login |

Voices of Fire – írta Critica007

2020. 12. 13. 15:50 - Írta: vendegblogger

Szólj hozzá | kategória: kritika, reality,

Ezekiel Williams püspök nagy álmot kezdet el dédelgetni: megalapítja a világ legjobb gospelkórusát, a Voices of Fire-t. 75 különleges hangot keresett, amelyek majd egybeolvadva dicsőítik Istent szerte az USA-ban, s majd a világon.

Segítségül hívta unokaöcsét, Pharrell Williams-et, akinek köszönhetően nem csak megvalósult a terv, de egy 6 részes dokusorozat is készült a történetből, a Netflixre Voices of Fire: A világ legjobb gospelkórusa címen. Kár, hogy Pharrell (aki executive producer is volt természetesen) miatt a sorozat nagy része mehet a kukába.

Nem szoktam pontozni, most sem teszem (mert akkor egy 3/10-et adnék a megvalósítás, a szerkesztés és a Pharrell-ömlengés miatt). Pedig lehetett volna ez sokkal jobb is. Volt is benne potenciál. És kimondom azt is, hogy jó lenne, ha lenne folytatása. Mármint jobb, lényegesen jobb folytatása.

A sorozat nagy vonalakban bemutatja a kórus alapítását az első nagy fellépésükig, miközben pár kiemelt karakternek a háttértörténetét „megismerhetjük”. Nagyszerű lenne az ötlet, ha jól szerkesztették volna meg. Az egyik kiemelt szereplő Danlie, a rendkívül fiúsnak kinéző, úgy is öltözködő Fülöp-szigeteki származású nőről szinte semmit nem tudunk meg azon kívül, hogy rossz körülmények közül menekültek Amerikába, az apukája mindent feláldozott értük, az anyukája meg sztárt akart csinálni belőle, de valami miatt nem sikerült. Ezt pedig a hat rész alatt vagy hatszor hallhatjuk.

Mélyebbre sajnos nem ásnak az alkotók. Pedig elhangzanak félmondatok, amikből egy rendkívül izgalmas élet sejlik fel. Például a csaj a hadseregben szolgál. Az anyukája is gyönyörűen énekel, de nem vitte semmire. Az édesapjával is sok minden történt, rá van írva az arcára. De ezek ellenére Danlie marad pusztán a „meglepően jó hangú” lány, végig a sorozatban.

Ugyanezeket lehet elmondani a többi kiemeltről is. Megismerjük egy tulajdonságukat, amiről sokszor elmondják ugyanazt, majd a végén látjuk, hogy hű-de-milyen-jól-énekelnek. Amit tudunk, hiszen 3000 gospelénekesből kiválasztottak 300-at, akiket 3 nap alatt meghallgattak, és marad a 75 legjobb/legérdekesebb karakter.

Szegény püspökről is csak annyit tudunk meg, hogy Pharrell bácsikája! WTF?! Pedig egy rendkívül izgalmas karakter lehetne – tudom, mivel rágugliztam az életére. Ez a kórusalapítás csak egy a rengeteg dolog közül, amivel foglalkozik, hihetetlenül sokrétű ember, és szinte csak azt tudjuk meg róla, hogy mennyire izgul, hogy Pharrellnek bejöjjön, amit majd látni fog.

Állandóan, szinte 3 percenként valaki elmondja, hogy mennyire izgul, mert Pharrell előtt kell énekelnie. Hogy mennyire nagy megtiszteltetés, hogy Pharrell előtt fog énekelni. Pharrell, Pharrell és Pharrell (aki összesen 5 percet nem szerepel a sorozatban). És ettől a sorozat hangulata is lemegy a klotyón. Pedig sírnunk kellene, meg meghatódni, meg önfeledten örülnünk a sikereknek, meg rácsodálkozni a hihetetlen tehetségekre. De nekem nem ment, mert minden ilyen pillanatot tönkretettek a fent említettekkel.

A Voices of Fire-nak valahol a közepén – amikor megvan a 75 énekes és elkezdenek próbálni – elfelejtik, hogy Pharrellről kell mindig valamit mondani. Az a pár rész kifejezetten jól sikerült. Peggy Britt (gospel-legenda és énektanár) és Patrick Riddick (kórusvezető) átveszik a főbb szerepeket és izgalmassá válik minden. Kár, hogy ez csak másfél rész erejéig tart ki.

A fentiek miatt a nagy katarzis elmarad. Az utolsó részt gyakorlatilag végig kellene bőgnie minden nézőnek, ehelyett marad a „de-jól-énekel-basszusgitár”-érzés, illetve, hogy mennyire érdekelne egy Pharrell-mentes változat, amit nem PR emberek készítettek, hanem valódi dokumentumfilmesek.

Akit érdekel a gospel, nyugodtan üljön neki, mert alig 30 perces egy rész, gyorsan végig lehet szaladni rajtuk, énekelnek is benne relatíve sokat. De a magas színvonalon művelt gospelnél többre senki ne vágyjon, mert csalódás fogja érni.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz