login |

The Undoing: vége az 1. évadnak

2020. 12. 02. 21:45 - Írta: winnie

36 hozzászólás | kategória: kritika, minisorozat,

És jó eséllyel a sorozatnak is, teszem hozzá halkan, mert szemben sok más könyvadaptációval (Little Fires Everyhwere, Sharp Objects, Big Little Lies), itt valóban egy évados tervvel mentek neki az alapanyagnak a készítők, ezt többször is megerősítették, bár elhangoztak már “soha ne mondd, hogy soha”-szerű kommentek is. Ami biztos: a történet lezárt. És a sorozat nagy sikernek bizonyult – itthon egyenesen az év legjobban produkáló újonca lett az HBO-nál.

Na, de milyen a Tudhattad volna? Már most jelezném, hogy nemsokára jönni fog egy másik kritika is (UPDATE: kikerült), ami az enyémmel ellentétes előjelű lesz, vagyis… más előjelű, hiszen én amellett, hogy  csalódásként éltem meg összességében, a széria mégis távol maradt attól a csalódástól, amit a hasonló stílusú Little Fires Everywhere hozott számomra tavasszal, az összkép a szememben inkább volt közepes, mint negatív színezetű. (Azt viszont látom, hogy míg egyeseknél idei toplistás lett a mini, mások nagyon gyengének látták.)

A pilotkritikával ellentétben én abszolút korrektnek tartottam a kezdést (a szerkezete nem volt jó, az 1×02 első pár perce kellett volna még a végére), azonnal néztem is tovább. Ez persze a műfajnak is köszönhető volt, de egyébként is érdekes karaktereket és dinamikákat vezetett fel David E. Kelley (aki korábban Big Little Lies-ozott, most meg már Big Sky-ozik), azonban egy idő után kénytelen voltam rádöbbenni, hogy a The Undoing nem igazán formát bontani és szintet lépni, mint whodunit, rejtélyközpontú krimi, inkább csak egy konkrét témára fókuszálva fűzi fel a sztorit.

Ugye a sorozat egy fiatal nő megölésének ügyében folytatott nyomozásról szól, amibe belekeveredik férje révén a főhős pszichológus nő (és a családja is), és szép lassan ezért széthullik az élete, miközben alapvetően a “bűnös vagy ártatlan?”-kérdéskört csócsálják, aminek az irányát a cím talán valamennyire sejteti. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Bevallom, hogy számomra a sorozatban történeknél sokkal érdekesebb maga a fogadtatás, mert magamon is érzem, hogy megint megpróbáltam mást, illetve jelen esetben többet belelátni a szériába, mint amennyi benne volt, vagy amennyit bele akartak tenni. Igazából a fő gond, hogy egy ideig valóban az volt bennem, hogy itt egy komplexebb rejtélyt kapunk gyanúsítottakkal és a “Ki a tettes?”-kérdéssel, pedig erről szó sem volt.

Ha kérdés volt, akkor az az előbb említett Jonathan szerepe körüli bizonytalanságból adódott, semmi másból, abban ugyanis nagyon reménykedtem, hogy nem úgy akarnak krimit faragni a The Undoing-ból, hogy az utolsó pillanatban előállnak egy random, kiemelt vagy mellékszereplő tettessel. Én mindig is azokra a krimikre szoktam fújni, amiknél az utolsó felvonás előtt bárki lehet gyilkos, hiszen akkor az író akármikor meggondolhatja magát a személyét illetően, előállhat egy új ötlettel, és nézőként/olvasóként nem jó buli minden alap nélkül kombinálni. (Épp ezért szeretem Ellery Queen-t, aki a könyvei 3/4-énél felhívást intéz az olvasóhoz, hogy most, hogy minden infó a rendelkezésére áll, próbálja megfejteni a rejtélyt.)

Itt szerencsére nem ez történt, ugyanis miután már féltávnál sejteni lehetett, hogy hacsak valami deus ex machina nem érkezik (értsd: nem csalnak), akkor ebben a sorozatban maximum a férj vagy a feleség lehet a tettes. Az áldozat férje nyilván esélytelen volt, hiszen semmi érzelmi hatást nem váltott volna ki, és a főhős szempontjából a “tanulság” is csak minimális lett volna, az 1×05 végén red herringnek bedobott gyerek szál kapcsán pedig reménykedtem, hogy nem húzzák meg idén vagy negyedjére megint ezt.

Maradtak tehát a faék megoldásnál, amivel nekem speciel nincs is bajom, az nem a készítők hibája, ha valaki túlkombinálta a sztorit, ami alapvetően inkább csak arra koncentrált, hogy miképp működik egy szociopata, mennyire képes félrevezetni a hozzá közel állókat, és hogy milyen messzire merészkedik el annak érdekében, hogy elérje célját. Ez a pszichológiai aspektus igencsak hátborzongató volt, nem tudtam nem együttérezni a főhőssel.

Azzal a főhőssel, akivel kapcsolatban viszont már sokkal érdekesebb kérdések merültek fel bennem. Mondjuk az megint valószínűtlen volt, hogy a végére nem fog “tanulni” az ügyből és Jonathan mellé áll (nem csengene jól az üzenet), és jól jött ki, amit a tanúk padján előadott kvázi ellentámadásba lendülve (bevallom, még az is felmerült bennem, hogy egy klasszikust megidézve dupla csavar bevetésével, másra, mondjuk magára terelve a gyanút menteti fel a férjét), főleg, amikor lehetett látni, hogy az ügyész leereszkedően mosolyog, mintha az, ami történik, az ő érdeme lenne, holott Grace “játszott” mindenkivel.

És nagyjából itt lehet eljutni ahhoz a pontig, ami számomra a legnagyobb csalódást okozta: a karakterek. Nyilván Grace és Jonathan bőven kapott kifejtést, és Nicole Kidman, valamint Hugh Grant simán gördülékennyé és könnyen nézhetővé tette a sorozatot, azonban egy kivétellel minden(ki) más nagyon felületes maradt: a karakterek is, a mellékszálak is. Szinte minden csak jelzésértékű és homályos volt a fő vonaltól eltekintve, némi cicomát kaptak, de mélységet nem nagyon éreztem.

Az, hogy mégsem kétszemélyesnek mondom a sorozatot, arról csak és kizárólag Noma Dumezweni tehetett ügyvédként. Haley Fitzgerald nem volt formabontó vagy nagyon eredeti karakter, de tanulságos volt látni őt, a gondolkodásmódját az ügy kapcsán, és azt is, hogy milyen utat járt be, honnan indult és hová jutott. Annak ellenére, hogy nem sokan tudnának “azonosulni” vele, nagyon át lehetett érezni, hogy min megy keresztül.

A felületesség visszanézve a semmibe futó szálakon is eléggé tetten érhető, sok minden “csak úgy volt” a sorozatban, látszott például az is, hogy a médiafelhajtást, a figyelmet, a fogadásokat ki akarják emelni, de inkább csak “egyébként van ez is”-kategóriásan ábrázolták. A sok elmaszatolt motívum mellett lehet, hogy szerencsésebb lett volna párat sokkal jobban kiemelni. (És divatlaikusként Nicole Kidman a sajtóban sokat emlegetett kabátfelhozatalára sem csorgattam a nyálam, és bevallom, hogy a készítők által annyit emlegetett nagyvárosi miliő is csak kiegészítő elem volt, bár látványos, ez igaz.)

Nagyon sajnáltam, hogy bármennyire is jó volt Grace vallomása, és a végén a menekülés sem volt számomra indifferens (és legalább nem lett valami béfilmes ostobaság a finálé), azonban a valódi feszültség pár percen kívül abszolút nem volt jelen a sorozatban, márpedig az elengedhetetlen műfaji kellék. Hiába a rengeteg közeli felvétel, hiába a mesteri manipulátor módszereinek megmutatása, sok minden hatástalan maradt. Komolyabb tét igazából csak akkor jelentkezett volna, ha mondjuk Grace a tettes.

A The Undoing inkább csak egy (kikötök ennél a jelzőnél) felületes szórakozás volt. Számomra. Lehet, hogy női szemmel másképp néz az ember az ilyenekre, mint Hugh Grant karaktere, aki még egy profit is képes volt megvezetni, az meg pláne, akinek volt hasonló tapasztalata közvetlenül vagy közvetve, de megvetés ide, a vártnál is szörnyűbb húzások oda, láttunk már sok hasonló karaktert, nincs új a nap alatt.

Szerintem a fentiekből kiderült, hogy közepesnél nem tudom jobbra értékelni a The Undoing-ot. Kezdetben kifejezetten szórakoztató volt (bár nem kiemelkedő módon), de hamar lejtmenetbe váltott, és lassacskán közepes, közepesen gyenge lett a végére, és így jön ki kábé a végső értékelésem. Kár érte.

ui: A főcímet nem tudom megmagyarázni. Lehet, hogy ezért is gondoltam többet a sorozatba?

36 hozzászólás Ne habozz!

zetevar - 2020. 11. 30. 09:12

Ez az utolsó rész mindennek a legalja volt.
Még az elején felcsillant vmi remény, mert én bizony elhittem, amikor azt mondta, hogy vizsgálják meg a kalapácsot, hátha a férj nyomai rajta vannak és azon is eltűnődtem, nem-e mégis a fiú ördögien pszichopata, de végül is csak én szerettem volna jóval többet belelátni, mint ami valójában volt.

Azon is fennakadtam, amikor anyuka a gyerektől érdeklődte meg, hogy mi legyen apukával? Most tényleg? Ha Henry Apát akarta volna, akkor futni hagyja és helyette esetlegesen a megcsalt férjet keveri gyanúba?

Az sem volt számomra túl hiteles,hogy egy valóban okos, a közvéleményt profin befolyásolni tudó tettes annyira képes, hogy a kalapácsot a saját kemencéjének az udvarán lévő kemencébe dugja?!

Na és azok az utolsó jelenetek… nem lett tőlük jobb a végkifejlet.

Az elején pedig többet mutatott: az a 2. rész nagyon jó volt, amikor Grace nem tudta, hogy mi van Jonathannal, csak a csontvázak potyogtak a szekrényéből. Azt hittem, sooookkal jobb lesz…

Ami Nicole arcát illeti: eleinte egyáltalán nem zavart, de így az utolsó részben nekem is jött az érzés, hogy már nem tud vele bármit kefejezni. Lassan mindenképp el kell gondolkodnia a botox elhagyásán.

Divide - 2020. 11. 30. 10:24

Hát, ez tényleg elég lufi volt, sajnos.
Ilyen alacsony epizódszámnál nekem ne dobáljanak kövér red herringeket se alvajárós főcímmel, se szőke barátnővel, se bűnbánó nagypapával, mert nem leszek hálás érte. Biernek valahogy nem jó az arányérzéke a minisorozatokban, A The Night Managernél is életszerűtlennek éreztem a motivációk alapozását, itt meg mintha túl sokat markoltak volna, hogy aztán minden kiperegjen az ujjaik közül. Plusz túl sok történést zsúfoltak az utolsó részbe, amin nem azt értem, hogy gyors volt a tempó, hanem hogy a karakterek cselekedeteit és színeváltozását illetően fejnehéz (vagy inkább farnehéz) volt a sorozat.
A hidas jelenet viszont nekem tetszett, fenomenális volt, ahogy a csávó visszamászott, mert meg volt győződve róla, hogy a kétségbeesett Grace rá is igény tart. :) Egy nárcisz tényleg ilyen.

Szekrényláb - 2020. 11. 30. 16:17

Nem volt ez olyan rossz, de az első rész alapján sokkal többet vártam. Azért, ha visszaolvassuk a kommenteket, az utolso részig ment a találgatás, semmiben sem lehettünk biztosak. Ami megutotte a fülem, az Haley kijelentése volt Jonathan felé, miszerint Grace végig a kezükben volt, de miért nem tudta eltuntetni jobban a kalapácsot? Eszerint az ugyvedno végig tudta hogy J a tettes? Ez annyira undorító, gyilkost védeni.

Az autós jelenet volt a legjobb és a hidas. Azért Jonathan milyen szépen elmondta a tárgyaláson azt, amiért lazán szetverte Elena fejét. Szóval hogy Miguelt gyermekeként szerette. Elenanal meg ezen poccent be, higy a nő már csaladkent vizionalta őket. Pfej.

kulup - 2020. 11. 30. 18:09

Azoknak lett igaza akik szerint lufi az egész. Nagyon gyenge volt a befejezés, sokkal többet vártam. Hét csalódása.

Betti - 2020. 11. 30. 18:59

Lehet én leszek a kisebbség, de nekem tetszett a vége. Egyrészt tényleg hétről hétre találgattunk, tehát nem lehetett kiszámítani pontosan hogy fog végződni, másrészt pedig ez a sorozat nem a hatalmas rejtélyről szól, hanem arról, amit Grace felismerése jelképez.

Lehetsz te klinikai szakpszichológus harvardi diplomával, egy szocipata akkor is meg tud vezetni. Felépítesz magadnak egy szép világot, mert hinni akarsz, és ezt évekig lehet játszani (a főcím is egyértelműen erről szólt, ahogy a kislány buborékot kerget, ami a végén kidurran).

Grant alakítása különösen tetszett – tényleg elhitette a nézőkkel, hogy nem ő tette, az utolsó epizód második felében pedig úgy megváltozott az arca, mintha tényleg egy másik ember lenne. Nem mondom, hogy tökéletes sorozat volt, mert Grace-t és a tagadását – főleg annak a miértjét ennyi éven át – be lehetett volna mélyebben mutatni, de nekem összességében tetszett ez a 6 rész, mindig vártam a következőt.

Shannen - 2020. 11. 30. 20:46

Na hát akkor meg is van az év legnagyobb csalódása és legrosszabb sorozata (azok közül,amiket végignéztem) számomra.

Nem olvastam a könyvet, szóval lehet, hogy az alapanyag is hasonlóan gyenge, de az tuti, hogy ezt a sztorit egy 2 órás filmben bőven elég lett volna elmesélni, sőt lehet 90 perc is elég lett volna rá. Mert amúgy a sztori íve érdekes, sőt a végkifejlett is kifejezetten tetszett (mármint, hogy ki a gyilkos). De amúgy meg próbálok visszagondolni, hogy az első és az utolsó rész közé eső 4 órában mi történt, de fogalmam sincs. Semmi lényeges. Ezért mondtam már korábban is, hogy egy nagy lufi az egész, így duplán találó a főcímes buborékpöccintgetés. Egy elnyújtott szappan volt az egész, a mély pont valahol ott volt, amikor még Donald Sutherland is hirtelen krokodilkönnyeket hullajtott egy ponton.

És bár az elején tökre elismertem, hogy milyen jók a színészek, idővel azt éreztem, hogy egy csomószor mégse. És hirtelen nem értettem, hogy miért nem jön át Kidman meg Grant játéka, de aztán leesett, hogy szimplán rossz a színészvezetés, ami abszolút a rendező hibája. És amikor maguktól hoztak egy-egy jelenetet az működött, amikor viszont érezhetően túl voltak instruálva az nagyon kilógott a látottakból.

A fényképezésnek voltak nagyon izgalmas beállításai, például az utolsó részből a kedvencem, amikor Henry ült az ablakban és Grace odament és őket az ablakon visszatükröződő Central Parkon keresztül láttuk. Ugyanakkor egy csomószor, amikor mozgásban voltak az emberek, akkor full telenovellás gagyinak érződött. Nem értek hozzá, hogy ez miért így volt, de nagyon nagyon zavart végig.

Három pozitív dolgot tudok elmondani a sorozatról: a főcím remek volt (Kidman-nek továbbra is nagyon szép a hangja), Kidman haja is továbbra is nagyon szép és a finálé utolsó 10 perce, ahogy Grant átvált full pszichopatába. Ennyi.

totoro - 2020. 11. 30. 21:07

Nálam is kipukkant, szidom magam, hogy megvezetett és nem kaszáltam.

abba - 2020. 11. 30. 22:10

Na, hát, mint sejthető volt, teljesen értelmetlen finálé volt ez, kedzve az irreális tárgyalással – kisfiút csak úgy kiállítani a tanúk padjára, mindenfajta felügyelet vagy procedúra nélkül? Az ügyész egyszer sem tiltakozik, amikor az ügyvédnő totál eltér a tárgytól és cseveg a tanúval?
Kidman motivációja és teljes karakterábrázolása hiányzott ebből a sorozatból, nem csoda, hogy nem nagyon tudta, mikor mit játszon. A fiukkal ugyanez volt a helyzet – tehát alapból tudta, hogy Jonathan a gyilkos, de elrejtette sőt megsemmisítette a bizonyítékot, majd arról nyávogott, hogy ők mikor lesznek egy család, majd az apja ellen vallott, majd pedig mégis sikerült *valahogy* elcsalnia az apjának? Hugh Grant már előre eltervezte, hogy konferenciára megy, pedig hirtelen felindulásból ölte meg a nőt? Teljesen követhetetlen döntések sorozata.

Nem mondom, Hugh Grant jól játszott az autós jelenetben, de az egész történet jelenetről jelenetre csapnivaló, érdektelen és sablonos drámai szöveggel, semmilyen befejezéssel. Azt várja el, hogy semmit se kérdőjelezz meg, mert ha egyetlen szálat meghúzol, felfoszlik az egész.

bara - 2020. 11. 30. 23:08

Kidman groteszk volt.
A történet nekem tetszett, de félresikerült produkció volt. Grant és Sutherland olyan potenciált hoztak bele, amit nagyon sajnálom, hogy nem használtak jól.

blin - 2020. 11. 30. 23:19

Szerintem érdekes volt, bár lehet, hogy 6 helyett 4 részben is elfért volna, plusz Grace részét, hogy miért is volt megvezethető későbbre is lehetett volna tenni (amikor ugye a papával beszélgetett, hogy nem is volt ám annyira rózsaszín az a gyermekkor) vagy jobban ki lehetett volna bontani. De a való életben is így van ez, hogy a ráeszmélés után még hitegeti magát az embert, hogy “még lehetünk egy család a papával, ha szeretnénk”, szóval ilyen szempontból viszont nagyon is élethű volt.

Ja, és azzal értek egyet, aki itt fentebb azt írta, hogy ez nem ám a csúnya-csúnya gyilkosságról szólt, hanem hogy még egy klinikai szakpszichológust is hogy meg lehet vezetni, amikor be van vonódva.

Dawnie - 2020. 12. 01. 06:54

@Betti-hez hasonlóan érzek, nekem is tetszett a végkifejlet. Tartottam tőle, hogy valami belemagyarázós csavar lesz még a végén, de szerencsére nem lett.

dexike3 - 2020. 12. 01. 08:16

a záróepizódban már nem tudott meggyőzni Jonathan. nálam az 5. résznél lebukott. hiába játszotta jól Hugh Grant.
nem tudom, hogy SPOILER (szerintem nem).
de két dolog volt jó az utolsó részben. az egyikre számítottam, mégpedig Sylvia volt az első szeretője Jonathanna, legalábbis erre következettek.
a másik, hogy milyen jól felültették Jonathant és Haley-t is a tanúskodással. plusz milyen jól hozta a szerepet a szerepben Nicole Kidman. tényleg azt hittem, hogy az ügyész ilyen penge. amikor leesett Jonathannak az, hogy nem csak ő kaméleon, azért érdemes volt megnézni. nagyon másért nem.

takingsider - 2020. 12. 01. 13:09

Ott már eléggé sejthető volt a vége, amikor HG a börtönben keménykedett. A kalapács a tárgyalóteremben biztossá tette, hogy a férj vagy az orvos. Az ötödik rész vége egyértelművé tette, hogy az orvos. Akinek az ábrázolása szerintem hiteles volt, HG viszont időnként, egyes jelenetekben nagyon rossz, teljesen hiteltelen volt, máskor meg remek. Amit mondtam is, nem az a lényeg, hogy ki volt, hanem hogy hogyan jutnak el oda és mivel magyarázzák. A magyarázat teljesen érthető volt, tartalmilag semmi bajom HG karakterével. Az epizódok végi cliffhangerek ugyan egy- és kétpálcikásak voltak a harmadik-ötödik részekben, de valljuk meg, valamit azért ki kellett találni (plusz nem ismerem a könyvet, ez azért fontos). A férj is tuti lett a végére, abszolút típus, akit megcsal a feleségük, azon sem csodálkoznék, ha az író is a pszichológiával vagy pszichiátriával foglalkozna, eléggé pontosak lettek a karakterek, amennyire ezt laikusként meg tudom ítélni. A lufi baromira mást jelent nálam (a blöffhöz közelítő fogalom, lásd pl. a TENET c. filmet, ami mindkettő), ez nem volt lufi, viszont egy csomó helyen gondom volt a forgatókönyvvel. (Csak egyet mondok példának, az egyik legfrissbbet: a talán utolsó tárgyalási napon eltűnik a gyerek, mert megy reggelizni az apjával – wtf??) Ami (mármint a forgatókönyv faszságai, még ha mondjuk néhány nagyobb volt is csak) iszonyúra necces egy valószínűleg jó alapanyag, 6 részes minisorozat, iszonyú erős színészgárda és valószínűleg az isten pénze IS mellett. Két nagy pozitívum (nem, nem a JL-hasonmás olasz színésznő meztelen jelenetei): az orvosgyerek kissrácot alakító srác, mint ígéret, és D.S. jelenete az iskolaigazgatóval, mégha az tőle, akit még soha semmiben nem láttam rossznak, mondjuk így, elvárt is. Písz.

_Peter - 2020. 12. 01. 20:21

Bedobáltak mindenfélét random, aztán ez?

Ha Jonathan a harvardi pszichológust megvezette fél életük során, ha a közvéleményt profin manipulálja, apósnál eléri fizesse ki az óvadékot, képes számítóan a férjre terelni a gyanút, aztán még a fiára is, akkor ilyen hidegvérű számító gazember hogyan is csúszik el olyan amatőr banánhéjon, hogy a családi nyaralóba viszi a gyilkos fegyvert, ahelyett rögtön megszabadul tőle? Hiszen kalapács nélkül, ahogy az ügyvédnő is mondta simán kimosdatják gyanúba hozva a férjet. Nem tetszett így a történet.

A szuperdrága szuperprofi ügyvédnő nem csekkolta le Jonathan múltjából a csontvázas szekrényt, aztán hisztizik a bíró előtt, mert nem látta Grace anyaként Henry érdekében fog cselekedni?
Bedobták az Elena-Grace vonalat a semmire, bedobták Henry-nél a kalapács cliffhangert. A képzőművész áldozathoz kaptunk festmények előtt üldögélő gazdag művész öreget, hogy azt gondoljuk valahogy benne van. Sister Mary Eunice is csak kellék volt. Szándékos trükk ismert színészek, hogy azt gondoljuk komplikáltabb lesz?

Grace csavarja jó volt, hogy tanúnak kérte magát, viszont mégis kevésbé volt jelentősége a foglalkozásának, mert az eskü alatt idézett mama lesújtó szavai döntöttek a tárgyalóteremben.

Érdekes kezdés után nagyon gyenge lett ez a sorozat. Little Big Lies első évad jobban volt felépítve több karakterrel.

Nikolka - 2020. 12. 01. 23:13

Sok patkányt láttunk már a tvben. De az, hogy simán rákente volna a 12 éves gyerekre a gyilkosságot.. Nagyon durva volt.
Az is milyen durva, hogy ott szexelnek miközben a közös babájukkal a nő férje “bajlódik”?!

Nekem a végével végül nem volt bajom. Örülök, hogy ő lett a gyilkos. De úgy maga az egész sorozat egyáltalán nem tetszett.
Írta valaki, hogy mert nem az volt a lényeg, hogy ki a gyilkos. Hanem a feleség amit átél, hogy jut el a vallomásig. De ezt sem láttuk. Nem volt kibontva egyáltalán. Mint az a sok sok minden amit feldobtak, de végül semmi nem lett belőle.

Gordon - 2020. 12. 02. 20:46

Kaki. Azt hittem ennyi híres színésszel jobb lesz.
_Peter sorozattárssal teljesen egyetértek. Értelmetlenül elkezdett és be nem fejezett szálak (Elena-Grace viszonya, Grace apja, a férj, Grace ügyvéd barátnője, Jonathan előélete, stb….)

Színészileg egyedül Donald Sutherland aki megütötte nálam a mércét, de ő nekem mindenben jó.
Hugh Grant nem tud sírni “színész” létére, Miss Kidman faarca már a BLL-ben sem tetszett…

Szóval ha több rész (mondjuk 10) lehetett volna részletesebb a karakterábrázolás, megismerhettük volna jobban Elenát, a férjét, vagy pl. Grace apjának előéletét (hogyan tett szert hatalomra és pénzre).

Tipikus magyar népmesés. “Hoztam is ajándékot meg nem is…”

albatrops - 2020. 12. 02. 22:14

A fináléban volt egy pár “ilyen nincs” jelenet, amik igen nevetségesen hatottak (gyerek tanúmeghallgatása, mosogatógép, privát helikopter azonnal előkerül és mennek üldözni stb).
Én más befejezést vártam :) hogy Grace-nek viszonya volt a megölt csajjal, és ő is ölte meg, és elfelejtette az egészet a traumától.

szk - 2020. 12. 02. 23:29

Nem vagyok szakember, de empátia nélkül hogy lesz valaki onkológus? Nekem ez már eleve nem klappolt.

Katalin - 2020. 12. 03. 03:48

Én a végén azért sajnáltam Jonathant, az orvost. Igen, narcisztikus személyiség volt, de miért is lett az? Minden a gyermekkorára vezethető vissza. Figyeljük meg, hogyan nyilatkozott róla az anyja a videó hívásban. Egy rideg nő, a feleséget kioktatta egyből, mert rosszul használt valami birtokos jelzőt. Valószínű, hogy egész gyerekkorát úgy kellett leélnie, hogy nem kapott semmi szeretetet, csak kritikát és hozzájött ez a szerencsétlen baleset, amiért sosem kapott semmilyen feloldozást, nem segítették ebben. Volt benne lélek, csak elnyomta, és talán épp ezért lett gyerekorvos, valamit jóvá akart tenni.
Az nagy hiba volt, hogy nem tudott ellenállni a csábításnak, (kevés férfi tud, és aztán ráfáznak, ha ilyen betegesen rászáll a szerető.) Nem akarta megölni, csak az a nő túl ment minden határon és meg akart tőle szabadulni.
A legnagyobb hiba az volt, hogy a kisfiára akarta kenni a gyilkosságot, ez valóban megbocsájthatatlan, és itt vett fordulatot a feleség viselkedése is.

Az utolsó jelenetben, ott a hídnál, mégis sajnáltam, mert látszott, hogy szíve mélyén nagyon vágyik a szeretetre, amit gyerekkorában nem kapott meg.

dexike3 - 2020. 12. 03. 08:18

@Katalin:
tisztelem a véleményedet, mert ez is egy nézőpont, de akkor nem ugyanazt láttuk.
elmondták az utolsó két részben, hogy Jonathan-nek antiszociális személyiségzavara “van” (oké diagnosztizálva nem volt, ezt Grace is kijelentette).
korábban pszihopátia néven futott a kór elnevezése.
OFF egy kis okosság:
“A pszichopaták ezzel szemben gyakran elbűvölő személyiségű, vagy ártalmatlannak tűnő emberek, akik könnyen megszerzik mások bizalmát, és bizony vissza is élnek vele. Manipulatívak, nem képesek valódi kötődés kialakítására, képtelenek az empátiára, de gyorsan képesek megtanulni, hogyan “utánozhatnak” bizonyos érzelmeket annak ellenére, hogy nem érzik őket.”
Jonathan a szegény ember Ted Bundy-ja. és “csak” annyi volt a csavar, hogy Grace anyaként, feleségként és szakemberként nem ismerte fel kivel él. nyilván tágabb értelemben az ismerősök és rokonok is (egy-két kivételtől eltekintve). pl. szerintem Franklin már korábban sejtette, de a börtönös találkozójuk is erre utal utólag.

Ben11 - 2020. 12. 03. 09:50

Nekem ez így bejött. Tetszett a befejezés is, nem valami elrugaszkodott hülyeség lett, hanem a leggyanusabb lett a tettes, mint általában.

Lenny - 2020. 12. 03. 13:55

Mondjuk Kidman ezzel a szétműtött fejjel nehezen is játszana bármit jól, azon kívül kimaxolta az ütnivalóság fogalmát ezzel a non-stop nyitott szájjal. A fodrásznak meg a szemét nyomnám ki, hogy mindig olyan volt a haja, hogy két oldalról szinte eltakarta az arcát, még rondább műtött csontváz jelleget adva neki.
Pozitívumok: Elena :P meg a fordulat a végén.

Winnie:
“ nyomozásról szól, amiben belekeveredik férje révén a főhős pszichológus nő”
-ba -be vs. -ban -ben

combo - 2020. 12. 03. 17:54

@szk: Empátia nélkül “könnyű” szakma + sokan fognak szeretni érte. A volt kollégája szépen el is mondta majdnem ugyanezt a sorozatban is.

Geza Kovacs - 2020. 12. 03. 19:40

Vártam minden részét. A közepes jól jellemzi, de alapvetően jó értelemben közepes, viszont az utolsó részt elrontották. Hugh Grant nagyon király, viszont a 38-40 évesnek beállított/maszkírozott?/plasztikázott? Kidmannel nem tudtam kibékülni, pedig ő is szépen alakította a szerepét. Ja és Donald Sutherland is óriási, csak sajnos kevés szerepet kapott.

Emberke - 2020. 12. 03. 20:58

Még az közepesnél is gyengébbnek ítélem ezt a sorozatot. Mindig is tudtam, hogy Hugh Grant mennyire nem kiemelkedő színész. Mindig is zavartak az olcsó, közhelyes, olykor az amatőr színjátszó köröket is megszégyenítő megoldásai, azonban ebben a szerepeben végkép kiderült, hogy a bájgúnár szerepeken túl, mélyebb, összetettebb, bonyolultabb lelkialkatú karakterek megformálására képtelen. A film dramaturgiája is ugyan ezt a közhelyparádét hozza, a “sokat sejtető”, a várost, a téli eget mutató ég annyira szappanoperaszerű megoldások, hogy erre a rendezőre nézve sértőek. Kidman is modoros a végtelenségig, halovány árnyéka korábbi önmagának. Egy mélyebb, eredeti figura nincs ebben a filmben. Az ügyésznő olyan bizonytalan, mint egy másodéves joghallgató, az ügyvédnő, pedig, műkemény, művérprofi. Szóval harmatgyenge eresztés.

Nikolka - 2020. 12. 04. 21:17

A kritikához :
“Nem tudtam nem együttérezni a főhőssel”
Na nekem ezzel is bajom volt. Mert egyaltalán nem éreztem vele egyet! Sőt. Főleg, hogy ennyire nem volt szimpatikus.
Az egyetlen akivel együtt éreztem az özvegy férj volt.

A ruhatára nekem egyáltalán nem tetszett. Nagyvárosból pedig semmit nem kaptunk. A gazdagságuknak is igazából majdnem semmi jelentősége nem volt.

winnie - 2020. 12. 05. 06:58

nikolka: érthető, bár én nem is a karaktere miatt tettem vagy mert rettenetesen szimpatikus volt, hanem azért, mert annyira összeomlott körülötte minden, és “megszántam”, hogy kapkodott levegőért, de közben azért mégis képes volt aktív maradni valamilyen szinten. (egyébként érdekes módon én a férjet nagyon nem bírtam, bár ez lehet, hogy színész dolog. nyilván a karakter is megviselt volt, plusz más gyerekét kell, hogy nevelje, de annyira zavart, hogy folyton a néma, szúrós tekintetét mutatták.)

kesem - 2020. 12. 06. 01:11

Nem tudom hova tenni ezt a sorozatot. Nekem a BLL tetszett (a 2. évad is), és ez sokban hajaz rá, legalábbis, ami a sztorit illeti. Rideg Anya miatt eltorzult személyiségű pasi (mert 20 év távlatából könnyű mondani, hogy támogató volt a család, de azért a 14 éves még akkor is gyerek, hogy hibáztassuk), gyermekét körömszakadtáig védő nő.

Tényleg mást vártam végkifejletnek, a Grace-Elena szálból mást egy kicsit, de talán igazuk lett, hogy nem ebből hozott ki az író valamit. És ha már így, a magyar fordítás túlzottan árulkodó (jó, tudom, a viszonyra is utalhat).
Egyedül az Agatha Christie-féle Vád tanúja ellenképét, a “védelem tanúja” húzást tartom jónak, a tárgyalás amúgy elnagyolt: a viszonyról (ami minimum másfél éves), a kirúgásról nem tudtunk meg többet. És elena személyiségzavaráról sem (ez a mai divatos szemöldök kifejezetten irritált)
Igen, ténlyeg érdekes karakter a jó ember férj, aki neveli a felesége szeretője gyerekét míg szórakoznak, s annak halála után is, mikor még be is mocskolják.
HG és NK kiváló színészek, elvitték a hátukon (ahogy a BLL-ben is reese W-nal együtt. A feszültség végig megvolt bennem, ha sejtettem is (nem volt erős sejtés), hogy ki a gyilkos, a miértet akkor is tudni akartam – a nárcizmus valahogy kimaradt lehetőségként – nyilván nem ismerem ezt a típust, de a kommentekből megerősítésre került: hiteles az ábrázolás, a hirtelen dühben semmivel sem törődő egyén. Ha folytatása lenne, biztos az is kiderülne, a kishúg sem véletlenül tévedt az úttestre.

bvr - 2020. 12. 06. 16:23

@kesem: “a “védelem tanúja” húzást tartom jónak”

mások is írtak hasonlót, de szerintem (főleg ha arra műfajilag mint tárgyalótermi drámára gondolok) az egyáltalán nem volt jó. Persze nem ismerem az amerikai jogrendet, de ott az ügyész sokszor a tanú (Kidman) szájába adott mondatokat, ráadásul olyanokat amiket mindenki számára nyilvánvalóan sehonnan sem tudhatott. Pedig gondolom azért kellett kerülőúton megkörnyékezni hogy ez aztán jogilag is megállja a helyét.

novicia82 - 2020. 12. 08. 05:49

Még a 6. résznél tartok. Kíváncsi vagyok, hogy Nicole Kidman “játéka” csak engem zavar?
Végig a ránctalan, kifeszített, kifejezéstelen arcával, miközben a semmibe mered, szinte pislogás nélkül????
Szinte zéró mimikával????

novicia82 - 2020. 12. 08. 05:58

Hopp, rájöttem, hogy a 6. rész az utolsó :) De Nicole Kidman baromi zavaró volt végig.
Nem arra kellett volna helyezni a hangsúlyt, hogy 53 évesen egy 40 évest játsszon el (bár egy ránctalan 40 éves nőt sem láttam még!),
hanem, hogy játsszon….

Ginevra - 2020. 12. 11. 21:32

Teljesen a Lány a vonatonra emlékeztetett. Csak az jobb. Minden szempontból. :)

NatoLocator - 2020. 12. 12. 00:15

Nos, van 2 részlet, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül (illetve 4, ha Elena világbajnok melleit is ide számítom). Szóval hogy a bánatba tudta Jonathan már a bűntény napján, h másnap fog utazni?? Mint kiderült, semmilyen konferencia nem volt Clevelandben. A bűntény bemutatásakor látszott, h nem előre eltervezett volt.
A másik, h miért kellett eleve elmenekülnie?
Mivel amúgy is ott hagyta örökítő anyagát az áldozatban, tudták, h ott volt, felesleges volt azt mondania, h látta holtan, így nyugodtan hazamehetett volna. Nicole múmia-szerű kifeszített, érzelem és mimika mentes arca is nagyon zavaró volt.

kriszta.g - 2020. 12. 12. 17:47

Addig csavarták a sztorit míg kicsavarodott. Nekem nem tetszett a befejezés. Végig a gyerekre gyanakodtam. Mikor megtalálták nála a kalapácsot akkor felkiáltottam, hogy tudtam! Aztán korai volt az öröm.
A végét én úgy fejeztem volna be hogy a gyerek a gyilkos az apa rájött és meg akarja védeni ezért szökteti meg. Aztán a végén magára vállalja helyette.
Ez így lett volna csavaros. Így egy B kategóriás délutáni thriller szintjén maradt. Kár érte.
Ami tetszett Hugh Grant játéka az utolsó 10 percben, ahogy átadta magát a pszicho énjének, és Kidman csavarja a tanúk padján. Bár már akkor sejthető volt hogy nem véletlenül akar tanúskodni. Mivel előtte titokzatoskodott a barátnőjével. Akinek szintén semmi szerep nem jutott, pedig szerintem ő volt Jonathan másik szeretője.
Semmit nem tudtunk meg Elenáról, csak azt hogy ő is pszicho volt. De Jonathan nagyon szarul intézte a dolgot, ha eldobja azt a kalapácsot és nem a kandallóba dugja megnyerik az ügyet és megtarthatta volna a családját. Ahogy az ügyvéd is mondta, aki szerintem végig tudta az igazat.
Ami nagyon nem tetszett az a fiú motivációjának összevisszasága, tudja hogy az apja tette mégse mond semmit hogy védje, és azt akarja hogy újra egy család legyenek, de mikor megkérdezi az anyja hogy mit akar mégis az apja ellen beszél, hiszen nyilván ezért változott meg Grace hozzáállása. Ez nem tetszett. Összességében 7 pontot adnék.

ascii - 2020. 12. 15. 12:06

Sutherland szerepének azt gondoltam sokkal nagyobb súlya van, mint végül, ami lett belőle, persze élvezhettük a játékát, de bármilyen random idős színész is eljátszhatta volna. Számomra is a kalapács rejtekhelye nehezítette meg a feladványt, ellenben a magyar cím végig ott motoszkált a fejemben, hogy tuti elspoilerezi a sorit. A többiekkel ellentétben nekem a thrillerben tökéletesen működött az érzelemmentes arcú Kidman, egy vígjátékban sokkal zavaróbb lett volna a jéggé fagyott tekintete.
Két dolgon morfondíroztam még, Grant sejtelmes munkatársán, hogy milyen szerződés köti őt, h a kollégája megcsalja a feleségét egy páciensének anyjával. Illetve Ismael Cruz Cordova szúrós nézését egész biztos Jacob Anderson-tól kölcsönözte. :)

Összességében én azért végigizgultam a sorit, egynek mindenféleképpen élvezetes.

karli - 2021. 01. 19. 16:26

Vasárnap néztem meg egyben. Nekem bejött a hangulata, jól játszottak benne a színészek. Nem számítottam csavarra, mondjuk amikor a gyereknél volt a kalapács azért mondtam egy oh-t. :D De lehet, csak pont jókor néztem, ilyen fajta kikapcsolódásra vágytam, túl se kellett gondolnom, kellően lekötött. Nem volt ez rossz.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz