login |

Animaniacs: az 1. évad – írta Shyllard

2020. 12. 17. 15:50 - Írta: vendegblogger

7 hozzászólás | kategória: animáció, kritika,

Az 1993 és 1998 között futó Animánia rebootja jobbkor nem is érkezhetett volna. Mikor gyermekkoromon merengve nosztalgikus hangulatba kerülök, gyakran eszembe jutnak a Fox Kids-en, Cartoon Network-ön, vagy Boomerang-on futó klasszikus amerikai rajzfilm-sorozatok.

A Hulu-ra érkező „folytatás” pedig pont egy ilyen hangulatomban kapott el. Hiába nem láttam egy részt sem az eredeti szériából, az új 13 epizód nagyon emlékezetes élményt tudott nyújtani.

A Steven Spielberg-féle Animaniacs talán egy kihalófélben levő műfaj utolsó képviselői között tért vissza, követve az utat az idei kifejezetten élvezetes Bolondos Dallamok által kitaposott ösvényen. S bár utóbbi mese gyermekkorom szerves részét képezte, Yakko, Wakko, Dot, no meg Pinky és a Brain kalandozásai mégis sokkal frissebb, élvezetesebb élményt volt képes nyújtani.

Az átlagban 3 különálló részt felölelő epizódok központi eleme a popkulturális utalások vegyítése a meta humorral és az állandó önreflexióval. A megközelítés ma már nem kifejezetten számít különlegesnek, számos sorozat és film építi egész történetét ezen koncepció köré. Azonban ez az új Hulu-széria nem félt teljes gőzzel elköteleződni a stílus iránt.

A nyitányba belecsöppenve kicsit elveszve éreztem magam, hiszen első körben a korábbi nézőknek szóló kezdést tettek le a készítők az asztalra. A visszatérő karakterek ünnepi bemutatása nem igen tudott megérinteni, de a főcímdal felcsendülésével a fülbemászó dallam mellett nagyszerűen be tudták határolni a mese mibenlétét is.

Az egész évadot végig kísérő korábbi történetekre való visszakacsingatások mellett szerencsére a mese nem csak a nosztalgiafaktorra épített, hanem kifejezetten jó humorra is. Meg nem tudom mondani mikor nevettem ennyit egy sorozaton utoljára.

Jelenlegi, főleg amerikai politikai helyzetre (vagyis 2018-as, amikor írták az epizódokat) való állandó reflexió mellett számtalan ténylegesen tanító célzatú dalt is sikerült bepasszírozniuk szinte minden részbe. A már említett főcímdal nem csak kellemes, de szintén nagyon humoros is.

Annak ellenére hogy egész évados premiereknél az intrókat csak az első és utolsó epizódnál szoktam megnézni, itt egyszer sem jutott eszembe kihagyni semmit sem. Az egész annyira kései 1990-es, korai 2000-es évekbeli rajzfilm hangulatot árasztott, hogy akkori tévénézési szokásaimhoz híven, nem igen éreztem opciónak a kezdő sorok átugrását.

Pinky és a Brain állandó sorai sem voltak képesek fárasztani a nosztalgiára való építkezésükkel. Részeik mindegyike egyszerű, három sarkalatos ponton behatárolható formulát követett, de már maga a 2020-ban önismétléshez való ragaszkodás is képes volt megmosolyogtatni.

S bár nem véletlen, hogy ma már nem nagyon csinálnak ilyen felnőtteknek is szóló rajzfilmeket (érdemes megjegyezni, hogy az Animaniacs koránt sem említhető egy lapon a Family Guy, The Simpsons, vagy South Park hármasával) ez a ritka kivételek egyike, a zsáner szinte teljes eltűnése miatt képes volt a maga régimódiságával újat nyújtani.

A számtalan szóvicc, fizikai komédia, meta humor, abszurd helyzetek és klasszikus értelmetlen kreatív megoldási technikákat szimplán szívmelengető volt látni, képesek voltak úgy megnevettetni, amit ma már nem igen céloz meg a legtöbb rajzfilmes. Valóban, készülnek gyerekeknek hasonló mesék, de a legtöbb felnőtt fejjel közel nem annyira élvezhető, s a már említett nagyobb sorozatok teljesen más céllal készülnek.

A modern kori rajzfilmek közül az Animaniacs-et a Rick és Morty intelligens humorának nézőbarátibb megközelítése jellemzi, vegyítve az Adventure Time elborult, sokszor fárasztó humorával és minőségi rajzolásával, annak lélektani mélységei nélkül.

Összesítve tehát egy nagyon ritmusos, dalolós, humoros, popkult utalások tömkelegét tartalmazó, sokszor tanító célzatú sorozat az Animaniacs, ami rétegeltsége miatt úgy éreztem egyszerre képes gyerekeket és felnőtteket is megszólaltatni.

Mivel 42 rövid rész van belesűrítve a 13 epizódba, természetesen elkerülhetetlen az időnkénti minőségingadozás. Viszont ennek mértéke olyan elenyésző, hogy élvezeti értéket egy csöppet sem érinti.

Mivel friss néző vagyok, s az interneten vegyesen fogadták a rajzfilm-sorozatot, a korábbi rajongók véleménye kifejezetten érdekelne. Az biztos, hogy én vissza fogok térni a 2. évadra, és arról is meggyőzött ez a 2020-as reboot, hogy belekezdjek az eredeti 5 szezonba is.

7 hozzászólás Ne habozz!

goodjohnwin - 2020. 12. 17. 16:59

Nem hinném, hogy gyerekek élveznék az új Animaniacs-et, mert lehet, hogy “aranyos” figurák ugrabugrálnak benne, de annyi az popkulti és közéleti utalás benne, hogy igazán csak felnőtteknek élvezhető így.

A kamaszoknak talán értehtő, és mostanra már a rajzfilmnézés sem ciki, mint 20+ éve volt, amikor a kamaszoknak maguk mögött “illett” hagyni a műfajt, amiből (elvileg) kinőttek. Én is csak bűnös élvezetként kísértem az eredeti szériát, mert közben már az MTV-n néztem a valóságsókat…
Utána viszont jött a South Park és tsai, a rajzfilmműfaj újra felnőttes lett, mostanra pedig már mindenki talál a korának valót.

winnie - 2020. 12. 17. 17:15

az csak nézőpont kérdése, hogy az, amit a felnőttek kapnak az plusz-e az alaphoz képest, vagy amit a gyerekek, az mínusz. szóval én amellett vagyok, hogy az ugrabugrálás és vicceskedés is elég, minden más csak bónusz. legalábbis akkor, ha nincs hiányérzet, hiszen a jó utalásoknak pont az a lényegük, hogy csak az tudja, hogy utalás, aki tudja mire vonatkozik. a többiek mellett pedig elmegy, és élvezi anélkül. ld. egy shrek esetében sem kell tudni a maradéktalan élvezethez egy gyereknek tudnia azt, hogy mondjuk valami ismert dolgot figuráznak ki. ellenben annak, aki idősebb, ad némi pluszt.

vorti - 2020. 12. 17. 17:42

Ezt az újat még nem láttam, csak a régit ismerem. Az első, ami feltűnt már korábban, hogy csak két csapat szerepel, a többi 4-5 nem (pl. Slappy, Buttons, stb.). Remélhetőleg csak spórolásból, ha megszaladna a szekér, akkor talán gondolnak rájuk is.

El-ahrairah - 2020. 12. 17. 21:55

A régi hatalmas kedvenc, ez eléggé felemás lett.
Jó hallani újra a régi karaktereket, és a kreativitás és a humor egy része is visszaköszön, nagyon jó látni, hogy létezik elvont, elborult humor a kakipisiszex nélkül is. Ebben az Animaniacs mindig bajnok volt, és az új is megállja a helyét.

De

Nagyon szomorú látni, hogy egy sorozat ami anno a cenzúraellenesség és a szabadszájúság élharcosa volt, most beállt a sorba és szépen kigyomlált magából mindent ami a modern cancel culture csőrét bizgathatná.
Ugyanilyen rossz az az átpolitizáltság ami a régi sorozatra nem volt jellemző. Néhol el is viccelik, hogy “haha, látjáok mennyire kínos, hogy ilyen iszonyú szájbarágós a politikai üzenetünk?” de attól még kínos marad.

Őszintén nem látom a jövőjét a sorozatnak, a gyerekeknek túl felnőttes, a felnőtteknek túl gyerekes, és bár a nosztalgiafaktor erős, azzal, hogy ennyire egyértelműen politikai szócsővé alakították a rajzfilmet biztosan sok nézőt elveszítenek.

Shiwo - 2020. 12. 18. 06:47

Én alapvetően nem voltam oda érte, és most se jöttem lázba, de értékelem, hogy ránézésre úgy néz ki, mint a régi sorozat, nem gányolták el “moderznizálás” címszóval, mint sok más animációét…

feleki - 2020. 12. 18. 07:14

Nem ördögtől való a modernizálás. Nem tudom, de nekem a hideg futkos a hátamon, amikor egy, a célközönségből rég kinőtt generáció sivalkodik, hogy így meg úgy másmilyen lett az, amit a gyerekek néznek, nem olyan, amit ők néztek évtizedekkel ezelőtt. Jópofa, amikor megmarad a stílus, én is örülök, de a világon nincs semmi baj azzal, ha valami, ami nem nekem készül, másmilyen, mint én megszoktam. Haladás nélkül nincs előrelépés. Azt pedig kötve hiszem, hogy a régi animációs stílus megtartása sok sikeres sorozatot és filmet eredményezne.

Necridus - 2020. 12. 18. 22:43

Nem láttam az eredetiből semmit, de tudom, hogy valami nagy dolog volt (xBox-ra volt egy játék, azt azért kitoltam gyerekként, de már nem maradt meg semmi az emlékezetemben), szóval ezt nagyon vártam. Az első epizódot imádtam, talán az egyik kedvenc idei pilotom…. és azóta az összes megnézett epizódon szörnyülködöm. Meg is álltam az 5. résznél, mret az első ötletessége után valami túltolt maszlagnak éreztem az egészet, de a kritikát olvasva ismét kedvet kaptam a sorozathoz. Hátha második nekifutásra már pozitív képet sikerül alkotnom.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz