login |

Pilot-mustra: Dash & Lily – 1×01

2020. 11. 12. 21:30 - Írta: winnie

12 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

I don’t have a love story, and that’s okay. I don’t need one. I love Christmas.

Van olyan, amikor egy sorozat túlságosan cuki? Nyilván nézőtől függ, hogy az édességet ilyenkor ellenállhatatlannak találja vagy inkább émelyítőnek, de míg az ételek esetében én utóbbiak csoportjába tartozom, addig a filmeknél és sorozatoknál nem hiszem, hogy túl lehetne adagolni számomra az aranyosságot. A Netflix új, könyvalapú sorozatában ráadásul két fiatal, Dash és Lily épp karácsonykor talál egymásra. Ha egymásra talál.

DASH & LILY – 1×01 – 7,5/10

Nem elég, hogy a Dash & Lily aranyos, de még rejtély komponenssel is indít, ráadásul többszemélyes narrációval, sőt, hogy kvázi minden kedvenc mozgóképes kunsztom képviseltesse magát, még a több nézőpontos történetmesélést is bevetik. Komolyan mondom, még el sem kezdődött szinte a pilot, de máris meg voltam véve. De ez tényleg elég szubjektív, hogy ki miképp viszonyul ezekhez a történetmesélési metódusokhoz.

Egy fiatal lány hangos gondolatait halljuk, aki mámorítóan lelkes, a jelek szerint  nagyon élvezi a karácsonyi forgatagot és hangulatot, és látjuk, amint egy könyvesboltban elhelyez a könyvek közé egy piros jegyzetfüzetet. Utána váltunk és egy tinisrác kerül a középpontban, aki piszkosul nincs oda az ünnepi felhajtásért, de amikor tök véletlenül rátalál a noteszre, amin egy érdeklődését felkeltő kérdés szerepel, úgy dönt, hogy elfogadja az ismeretlen invitálását a játékra.

Mert afféle játékról van szó eleinte a sorozatban, a lány különféle nyomokat hagyott a jegyzetfüzet megtalálójának, hogy próbára tegye őt, akinek persze a játék mellett az is célja, hogy kiderítse, hogy ki mozgatja a szálakat. És eközben elkezdjük megismerni a fiú, Dash történetét, ismerőseit, értesülünk a szüleiről, még flashback-et is kapunk az előéletéről, de mindennek inkább csak az infóátadás, az expozíció a célja.

A folytatásban pedig megismerjük a másik felet, és a történet másik felét is, ráadásul a másik nézőpont bemutatása közben kiderül az is, hogy korábban nem láttunk ám mindent, és ez a sajátos puzzle-stílus ellenállhatatlan játékosságot kölcsönöz a sorozatnak – kérdés, hogy mennyire lehet frissen tartani az üzengetős, egymásnak kihívásokat intéző alapszitut.

A karakterekről elég hamar kiderül, hogy közel sem annyira felületesek, hogy pár jelzővel leírhatóak legyenek, és ahogy közös történetük rétegei feltárulnak, az ő rétegeik is hámlanak lefele, így bontva ki a valódi énjeiket.

Kíváncsi vagyok, hogy fog hatni a nézőkre a sorozat karácsonyi hangulata (csengettyűs zene alert!). Elég fura látni a tömött utcákat, az ajándékokkal sereglő embereket, a nyüzsgést – ki hitte volna, hogy pont olyasmi jelenthet eszképizmust, kiszabadulást a mindennapokból, ami épp sokak számára rátelepszik az év utolsó napjaira, nem ritkán negatív előjellel. (Ráadásul New York nevezetességeit is elég jól sorra veszik.)

A cukiságfaktor miatt engem elég hamar elvarázsolt a Dash & Lily. Persze azért óvatos vagyok, mert az első részek csak alapoztak és az ismerkedésről szóltak, ha valami nyúlós szappanba akar fordulni ezek után a sorozat, arra nem leszek vevő. De ha megtartják a továbbiakban is ezt a szerethető stílust, akkor simán maradni fogok. És ugye mivel idővel minden nézőnek le fog esni a fő “csavar”, jó eséllyel nem is fenyeget az, amitől félek.

Limonádé? Lehet. De frappáns és jól elkészített. Meg aztán én a legfapadosabb, legklasszikusabb limonádét is szeretem inni, szóval.

ui: Sorozatos említés! A Law & Order: SVU-poén zseniális volt.

12 hozzászólás Ne habozz!

totoro - 2020. 11. 12. 22:00

Ledaráltam, aranyos kis sorozat.

abba - 2020. 11. 12. 22:59

Abszolút a jobbfajta limonádé, nagyon könnyen le is ment, hosszabb film volt igazából mintsem “sorozat”.
Ilyen szép fényképezéssel és meglepően megkapó színészi játékkal többet is néztem volna belőle, még akkor is, ha az évad vége nem ért fel teljesen a többi részhez.

Shannen - 2020. 11. 12. 23:40

Nem vagyok nagy karácsony fan, főleg nem karácsonyi romantikus film fan (kivéve néhány klasszikust), de ez most hihetetlenül elkapott és jólesett. Le is ment az évad két este alatt. Iszonyat feelgood az egész. Pont annyi cukiság van benne, hogy nem menjen át émelyítőbe a végeredmény. Nagyon szórakoztató volt a játék aspektusa is, és az évad második felében felbukkanó kötelező konfliktusok is elviselhetőek voltak (csak 7. részben forgattam kicsit a szemem).

Nem ismerem a könyvet, így nem tudom, hogy az is ennyire jó-e vagy csak jól adaptálták, mindenesetre tényleg végig mosolyogtam kb az egészet.

Persze időnként idegesítettek apróságok (azért a NY-i időjárás karácsony és szilveszter környékén nem pont így néz ki általában, főleg nem rohangálnak az (értelmes) emberek egyszál pántos ruhában éjjel 2-kor), látszik, hogy ennél pár fokkal komolyabbra vett sorozatokat szoktam nézni.

A két főszereplő szintén telitalálat volt, bár kellett 2-3 rész mire megszoktam, hogy amúgy totál túlkorosak a karakterkhez képest. Mindkét színész a 20-as évei közepén jár. Nem bántam volna, ha egy pár évvel idősebb karakterkkel látjuk ugyanezt a sztorit. Bár akkor lehet pont az egész “gyermeki” bája veszett volna ki belőle.

Ja, és mikor a pilot a kedvenc könyvesboltommal nyitott, akkor naná, hogy rögtön tudtam, hogy ezt nem szabad kihagynom. :)

Azt nem tudtam eldönteni amúgy, hogy jó-e, hogy most nézem meg vagy még hangulatosabb lett volna, ha karácsony körül nézem meg… Most már persze mindegy. :D

SSY986 - 2020. 11. 13. 00:16

A 4.rész 12.percében figyeljetek a háttérzenére…

Thomas - 2020. 11. 13. 00:42

Akkor megvan a karácsonyi program, egyik nap Home for Christmas S2, másik nap Dash & Lily, vagy más is lesz még?:) Talán The Moodys S2:) Egész jó felhozatal:)

winnie - 2020. 11. 13. 06:14

“hosszabb film volt igazából mintsem “sorozat”.”

ezzel vitába szállnék, legalábbis ezért nem említettem, de elég konkrét határok voltak az első 4 részben, kezdve a nézőpont-váltásoktól az első kettőben, a cliffhangereken át más megoldásokig. itt úgy éreztem figyeltek arra, hogy sorozatként kezeljék.

A 4.rész 12.percében figyeljetek a háttérzenére…

igen, holnap tervezem kirakni a magyar jelenlétet.

puppa - 2020. 11. 13. 08:00

IMÁDTAM! Limonádé de annak tökéletes! Megnéztem az első részt és meg sem álltam amíg a végére nem értem!

abba - 2020. 11. 13. 16:55

@winnie

Ezzel mondjuk nem értek egyet, szerintem szerkezetben és a hangvétel-váltásokban is abszolút játékfilmszerű volt az egész, de ez nem baj, csak személy szerint ezt figyeltem meg.

winnie - 2020. 11. 13. 17:56

szerintem ma már archaikus csak hangulat kapcsán elválasztani a kettőt, legalábbis _szerintem_ a sorozatoknál simán hajazhat a műfaj filmesre főleg az elmúlt 8-10 évben. szerkezet kapcsán lehet mondjuk a romantikus filmkére hajazó, ezt aláírom, de itt a sorozatos, epizodikus szerkezetre gondoltam, pl. a cliffhangerök használatára (ami alapból kiemeli az epizódos szerkezetet), vagy amit senki nem vitathat, hogy az első rész az egyik szemszöget mutatja meg, a második rész meg a másikat, konkrétan kiegészíti egymást a kettő.

általában azt mondanám sorozatosnak, ahol az epizódhatárokat meg tudná mondani a néző is egy folytonos ömlenyben. ahol viszont csak random pontokon el van vágva egy hosszabb sztori, az inkább filmes.

Nikolka - 2020. 11. 18. 14:30

Nagyon tetszett. Semmi extra, de kis aranyos cukiság. Viszont már én is bánom, hogy nem decemberben néztem. Sokkal jobb lett volna akkor. Na de ez van.
A srácot már az Euphoriaban is kedveltem. Nagyon jó volt erre a szerepre is. Lily nekem is kicsit kilógott. Idősebbnek tűnt, mármint az is. De neki nehezebb volt elhinni, hogy 17.

Snoopyzit30 - 2020. 11. 21. 08:06

Aranyos volt, de nekem azért kissé lehangoló is. Nem egy feel good sorozat. Úgy értem nem egy Mozart in the Jungle.

7,5/10

elliot - 2020. 11. 26. 16:26

Az utolsó részen úgy bőgtem, mint egy szamár, végig. Imádtam, bár kevesebb NY volt benne, mint amit én kívánok egy ilyentől, főleg határzár idején, de a feelgood megvolt. szerintem már elég öreg vagyok ahhoz, hogy a tinik (tudom, hogy maguk a színészek inkább velem egyidősek, mintsem tinik) ne idegesítsenek halálra, hanem aranyosnak tartsam őket. Szuper volt az egész, egyikükről se hittem el, hogy tinik, de nem is úgy néztem, a párbeszédeik és élethelyzeteik is egy Woody Allen filmet idéztek, nem tinikkel.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz