login |

FBI: Most Wanted: kezdett a 2. évad

2020. 11. 24. 19:30 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: kritika,

Nem csak az FBI tért vissza, hanem a spinoffja is, azonban a bűnözők üldözésével foglalkozó bűnügyi sorozat idei kezdése meg sem közelítette az anyaszéria startját. Sőt. Pedig az évadnyitó felütése nem sokban különbözött, a felhőtlen szórakozást itt az lengette be, ahogy a rész elején egy furgonból puskával random elkezdenek járókelőket leteríteni. Szuper, virágos 40 perc vár a nézőre.

Az eset ezt követően még párszor megismétlődik, és a hajtóvadászat is elég hamar elindul, és ahogy az lenni szokott (ld. 1. évad), nem csak nyomkövetésről és elkapásról szólt a rész, hanem többről, bár ezúttal nem nagyon értettem, hogy miért erőltetik annyira a hátteret.

Amellett, hogy az FBI: Most Wanted is “COVID-ozik” (legalábbis a jelenben játszódik, ahol része a vírus a mindennapi életnek), az nem változott, hogy sok krimihez képest továbbra is elég változatos maradt a folyamatosan változó helyszíneknek köszönhetően (szinte csak a furgon az állandó) – de most inkább csak ennyi volt a pozitívum. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Alapjába véve a részről nem sok mindent lehet mondani, max elfilózhatok azon, hogy nem elég, hogy állandó szereplőnek emelték ki Julian McMahon karakterének a lányát, még az apját is behozták egy időre. Hiába szeretem Terry O’Quinn-t, sajnos a sorozatban LaCroix karaktere totál indifferens számomra, ha az S1-ben nem kapott volna magánéleti jeleneteket, akkor nem hiányzott volna a hiányuk, mint ahogy most is meglettem volna Apu nélkül.

Szóval nehezen tudom elképzelni, hogy minden rész elején és végén, mondjuk hatszor két jelenetben el tudják mesélni egy kihűlt kapcsolat felmelegítésére tett kísérletnek az érdekes történetét – még szerencse (vagy pech?), hogy nem vagyok tekerős típus, ha nézős sorozatról van szó.

A Minekvan?-kategória persze csak pár percet vett el a résztől, de ezúttal maga az eset sem nyűgözött le. Oké, elment szódával, de a “motiváció”, illetve a vérengzésbe belevont srác lelki háttere egyszerre volt sablonos (traumák miatt érzelmileg labilissá vált, s ezáltal befolyásolhatóvá?) és felesleges. Előbbi kapcsán (lehet, hogy nem PC-módon empátiamentesen…) a “most hova sírjak?”-kérdés motoszkált a fejemben, míg utóbbi esetében nem értettem, hogy ha tudják, hogy nem menthetik fel, hogy meg kell fizetnie a gyilkosságokért, akkor miért tűnt úgy az egész, mintha kvázi feloldozásra mennének rá.

Kár, hogy nem hype-os a sorozat, mert akkor olvashatnék készítői interjúkat a részről, ami nekem inkább tűnt tone deaf-nek (a franc sem akar angolozni, de nem tudom, mi a jó magyar szó), mint problémákra rátapintónak, de lehet, hogy csak félreértek ezt-azt. A folytatás biztos, hogy jobb lesz, de a többséggel ellentétben nem repesek azért, hogy jobban fognak idén karakterizálni. Lehet, hogy visszaállok majd minden második rész megnézésére?

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz