login |

A Million Little Things: kezdett a 3. évad

2020. 11. 26. 21:50 - Írta: Deny

2 hozzászólás | kategória: kritika,

Basszus, hogy én ezt az évadnyitót mennyire élveztem!

Késő este, fáradtan ültem neki a résznek, és attól tartottam, hogy féltávon bealszom majd, ehelyett teljesen a képernyőre szegeződött a figyelmem. Nyilván nem azért, mert „hú, micsoda dolgok történtek” (ez nem az a sorozat), hanem mert egyszerűen jólesett a lelkemnek a pozitivitás, ami az epizódból sugárzott.

Azt már winnie is megjegyezte tavaly, hogy az A Million Little Things remekül tud évadot kezdeni, és ezt most csak megerősíteni tudom. Ilyen a tökéletes szezonpremier? A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Ott vettük fel a fonalat, ahol tavasszal abbahagytuk: Eddie-t elgázolja egy autó, miközben telefonon épp Katherine-nek áradozik arról, hogy készen áll az újrakezdésre. Az írók nem gatyáztak, már az első percben felvezették az aktuális rejtélyszálat, hiszen rögtön kiderül, hogy ez bizony nem baleset volt, valakinek igencsak érdekében állt megszabadulni a férfitól.

Érdekes felütés, mert a misztikum egy része szerintem elég nyilvánvaló, hiszen Eddie azért ment oda, hogy nyomozzon az évekkel korábban történt rejtélyes haláleset után, amihez valami módon neki is köze lehet, így véleményem szerint egyértelmű, hogy az áldozat egyik hozzátartozója lesz a tettes. Ez viszont túl kézenfekvőnek tűnik, így remélhetőleg feldobják valami csavarral az írók a történetet. Bár jobban belegondolva, ha valami teljesen másról volna szó, az eléggé valószerűtlenné tenné a sztorit, hiszen egy ember köré nem lehetne ennyi titkos rosszakarót építeni.

A készítők továbbra is ragaszkodnak az átívelő rejtélyekhez, pedig ezekre egyáltalán nem lenne szükség (szerencsére a premierben abszolút nem ez a szál dominált), mivel a sorozat legnagyobb erőssége a karakterek, és a köztük lévő összetartás. Pont ez utóbbi volt az, ami olyan élvezhetővé tette számomra az epizódot.

A kórházban és a váróteremben folytatott párbeszédek annyira jól működtek, szép volt látni, hogy mennyire összetart ez a társaság (ahogyan azt a pilotban elhunyt barátjuk szerette is volna), és az is kellemes meglepetés volt, hogy a szomorú végkifejlet (Eddie bénulása) ellenére egyáltalán nem volt lehangoló a rész.

Nem szeretem a This Is Us-hoz hasonlítgatni az AMLT-t, mert bár egyértelmű, hogy előbbi sikere ihlette az ABC drámáját, és alapvetően hasonló hangvételűek, szerintem mégsem említhetők egy lapon. Van viszont valami, ami miatt az AMLT-t (a családi dráma műfajon belül pedig a Parenthoodot) jobban szeretem, mint az NBC sorozatát, annak ellenére is, hogy nyilván utóbbi ezerszer minőségesebb darab: ez pedig nem más, mint a természetessége. A This Is Us-ban mindig mindent felfújnak, szinte minden jelenetnek nagy hangvételűnek kell lennie (tudjátok, óriási gesztusok, hatalmas, filozofikus mélységű beszédek stb.), ami miatt sokszor nem tudom átérezni a látottakat, vagy azonosulni a karakterekkel, mert érződik a filmszerűsége az egésznek.

Szirupos jeleneteknek az AMLT sincs híján (ld. az epizódvégi eskümegújítást), de valahogy mindig emészthető módon tudják tálalni, ami az esetek túlnyomó többségében még nem csúszik át eltúlzott fennköltségbe. Legtöbbször valóban úgy érződik, mintha egy átlagos baráti társaság hétköznapjait követném figyelemmel, és ez nálam ellensúlyozza a sorozat „alsóbbrendűségét.”

Mi várható a továbbiakban? Nos, Regina és Rome örökbefogadási kálváriája folytatódik, ami valószínűleg éket ver majd a kapcsolatukba. Hiába kaptak ugyanis rögtön egy második esélyt, az első baba elveszítése mély sebet ejtett Ginán, így némileg elbizonytalanodott, hogy bele akar-e vágni egy újabb kétséges kimenetelű próbálkozásba.

Eddie-nek és Katherine-nek meg kell birkózniuk a sorsdöntő fordulattal, ami teljesen megváltoztathatja az életüket, és ott van még ugyebár az őket érintő fő rejtély is. Gary-nek rá kell jönnie, hogy vajon képes-e a jelenleg Angliában tanuló Maggie-n továbblépni, és új kapcsolatára koncentrálni, Delilah pedig Charlie nevelése terén ütközött akadályba, most hogy a gyerek apja lebénult. És természetesen a járvány is felüti a fejét a sorozatban, ami tovább bonyolítja majd a barátok életét.

Az A Million Little Things nem hibátlan, talán még csak nem is jó sorozat, de baromira szerethető a karakterek miatt, akik életét még évekig el tudnám nézegetni. Erre a kezdésre 8/10-et adnék, mert a rész meglepően pozitív hangvétele olyan volt a lelkemnek, mint egy ölelés. És valljuk be, arra most mindenkinek szüksége van.

2 hozzászólás Ne habozz!

speranza - 2020. 11. 27. 01:19

Az “A Million Little Things” idáig kívül esett a radaromon, de igazad van. A pozitív hangvételű sorozatokra manapság nagyobb szükség van, mint valaha. Ideje lenne belenézni. :)

winnie - 2020. 11. 28. 14:28

érdekes ez a rejtély? főleg úgy, hogy direkt terelik a gyanút egy emberre, és az a papírforma, hogy nem ő. nem tudom, én folyton a rejtélyeken lovagolok, tudom, de nem érzem.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz