik szellemvadászhoz, Emma D’Arcy Astrid-jához hasonlóan.

A három kiemelt szereplő története szépen támogatja egymást, miközben több összeesküvés elmélet közepette kell megküzdeniük az epizodikus szellemekkel. Jól bevált receptet követ a sorozat, hagyva levegőt az egyszerű sztoriknak is, miközben az eseteket összekötő szálak kellően érdekesek ahhoz, hogy folytatásra bírják a nézőt.

A kísértetetek a sorozat horrorkomédia besorolása ellenére egytől-egyig alaposan átgondoltak, kreatív képességekkel és háttértörténetekkel rendelkezők, nagy meglepetésemre még ha nem is rémisztő, de para helyzeteket eredményezve. Rögtön az első részben feltűnt, hogy mennyi energiát fektettek a horror-elemekbe és a könnyed megközelítés mellett mennyire működik az egész. Az epizodikus gonoszak korai Supernatural-részeket idéztek meg – az akció nélkül.

S talán az olyan sorozatjunkie-knak tudom a legszívesebben ajánlani a Truth Seekers-t, akik hozzám hasonlóan egy idő után belefáradtak Sam és Dean túlbonyolított kalandozásaiba, de nem magába a műfajba. Frost és Pegg sorozata tökéletesen betölti a sokak számára hamarosan mindenképpen bekövetkező űrt, miközben a sajátos angolos humorával egy pillanatra sem próbálja meg lemásolni a CW gyöngyszemét.

A Winchester fivérek rajongói mellett még a régi paranormális szellemes kézikamerás dokumentum sorozatok kedvelői nosztalgiázhatnak valami piszkosan jót a sorozaton. A zsáner modern korba ültetése amellett, hogy a már jól ismert módokon is kifigurázza az ezen műfajba dolgozókat, számtalan elemét is felidézi, Gus karakterén keresztül mindenféle gúny nélkül bemutatva a szellemvadászok mindennapi életét. Mindezt a már említett 2020-as évekbe ültetve a horrorhoz hasonlóan meglehetős alapossággal teszi.

Sok sorozatnál érzem, hogy a készítők nem értik a közösségi médiát, de itt, főleg a YouTube-ra való munkára kihegyezett elemek egy percig sem erőltetettek. A digitális világ része a sztorinak, de nem központi és nem is túlzott, pont a helyén kezelik az egészet. Őszintén örülök, hogy eljutottunk már oda, amikor sorozatokban a közösségi média realisztikusan van megjelenítve, láthatóan olyanok által, akik nem csak hallomásból ismerik őket. Miközben egy pillanatra sem félnek odaszurkálni nem csak a tartalomgyárasoknak, de az internet világának is, a bevezetőben is olvasható 6G szolgáltatás és egyéb elemek által.

Összefoglalva tehát a Truth Seekers egy nagyon hangulatos, igényes és hatalmas nosztalgiafaktorral rendelkező horrorkomédia, amibe nehezemre esik bármi kivetnivalót találni. A fényképezés szép, a zene klasszikusan paranormális, Nick Frost és Simon Pegg neve nem csak hírverésnek van ott, a humor még ha nem is hahotázós, de vicces, miközben a horror ügyesen lavírozik a komédia és a ténylegesen ijesztő alkotások között.

Kicsit Supernatural, kicsit Ash vs Evil Dead, és nem kicsit a két színész Edgar Wright-tal közös filmjeit idéző hangulattal rendelkező sorozat a Truth Seekers. A világot nem fogja megváltani, de a 8 epizód a maga nemében képes egyedi lenni, egy meglehetősen hanyatló műfajt átültetve a modern időkbe, bizonyítva, hogy a szellemes sztoriknak nem kell mindig visszatérnie az internet előtti korokba, ahhoz hogy működjenek. A belengetett folytatásnál én biztosan ott leszek

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz