login |

Pilot-mustra: Ils étaient dix – 1×01

2020. 12. 19. 14:50 - Írta: winnie

24 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika, pilot-mustra,

A Tízen voltak a Duna múlt heti premierje volt, egyébként egy idei francia (mini?)sorozatról van szó, amiről előre tudtam, hogy tetszeni fog a koncepciója miatt, de arra nem számítottam, hogy ennyire. (Az első és a második rész magyar szinkronnal megnézhető a Médiaklikken, és gondolom, a további epizódok is felkerülnek majd oda.)

ILS ÉTAINT DIX – 1×01 – 8/10

Erős kezdést produkál a sorozat – erőset és mostanság tipikusnak mondhatót, flashforwardosat. Két nyomozót látunk, amint egy szigeten lévő kihalt szállodát (vagy üdülő komplexumot) fésülnek át. Nyoma sincs senkinek, csak egy telefont találnak, ami egy nő kétségbeesett, segítségkérő üzenetét játssza le. Egy nőét, akit az egyik nyomozó felismer – és ekkor visszaugrunk pár nappal korábbra, kettejük találkozására.

De nem is a találkozás a lényeg, hanem az, hogy ez a nő a találkozás után egy reptérre siet, ahol féltucat másik emberrel egy szigetre viszik őket – abba a bizonyos szállodába. A vendégek nem ismerik egymást, van, aki nyaralni jött, más üzleti ügyben, megint más magánügyben – elég színes a társaság. Mondjuk nem üdvözli őket semmilyen fejes, amit némiképp hiányolnak, csak két alkalmazott.

El is kezdik felfedezni rögtön a szállásukat és a szigetet, de rögtön a kezdetektől fogva elég fura dolgok kezdenek történni a kis csapattal (többek között berendezéseket szabotálnak, betörnek a szobákba), s miközben egyre növekszik bennük valami gyanú, nekünk elkezdik adagolni némelyikük “eredettörténetét”. Többektől is kapunk flashback-et, ami eleinte furának tűnhet, de idővel értelmet nyer, amikor egy előre felvett üzenetbe egy eltorzított hang közli velük, hogy nem véletlenül kerültek a szigetre. Az ok, hogy mindnyájan embert öltek. (Lehet, hogy rosszul emlékszem, de itt van fordítási galiba rémlik, mert azt mondják nekik, hogy bűnt követtek el, de nem sokkal később az egyik szereplő azt mondja, hogy “én nem is öltem meg senkit”.)

Már ez is sok infónak tűnhet, de hogy mindenki számára világossá váljon az alaphelyzet, még azt is érdemes ellőni, hogy az első rész végén a tíz emberből (mert valaki még utólag is érkezett) valakivel végez egy maszkos gyilkos. Az 1×02 végére pedig ismét eggyel kevesebben lesznek… és a pilot kezdéséből kiindulva idővel el is fogynak. A kérdés: ki a gyilkos? Valaki rejtőzködik a szigeten és vadászik rájuk? Vagy lehet, hogy az egyik vendég nem az, akinek mondja magát?

Persze ennek hatására a vendégek között is kialakul egy paranoiás hangulat. Egyesek közelebb kerülnek egymáshoz, mások vádaskodni és inszinuálni kezdenek, és bár idővel sok mindent megtudnak az idegenek egymástól, azt nem tudhatják, hogy ki mikor mond igazat, hogy egy adott időpillanatban kinek hihetnek – meg is indulnak a gyanúsítgatások.

Kellemes, rejtélyes a felütés, és miközben a másik idősávon zajlik a nyomozás, mi folyamatosan egyre több és több karakter előtörténetét tudjuk meg kisebb szeletekben (szóval nézőként előnyben vagyunk hozzájuk képest), kár, hogy a szerkezetnek köszönhetően bizonyos dolgokat azért lehet sejteni a részek alakulása kapcsán. (Azon nézőként érdemes lehet túllépni, hogy egyes múltbeli bűnöknél elég esélytelennek tűnik, hogy valaki tudomást szerezzen róluk, de persze lehet, hogy a végén fény derül valamir.)

Ettől még imponáló a megszervezettség, és ha mindez nem lenne elég, természetesen a pilot végére egy csavart is bedobnak (ami eléggé hasonlított egy nemrég bemutatott sorozat pilotvégi húzására, hmm), hogy végképp túlzásnak tűnjön minden, de annyi baj legyen, mert elég hangulatos volt ez a két rész, hogy az efféle botlásokat feledtesse velem, ráadásul nem csak a baljóslat jön át, hanem olykor sikeresen konkrétan a frászt hozzák a karakterekre és a nézőre is – a sorozatot a Mártírokat és a Ghostland-et jegyző Pascal Laugier rendezte.

A Tízen voltak nagyon jól kezdődött. Elég színes társaság gyűlt össze, aki szereti a whodunit-okat, az itt kedvére agyalhat, ráadásul nem csak a jelen (és a jövő) eseményei fogják lekötni, hanem a múltbeli történések, amik, ha nem is annyira ütősek, de mindenképp magukban hordoznak további rejtélyfaktort, és érdekesek is, hiszen bőven építik a karaktereket. Ügyes, na.

(Oké, a végére zárójelbe idefér: természetesen direkt kerültem a sorozat alapját, ami az Agatha Christie-féle Tíz kicsi néger. Nem csak azért, mert szerintem érdekesebb minden mankó nélkül olvasni róla, hanem azért, mert minden eddigi adaptációtól eltér a mostani megközelítés. Nem is mondanám adaptációnak, inkább csak az alapötlet átvételének, mert senki nem fog ráismerni sem a keretre, sem a karakterekre, sem a történésekre, szinte minden saját benne, így a könyvolvasók sem beavatottabbak, nem nagyon tudhatják, hogy mi fog történni és hogy fog befejeződni a szezon. Legalábbis ezt mondanám az eddigiek alapján.)

24 hozzászólás Ne habozz!

Desmond Wallace - 2020. 12. 19. 15:52

Nekem is bejött, és is csak ajánlani tudom.
Néhol horrorisztikus krimi, ami külön plusz pont.

speranza - 2020. 12. 19. 16:11

Ennek a koncepciónak én is nagy rajongója vagyok. Olvastam a könyvet, láttam a legtöbb adaptációt, ami csak készült belőle, és folyamatosan igyekszek megnézni minden hasonló filmet/sorozatot, ami ezen az ötleten alapul.
Ami szemet szúrt rögtön az első részben, hogy a brit verziókhoz képest sokkal tempósabb, és a karakterek is franciásan bohémak. Hiába figyelek, egyelőre senki sem gyanús (kivéve talán egyiküket), a kamera se időz sokat senkin, nincs semmi nyom. Jók a flashback-ek, a második rész még talán az elsőnél is jobb volt. Szöget ütött a fejembe, hogy mivel csak hat részes, hamarosan alighanem még gyorsabb tempóra fognak kapcsolni, vagy valami nagy csavar jön. Nagyon kíváncsi vagyok. :)

Kati néni - 2020. 12. 19. 18:38

De jó volna, ha felkerülne valamelyik streaming platformra. Látni akarom!

Agatha 3 regényéből 1 kiváló, 1 közepes és 1 rossz. Fogalmam sincsen, hogyan ötlötte ki ezeket a történeteket, a klasszikussá vált sztorijaiban mindig van valami szuper gimmick: ABC-gyilkosságok, elzárt helyen csoportosan elkövetett gyilkosság, elszigetelt helyen hullanak az áldozatok, A vád tanúja egyetlen helyen játszódik, idős hölgy által csak egy pillanatra látott bűneset, a gyilkos narrálja a cselekményt.

Winnie, te melyik 3 AC-regényt neveznéd meg a kedvenceidnek? Nálam: Paddington 16.50 (mert tetszett, ahogy a szarkofágban felfedezik a hullát és ahogy Miss Marple megbízik Elspeth barátosnéja szavában + hogy Lucy által nyomoztat, Tíz kicsi néger (az alapkoncepció és az elkövető kiléte), Gyilkosság Mezopotámiban (hamar rájöttem, hogy ki lehet a gyilkos és arra is, hogyan tette, és bizarrnak éreztem, hogy a feleség nem veszi észre, hogy kihez ment másodszorra feleségül).

Kati néni - 2020. 12. 19. 18:42

Hová lett a kommentem? :(
Na, mindegy, most látom, hogy külföldről is nézhető a Médiaklikken, ennyi haszna van a köztévének!

winnie - 2020. 12. 19. 19:38

kati néni: nekem a gimmickesek a kedvenceim (tíz kicsi néger), és azok, ahol különlegesek a megoldások (ackroyd gyilkosság, függöny, gyilkosság az orient expresszen)

Desmond Wallace - 2020. 12. 19. 19:54

A gyilkos kiléte mellett van még itt egy rejtély: Miért beszél néha angolul a botanikus csaj?

speranza - 2020. 12. 19. 21:30

Szerintem A.C. nem írt rossz könyvet. :)
A Poirot és Marple történetein kívüliek is ugyanolyan szórakoztatóak. Mint pl. A ferde ház, vagy A barna ruhás férfi.

Az angolra váltást én se értettem. Lehet, hogy ez az anyanyelve. :)

Critica007 - 2020. 12. 19. 22:37

Amíg nem olvastam, hogy Pascal Laugier rendezte (kösz winnie!), addig egyáltalán nem érdekelt, mert nekem a könyv egy “szent tehén”. De Laugier látásmódja annyira más, annyira a pszichén alapszik, hogy rögtön belevágtam a sorozatba is. S milyen jól tettem!

Laugier most is nagyszerűen játszik a nézővel, hiszen nem tudjuk, hogy amit látunk, az valódi visszaemlékezés vagy a szereplő emlékei (ld! a nyomozónő történetéből mindent megtudtunk?). Aki látta a rendező korábbi munkáit, az tudja, hogy nála emlékezés és emlékezés között nagy különbségek vannak.

Engem az is érdekel, hogy a visszaemlékezések valóban a horror legnagyobbjai előtt tisztelegnek vagy csak bele szeretném látni?! :) De a kövér kisfiú története nagyon erősen Stephen King vonalas (nem hinném, hogy ilyen amerikai dzsekit viselnének a francia gyerkőcök), a multi cégnél dolgozó csávó sztorija az Amerikai pszichóra hajaz elég erősen, a nyomozónő története pedig a 80-as évek végén, 90-es évek elején népszerű erotikus thrillerek hangulatában készült (Pl.: Elemi ösztön, A tanú teste, stb).

Akárhogy is van, úgy néz ki, hogy elég erős sorozattal leszünk gazdagabbak, és ha Laugier tartja magát az elveihez, még sehol sem tartunk az elborulásban.

Kati néni - 2020. 12. 20. 01:02

@speranza ó, dehogynem, A halál a felhők felett/között során amikor kinyittatták a poggyászokat, már tudtam, ki a gyilkos és csak tíz éves voltam. A Nemezis túl kusza, az N vagy M gyenge.

Sawyer - 2020. 12. 22. 11:41

Ú, akkor megint én leszek a kihúzó a komment szektorban, de szerintem borzalmas. 4-5 éve volt egy 3 részes minisorozat, amiben az öreg Lannistert alakító színész is játszott, na az remek feldolgozás volt.
Ebből talán 15-20 percet bírtam, ez a fajta karaktercentrikusság egy ilyen témájú sorozatban nekem kevés. Rögtön a hátrahagyott telefon keltette hatás iszonyú amatőr, erre aztán ráerősít a tolvaj üldözése az utcán, ami valami régi Rex felügyelős színvonal. A főhősök megérkezéséig volt szerencsém, de mivel ők is annyira jellegtelennek tűntek, úgy döntöttem, ez nem lesz az én sorozatom.
(Mentségére szóljon, hogy előtte a Better Call Saul 3. évadának elejét néztem, amihez képest ez a minőség rendesen eltörpül, ám megjött a kedvem újranézni a pár éves feldolgozást.)

winnie - 2020. 12. 22. 13:19

az remek feldolgozás volt, de… ezt tényleg nem értem, mármint az oké, hogy kiszálltál, azt megértem, de pont ugyanazt gondolom, amit te is írsz, csak annyi a különbség, hogy tovább néztem, így a folytatásról is voltak gondolataim, arról írtam, nem a kezdésről. ami értelemszerűen semmi extra, ezért sem említettem meg (igazából nem is nagyon emlékszem arra, hogy milyen tolvajról írsz, de biztosan volt valami – valójában a telefonra sem emlékeztem, mert a második részig el is felejtettem, hogy van keret, csak akkor visszahozták a nyomozókat.)

a poszt nem a prológról szól, hanem a lényegről (ami nem jelenti azt, hogy neked tetszene a lényeg), de mivel egy teljesen eredeti sztorit kapunk, ezért az eleve nagy plusz, az meg, hogy remekül teremtik meg a hangulatot és a rejtélykomponenst.

az 1×01 végén azért sem írtam, mert akkor nem éreztem, hogy látom, hogy mire megy ki a sorozat, csak 2 rész függvényében lett kézzel fogható.

szóval így azzal nehéz mit kezdeni, hogy

“A főhősök megérkezéséig volt szerencsém, de mivel ők is annyira jellegtelennek tűntek, ”

megint csak: persze, hiszen senkit nem ismertünk, cserébe a második rész végén már van, akinek a gyerekkoráról is sokat tudunk. (ezzel nem azt mondom, hogy érdekesek a karakterek, csak fura lenne, ha rögtön bárki is jellegzetes lenne anélkül, hogy nem valami extrém jellemzőt erőltetnének rá)

A sorozat esszenciája ennyi alapján a fő rejtély mellett ezek a múltbeli mesék (arról, hogy a 10 ember miképp gyilkolt), és az, hogy a jelenben, hogy kínozzák őket, majd gyilkolják meg őket.

Sawyer - 2020. 12. 22. 17:44

@winnie

Annyi sorozat készül már, hogy ha egy újonc nem fog meg 20 percen belül, akkor inkább hagyom. Igazából már 5 perc elég arra, hogy az ember leszűrje a minőséget, mennyire karaktercentrikus, mennyire hitelesek a színészek, mennyire tette magát oda a rendező és az operatőr.
Erről nekem a régi európai sorozatok minősége ugrik be, amik vasárnap délutánonként mentek a tv-ben. Persze, a képi világ nem rossz, de az a tolvajkergetés, hálálkodás, a repülő előtti találkozás nekem fapados, azaz felszínes.
Az egyik jó példa erre a Kossuthkifli, amiben statisztáltam is – minden forrásuk megvolt, hogy egy kiváló művet alkossanak, a modern kameramozgatás és képi világ stimmelt, de a szörnyű rendezés és színészi játék végeredményben egy nagy trágya volt.
Annak és ennek a sorozatnak is ezt a részét annak tudom be, hogy a színészek nem kapták meg a megfelelő rendezői instrukciót, csak játszogattak a saját elképzelésük szerint.

oriole - 2020. 12. 22. 23:49

Én szerettem az And Then There Were None-t is, de ez is legalább olyan jó, csak egy kicsit másképp. Így a 3. részre már eljutottam oda, hogy a flashback-en is izgultam, pedig azért sejteni lehetett mi lesz, és ismerve az eredetit a gyilkosra is van egy erős tippem (de lepjenek meg). És mégis fent tudja tartani a feszültséget, végig pörög.

speranza - 2020. 12. 23. 08:29

A tegnapiról sajnos lemaradtam, remélem azt is feltöltik majd a mediaklikk-re.
A 2015-ös brit változat szerintem is a legjobb eddigi feldolgozás, (és Charles Dance a legnagyobb élő színészek egyike), de nem lehet a mostanihoz hasonlítani, mert teljesen más a kettő.
A franciák is tudnak nagyon jó krimiket készíteni, de ezeknek mások az értékei, mint a briteknek. Míg a britek inkább a lassan kifejtett drámára erősítenek, hogy a végén nagyobbat üssön, addig a franciák nem drámáznak annyit semmin, gyorsan továbblépnek. Több az akció, és a váratlan húzás, feszítettebb a tempó. Nekem bejön ez a kicsit sokkolóbb, abszurdabb stílus is. :)

Desmond Wallace - 2020. 12. 23. 14:13

“A tegnapiról sajnos lemaradtam, remélem azt is feltöltik majd a mediaklikk-re.”

Ahogy lemegy a tévében, rögtön fel is kerül a médiaklikkre.

speranza - 2020. 12. 23. 19:02

Kora reggel még hiába kerestem, a linken csak egy üres oldal nyílt meg, pár darab előzetes videóval az alján. Később visszanéztem az oldalra, és akkor már tényleg fent volt. :)

speranza - 2021. 01. 12. 22:31

Végül mégis hozta a papírformát, de azért nem volt rossz. A “Zümmögő kórus” viszont teljesen kizökkentett, egyáltalán nem passzolt a zárójelenethez. :)

Desmond Wallace - 2021. 01. 13. 10:48

Tök jó kis sorozatot raktak össze az alapötletből.
Határozottan tetszett.

turosz - 2021. 01. 14. 20:31

Lehetett volna jó, mert a hangulat és a színészgárda rendben volt, de ahogy a gyilkos kilétét kezelték, az annak, aki életében látott/olvasott krimit, a vicc kategória volt. Végig reménykedtem, hogy biztos nem nézik ennyire sötétnek a nézőket és lesz egy csavar, de nem…

speranza - 2021. 01. 14. 21:25

Igen, ez engem is zavart. Az áldozatok sokkal több és hitelesebb hátteret kaptak, mint az elkövető, akinek a személye már a skorpiós jelenet után (ahol kivehetőek voltak a vonásai + aki olvasta a könyvet, annak nem volt újdonság) nyilvánvaló volt. Az a pár másodperc, amivel a végén megalapozták a motivációit (és ami alapján együtt kellett volna éreznünk vele, de képtelenek voltunk) szinte nevetséges volt. A “Pillangókisasszonyra” való utalás egyenesen értelmezhetetlen volt. A befejezéstől eltekintve viszont továbbra is azt gondolom, hogy nem volt rossz. Addig a pillanatig nem. :)

turosz - 2021. 01. 15. 13:38

Teljesen egyetértek.
Bár én az előző feldolgozást – meg még több korábbit – is végignéztem, nem emlékeztem a gyilkosra, így “új” volt a történet. De nálam az már nem is az amatörizmus, hanem a primitívség kategória, hogy van 10 potenciális gyilkos/áldozat, ebből kilencnek megmutatom az előzménytörténetét, minden esetben a holttestét is, kivéve egy középtájt “meghalóét”, akinél egyiket sem látjuk, na vajon akkor ki lehet a gyilkos… OK, hogy manapság sokszor lebutítják a krimiket, de egy AC adaptációtól azért várnék némi intelligenciát.

Kati néni - 2021. 01. 17. 21:59

Szóval másnak is ugyanaz a véleménye :D hehe. Én totál abban a hitben voltam, hogy a gyilkos csak egy red herring, valahogy csavarnak még rajta (vagy az volt a csavar, hogy nincsen csavar, mert mindenki csavarra számított? xd). Jobban hasonlított a regényre, mint ahogy eleinte kinézett. Már a második epizódtól sejtettem, aztán később meg is bizonyosodtam, hogy tuti, ő az.

A színészek meglepően jókat alakítottak, a szinkron is egész oké volt hozzá, a hangulat kárpótolt a végéért, bár én inkább a másik, AC-által írt (színházi darabra készült) véget választottam volna hozzá, az happy endesebb.

Összehasonlítva a többi francia AC-adaptációval, ez a darab kiemelkedő, a gyilkosok is egészen maiak.

Két illető nem érdemelte meg azonban, hogy eltegyék láb alól, legalábbis az én erkölcsi értékrendem szerint. A két fiatalabb srác, az egyik segíteni akart, eleinte meg is tette, azonban utána hajtotta a határidő. És nem hatalmas stressz alatt lévő, kialudt sofőrök is ütnek el éjszaka kivilágítatlan bicikliseket, szóval… Itt, Németországban is szoktak az afrikai menekültek éjszaka lámpa és macskaszem nélkül biciklizni.

victrace - 2021. 01. 21. 10:24

Nekem az nem világos, hogy a pilótát ki ölte meg a szárazföldön,nyilván miután otthagyta őket a szigeten. A bűntárs nem lehetett, mert ő mintha már napok óta halott lett volna a szigeten. Azt hittem az lesz a csavar, hogy a rendőrcsaj is a gyilkos bűntársa, de aztán mégsem…

speranza - 2021. 01. 22. 12:28

A pilótát az ajándékba kapott ital ölte meg, (pontosabban az abban lévő méreg), amit akár előre is elküldhetett neki a gyilkos, vagy odaadhatta, mielőtt az visszarepült a szigetről. Nem tudhatta előre, hogy a pilóta mikor issza meg, de utaltak rá, hogy szerette az italt, ezért borítékolható volt, hogy hamar.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz