login |

The Right Stuff: vége az 1. évadnak

2020. 12. 01. 15:50 - Írta: Shannen

5 hozzászólás | kategória: kritika,

Az eredetileg a NatGeo-ra készülő, végül a Disney+-on kikötő Az igazak annak ellenére lehetett volna egy kiemelkedő dráma, hogy a sztorit már sokszor sokféleképpen feldolgozták, sőt maga a sorozat is az azonos című Tom Wolfe-könyv alapján készült. Hiszen amiről szól, az amerikai űrprogram kezdete, azon belül is a Mercury Hetek története baromi izgalmas, és ugyan a megvalósítás teljesen korrekt volt, egyet kell értenem a pilotkritikában leírtakkal: nem nagyon tudnék senkit lebeszélni róla, de azért kihagyhatatlannak sem mondanám.

Kezdjük az alapoknál. Az 1950-es évek végén járunk, a Szovjetunió és az USA közti űrverseny kezdetén, amikor a szovjetek már sikeresen fellőtték az első műholdat, és elindult a verseny azért, hogy melyik nemzet közül kerül ki az első ember, aki sikeresen megjárja az űrt.

Szinte párhuzamosan a NASA létrehozásával elindult a Mercury program, aminek keretében hét tesztpilótát (Mercury Hetek) választottak ki a kiképzésre, hogy közülük kerüljön ki az, aki ezt az utat először megteheti. A sorozat az ő történetüket meséli el nyolc részben.

A hét pilóta igazi rocksztár volt akkoriban, minden lépésükről beszámolt a sajtó, körbeturnézták Amerikát, a kisgyerekektől a háziasszonyokig mindenki rajongott értük. Ez persze azzal is járt, hogy kifejezetten ügyelniük kellett a látszatra, hiszen balhés, a feleségét megcsaló vagy elvált férfi nem lehetett volna példakép és az űrprogram arca. De hát a tesztpilóták macsó világa azért nem igazán azt a nyugodt, otthonülős, együtt kertészkedős családképet juttatja eszünkbe.

A sorozat leginkább erre, a történet emberi oldalára és a családi kapcsolatokra fókuszál, így némelyikük felesége is kiemelt figyelmet kap. Ez egyrészt jó döntés volt, mert jobban árnyalta a pilóták karakterét, másrészt az ő helyzetük is különleges volt, hiszen egy olyan küldetésért folyó versenyben támogatták férjeiket, ami az eddigi munkájukhoz képest is még több veszéllyel járt. Ha valakit jobban érdekel a sztori az ő szemszögükből, akkor az öt évvel ezelőtti Astronaut Wives Club-ot ajánlom bepróbálásra.

A kiképzés maga kapott ugyan időnként némi játékidőt, de csak töredékét tette ki a sorozatnak, egyáltalán nem a technikai felkészülés volt a középpontban. Inkább ilyen felvillanások voltak, például, amikor tudatosult a pilótákban, hogy egy kis konzervdobozba lesznek bezárva, vagy amikor volt némi moralizálás a náci Németországból érkező rakétamérnök körül. Az pedig, hogy ki lesz A Kiválasztott, már a pilot legelején kiderül, mármint azoknak is, akik egyébként nem ismerik az első amerikai űrhajós nevét, így a pilóták közti versengés inkább megint csak elsősorban emberi szempontból volt érdekes, nem pedig a kimenetelét tekintve. 

Nyilván inkább voltak bajtársak, semmint ádáz ellenfelek, de azért mindannyian pontosan tudták, mit akarnak és ezért szinte bármire hajlandóak is voltak. A leglátványosabb összefeszülés a teljesen más habitusú Shepard és Glenn között rajzolódott ki, az ő dinamikájukat jó is volt nézni.

És itt jön képbe a The Right Stuff egyik negatívuma, vagyis az, hogy csak látszólag szól a Mercury Hetekről, valójában a Mercury Hármak (+ Négyek) történetét látjuk. Nem az a baj, hogy Shepard, Glenn és Cooper több figyelmet kap, mint a többiek, hanem, hogy a másik négy pilóta aránytalanul van háttérbe szorítva és így amikor velük történik valami, annak nincs igazán súlya.

Persze mindennek van jó oldala is, itt az, hogy a kiemelt karakterek tényleg jól voltak megformálva, nálam a John Glenn-t alakító Patrick J. Adams és a feleségét játszó Nora Zehetner vitte a prímet, de a tévés veteránokat felvonultató csapatban tulajdonképpen senkibe sem tudnék belekötni.

Az 1950-es évek végének Amerikájának színes-szagos változatát is jól visszaadja a sorozat, a zenék, az autók a ruhák nagyon hangulatosak, a társadalmi (a nők lehetőségei) és politikai (meggyőzni a Kongresszust, az elnököt és a közvéleményt, hogy érdemes az űrkutatásba fektetni) berendezkedés kihívásai is meg-megjelennek, ami szintén színesíti az epizódokat.

Azonban az összkép nálam azért nem több 6,5-7/10-nél, mert végig azt éreztem, hogy a megúszásra játszanak a készítők. Tudják, hogy ez így teljesen korrekt, amit letesznek az asztalra, de hiányzott az a kis plusz (legyen az magabiztosság vagy részletesebb kibontása bizonyos eseményeknek), ami egy szinttel feljebb emelhetné a sorozatot.

Apróság ugyan, de néha már röhejes volt, hogy Shepard folyamatosan félmeztelenül, egy szál köntösben jelent meg, miközben mindenki máson legalább egy ing volt. Értjük, hogy ő a nagy nőcsábász, a szuper magabiztos, önelégült pilóta, de ez a tetteiből (és Jake McDorman játékából) is lejön, felesleges ilyen szájbarágósan is érzékeltetni ráadásul megállás nélkül. Vagy ott volt Gagarin sikeres repülésének híre, amire alig kaptunk reakciót a szereplők részéről, pedig az egész program célja az volt, hogy beelőzzék a szovjeteket.

Mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy lesz második évad, ami feltételezhetően a Holdra szállásról és az azt megelőző évekről fog szólni. Mivel többen is komoly szerephez jutottak az Apollo-programban a Mercury Hetek közül, így a szereplők nagy része is várhatóan vissza fog térni. Ha pedig így lesz, én biztosan ott leszek a folytatásnál is, hiszen időnként a szimplán korrekt, de nem kiemelkedő sorozatok is tudnak jó szórakozást nyújtani. 

5 hozzászólás Ne habozz!

pinka - 2020. 12. 01. 17:51

nekem nagyon nem jött be. Az Astronaut wives club után megint egy sorozat, ami az izgalmas technikai részletek helyett a férfiak kicsapongó életére fókuszál. Furcsa, hogy amíg az oroszok annyira tiszteletben tartják a hőseik magánszféráját, hogy még a neveket is megváltoztatják a róluk szóló filmjekben, addig az amcsik szenzációhajhász módon dagonyáznak a magánéletük mocskos részleteiben. Ez elszomorító.

winnie - 2020. 12. 01. 18:07

Rég rossz, ha valaminek van mocskos részlete, és ha az oroszok megváltoztatják, akkor nem biztos, hogy a tiszteletben tartás miatt:) De akkor a másik megoldás, hogy nem beszélünk róla, vagy hazudunk? Vagy álnéven mutatjuk be és kiírjuk, hogy minden párhuzam csak a képzelet műve? Elvileg épp az volt a lényeg, hogy a közreműködők élete a nyilvánosság előtt zajlott, nem? És a sorozatnak mégiscsak egy könyv az alapja. És nem hiszem, hogy bármelyik közreműködő nem vállalta volna fel magát, ha valaki elvált, akkor elvált. Ez azért ma már nem tűnik annyira tabutémának, az sem, hogy valaki “kicsapongott”. De persze azzal egyetértek, hogy mindenkire más gyakorol komolyabb hatást a sorozatból, a pozitív és negatívabb dolgokra is igaz. De ez mégiscsak Disney+-sorozat volt, és ha bármi szenzációhajhászás lett volna, akkor lett volna szenzáció is.

Adam9456 - 2020. 12. 01. 19:18

Nekem tetszett, de én se mondanám nagyon kiemelkedőnek ezt a sorozatot, inkább korrektnek.
Valóban nagyrészt a magánėleti drámájukról szólt ez az egész, kevesbé magáról az űrprogramról, amiről több is lehetett volna.
A Shepherd-Glenn konfliktus érdekes volt és a színészek jók voltak, én az ő korábbi sorozataikat nem néztem, ellenben Colin O’Donoghue-val, a OUAT Hook kapitányával.
Abszolút ők hárman voltak a középpontban, a későbbi rėszekre meg már Gordo is háttérbe szorult. A többi 4 tagot meg csak néha-néha bevonták egy-egy történetszálra. A legjobban James Lafferty-t hanyagolták, a nyolc részből 1 részben kapott egy kisebb melléksztorit :D
Erre az egyensúlyra a következőkben jobban odafigyelhetnének majd.
Ettől függetlenül örülök, hogy lesz második évad.

pinka - 2020. 12. 01. 19:23

Most olvastam, hogy az oroszoknál azért alakult ki ez a trend, mert valami sportfilm után az egyik valós figura a szart is kiperelte utólag a stábból. Egyébként jogi vonzat ide vagy oda, furcsa az amerikaiak demisztifikáló hozzáállása. Papíron lehetne jó is a dolog, de szerintem nem kicsit visszás, hogy rövid időn belül két sorozat is a bulvárt teszi előtérbe a vállalkozás volumene helyett. Na vajon ki kit és kivel csalt meg? Én nem ezért kezdtem bele ebbe a sorozatba.

Claire8310 - 2020. 12. 01. 21:37

Ez nagyon közepes lett. Sőt. Az egy dolog, hogy kicsapongóak voltak, de nem csak ebből álltak, mintha direkt kicsit melléreprezentálták őket. Nem azt mondom, hogy jót vagy semmit, de nagyon kisarkított volt az összes karakter. Azért ennél jóval több volt ezekben az emberekben. (A könyvben is.) Glynn Lunney és Chris Kraft volt eltalálva nálam.
Engem minden érdekel, ami az űrversenyről szól, szóval még lehet így is maradok, de az hogy Mercury 7-es nagy részét unszimpatikusnak mutatják be, vagy egyáltalán nem, az eléggé merész.
És hát igen, Deke Slayton sztorija önmagában nagyon kemény szerintem, és iszonyatosan üthetett volna itt is, ha előtte a karakter kap esetleg egy teljes mondatot (vagy utána…) De semmi. Őt nem volt idő bemutatni. Hogy lehet az egyik érzelmi központot így kizsigerelni, hogy ne jelentsen semmit? Grissomot kb. alig lehetett beazonosítani, mikor másodikként írták fel a nevét arra a listára. Nem láttunk belőle semmit, hogy miért rá szavaznának a társai.
Nagy csalódás volt a sorozat sajnos.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz