login |

Vikings: vége a 6. évadnak. És a sorozatnak is.

2021. 01. 12. 19:50 - Írta: Qedrák

15 hozzászólás | kategória: kritika, ,

Felemás érzések kavarogtak bennem akkor, amikor a képernyőn a Vikingek utolsó képkockái is elsötétültek.

Biztos vagyok benne, hogy a sorozatot az emblematikus szériák között fogjuk emlegetni, legalábbis a zsánerében, hiszen hatással van a hasonló darabokra, és meghonosított egyfajta elbeszélő stílust is. Avagy, aki jó történelmi sorozatot akar készíteni, az használjon sok statisztát, merjen élni sok csatajelenettel, ne féljen feláldozni a történelmi valóságot a cselekmény oltárán, törekedjen a látványosságra és a monumentalitásra, valamint találjon magának emblematikus szereplőket is. Persze tudom, hogy mindezeket nem a Vikings találta fel, de talán nem túlzás kijelenteni, hogy a sikerét látva mások is ezt a szintet célozzák meg.

Ugyanakkor nem tagadom, hogy nem a hatodik évad második felét tekintem az alkotás legerősebb részének. Kétségtelen, hogy az a szétesettség, ami korábban jellemezte a szériát, most kevésbé érvényesült, de azért akadtak olyan momentumok, amelyek szerintem méltatlannak bizonyultak az egyes szereplőkhöz vagy éppen magához a sorozathoz. Nem feltétlenül értek egyet azzal, amit több kommentelő pedzegetett a félévad nyitányáról szóló írásom alatt, hogy az első résszel letudtuk a legerősebb pillanatokat. Ám azzal már igen, hogy nehéz lenne válogatni akkor, ha azt a kérdést teszem fel, hogy melyik részt tartom a legjobbnak az utolsó tíz közül.

És itt érkezünk el ahhoz a problémához, amelyet már sokkal korábban feszegettem a sorozatról szóló írásaimban. A Vikings kezdetben egy vizuális kalandregény volt, néhány egyszerű hozzávalóval: egy szegénységben tengődő, ám tettre kész társaság nekiindul, hogy világot lásson, és közben megvalósítsa álmait. Ehhez kellett egy olyan víziókkal bíró szereplő, mint Ragnar, a harcos testvér és társ, mint Rollo, a bolond Floki vagy éppen a később emblematikus figurává váló harcos asszony, Lagertha. Ez a népmesei történet tényleg nem agysebészet, de ahogy összetalálkozott a közönség általános történelmi érdeklődésével, a sztori hirtelen elkezdett működni. Michael Hirst alkotásai közül ez vált a leghíresebbé.

Mindezt erősítette, hogy az első évadra jellemző történelmi ismeretterjesztő vonulatot nagyon hamar ejtették, és klasszikus sorozatként kezdték el forgatni, ami nézhetőség tekintetében sokat segített a közönség jelentős részének. Kivételt képeznek persze azok, akik valóban értenek a korszakhoz. Azok a közelebbi és távolabbi ismerőseim, akik valamennyire részt vállalnak az északi népekkel kapcsolatos újrajátszó körökben, vagy egyszerűen csak jobban ismerik a skandináv történelmet, általában a fejüket fogták a látottakkal kapcsolatban, és ha bosszantani akartam őket, akkor a Vikings emlegetésével garantált sikereket érhettem el.

A történelmi hűséget ahhoz tudnám hasonlítani, mintha itthon sorozatot írnánk arról, hogy Árpád vezér, testvérével, István királlyal rohamozná Ottó német-római császár hadait Pozsonynál, és mellesleg előfordulnának még a történetben random szereplők a 8. és a 12. század között bármelyik évtizedből. A történelmi nevek és helyszínek alapvetően csak ürügyül szolgáltak arra, hogy a szereplők mögé kulturális referenciákat és személyiséget fessenek fel. Tegyük hozzá, hogy attól kezdve, hogy maga a sorozat sem történelemként adta el magát (oké, a History-n ment, de az a csatorna maximum a nevében történelmi), így ha az ember elengedte magában a tényekhez ragaszkodó énjének háborgását, akkor egy kifejezetten élvezhető sorozatot nézhetett.

Ám valahol a negyedik évad tájékán a kalandregény elkezdett átalakulni királydrámává. Ez részben egybeesett azzal, hogy immár nem Ragnar volt a sorozat főszereplője, hanem a fiai, de egyébként is a megszerzett javak és a gazdagság, valamint a megvalósítandó célok feletti rivalizálás uralta el a történetet. Ehhez a műfajhoz viszont egészen más elbeszélési készlet dukál, mint egy vizuális kalandregényhez. Végig az volt a benyomásom, hogy bár mindent megtettek azért, hogy éljenek a történet megváltozásának az esélyével, de a helyszínek és az egyes szereplők “menedzselése” meghaladta a készítők erejét. Gyakran kaptunk látványos, ám végső soron semmitmondó epizódokat, és ekkor kezdte eluralni a sorozatot is a másodvonalas figurák tömeges halála.

A hatodik évadban mintha megpróbálták volna visszahozni a kalandregényes stílust, és megtartani mellette a királydrámára jellemző cselekményt is. Ezért is támadtak felemás érzéseim az utolsó tíz epizódot látva. Mert a kalandregényes történetszálak szerintem végig jobban működtek, míg a királydráma jelenetei nagyon erőtlenül hatottak. Igaz, a sorozaton belül nem a hatodik szezon bírt a legjobb és legkidolgozottabb felfedezésekkel, de nem is itt alkalmazták a legelcsépeltebb drámai megoldásokat.

Ami viszont feltűnt, különösen az angliai vagy a Ruszban játszódó részeknél, hogy mintha mindent nagyon gyorsan és nagyon hirtelen meg akarnának oldani. Ez különösen azzal mutatott erős kontrasztot, hogy Ubbe nyugati utazásáról két epizód is azt mutatta, hogy étlen-szomjan sodródnak a tengeren. Ugyanakkor értékeltem azt a törekvést is, hogy igyekeztek valamennyi szálat lezárni, ezért eljutottunk a korábban elhagyott helyszínre, Angliába, valamint visszakaptunk rövid időre egy emblematikus szereplőt is. A tovább után folytatom spoileresebben.

Igen, én komolyan elhittem egy ideig, hogy Flokit (Gustaf Skarsgård) elintézte a sorozat annyival, hogy Izlandon volt és nem sikerült neki, ráadásul mindenki múlt időben merengett róla. De úgy tűnik, a legendák azért még kellenek ahhoz, hogy szépen búcsúzzunk a szériától. És bár nem kapott túlságosan veretes szövegeket, a jelenléte szerintem azért megdobogtatta a sorozatért rajongók szívét.

Ahogy az egész félévad nagyon sokszor utalt vissza a kezdetekre, Ragnart például ennyi flashbackben szerintem még soha nem láttuk, de felbukkant Halfdan is a régi szereplők közül. Nekem ez a sok visszautalás inkább tetszett, bár azt elismerem, hogy olykor túlzásba vitték, de szerencsére nem zavaróan, inkább az a szándék látszódott, hogy valamelyest le akarják kerekíteni a sztorit.

Az utolsó évad három szála közül egyébként pont ez az észak-amerikai utazás az, amit szívesen néztem, annak ellenére, hogy azért akadtak döccenői. A grönlandi letelepedésnél például ugyanazt a történetet végignézhettük Kjetill és a többiek között, mint egy évaddal korábban Izlandon, és a hosszú hajóútból is faraghattak volna. Sokadik alkalommal látni, hogy se vizük, se élelmük, elég unalmas, főleg ha a történelem és az előzetesek alapján egyébként tudtuk, hogy eljutnak az Újvilágba. Az amerikai őslakosok és a skandinávok konfliktusai pedig érdekesebbek lehettek volna, ha nemcsak három epizódot kapunk tőlük.

Az is látszott, hogy a Ragnar-fiak között az Ubbét alakító Jordan Patrick Smith-nek jutottak az apjára hajazó apróbb gesztusok, de a külsejét is hasonlóra formálták. Ezt amúgy szórakoztató volt figyelni, szerintem lesznek majd olyan összeállítások, amelyek arról szólnak, hogy az egyes kézmozdulatok, vagy szófordulatok miként szerepeltek Ragnar jeleneteiben.

Szintén a jól kitalált, de a szerintem kevésbé jól megvalósított elemek közé tartozik Björn (Alexander Ludwig) klasszikusnak szánt halála, ami különösen annak fényében emelkedik ki, hogy a sorozat más főhősei vagy hosszabban építgetett mellékszereplői milyen véget értek.

Az angliai történetszálban például ketten is így jártak, és nem elsősorban az a fájó, hogy meghaltak (ez sejthető volt), hanem az a mód, ahogy a halálukat elmesélték. Széphajú Harald (Peter Franzen) király, miután nem igazán találta meg a helyét uralkodóként, elkísérte Ragnar fiait az angliai portyára, ahol az első csatában egy eltévedt angolszász katona ölte meg. Még ha kerítettek neki egyfajta lezárást azzal, hogy az általa megölt testvérével énekelhette el a vikingnek hívó dalt, de valahogy suta és a korábbi monumentalitásra törekvő történetmeséléshez képest rendkívül kontrasztos halál jutott neki.

Még rosszabbul járt az utolsó évadok egyik főhőse, Csonttalan Ivar (Alex Hogh Andersen) is. Valahogy vele sem tudtak mit kezdeni a Rusz veresége után, ahol a korábbi, istenkomplexusos őrült figurából szép lassan egy fegyverekkel bánni nem tudó, bölcselkedő nagytesó lett, akinek időnként nyilall a lába. Hogy milyen megfontolásból támolygott be a csatatér közepére, ahol egy korábban felvillantott, gyámoltalan lelkületű angolszász katona végzett vele sebtében, az számomra nem derült ki. Egy fel nem vezetett döntés bemutatása, valamint egy kifejezetten bugyuta kivitelezés nem feltétlenül biztosítja a sorozat iránt rajongók elégedettségét.

És a sort sajnos hosszan lehet folytatni. A kijevi események során felépített Oleg (Danila Kozlovsky), aki kellően őrültnek és kegyetlennek bizonyult korábban, úgy omlott össze, mint valami rosszul felépített kártyavár. Pedig végig úgy sejthettük, hogy valami döccenő lesz az ellene szőtt összeesküvésben, amelyet hosszú ideje szövögettek, de végül semmi ilyesmire nem került sor. Az utolsó részben mutatott könnyezése, valamint az az apróság, hogy értetlenkedve megvárja, hogy nyíllal lelőjék, ismét csak a szereplő korábbi jellemépítésétől teljesen idegen aktusnak tűnt számomra.

A másik hasonló eset Vörös Eriké, aki szintén nem számított főszereplőnek, de a neve alapján egy egészen más sztorit képzelhettek mögé a rajongók, mint azt, hogy egy istállóban döfjék le. Ezek az apró húzások, illetve a korábbi epizódoktól eltérő sietősebb történetmesélés nekem összecsapottá tették a záró epizódokat. Mintha még lett volna egy hosszabb évad az alkotó fejében, csak most gyorsan el kellett vágniuk az összes szálat, pedig a lendülő kasza megelőzte az utolsó évadon végzett munkálatok elkezdését, ezért erre nehéz lehet fogni a dolgot.

A kiürült Kattegatban zajló eseményeket, ahol végül Ingrid és Vörös Erik csapott össze, igazából meg lehetett volna spórolni. Két, nem különösebben érdekes szereplő rivalizálása az egyébként megürült trónért azért is válhatott ennyire érdektelenné, mert már sejteni lehetett, hogy a főhősök közül senki nem tér ide vissza. Olyan mellékszereplők viaskodását egy kiürült jelentőségű hatalomért, akiknek korábban semmilyen alkalma nem nyílt a nézők szívéhez közel kerülni, akár ki is hagyhatták volna. Legalábbis én nem hiányoltam volna, ha Ivarék egyszerűen elhajóznak a semmibe, és nem derül ki a sorozatból, hogy kinek a kezébe kerül a hatalom a szülőhazájukban.

A magam részéről mindenesetre nem bántam meg, hogy végignéztem az utolsó epizódokat. Az egész félévad, de különösen a második fele lenyugvó napként világlott a sorozatnézésem horizontján: tudtam, hogy nem ezek a legfényesebb pillanatai, de még mindig nyújt valamennyi világosságot. Ezzel együtt is azt hiszem, hogy ideje volt véget vetni a sorozatnak, a királydrámához szerintem nem tudott eléggé felnőni, és a történelmi alapanyagot pedig nagyon meg kellett volna változtatni ahhoz, hogy visszatérjünk a kalandregényes struktúrához.

Mint ismert, készül már a spinoff, Vikings: Valhalla címen, amiről el is kezdtek szivárogni az első hírek. Nem lennék meglepve egyébként, ha összekötésként abban például felbukkanna vagy cameózna Ragnar egyetlen Európában túlélő leszármazottja, Hvitserk (Marco Ilso) is, aki talán a fiúk közül a legkevésbé sztárolt figura volt az egész történetben. Meglátjuk, de nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy úgy vélekedjünk: az új sorozat számot tarthat a most véget ért Vikingek nézőinek kezdeti érdeklődésére.

15 hozzászólás Ne habozz!

tmark027 - 2021. 01. 12. 20:45

Vártam már ezt az írást, teljesen egyet értek mindenben. Messze nem ez volt legjobb évad, de az 5. évadhoz képest ég és föld volt szerencsére. Vállalható lett ez a befejezés és azért szerettem minden hibája ellenére is. Valhalla!

Ayrons - 2021. 01. 12. 20:55

Borzalmas volt az ötödik évadtól az egész széria. Miről szólt az egész sorozat onnantól ? Kattegat éppen kié lesz. Aki elvesztette a várost, az a kövi félévadban sereget gyűjtött, hogy visszavegye. Ennyi.
Egyáltalán nem értek egyet azzal, amit a kritikában írtál, hogy áldozzák fel a történelmi dolgokat a sztoriért. Egy, nem kell pontosan követni, kettő azért nagy vonalakban lehet követni az eseményeket simán, és jól. Lásd Az utolsó királyság sorozatot példának.
Az írók végig borzalmas történeteket írtak a karaktereknek.
Björn aki végig dúlta a mediterránt és bevett nem egy itáliai várost, egy duzzogó kisfiú lett, aki még ráadásul balfax is. Ez ám a bravúros írás.

Ivar az írek és a skótok réme, Kijevben bandázik, meg a trón kell neki állandóan. A karakter halála meg vicc volt. Bár már a nyomoréksága egy kabaré volt.

Ubbe a drága angol földön lehelte ki a lelkét, és nem vándorolgatott. Konkrétan Alfréd ellen vesztett.

Harald a vikingek első tényleges királya, 30 törvényes gyerekkel büszkélkedhetett, ehelyett egy szerencsétlen hülye lett belőle itt. Méltatlan halállal.

Hvitserk feltehetően egy kijevi fejedelem lett, miután Alfréd elverte őt is. Nem keresztelkedett meg és nem lett Kelet-Anglia ura. Az ugye Guthrum lett, aki itt Björn fia volt, csak meghalt.

Vörös Erik se éppen így végezte, khmm Amerika.

A fenti példákkal csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a vikingek esetében a Saga-k és a történelmi események eléggé színesek és izgalmasak voltak. És felesleges volt ezeket dobni, főképp egy monoton és ismétlődő királydráma miatt. Értem én, hogy a vikingeknél sok volt a polgárháború, de itt már túlzásba estek a készítők. Az meg külön vicc, hogy a végére a készítők próbáltak visszakanyarodni a történelmi vonalhoz.
Ferdia Walsh-Peelo pedig fasorba nem volt
David Dawson Alfrédjához képest.
Kijelenthető, hogy Az utolsó királyság felülmúlta a Vikingeket a végére.

Qedrák - 2021. 01. 12. 21:05

@Ayrons: Én nem foglaltam állást, pusztán jeleztem, hogy egy jó történelmi témájú sorozatnál a Vikings mintájára jellemzően feláldozzák a hűséget. Nyilván nem ennyire, de azért a sokat emlegetett Róma esetében is találni hibákat. :)

Abban egyetértünk, hogy a végére a Last Kingdom jobb lett, mint a Vikings.

winnie - 2021. 01. 12. 21:44

“ Az írók végig borzalmas történeteket írtak a karaktereknek.”

apróság, de szerintem fontos aláhúzni, hogy michael hirst volt az egyedüli író. és cserébe a produkciót más vitte kvázi showrunnerként.

Kati néni - 2021. 01. 12. 21:47

Kérdeznék valamit, gyerekek, mint Vikingek-laikus.
Én ezt a sorozatot az elején néztem, de feladtam, mert nem volt történelmileg hiteles. Nagyon érdekelt volna, hogy milyenek voltak a germánok mindennapjai.

Szóval a kérdéseim:
a) voltak-e benne utalások a germán mitológiára és mutattak-e egy-két népszokást? (Például olyat, hogy a harcos meghal, a feleségén végigmennek a harcostársak, a feleségét a hullával együtt felteszik a hajóra és felgyújtják az egészet.)
b) utaltak-e arra Anglia inváziója során, hogy milyen rokon nyelvet beszélnek az angolok?
c) esett-e szó a nyugati germán rokonokról (frankok, szaxonok stb.)?
d) mutattak-e szlávokat, akiket rabszolgasorba vetettek a vikingek?
e) hívták-e őket varégoknak?

Qedrák - 2021. 01. 12. 21:50

@Kati néni:

a) Igen, ilyet mutattak

b) Voltak óangol és óskandináv nyelvi részletek, de ennél mélyebben nem mentek bele.

c) Frankok szerepeltek benne (de franciául beszéltek), szászok nem.

d) Nem.

e) A szó azt hiszem elhangzott, de a varégokat valamiért végig következetesen ruszoknak nevezték.

Kati néni - 2021. 01. 12. 22:33

Köszi, Qedrák, életke-elvtárs!

Devin - 2021. 01. 13. 00:21

Számomra az 5. évad végével lendült a kasza és olvasva a kritikát, nem bánom hogy abbahagytam, pedig nagyon szerettem a sorozatot. Szerintem valahol a 4. évaddal indult meg a lejtmenet. Rengeteg érdektelen karakter, olykor pocsék színészekkel (pl. mindkettő igaz Gunnhildre), GoT vége szerű húzások (pl. fent említett halálok) és szinte már örökké élő eredeti karakterek, vagy mondjuk míg Ragnar gyerekei nem öregedtek, addig azoknak a gyerekei hirtelen érett felnőttek lettek, holott a sorozat wikije szerint az utolsó évadban Björn is még csak 37 éves :D Jó, igen, gondolom náluk nem volt korhatárhoz kötve az esti móka, de a sorozat sokszor sehogy sem tudta eldönteni, hogy akkor most melyik karakter milyen idős. Pedig Ragnar majdnem visszahúzott, hogy csakazért is belenézek, hátha, de nincs kedvem még egy GoT átélésére.

heidfeld - 2021. 01. 13. 08:21

Kattegat-kapcsán jobban érdekelt volna, Ingrid küzdelme a terjedő kereszténység-ellen. Ja, és az ő terhességénél teljesen elszállt az idő kezelése.
Ayrons: Azt kihagytad, hogy Sigurd Fríz uralkodó volt.
Sokat akart markolni Hirst, néhol sikerült is. Björn, Ragnar, Lagherta, Ságák hőseinek ábrázolása tetszett, és sokat tudtunk meg, Vikink szokásokról.
Harald-nál nagyon kilógott a lóláb, Oleg vége is rossz vicc. Sok volt az ismétlődés, de jobban zavart, hogy karakter idegen dolgok. Hirst erejét meghaladta a kihívás. Egy ember ne írjon 6 évados sorozatot! Igaz, sokszor egeret szülnek a hegyek, hiába dolgoznak sokan írószobákban, megfeszített erővel…
Megismertünk pár jó színészt: Gustaf Skarsgárd, Katheryn Winnick, Travis Fimmel. És még pár.
Ingrid – Lucy Martin, Freydis – Alicia Agnelson első szerepe volt, lényegében Egész jók voltak.
Eyecandy szempontjából Jennie Jasques volt a legkellemesebb felfedezés.
7/10 az osztályzatom. Kíváncsian várom a spinoff sorozatot.

Ayrons - 2021. 01. 13. 10:05

Qedrák : Persze találni, de a mérték a fontos. A Vikingsnél Hirst nagyon átesett a túloldalra.

winnie: Köszi, így azért nem meglepő a zuhanás. Nem volt vérfrissítés.

Divide - 2021. 01. 13. 10:48

“Olyan mellékszereplők viaskodását egy kiürült jelentőségű hatalomért, akiknek korábban semmilyen alkalma nem nyílt a nézők szívéhez közel kerülni, akár ki is hagyhatták volna.” – Ezzel nagyon egyet tudok érteni, folyamatosan azon kattogtam a kattegati részek alatt, hogy “na jó, de ez amúgy kit érdekel..?” Bár utólag a Rusz-szál is teljesen felesleges volt, Ivar kirándult egyet, de minek..? Hogy összehaverkodjon a Kisputyinnal?

Erre a 10 részre számomra végképp érdektelenné vált minden karakter, Flokinak örültem, egyébként felőlem simán elhagyhatóak lehettek volna. A halálok sem tetszettek, Björné inkább röhejes volt, mint heroikus, a többieké meg kifejezetten szánalmas.

herceg - 2021. 01. 13. 16:45

én teljesen biztos voltam benne, hogy a félévad végén, ami Björn és Ivar között történik, az csak szimbolizmus. és mennyire szép is volt, nagyon szép pillanatokkal volt tele a rész. szinte új reményt adott. addig néztem az új részt, amíg ki nem derült, hogy tévedtem. nem fogom befejezni, ez már túl sok xd én is inkább a Last Kingdomra szavazok

Anthonz - 2021. 01. 14. 09:46

Hogy tudta a nyomorék Ivar, akit egy random angol katona elintézett megölni a legnagyobb Viking harcost, Björnt? :))

A kritika még finoman fogalmaz, az írónak teljesen elmentek otthonról, nem is értem, ezt senki nem nézte át?

Bélabá - 2021. 01. 15. 12:26

A kritikát korrektek találtam, úgy látom sokan szidják, de szerintem ez ahogy volt egy kerek egész. Sokmindent ami “igaz” a vikingekről, még ha nemis teljesen úgy de megkaptunk. A történelmi hűsége nyilván bukott , de szerintem nem a szereplők történelmi hűségét kéne nézni, inkább magának a kornak és a kultúrának a hűségét, ami szerintem abszolút átjött. Engem az elejétől kezdve ez fogott meg a sorozatban, a nyilvánvaló ármányok és árulások mellett az elvek, mely szerint élnek, mit ér egy élet, a büszkeség, a harcosok életfelfogása, a vallások ütközése, pont annyi misztikummal, ami miatt még nemmegy át fantasyba, de mégis ad neki egy kis fűszert. Szerintem ez egy elég vad férfias sorozatra sikeredett, vérrel, humorral, drámával, érdekes korképpel, izgalmas helyszinekkel.
Nyilván Ragnar halála után lefele ment a sorozat szép lassan, de azért volt kalandozás is bőven, a trón viaskodás mellett maradtak mindig amolyan “kalandozó” szálak, bár kétségtelen az 5. évadra tényleg nagyon beragadtunk ennél a “kié lesz a hatalom” dolognál.
Én kissé szomorúan, de jó szájízzel engedem el a sorozatot, maximum ennyi volt benne. Ami az utolsó 10 részt illeti, szerintem korrekt befejezést kapott, a legtöbb szereplő aki Ragnar után töltötte ki a sorozat szálait, és sokszor hanyatló, vagy épp szánalmas vonalat kapott szinte mind fejlődni tudott, és “többé” tudott válni a nézők szemében a fináléra. Nyilván Erik nem, és pl Olegtől nem várt volt az összeomlás, de ha jól értettem ott a Dir egy nagy ládával lefizette a seregét, így inkább Oleg megvárta otthon a biztos halált? Vélhető, hogy bekattant ettől a vallási dologtól, de Ő kifejezetten gyenge lezárást kapott. Szerintem Herald és Ivár amire rájönnek a végén, hogy nekik ez az uralkodosdi nem való, és hoditasra születtekm igazi Vikingek is egy nagy plusz, amire bizony csak akkor jöhetett rá, mire megkapta a hatalmat.,(bár kellett okot találni, hogy egy végső csatában meghalhassanak) Ellenben egyikőjük sem kapott túl hősies halált, talán mert kissé negativ hősök voltak vegig, akik ugyan többé és szerethetőbbé váltak az utolsó részekre, de szerintem nem akartak átesni a ló túloldalára a halálukkal. Mindenesetre Ivart leborithattak volna a szekeréről egy csatában, és ott éri a vég, de neki ez jutott, de valszeg ott akart meghalni ahol az apja, ezzel is követve őt, meghalni ment oda úgy tűnt. Sokmindenbe bele lehet kötni a sorozat kapcsán, de szerintem egy remek hangulatot és korképet talált el, sok akcióval, csatával, hősökkel. Köszönjük.

Attila - 2021. 01. 19. 11:08

Szerintem Csonttalan Ivar a megjósolt sorsa elől akart kibújni. A jós is többször utalt rá, hogy Hvitserk fogja megölni Ivart, aki ezt nem tudta elfogadni, ezért inkább egy csatában megölette magát.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz