login |

Pilot: Bridgerton – írta Zsuzsi

2020. 12. 27. 20:50 - Írta: vendegblogger

25 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Először is hadd szögezzem le a Netflix ünnepi premierje, A Bridgerton család kapcsán, hogy olvastam az összes könyvet. Többször. Talán tízszer is. Így azt hiszem, kijelenthetem, hogy nagy rajongója vagyok Julia Quinn regénysorozatának. Ez nyilván valahol áldás, hiszen elfogult vagyok, valahol viszont átok is, hiszen vannak elképzeléseim és elvárásaim. Próbálok ugyanakkor legalább annyira objektív lenni, mint annak idején a Shadowhunters-szel kapcsolatban.

Londonban járunk, 1813-ban, amikor Miss Daphne Bridgerton eladósorba került, és özvegy édesanyja, Lady Bridgerton legidősebb bátyjával karöltve bevezeti a fiatal lányt a társaságba. Nagy reményekkel vágnak neki a szezonnak, ugyanis a királynő előtti bemutatkozás rendkívül jól sikerült, de sajnos bátyja hathatós segítsége miatt a kérők messze elkerülik Daphnet. Anthony ugyanis elég szigorú, és az ő elvárásainak szinte senki nem felel meg, minden valamirevaló úriembert elriaszt, amiben két öccse, Benedict és Colin is remek társai.

Itt fel is hívnám egy apró részletre a figyelmeteket, talán már feltűnt, de akkor le is lövöm a poént, szóval a Bridgerton gyerekek nyolcan vannak, és az ABC sorrendje alapján választottak nekik nevet annak idején a viktomék. Anthony a legidősebb, utána jön Benedict, Colin, Daphne, Eloise, Francesca, Gregory és végül, de nem utolsó sorban Hyacint. És ez természetesen azt is jelenti, hogy minden gyermek főszereplésével készült egy-egy könyv, tehát az esetleges folytatás(ok)ra van bőven alapanyag.

De térjünk vissza az eredeti témánkhoz, szóval Daphne a nyert helyzetéből mogorva bátyjai miatt mégiscsak petrezselymet árulva találja magát a bálokon, és csak és kizárólag Lord Berbrooke tünteti ki nem éppen kellemes figyelmével. Azonban ekkor szó szerint belebotlik a jóképű hercegbe, aki ráadásul nem más, mint bátyja egyik régi barátja, és úgy tűnik, hogy vele egy csapásra megoldódik a gondja.

Persze mindez csak látszat, mert Hastings hercege (aka. Simon Basset) és a lány egyezséget kötnek, ami mindkettejüknek előnyös. Azt színlelik, hogy elköteleződtek egymás felé, amivel Hastings lerázza magáról a férjfogó anyákat, míg újra Daphnera irányul a figyelem, így ő pedig végre tud fogni magának egy vőlegényt.

Mindezt megfűszerezi az újonnan induló pletykaújság, Lady Whistledown társasági lapja, amely végre nevén nevezi a társasági élet szereplőit, úgy ír viselt dolgaikról, és köszörüli rajtuk némileg rosszmájúan a nyelvét.

Szóval ez az alaphelyzetünk, innen indul ez a kosztümös, romantikus történet. Természetesen azoknak ajánlom, akik minden ilyesmiért odáig vannak. Nagy mondanivalóra, váratlan fordulatokra ne számítson senki. Ez egy édes kis semmiség karácsonyra, ami felmelegíti az ember szívét, jókat nevet rajta, és persze ellágyul, ahogy a szerelmeseknek drukkol, hogy végre a nagy nehézségek árán egymáséi legyenek.

Nyilván többen vagyunk, akik olvasták a könyveket, és úgy merészkedtünk ide. Nyilván mindenkinek a fejében volt kép arról, hogyan is nézhetnek ki a szereplők. Volt pár hónapunk megszokni, hogy a Shondaland-féle adaptációban néhány szereplő karaktere, illetőleg kinézete megváltozott, és néhány új bejött a képbe.

Mondhatjuk, hogy egyáltalán nem ilyen Hastings-re számítottam, de azt meg kell hagyni, hogy a fiatalember igencsak szemrevaló, és Anthony mellett ő a másik legsármosabb karakter. Daphne kinézetre rettentő kislányos, ugyanakkor nagyon érdekes, hogy amikor a csipkelődő mondataival sziporkázik, akkor viszont simán feltagadhat 5 évet, és mégiscsak nőnek tűnik, nem pedig egy 15 éves fruskának. Azt hiszem, hogy pont a két főszereplő volt az, akiket teljesen másképp képzeltem el, de a többiek, talán Lady Bridgerton kivételével mind olyanok, mint a fejemben.

Az első rész nem volt különösebben izgalmas, alapozásnak viszont jó volt, bemutatta a családokat, akikről szó lesz. Ugyanis nem csak Bridgertonék a főszereplők, hanem a Featherington család is legalább olyan fontos karakterei a Julia Quinn által megálmodott világnak, mint ők.

Egyelőre nem tudom, milyen szerepet szán a királynőnek és Miss Thompsonnak az írógárda, nyilván az első csavar már az utóbbinak köszönhető, míg a másik úgy tűnik, hogy elég erős társasági véleményformáló. Ők semmilyen formában nem jelentek meg a regényben, így minden velük kapcsolatos dolog újdonság lesz a Bridgerton-veteránoknak is. Meglátjuk, hogy ez előnyére vagy hátrányára válik a sorozatnak.

Persze akadtak egyéb dramaturgiai szempontból szükséges változtatások, de ezek egyike sem volt zavaró, és nem is volt különösebb jelentőségük sem. (ld. Hastings és Daphne első találkozását, Lady Danbury szerepét Hastings életében, a Bridgerton családi vacsora-meghívás is kicsit másképp zajlott, de tulajdonképpen Daphne hányadik szezonjában is tér vissza Hastings a társasági életbe?)

S bár a kiütés sem éppen így zajlott, de én ezen is jót mosolyogtam, még ha hiányzott is, hogy Simon is megtegye, és ide-oda cipelgesse Daphnéval a sötétben a kicsit erőszakos, de jóindulatú tökfilkót.

Meg kell említenem még Lady Danbury-t, aki üde színfoltja volt a könyveknek, és úgy tűnik, itt is mindenbe bele fog kotnyeleskedni, és néhány szórakoztató beszólással örvendeztet majd bennünket.

Illetve itt van még a titokzatos Lady Whistledown, aki egyelőre sokkal csípősebb nyelvű, már-már rosszindulatúbb, mint a könyvekben. Azt még azt nem döntettem el, hogy ez végleges vélemény róla, hiszen csak egy részen vagyok túl, de mindenesetre felvontam a szemöldököm párszor azon, amiket írt.

Összességében a minőség látszik a kezdésen, a pénzt nem sajnálták semmire. Ha tényleg ilyen fényűző bálok voltak annak idején, ilyen gyönyörű ruhákkal, ékszerekkel és fejdíszekkel, akkor azért én is elnéznék néhányba egy időgéppel. Káprázatos helyszínek, házak, élénk színek, szemet gyönyörködtető emberek.

Az 1800-as évek Londonját és a társasági elitet nem pont így képzeltem, minden ragyogóan tiszta, sehol egy fehér paróka az urakon, a hölgyek túl szépek, a férfiak pedig kidolgozott testű, jóképű vikoktok, bárók, hercegek. Persze nyilván ez egy romantikus limonádé, ahol előre tudjuk, mi lesz a végkifejlet, de azért ha Shondalandhez köthető valami, azért ott a realitás mindig megjelenik valamilyen szinten, így ezen a téren kicsit csalódott vagyok, de végülis ki akar koszos tramplikat nézni egy szerelmes sorozatban?

A kezdés szerintem 6,5/10, de bizakodó vagyok, és persze még mindig nagyon izgatott, hogy egy nagyon népszerű könyvsorozatot képernyőre vittek. Rohanok is vissza nézni, és hamarosan jelentkezem, hogy az egész évadról meséljek.

25 hozzászólás Ne habozz!

Zitus - 2020. 12. 26. 21:24

Hogy én nekem mennyire bejött. Konkrétan egyben daráltam az egészet. Nekem abszolút működött a casting, a díszletek, nem állítom, hogy vérkomoly mű – de amit vállalt, azt hozta.

e-batta - 2020. 12. 27. 05:59

Engem kilóra megvettek. Hajnali 4-ig tartott, de megnéztem egyben. A szereposztással sem volt bajom, bár máshol írták, ezzel a regency kor egyik nagyon álságos tulajdonságát dobták sutba, méghozzá az elképesztően rasszista és sznob társasági elit hozzáállását minden kívülállóhoz. Nekem ennek ellenére működött a dolog, függetlenül attól, hogy pl. a színesbőrű királynő már szerintem is túl sok volt.
Picit sajnáltam, hogy Julia Quinn humora nem érvényesült annyira, de azért így is volt néhány jelenet ahol hangosan vihogtam. A legjobb a 3. rész 14. percében jön el, amikor a két Bridgerton (Daphne és Antony) mindketten már felnőtt fiatalok, tanácstalanul állnak a konyhában a sparhert előtt, mert nem tudják, hogy működik :)
Simon és Daphne szerepét nagyon jól castingolták, de a csúcs Eloise (Claudia Jessie) aki néha szabályosan ellopja a show-t mindenki más elől.
Nagyon úgy fest a dolog, hogy többször is megnézem még, és tényleg reménykedem abban, hogy a többi hét könyv is megfilmesítésre kerül. A potenciált látom benne, remélem, nem vagyok ezzel egyedül.

Python - 2020. 12. 27. 20:14

Nem én vagyok az elsődleges célközönség, és nem a kosztümös formátum miatt. Néztem egy nagyot, amikor XIX. századi angol arisztokrata karakterek egy részét színesbőrű színészek játszák. Viszont pozitívan csalódtam! :) Na jó, nem a Hulu Nagy Katalin – A kezdetek szintje, de egy 7/10 -et nálam megér, és igen jól sikerült a könyvek humorának adaptálása a sorozatnak.

Puppa - 2020. 12. 27. 21:34

Hát én ledaráltam de nem vagyok elégedett! A pénzt tényleg nem sajnálták egyszerűen gyönyörűek a ruhák a helyszínek. Ha nem olvastam volna a könyvet jobban tetszett volna mert amúgy nem lett rossz de 8 rész sok volt 6 is elég lett volna.

Csak alapjaiban követik a könyvet ami nem zavart volna de itt azért nem tetszett mert én nagyon arra számítottam, hogy egy aranyos, humoros sorozatot kapunk, de nem így lett.

Flóra - 2020. 12. 27. 22:36

Igaz, én nem tízszer, csak háromszor olvastam a könyveket, ezért nekem is végig kellett néznem a teljes sorozatot, mire rájöttem, hogy Marina karaktere nem random, egyszerűen csak nem így szerepel a könyvekben, főleg nem az elsőben. A könyvek közül ő a Sir Philipnek szeretettel c. részben szerepel, és ott a Bridgertonok rokona.

Teljesen átdolgozták, bár szerintem kihagyható lett volna.

Számomra Anthony karaktere kifejezetten taszító lett, majd a további részekből látni fogod, hogy hogyan viselkedik Siennával, akinek szintén túl nagy jelentőséget tulajdonítottak a sorozat készítői. Simon és Daphne között fantasztikus a kémia, és kifejezetten örültem annak, hogy nem ugyanazt kapom, mint amit olvastam a könyvekben, így sokkal több élvezetet nyújtott.

519 - 2020. 12. 28. 00:10

Én még csak az évad felét láttam, és bár az elején furcsák voltak a fekete színészek, kb. a 3-4. részre már egészen megszoktam, aztán jött egy szöveg, azt hiszem, Lady Danburytől, hogy jaj, milyen rossz, a feketéknek, és tegyék össze a két kezüket, hogy a király nemesi címet adott nekik, csak mert szereti őket, ld. Sarolta. Ez engem tökre kizökkentett. Már csak azért is, mert zéró rasszista megnyilvánulás volt bárki felé az előző részekben (kíváncsi vagyok, hogy a többiben lesz-e). Szerintem sokkal jobb lett volna, ha egyszerűen csak úgy kezelik a dolgot, hogy ebben a világban a feketéket mindig is egyenrangú felekként kezelték az emberek.

Amúgy látványra tényleg nagyon szép, a színészekkel sincs baj, de a Gossip Girl eddig valahogy jobban bejött. De folytatni fogom, már csak azért is, mert ha jól tudom, a végén kiderül, hogy ki Lady Whistledown, és kíváncsi vagyok, hogy bejön-e a tippem. :D

Kati néni - 2020. 12. 28. 01:12

Nem, nem és nem.

Nem vagyok posh sznob, de amikor amerikaiak nyúlnak nagyon brit témákhoz, akkor émelygek. Már leírtam többször, hogy az angolok világlátását, egyediségét egy amerikai nem nagyon tudja visszaadni, hiába készül el egy mű brit színészekkel, ha a producerek amerikaiak, akkor odavész az az egyedi brit báj. Tudom, az alapmű is amerikai szerző munkája. Lásd 101 kiskutya, Pocahontas, Sherlock Holmes RD JR-ral, Poirot Ustinovval vagy Branagh-gel, Mr Bean Amerikában…

200 évvel ezelőtt a nők nem így viselkedtek például.

Borzasztó giccs.

e-batta - 2020. 12. 28. 02:38

@Kati néni

Azért én ezzel vitatkoznék. A brit sznobizmust, vagy a sajátos birodalmi hangulatot visszaadni nemcsak brit művészek képesek, pl: a Napok romjai c. ízig-vérig brit regényt Kazuo Ishiguro írta (aki tősgyökeres japán), vagy az 1995-ös Jane Austen adaptációt, az Értelem és érzelem címmel (Emma Thompson főszereplésével) Ang Lee rendezte (aki meg Tajvanon született) mégis mindkét alkotás hűen tükrözi a brit birodalom összetéveszthetetlen hangulatát.
A Bridgerton-sorozatot pedig egyáltalán nem nevezném “nagyon brit”-nek, már csak azért sem, mert az írónő amerikai, a történet pedig rettenetesen fiktív, a legtöbbször még a valódi történelmi cselekményeket sem veszi figyelembe, de nem is ez a dolga.
Semmi mást nem akar a regényfolyam, mint szórakoztatni, ehhez a viktóriánus kort, azonbelül is a regency és empire báját használja fel, mint keretet. Én inkább 519-el értek egyet, minden zökkenő nélkül el lehetett volna fogadni, hogy az elit társaság fele színesbőrű, hiszen a regények is csak alapnak vették a kort, kizárólag a szereplők közötti kapcsolat dinamikája miatt volt rá szükség, de a Lady Danbury által adott magyarázat miatt éreztem úgy, hogy inkább hagyták volna ki ezt az egész párbeszédet, én nem kötöttem volna bele, hogy a fele társaság nem fehérbőrű, főleg azért nem, mert a Simont alakító Regé-Jean Page-nek (aki meg Zimbabwéban született) elképesztően erős kisugárzása és földbedöngölő vonzereje van.
Ha egyedüli színesbőrűként jelent volna meg, akkor persze feltűnt volna, de így nem rítt ki a miliőből, és tényleg a legkevésbé sem számított.
A régi sztereotípiákat talán lassan vetkőzzük le, de egyszer talán ez is eljön.

Annatar - 2020. 12. 28. 02:57

Nekem viszont kellett ez a kis megjegyzés, hogy egyértelmű legyen, hogy egy alternatív univerzumban vagyunk, nem csak a politikai korrektséget tolták túl…

ayren - 2020. 12. 28. 08:14

@Annatar
Dettó ugyanezekkel a szavakkal ugyanezt gondoltam én is az első rész után! Hogy a túltolt PC eredménye az alternatív univerzumba helyezett 19. századi Anglia.
Nézzük sci-fiként, és akkor semmi baj vele. :)
Amúgy persze nettó történelem- és társadalomhamisítás, ami eleinte rettentően zavart, de végül is elengedtem ezt a zavaró érzést, és maradt egy súlytalan, kellemes limonádé, amit élvezettel nézhetek.
Sarolta királynéról egyébként keringett/kering egy olyan legenda, hogy volt távoli színes bőrű felmenője, és emiatt az arcvonásai egy mulatt nőét idézték. Nyilván erre a legendára alapozták a filmbeli fiktív angol társadalmat, ami tele van színes bőrűekkel a munkásosztálytól az arisztokráciáig.
Ha valakit érdekelne a cikk:

https://everythingaboutthehouseofwindsor.blog.hu/2020/06/18/volt-e_szinesboru_kiralynoje_anglianak

Neoprimtiv - 2020. 12. 28. 08:17

@e-batta:

a történet pedig rettenetesen fiktív, a legtöbbször még a valódi történelmi cselekményeket sem veszi figyelembe … ehhez a viktóriánus kort, azonbelül is a regency és empire báját használja fel, mint keretet.

Akkor viszont már jobb lett volna, ha a dicső piréz birodalomba helyezik a történetet. Mert így bizony lesznek, nem is kevesen, akiknek a műveltségi szintje bőven az “ilyen volt” formában fogadja majd be. Aztán amikor kimegy az utcára vagy bekapcsolja a tévét, nem fogja érteni, mi a t*ért megy ez blm izé, amikor már százötven éve is az arisztokrácia tagjai voltak.

A történelem nem sztereotípia, a történelem ilyen átírása meg pont az az “alternatív tény” hazugság, ami ellen állítólag illene küzdeni. A sztorinak a viktoriánus kor társadalmi rendszere nem a kerete, hanem az alapja, ezt az alapot nem kellett volna meghamisítani. Erre nekem nagyon gyenge ellenérv az, hogy de a fekete szereplő nagyon szexi.

ayren - 2020. 12. 28. 08:20

Mondjuk, még ha el is fogadjuk a sorozat szerint a színesek társadalmi felemelésének tényét, szociálpszichológiai szempontból ez akkor is fals. A rasszizmus nem tűnik el 30-40 év alatt (hiszen máig nem tűnt el), márpedig a sorozat szerint tökéletes elfogadás történt, a nemesség tagjai a legnagyobb örömmel házasodnak össze az egykori afrikai rabszolgák unokáival.

winnie - 2020. 12. 28. 08:35
Derry - 2020. 12. 28. 09:13

Nem vagyok már egy limonádé fan, de nagyon jól szórakoztam rajta. Talán éppen az eszméletlen színes ruhák (Polly Walker minden szettje egyszerre bántotta és vonzotta a tekintetet) és a nevetségességig tolt polkorrektség miatt.
A másik mindent és mindenkit meggyanúsítottam de örülök hogy Lady WD személye kiderült.

ayren - 2020. 12. 28. 10:11

Ha pontosak akarunk lenni, nem 150, hanem több mint 200 évvel ezelőtti a történet (azt hiszem, 1813-ra lett datálva az első epizódban), tehát nem a viktoriánus Angliáról van szó, hanem a György korabeliről. Az őrült uralkodó III. György, Sarolta királyné férje.

ayren - 2020. 12. 28. 10:12

@ Neoprimitív
Neked válaszoltam az előbbivel.

ayren - 2020. 12. 28. 10:23

@Neoprimitív
Amúgy tökéletesen egyetértek veled.

hamupipacs - 2020. 12. 28. 13:01

Ayrannal és e-battával egyetértek a casting kapcsán. Meglepő volt elsőre, de teljesen elfogadható, hiszen nem történelmi sorozat volt, csak egy adott korba helyezve. (Lásd a rengeteg féle Rómeó és Júliát). A casting jó volt! A színészek meg tették a dolgukat.
Ha már a színesbőrű királyné és a karácsony, ő, aki porosz származású és neveltetésű volt vezettte be a karácsonyfa állítás hagyományát az udvarban, majd később Viktória királynő és a leszármazottai is ápolták ezt a szokást és terjedt el a szigetországban.
Ami szintén fura volt, a szolgák és az uraik viszonya. Olyan nagy távolság volt közöttük, hogy nekem bántóan hiteltelen volt Eloise és az anyja komornájának párbeszése. Nem hiszem, hogy kérdőre vonhatta volna, amiért a holmija közt kutat vagy éppen emlékeztethette volna arra, hogy ő törölte ki afenekét kiskorában.

Örömmel fedeztem fel Polly Walkert (Róma). Pont az ő karaktere és még néhányan mások is, volt összetettebbre írva, szörnyű ízlés és modor kombinálva olyan helyzetekkel, amiből neki kellett kiutat találnia, és eléggé meg volt kötve a keze. Az ilyen történetek klasszikus történetszála a megesett leány esetén pedig az elején szörnyen reagált, majd egyre inkább realistán, és próbálta a földre rángatni a romantikus elképzeléseket.
Eloise téynleg üdítő volt, már korábban a Hiúság vására tavalyi (?) feldolgozásában is látszott milyen jól áll a színésznőnek ez a kor, ez a fajta karakter.

Én nem olvastam a könyveket, így számomra az volt igazán meglepő milyen gyorsan sodródunk az ilyen zsánerű filmek, sorozatok végkifejlete, az esküvő felé. Aztán így a közepe felé meg is történt!
Szórakoztató volt. Ennyit vártam, ennyit kaptam.

Scoi - 2020. 12. 28. 13:43

Hat részen túl, maradt még kettő.
A feleségem olvasta a könyveket, én nem, de mindkettőnknek tetszik. Édes limonádé, kosztümös köntösben (a ruhák pazarak és általában a helyszínek is.)
Az hogy feketék is vannak magas pozícióvan azt el kell engedni. A Netflixnél nincsenek színek, a színész maga fekete, de a karakter nem (viszont tényleg sáros a főszereplőt játszó színész). Ezen senki se akadjon fel, különben nem fogja élvezni a sorozatot. A főszereplő kislány pedig hiába néz ki kis fruskának (ami abban az időben teljesen rendben való volt), igazából már 25 éves.

Röviden ajánlom a sorozatot az erre fogékony férfi társaimnak is, nem fognak szenvedni a párjuk mellett, hogy mi ez a szar. :D

Magdus - 2020. 12. 28. 15:29

Gondoltam belenézek, aztán szépen beszippantott :) 2 nap alatt megnéztem, de szerintem később újranézős. Nagyon szeretem ezt a korszakot, és most pont egy ilyen aranyos, könnyű és jóleső sorozatra volt szükségem. A fekete színészek az első meglepődés után nem voltak zavaróak, egyszerűen elvitt a sztori, nem is adtak hozzá pluszt nekem, fehér színészekkel is ugyanez lett volna szerintem a sorozat.
A férjem, aki nem egy nagy sorozatos, még ő is bele-bele nézett. A 6. résznél azért megkérdezte,hogy ez még mindig ugyanaz a sorozat? :D Mondom igen, csak nászúton vannak.. Még mindig nászút? Igen… Még mindig?? :D

e-batta - 2020. 12. 28. 16:32

@Scoi
Én azon döbbentem meg, hogy Eloise-t (Claudia Jessie) 31, míg Penelope-t (Nicola Coughlan) 33 éves színésznő játssza. Hozzájuk képest a Daphne-t játszó színésznő (Phoebe Dynevor) a maga 25 évével ténylegesen csak fruska, és mégis idősebb karaktert alakít. A casting csodája, de tényleg, és mégis elhitették velem, hogy két kis pimasz csitri…

Zsuzsi - 2020. 12. 28. 17:24

Amikor instán elkezdték nyomni a képeket a színes bőrű karakterektől, nagyon meglepődtem. Simon kék szemű, féket hajú,magas,tagbaszakadt fehér férfi. Főszereplőnk teljesen az ellentéte. Aztán a hetek alatt, ahogy sorra láttam a képeket, és a kedvcsináló kisfilmeket, elfogadtam. A fiatalember szexi, ez tény, de talán sikerült is hoznia a megfelelő Simont.
Valóban érdekes, hogy mennyire korhű így sorozat, de ebben a tekintetben szerintem nem csak ez a baj vele, ennél sokkal több részlet hibádzik. De ha már itt tartunk, akkor a könyvekkel is.
Lady Danbury magyarázatát én is elfogadatam, és alternatív valóságként kezeltem tovább a sztorit. Pláne hogy ez egy romkom, nem pedig egy dokumentumfilm az 1800as évekről tényekkel és bizonyítékokkal.
Marinára pedig az utolsó résznél magam is rájöttem, amikor eljött érte a fivér.
Már elkészült az egészről az évadkritika, hamarosan az is kikerül, és ott is tudjuk folytatni.

Eni - 2020. 12. 28. 20:10

Egy este alatt ledaráltam. Féltem, hogy olyan lesz mint a netflix másik limonádéja (Emily in Paris) ami konkrétan nézhetetlen volt számomra.
Nagyon jó a casting, és ahogy fentebb említették amíg szóba nem került, hogy hogyan jutottak el a feketék jelenlegi státuszukba addig egy fikarcnyit sem foglalkoztatott a dolog, hiszen a sorozatban sem tett említést senki sem. Egy sanda nézést nem lehetett látni senkitől. Így kicsit meglepett a dolog.
A zene nagyon jó. Érdekes volt amikor fel lehetett ismerni a mai pop dalokat vonós négyes előadásában.

Martina - 2020. 12. 28. 23:13

Én nagyon rajongók a könyvekért, szerintem vagy négyszer elolvastam mindet, és a sorozatot is szeretni akartam, mert egy csomó pozitív dolgot tud felmutatni. Például: Julie Andrews tökéletes narrátornak, a Bridgertonok közül Daphne, Eloise, és Hyacint is jól el lett találva, a Simont alakító színész is remekel, Daphnéval együtt pedig remek párost alkotnak, sőt még a Penelopét alakító színésznő is nagyon jó. Illetve annak is nagyon örülök, hogy elkezdték alapozni Benedict karakterét. Azonban Anthony karakterével nagyon mellényúltak, Anthony a könyvekben nem ilyen, egyáltalán nem, Marina mint szereplő pedig egyszerűen kilóg, de nagyon, nem is értem miért hozták be, amikor csak az ötödik könyvben szerepel. A könyvek könnyedségét tartja, de még így is sikerült egy kicsit sok drámával teletűzdelni az egészet, és nagyon nyújtják az egészet, ez lehet talán a Netflix egyik hátránya, hogy minden egyes sorozatot nagyon sokáig húznak. A sorozat az eddigi 4 és fél rész alapján azt mondanám, hogy jó, de nem olyan jók mint a könyvek. És én megpróbáltam, de tényleg megpróbáltan nem rajongói szemmel nézni és nem fennakadni minden kis marhaságon, de eddig sikerült sajnos.

Mónika - 2020. 12. 31. 00:13

Szintén olvastam a könyveket, és a többségét jónak is tartom. Kíváncsian vártam a sorozatot.
A színes bőrű színészekkel semmi gond, valóban remek Violet, Eloise és Benedict is, és a herceg is hozza a könyvből ismerős érzést (bár túlságosan rámennek arra, milyen szuper a teste). Anthony nagyon nem az az érett, határozott férfi, akire számítottam, és Colin is nagy csalódás. Marina nem hiányzott, nem is értem, niért kellett behozni, és nem értettem a pletykaíró vitriolos nyelvezetét sem. A királynő figurája is elég furcsa, bár értem, hogy magyarázatnak szánták.

Ismerve az “eredetit”, nekem az egész nyúlik, mint a rétestészta, túl van játszva, hiteltelen. Amolyan “amerikai”: a fülbemászó zene, a színes-szagos ruhák, a revüszerű jelenetek, a rengeteg közelkép az epekedő pillantásokkal, a lassítások. Annyira szájbarágós, hogy pl. Eloise ideges és kimegy cigizni (aztán Benedict csatlakozik). Tényleg ennyire modern közhelyekkel kell ábrázolni ezt a lelkiállapotot (hol volt még akkor a cigaretta, főleg ifjű hölgyeknél!?)? Nem tud idegesen sétálni, vagy mondjuk dühösen nyíllal célba lőni (mint tudjuk, abban is remek)!?
És bár a könyvekben valóban van erotika, nem is kevés, valahogy mégis jobban rálátunk az érzelmekre.

Nagyon igyekeztem elfogulatlanul nézni, tudva, hogy ez nem a könyv, engedményeket kell tenni – de ez túl sok volt. Kitartottam, hogy hátha javul, de sajnos, azt hiszem, nem én vagyok a célközönség.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz