login |

Staged: vége a 2. évadnak

2021. 01. 13. 15:50 - Írta: Shannen

3 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Szerettem a BBC karanténsorozatának második évados premierjét, jó volt újra látni a David Tennant-Michael Sheen párost bolondozni, sőt még egy meta csavarral is meg tudtak lepni. Az évad egészét tekintve viszont nem tudom annyira dicsérni a szezont, mint amennyire szerettem volna. A készítők ugyanis találtak egy jó poént, amire utána epizódok sorozatát húzták fel és így az a végére kicsit elfáradt.

Félreértés ne essék, továbbra is kihagyhatatlannak gondolom a Staged-et, de az első évad nem csak komplexebb volt, de egyenletesebben szórakoztató is. Tavaly az évad végig a két főszereplő vállán nyugodott. Nyilván most is ők kapják a legtöbb játékidőt és az ő személyiségükre és kapcsolatukra van felhúzva az egész történet, de idén jelentősen megnőtt a vendégszereplők száma, ami sajnos elvitte a fókuszt a két szereplő barátságáról és így az a, nevezzük most bensőségesnek, hangulat, ami nemcsak szórakoztatóvá, de szerethetővé is tette az első szezont, már kevésbé volt jelen.

A sztori ugye idén azzal a fordulattal indult, hogy kiderült, hogy amit tavaly láttunk az nem a valóság volt (wow!), és Tennant-ék egy talkshow-ban mesélnek a forgatásról, majd pedig a sorozat készítője közli velük, hogy egy amerikai remake van tervbe véve, de ők csak executive producerek lehetnek, a két főszerepre más színészeket fognak castingolni.

Szegény David és Michael (akik persze továbbra is sziporkáznak minden pillanatban) teljesen kikészülnek, főleg, amikor meghallják a szereplőcsere mögött meghúzódó indokot: ők sajnos nem elég ismertek az amerikai piacon. Nem úgy, mint Hugh Grant és Colin Firth!

Na, ugyan ők csak említés szintjén jelennek meg, de az epizódok majdnem fele arra megy el, hogy különböző színészek bukkannak fel, akiket Michael-éknak kell felkészíteniük a szerepekre (nem egyszerű az utódjaikat megtalálni, így több esélyes is felmerül). A vendégszereplők pedig nem elég, hogy meglepőek, de nagy nevek is. Nagyon nagy nevek.

Az, hogy melyik vendég szereplése működik az egyrészt függ az adott jelenettől, másrészt ha valaki alapból szereti az adott színészt, akkor jó eséllyel jót fog szórakozni azon a részen is, amiben felbukkan.

Én is örültem sok mindenkinek, voltak, akiket kifejezetten jól használtak, néhányuk felbukkanása viszont inkább érződött izzadságszagúnak, mintha csak azért lettek volna ott, hogy rácsodálkozzunk, hogy “jé, őt is meg tudták szerezni?”. És ezt olyan színésznél is éreztem, aki amúgy az all time kedvenceim között van.

Meg hát amikor már a sokadik epizód épült arra, hogy azt várjuk, hogy most vajon ki fog felbukkanni meglepetésként, az elveszi az élménynek azt a részét, amiért alapvetően leültem a sorozat elé. Poénnak poén, hogy kiket és hogyan használnak és ők milyen viszonyban vannak Sheen-ékkel, de az első évadban már láttuk, hogy a pofonegyszerű viccelődésen túl, azért több van ebben a sorozatban.

Az, hogy kevesebb idő jutott a két főszereplőre, ahhoz az is hozzájárult, hogy a két feleség viszont többet szerepelt, de nálam most valahogy kevésbé működtek, és úgy éreztem mintha időkitöltőnek lennének, ami nyilván badarság, hiszen az epizódok összvissz 15 percesek és nélkülük is elég tömények lennének.

Továbbra is meleg szívvel ajánlom mindenkinek a sorozatot és most mondanám, hogy várom a folytatást, de most már tényleg jó lenne, ha nem kéne több karanténsorozatot néznünk.

A tovább mögött a nagyon meglepő vendégszereplőkről is lerántom a leplet.

Elsőként a Simon Pegg – Nick Frost páros merült fel, mint az amerikai remake főszereplői, mivel állítólag ők ismertebb nevek, mint Sheen-ék. Természetesen kedvenc párosunk remekül szabotálja a felkészülésüket és így Frost-ék passzolják is a projektet.

Őket követte Christoph Waltz, Ewan McGregor, Hugh Bonneville (akit mellesleg alig ismertem fel), Ken Jeong, Josh Gad és Jim Parsons. Na, az ő szereplésüknél éreztem leginkább, hogy csak a meglepő névsorolvasás miatt vannak itt. Egyikük se tett érdemben hozzá a rész élvezhetőségéhez. Persze, azt is hozzá kell tenni, hogy itt egy kicsit a Tennant-Sheen közti konfliktust is túltolták picit, ami szintén rontott az élvezhetőségen.

Végül azért sikerült ütősen zárni a szereplőválogatást, amikor kiderült, hogy a remake főszereplőit Cate Blanchett és Phoebe Waller-Bridge fogja alakítani. Jó poénokat is kaptak és mi pedig itt egy extra konfliktust is kaptunk Waller-Bridge és Tennant között, akikről kiderült, hogy a Broadchurch forgatása óta ki nem állhatják egymást.

Az biztos, ha valóban jönne egy női főszereplős Staged-remake, akkor Phoebe Waller-Bridge remek választás lenne (Blanchett-ben már nem vagyok annyira biztos).

– What about the rewrites?
– Phoebe’s going to do them.

A záróepizód legvégén lévő fordulatra ugyan lehetett számítani már csak az évadkezdés fordulata alapján is, de azért így is vicces volt.

So this is an end slate.

3 hozzászólás Ne habozz!

Dave - 2021. 01. 13. 19:23

Gyengécske volt a 2. évad. Két poén megmaradt a Downton Abbey-s meg a csengőhang. :)

Annatar - 2021. 01. 13. 23:53

Az első évad nyugisabb volt, sokkal hosszabbnak tűntek a részek, itt meg az állandó pörgés miatt elröppentek. Élvezetes volt így is, de nyomába sem ért az első évadnak. Nem igazán tett jót ez a meta fordulat.

Shyllard - 2021. 01. 14. 13:57

Most daráltam le gyorsan, a 2. évadban ez a konfliktus nekem túl lett tolva, egyszerre volt fárasztó és idegesítő is. Úgy érzem ennyiben elég is volt ez a sorozat, bár Sheen-Tennant párost szívesen nézném továbbra is. Csak valami másban.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz