The real trouble with the world is that stupid people are so sure of themselves and the smart ones are so full of doubt.

Elég WTF résszel indított a Bull új szezonja – és nagyon érdekes kérdésekkel Ráadásul kiderült, hogy az igazi WTF nem az volt, amiről azt hittem, hogy WTF, hanem még kétszer sikerült rákontrázni arra a látszatra, hogy valamiért pont most akarnak egy… musical epizódot készíteni.

Az a baj, hogy nem nagyon lehet spoiler nélkül beszélni arról, amit láttunk, de azért gondolat-kísérletnek mindenképp érdekes volt látni azt a megközelítést, hogy mi történik akkor, ha az ember, jelen esetben Bull okafogyottá, funkció nélkülivé válik – azért, mert nem láthatja az esküdteket a vírussal kapcsolatos biztonsági előírások miatt. A kérdés érdekes, ezért jár a jó pont, a dráma viszont nem volt cseppet sem erős, amiért már magam sem tudom, hogy az írókat okoljam-e, vagy Michael Weatherly-t, aki számomra már jó ideje nem meggyőző.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel a My Corona című részről – igen, a rész nem csak jelzésérték szintjén, hanem történetileg is foglalkozik a COVID-dal. Az 5×02 már csak külsőségeiben teszi meg, egyébként egy érdekes, Benny kontra Chunk-résszel.

Szóval WTF. Egyrészt kaptunk tátikát, amit nem nagyon tudtam hova tenni, annyira élettelen volt az egész és random. Még a “két Bull egy helyen”-jelenet sem nagyon működött, de szerintem az annak is köszönhető volt, hogy míg a Bad Moon Rising-ot ismertem, a többi számról már kevésbé volt fogalmam – a zenei műveltségem elég satnya, ez van.

Utána pedig megkaptuk az “álom volt!” WTF-ot, ami ócskának is mondható, de itt a rémálom szcenárió prezentálásával valamennyire tompítani tudták az életét számomra. A végén pedig Glenn Gordon Caron, miképp a Medium fináléjában is, lebontotta a Negyedik Falat, ami… váratlan és kicsit nyálas volt (az éneklés, vagyis a tátika nélkül főleg meglettem volna), viszont azt üzenetet értékeltem, mert az átjött.

Mármint arra gondolok, hogy a sorozatos műfaj is a “taking for granted”-kategória a nézők számára, de mint kiderült az elmúlt időszakban, a színészek és a műfajban dolgozók számára, ha eddig az is volt, már nagyon nem az. Ergó mindannyian nagyon hálásak azért, hogy lehet munkájuk, hogy dolgozhatnak. Aminek szerintem mi is örülünk.