Mivel most elmaradt az új rész a Hálaadás miatt, gondoltam, jövök egy helyzetjelentéssel a CBS újonc komédiája kapcsán, aminek a pilotja nagyon bejött nekem. És igazából csak annyi a mondandóm, hogy nagy meglepetésemre egyelőre maradni fogok a sorozat mellett. Annak ellenére, hogy némiképp csalódást keltő volt benne az, ahogy kialakították a heti rutint. Mert azt kapott a sorozat.

Annak ellenére, hogy a 2. és a 3. rész már kevésbé volt “fergeteges”, még simán pozitívan csapódott le bennem ez a két epizód is köszönhetően egyrészt a két főszereplőnek, másrészt pedig a visszatérő szereplőknek – nem annyira a pilotban látottaknak, hanem az újaknak. (Persze a prímet (a The Undoing-ban egyetlen jelenetet kapó) Annaleigh Ashford viszi, de mögötte alig lemaradva lohol Thomas Middleditch is, fogalmatlan figuraként mindketten remekelnek.)

Ugyanis vannak újak. Mert a készítők, ahelyett, hogy struktúra nélküli, “most együtt fogunk élni, és lesz, ami lesz”-szerű random sztorikkal operáló komédia helyett a B Positive-et eléggé konkrét keretek közé szorították.

Az egyik szál ugye az együttélés, a másik a “Gina és az idősek”-sztori (vagy a buszban, vagy az otthonban), a harmadik pedig az Anger Management-re és a Mom-ra is hajazó “egyívásúak társalgása”-vonal. Míg előbbiekben ugye haragkezelési gondokkal, illetve függőséggel küszködők támogatói csoportjának beszélgetéseit láthattuk az epizódok egy részében, itt a dialízis banda jön össze: ülnek a sorstársak és dumálnak.

Ez a tagozódás abszolút biztonsági játék és nem kíván meg különösebb fantáziát, egy nagyobb írószobát jól fel lehet osztani, hogy kisebb csoportokban dolgozzanak a szálakon párhuzamosan, ami nagyon optimális időkihasználást eredményez, de attól eltekintve, hogy elég látványosan kilógott a lóláb, nem volt a világon semmi gond a részekkel, bőven frissek maradtak, messze még a repetitivitás. Remélem.

(És, amíg tudnak saját, külön ötleteket csempészni a sorozatba, mint az 1×03 végén a TikTok-ozás, addig szerintem nem is lesz gond.)