login |

Small Axe: Mangrove

2020. 11. 17. 21:50 - Írta: human

1 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, antológia, kritika, pilot-mustra,

Nem valódi pilotról van szó, hanem a BBC epizodikus antológia sorozatának első filmjéről. A Kis fejsze magyar cím alatt érkező öt történetet a Shame-et és a 12 Years a Slave-et készítő Steve McQueen köti össze, és kettőt ő is rendezett. Az első ezek közül a most tárgyalt Mangrove.

Bevallom, nem voltam épp társadalmi kérdések iránt érdeklődő hangulatban, amikor elindítottam a premiert, de mivel McQueen köztudottan profi, így simán elkapott, olyannyira, hogy az utolsó előtti pillanatot meg is könnyezzem.

A valós eseményeket feldolgozó antológia célja, hogy bemutassa azokat az apró, de kitartó csapásokat, amik megrengették az intézményesített rasszizmust Angliában. Az első ezekből a Mangrove 9 70-es évekbeli tárgyalása. A Mangrove egy fekete férfi által nyitott étterem volt, ami az ottani közösség kedvelt helye lett, és a rendőrség pár tagja folyamatosan zaklatott, hiába nem találtak semmit soha a házkutatások során.

A közösség idővel tüntetést szervezett, aminek a végén (emberéletet nem követelő) káosz alakult ki, amikor a rendőrség összecsapott velük. Mégis a tüntetést szervezőket vették elő, indítottak ellenük eljárást, méghozzá egy frissen hozott keményebb törvény alapján (legalábbis erről beszélnek), ami tulajdonképpen minden tüntetést megakadályozhatott volna a jövőben. A per lefolyása viszont tele volt meglepetéssel, ami idővel a rendőrség előítéletes, esetleg rasszista tendenciáira is rávilágított.

Ebből akár egy hatásvadász, nulla erejű dráma is lehetett volna, de McQueen keze alatt mégis elkezd működni. A történet tényleg az étterem megnyitásától indul, bemutatja, hogy a tulajdonos mit vezetett előtte, szóval hiába a kétesnek tűnő motiváció, de az első házkutatásra még akár találhattak is volna reális okot. Ellenben a folyamatos zaklatás már bőven kihúzza a gyufát a helyiekben, így jutunk el a tüntetésig.

Ez mind kell ahhoz, hogy jobban megértsük a karaktereket, és nyilván a film sötétebb tónusán is enyhítenek az étterem életvidám pillanatai, azonban a lényeg tulajdonképpen a tárgyalástól indul el. És ott már bizony vérforraló dolgokat is látunk, szóval a berántás csak a második órában működik ténylegesen.

Érdekes amúgy, hogy a Chicago 7-hez ennyire közel kaptunk még egy hihetetlenül erős tárgyalótermi drámát, bár itt máshogy vágták össze a történteket és utána a bírósági részt. Mindkét megoldást megértem, de a Chicago flashbackes megoldása jobban tetszett, míg itt a tüntetéshez vezető dolgok és a tárgyalás között éles határvonal érződik. Igazából mindkét szerzői választás jogos, csak nekem az jobban tetszett.

Ha már a tárgyalás, az tanulságos volt abból szempontból is, hogy milyen taktikát alkalmaztak a Mangrove 9 és a védők, avagy technikailag is érdekes volt az egész, nem csak azért, mert valóban fontos társadalmi kérdésekről szól.

A fentiek fényében nem meglepő, ha azt mondom, hogy míg az első óra során bármikor fel tudtam volna állni a film elől, addig a tárgyalás közben már sokkal erősebb volt a hatása. Mindezt úgy mondom, hogy két főszereplő hangja valamiért még idegesített is, mégis odaszögeztek a látottak, és a vége egyszerűen ütött

1 hozzászólás Ne habozz!

EIP - 2020. 11. 17. 22:26

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz