login |

The Good Lord Bird: vége az 1. évadnak – írta Shyllard

2020. 11. 29. 21:20 - Írta: vendegblogger

5 hozzászólás | kategória: kritika, minisorozat,

A Showtime majdnem hiteles történelmi sorozata a legendás amerikai abolicionista John Brown tevékenységét igyekezett feldolgozni, meglehetősen szórakoztató formában. A zseniális intró és a főcím stílusa is a western műfaját hívja elő, s a megvalósításban is rendszeresen idéződik meg a zsáner, többek között a kosztümök, patthelyzetek és karaktertípusok által – ahogy olvashattuk is a pilotkritikában.

The Good Lord Bird-öt leginkább utóbbi évek Tarantino-filmjeihez tudom hasonlítani hangulatban és történetmesélési megoldásokban is. Miközben egy valós személy áll a sorozat középpontjába, az őt övező rejtélyek és változó történelmi források miatt a készítők nem egy részletnél kifejezetten szabad hozzáállással közelítették meg a vélt, vagy valós eseményeket is.

A sorozat alapját egy 2013-mas azonos című könyv képezi, amit sajnos nem olvastam, így nem tudom mennyit emeltek át onnan a sorozat készítői, illetve mikben tértek el az alapanyagtól. A tovább mögött spoilermentesen írok az évadról.

A sorozat büszkén mellényén viselt szubjektivitását nagyon egyszerű, de elegáns módon magyarázták meg: annak ellenére, hogy karakterek közül John Brown a sorozat lényege, a főszereplőnk egy felszabadított rabszolga, Henry Shackleford, akit később a lázadó társulat „Onion”-nak keresztel át. A fiatal fekete fiú narrációjának és jelenlétének is köszönhetően egy eltúlzott, végletes Brown-t kapunk, sokszor csak apró szeletekben. Miközben a személy maga még mai szemmel is extrém tevékenységet folytatott, a megszemélyesítése sokkal komikusabb, mint hiteles.

Viszont ez koránt sem negatívum, Ethan Hawke játékát öröm nézni, a színész tehetségének köszönhetően pedig a kifejezetten sűrű komoly jelenetek koránt sem veszítik el súlyukat. A sorozatnak remekül sikerült megtalálni az egyensúlyt a karikaturisztikus és emberi ábrázolás között, tökéletesen megfogva az abolicionista már-már legendás személyének lényegét. A sorozat egyszerre űz tréfát a keresztény vallásból, miközben képes annak fő üzenetét teljes szívvel átadni, s nem utolsó sorban a még mind a mai napig sokak számára kényes rabszolga-témát is hasonlóan közelítette meg.

John Brown mániákus prédikációi az őt körülvevő személyek szemszögéből sokszor nevetségesek, miközben egy pillanatra sem veszíti el tiszteletüket, illetve elkötelezettségüket az ügy iránt. Legjobb momentumaiban pedig a sorozat nem fél rámutatni arra sem, hogy hiába rabszolgaság-ellenes a mozgalom vezetője, a rendszer problémáit ugyanúgy magába hordozza viselkedésében és személyében is. Fehér, kiváltságos lázadóként teljesen más motiváció hajtja, mint számos kisebbségi követőjét, s nem egyszer képtelen számukra elfogadható, átérezhető nyelven kommunikálni.

A rétegelt megjelenítését pedig nem csak a szövegének, de már említett Hawke alakításának köszönheti. Helyzettől függően van, hogy harsányan prédikál teljes megszálltsággal, miközben az érzelmes jeleneteknél csöndes, sok esetben megtört személy kerül a felszínre. Hiába helyezik előtérbe számos alkalommal negatív oldalát, egy pillanatra sem felejtődik el miért is harcol, s emiatt nehéz nem kedvelni a karaktert. A komikus túlzások alatt hatalmas szív és motiváció lakozik, így hiába kérdőjelezik meg sokszor a követői is Brown-t, mikor aztán mégis képesek mögé állni, egy pillanatra sem éreztem úgy, mintha saját maguknak mondtak volna ellent.

A készítők pedig nem csak Brown személyéhez, de a történésekhez is hasonló módon nyúltak. Számos, jól ismert ütközet került bemutatásra, miközben annak a megvalósítása a vérkomoly tétek ellenére sokszor hihetetlenül humorosra sikerültek. Az első részben bemutatott kaotikus vezetési stílus végig marad, rögtönzött, átgondolatlan utasításai a vezető számos követőjének életét követelik.

John Brown interakciója Onion-nal pedig az első pillanattól fogva a sorozat szívét képezik. A felszabadított rabszolga többek között nem fél rámutatni, hogy a prédikáló által vélt megváltás igaziból sok szempontból csak rontott az életszínvonalán. Főszereplőnk szemszögének köszönhetően a szokásos „rabszolgák tragikusan éltek” megközelítésnél jóval árnyaltabb korrajzot kapunk, rámutatva, hogy bár szörnyű rendszerről van szó, nem feltétlenül jelentett állandó szenvedést az érintetteknek. Onion ügy iránti elkötelezettsége épphogy a megfogalmazott kritikái miatt is hitelesebbek, mintha csak vakon követte volna fehér megváltóját.

A gonoszok ehhez hasonlóan sokkal többször életszerűbbek, mint megrögzött rosszakarók. A legtöbb harcot beszélgetés, győzködési kísérlet előzi meg, s külső szemlélőként bizony a rabszolgatartók gyakrabban gondolkodnak észszerűbben, mint Brown. Viszont ezzel tökéletesen rámutat a sorozat arra a kortalanul alkalmazható gondolatra is, hogy hiába tűnik valami logikusnak, attól még nem lesz kevésbé embertelen.

S a sorozat a számtalan humor, kritika ellenére végig képes tartani magát az egyszerű alapmondandója mellett: a rabszolgaság, bárminemű, bőrszín vagy egyéb tulajdonság mentén való szegregáció egyszerűen „rossz”. Ahogy a történelem is bizonyítja, John Brown meg hiába volt extrém, végletes ember, néha egy norma megváltoztatásához pont ilyen elkötelezett, szinte nevetségesen fanatikus személyekre van szüksége a világnak.

Az idei amerikai polgárjogi tüntetéseknek köszönhetően a sorozat aktuálisabb, mint valaha, a The Good Lord Bird mégis képes nagyon szórakoztató módon megközelíteni a témát, egy pillanatra sem csorbítva annak élét. Vérrel és brutalitással nem bánnak kesztyűs kézzel, miközben a dramatikus jelenetek is megfelelően hordozzák a súlyukat.

A már említett kosztümök talán nem mindig hitelesek, de nagyon stílusosak és a sok felbukkanó történelmi személlyel is legtöbbször megfelelő tisztelettel bánnak. Talán egyedül Frederick Douglass kapott túlságosan is negatív irányba eltolt ábrázolást. A fekete politikus Brown-hoz hasonlóan önmaga karikatúrája volt, viszont korlátozott játék idejének köszönhetően kevésbé sikerült előtérbe hozniuk pozitívabb oldalát is.

Douglass ábrázolása viszont, mivel őt is Onion szemszögéből látjuk, Brown-hoz hasonlóan érthető, hiszen már első jelenetében is megjegyzik fiatal főszereplőnk, hogy mekkora ellenszenvet táplál a politikus iránt. A nyíltan szubjektív történetmesélésnek köszönhetően a szónok megjelenítésének módja sem róható annyira fel a sorozatnak, csupán érdemes észben tartani, hogy mint minden karakter esetében, belőle is csak nagyon apró szeleteket kapunk.

Összességében a The Good Lord Bird egy nagyon szórakoztató, aktuálisan is fontos témát boncolgató sorozat, ami a vállalt fiktív megközelítésének köszönhetően sokkal inkább a mondandójára, mint a hitelességére teszi a hangsúlyt. Ethan Hawke alakítása közel zseniális, a harci jelenetek egyszerre humorosak és drámaiak, s szinte már megszokott módon, a széria technikai megvalósításában sem lehet sok kivetnivalót találni..

A Spike Lee-filmekből is jól ismert snittek tökéletesen harmonizálnak a Tarantinós hangulattal, maga nemében egyedi végeredményt produkálva. S mivel John Brown alakja idehaza nem is annyira ismert, a sorozat a Drunk History-hoz hasonlóan sokaknak még egy nagyon jó szórakoztatva tanító hét órát is jelenthet.

5 hozzászólás Ne habozz!

Tom Vajner - 2020. 11. 29. 22:22

Nagyon jó írás, minden benne van. Ethan Hawke zseniális volt. Plusz Maya Hawke vendégszereplését is imádtam. De sok apróbb mellékkaraktert is ki lehetne még emelni. Magának a sorozatnak nagyon jól áll ez a szatirikus stílus, és az évad végére átjön a mondanivalója egy kívülálló számára is. Még jó, hogy nem sokára Jaws és így tuti nem felejtem el nevezni.

Alterego9 - 2020. 11. 30. 02:04

Frederick Douglassnél furcsa volt, hogy Daveed Diggs kb. egy az egyben ugyanazt a karaktert alakította, mint a Hamilton musicalben Thomas Jeffersonként.

Gevin - 2020. 11. 30. 23:39

Az év egyik legjobbja. Ethan Hawkenak tessék minden díjat odaadni, mert ez az alakítás karriercsúcs körül van.

zagloba - 2020. 12. 01. 21:28

Nálam mindenképpen az év sorozata!

Nagyon örülök ennek a sorozatnak, így kell, így érdemes friss szemlélettel történelmi témához nyúlni.
Sokkal több hasonló kellene.

Nem is ragozom, minden díjat Ethan Hawke-nak!

Snoopyzit30 - 2021. 01. 01. 20:52

Csak a pilotot bírtam megnézni belőle. Bár az már egy rész alapján is lejött, hogy Ethan Hawke nagyon jól játszik itt, de nekem most ez a téma vagy műfaj nem jött be. Vontatottnak éreztem nagyon vagy csak a karakterek nem voltak érdekesek nem tudom. Nem tudtam ráhangolódni.
A 2017-es, hasonló stílusú Godless pedig bejött.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz