login |

The Wilds: az 1. évad

2021. 01. 12. 15:50 - Írta: Shannen

8 hozzászólás | kategória: kritika,

Az Amazon Prime Video decemberi premierje volt A vadak, amely egyszerre tinidráma és túlélő thriller, és ha az ember nem vigyáz, akkor két nap alatt le is csúszik a 10 részes első évad. A sorozat ugyanis nézeti magát rendesen.

A történet alapja, hogy egy csapat 17 éves lány, akik nem ismerik egymást, úton van Hawaii felé egy fiatal nők számára szervezett luxus táborba, ahova a szüleik küldik őket, amikor a gépük lezuhan és így egy lakatlan szigeten találják magukat, ahol túl kell élniük, amíg a keresőcsapatok megtalálják őket.

Az már a pilot legelején kiderül, hogy egy idő után (nem tudjuk pontosan mikor, de hosszú hetek múlva) megtalálják őket és az FBI vigyáz rájuk, amíg a szülők oda nem érnek. Közben pedig egy FBI ügynök és egy pszichológus kezdi el meghallgatni egyenként a lányokat, hogy megtudják mi történt velük miután a gép lezuhant.

Minden epizód egy lányra fókuszál, ő lesz kvázi a narrátor. A lányok viszont nem csak a szigeten töltött idejükről mesélnek, hanem a baleset előtti életükről is. Így tehát a sztori tulajdonképpen három idősíkból áll össze: a jelenben, ahol zajlanak a meg/kihallgatások, a közelmúltban, azaz a szigeten történtek idején, és a távolabbi múltban, vagyis a lányok korábbi életének egyes pontjairól.

Most csuklóból jöhetnének a felületes hasonlítgatások, hogy itt a Legyek Ura női változata, vagy éppenséggel az új Lost, de ez butaság, hiszen ezek a párhuzamok csak annyiban állják meg a helyüket, hogy az alapfelállásuk (egy csapat ember egy lakatlan szigeten találja magát) hasonló. Az, hogy a történetet hogyan bontják ki, az épp annyira egyedi, amennyiben a karakterek is teljesen mások.

Bár első ránézésre mindenki egy sztereotipikus figura (a könyvmoly, az élsportoló, a lázadó, a fiús leszbikus, a szentfazék, stb), viszont nagyon hamar kiderül, hogy (akárcsak a való életben) mindegyikük sokkal összetettebb karakter. Erre pedig nem csak akkor derül fény, amikor rájuk kerül a sor és az adott epizód az ő múltjukat mutatja be, hanem ahogy haladunk előre a szigeten történtek megismerésében, úgy változnak maguk a karakterek is, tehát ilyen szempontból egy coming-of-age sztorit is kapunk.

Nyilván extrém helyzetben, az ember is extrém módon viselkedik és a túlélésért folytatott küzdelem során a remény és totális reménytelenség váltakozása sok mindent elő tud hozni, még akkor is, ha, ahogy az a pilotban el is hangzott, nem a szigeten történtek törték meg igazán a lányokat, hanem már alapvetően traumákkal terhesen kerültek oda.

Ezeknek a traumáknak a megismerése olykor komoly gyomrosokat tartogat, amelyeket akkor is átérez a néző, ha már egy tucat hasonló sztorit látott. Innen jön az írásom elején emlegetett tinidráma jelző, míg a szigeten történtek adják a sztori túlélő thriller jellegét.

A sorozat egyik erőssége az írás mind történetvezetés, mind karakterábrázolás tekintetében. Előbbi a szinte tökéletes egyensúlyban lévő történetmesélésben nyilvánul meg a szigeten történtek és a lányok hátterének bemutatása között. Mindkét szálon rendszeresen érkeznek a csavarok és remekül kiegészítik egymást.

Utóbbit bizonyítja, hogy egyik karakter sem lóg ki a csapatból, mindenki érdekes és ami még fontosabb, bármilyen kombinációban is látjuk őket a szigeten tenni-venni, a köztük lévő dinamika mindig működik. Ehhez hozzátartozik, hogy ritka jól sikerült a casting is, ráadásul a színésznők nagy része vagy elsőfilmes vagy alig van mögöttük filmes tapasztalat.

Idáig tartott a spoilermentes rész, a tovább mögött kitérek a pilot végi fordulatra, ami tulajdonképpen keretbe helyezi az egész történetet (nyugalom, semmi misztikus megoldásról nincs szó és jegesmedvék sem sétálnak a szigeten!). Elöljáróban még annyit, hogy az évad során felmerült kérdések egy jó részére választ kapunk az évadzáróig, de sok minden marad homályban is, ami nem feltétlen baj, hiszen a folytatás már be van rendelve.

Szóval, ami nálam egy kicsit visszafogta a lelkesedésem az pont az egész kerettörténet, miszerint a lányok nem véletlenül kerültek a szigetre, hanem, hogy egy radikális feminsita kutatónő laborpatkányai legyenek egy emberkísérletben. A nő célja, hogy bebizonyítsa, hogy a patriarchális társadalmak megbuktak és a férfiakkal szemben a nők képesek arra, hogy valóban élhető, békés társadalmat hozzanak létre.

Maga a gondolatkísérlet érdekes, el lehet rajta vitatkozni, de nekem ehhez a sztorihoz már sok volt, főleg, hogy az évad második felében, ahogy egyre több mindent tudunk meg a kísérletről és annak kivételezéséről, egyre komolytalanabbá és hihetetlenné válik ez a történetszál. 

Az még hagyján, hogy szimulálnak egy teljes repülőgép-szerencsétlenséget és kirakják a bedrogozott lányokat a nyílt óceánra hánykolódni, de az már tényleg szúrta a szemem, amikor az irányítóközpontban olyan szögekből láttuk a lányokról készült felvételeket, amelyek szimplán nem voltak lehetségesek, mert ahhoz pl. az óceán felől kellett volna videózni őket, vagy drónnal közéjük kellett volna repülni.

Ráadásul maga a túlélő történet, megspékelve a flachbackekkel is bőven jól működött volna, hiszen mindkét szál így is elég izgalmas volt. Még az se lett volna baj, ha tényleg úgy kezd a pilot, hogy tudjuk, hogy megmenekülnek (legalábbis néhányuk) valamikor. Ezzel a kísérlettel nekem kicsit izzadságszagú lett az összkép, mintha a készítők nem bíztak volna eléggé abban, hogy tudnak jó drámát írni és biztos, ami biztos alapon bedobták a rejtély-faktort, hogy tutira rákapjanak a nézők.

Mindezek ellenére, amikor az utolsó részben kiderült, hogy Gretchen miért is döntött a kísérlet mellett és ebben kiben talált partnerre, az eléggé ütött. Bevallom, én nem nagyon agyaltam azon, hogy vajon ki a tégla, de tetszett a megoldás. Kíváncsi leszek, hogy ő élve kijutott-e a szigetről vagy sem (hiszen a bunkerben ugye nem láttuk).

Az évadzáró legvégén belebegtettek egy másik futó kísérletet, ahol szintén egy csapat fiatal próbál túlélni egy szigeten, csak ők épp fiúk. Nem mondom, hogy nem lenne érdekes belepillantani, hogy ott kik és hogyan töltik a napjaikat, de kár lenne a fókuszt elvenni a lányokról, úgy érzem sok minden lehet még az ő történetükben (sőt, ha abból indulunk ki, hogy a cápatámadás a 23. napon volt, akkor még heteknek kéne eltelnie, mire elviszik őket a szigetről).

Nem tudom, hogy mennyi esély van rá, de örülnék, ha a folytatásra nem kéne egy évnél többet várnunk.

8 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2021. 01. 12. 16:01

Ehh, az első napon megnéztem az első 5 részt azzal, hogy egy pilotírással indítok majd este, és pár napra rá jövök az évadkritikával és… lám, azóta sem írtam róla és nem is néztem tovább, szóval köszönet az írásért, most már megnézem a maradékot!

winnie - 2021. 01. 12. 16:05

Az utókornak, ennyit meg is írtam a kritikából:

Tavaly a Netflix-en láthattuk a The I-Landet (brrr…!), ahol a Persons Unknown módjára pár egymást nem ismerő ember magához tért egy szigeten, hogy a Persons Unknown módjára szép lassan kibontakozzon a háttérben folyó machináció. A The Wilds, ami ma érkezett az Amazon Prime-ra, nem csak minőség szempontjából nem egy The I-Land, hiszen nem annyira ismeretlen emberekről szól, és valóban egy lezuhanó repülő túlélőiről szól. És még csavar is van benne.

A pilot azonban akkor indul, amikor a szigetre kerülő tinilányok már megmenekültek és egy nyomozóval és egy traumaszakértővel beszélnek egyenként

a jegyzeteimből:

– INTENSE!
– zavaróak és kissé kriptikusan randomok a legelején a villanások a teljes szezonból
– “biztató”, hogy nem mindenki éli túl!
– félek az első rész után, hogy tudni fogom a végecsavart
– mindenképp elgondolkodtam azon, hogy meglett volna-e a pilotvégi Nagy Csavar nélkül (szerintem igen)
– tetszik, hogy mindig változik a fő nézőpont, bár nem csak az adott szereplővel tartunk, ami főleg akkor érdekes, amikor bizonyos eseményekre másképp náznek.
– van egy reality fanatikus karakter!
– azért is nézette magát, mert mindig vártam az újabb és újabb felfedezésre a szigeten, és persze a flashbackes karakterdefiníciókra is.

Diapolo - 2021. 01. 12. 16:31

Nekem is az I-Land jutott eszembe, amit már párszor megbántam, hogy végignéztem. Ezt a pilot után abba/félbehagytam, azóta se néztem tovább, de abban biztos voltam, hogy egy kísérletről lesz szó, de az, hogy egy ilyen kísérlet?! Nem volt egyébként rossz a kezdés, az pedig érződött rajt, hogy a tinik nyelvén próbál megszólalni. Engem annyira nem rántott be, de kérlek senki se vessen rám követ, a tavalyi I-Landes traumát még mindig próbálom feldolgozni…

Egyébként köszi Shannen, ez az a mondat, ami miatt nem vetem el, mert ez mindig fontos faktor nálam: “egyik karakter sem lóg ki a csapatból, mindenki érdekes és ami még fontosabb, bármilyen kombinációban is látjuk őket a szigeten tenni-venni, a köztük lévő dinamika mindig működik.”

wintender - 2021. 01. 12. 17:23

Köszi az évadkritikát!
Én is kb másfél nap alatt ledaráltam az egészet, és még akkor septiben valamelyik beharongozó videóhoz írtam meg az érzéseimet.
Azóta megnéztem még egyszer, és ugyan én továbbra is kerek egésznek érzem a történetet, ahol a sorok között olvasva ki lehet találni a meg nem mutatott részeket, viszont abban változott a véleményem, hogy nem más szereplőkkel néznék meg egy második évadot (mint ahogy ott írtam).
Tetszik a mostani csapat, hihetelen, hogy a Shelbyt játszó Mia Healey-nek szinte semmi filmes tapasztalata nincs, mégis nagyon erőteljes karaktert tudott hozni. De akár a többieket is kiemelhetném, nagyon jól sikerült a casting.
Jó volt a pilottól kezdve azon gondolkodni, hogy ki lehet a tégla, ez nálam szinte részenként változott, de nagyon érdekes, hogy akire legelőször gondoltam, majd elég hamar elhessegettem a gondolatot, végül mégis ő lett. Azért is néztem meg másodszorra, hogy rájöjjek, mi volt az a jel, ami miatt rá tippeltem legelőször, de sajnos erre nem jöttem rá, viszont érdekes volt ennek tükrében nézni újra a részeket.

Alterego9 - 2021. 01. 12. 18:03

Valamelyik előzetesnél írtátok, hogy az ember elsőre azt hihetné hogy YA regény adaptáció.

A megnézése után még inkább ez az érzésem róla.

Ahogy a szereplők egyesével fel lettek vonultatva, a saját sztereotípiájukkal, majd az emögötti többlettel, majd a traumájukkal, jobban emlékeztetett arra ahogy egy feminista író pontról pontra felvezetné a tézisét a modern tinédzserlányság különböző árnyoldalairól, mint arra ahogy egy sorozatíró szokta felvezetni a karaktereket és aztán hagyja hogy egymásról pattogjanak.

(Egy példájaként annak amire gondolok, ott a 13 Reasons Why (regény), ami a címben szereplő 13 okot használta alapkeretként, hogy különböző traumákról egymás után prezentációkat tartson).

Ezt egyébként pozitívumként írom. Nem vagyok biztos benne hogy jól fog elsülni a folytatása, de legalább az első évad egy jól összeszedett műalkotás hatását adta, aminek volt eleje, közepe és vége. témái és mondanivalója, ami több mint amit számos sok sorozattól kapunk.

wintender - 2021. 01. 12. 18:13

Amúgy kicsit más téma, de valamennyire idetartozik, hogy mennyire profi a Netflix ajánlós algoritmusa. Mikor másodszor akartam megnézni a Wilds-ot, valamiért teljesen abban a hiszemben voltam, hogy a Netflixen van, és mivel nem találtam a listámon, beírtam a keresőbe. Na pechemre utána napokig az I-Landet ajánlotta a kezdőoldalon :D

Alex - 2021. 01. 12. 19:44

Jò lenne màr az Amazon prime magyar lokalizàciója, akkor hàtha kapna magyar feliratot.

Shannen - 2021. 01. 12. 21:09

@wintender: igen, nekem is Mia Healey tűnt ki leginkább a csapatból, a többiek is jók voltak, de rajtuk éreztem, hogy játszanak, de Healey elképesztően természetes volt minden jelenetben. Sokszor akkor is őt figyeltem, amikor csak a háttérben volt és non verbálisan reagálta le az eseményeket.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz