login |

Euphoria: a második különkiadás

2021. 01. 25. 21:30 - Írta: Shannen

8 hozzászólás | kategória: kritika,

A koronavírus miatt az HBO-s Eufória sem tudott nekikezdeni a második évad forgatásának tavaly, de azért két különkiadást sikerült a készítőknek összehozniuk. Az első ilyen epizódot decemberben kaptuk, amely a Zendaya által alakított, a függőségétől szabadulni próbáló Rue-ra fókuszált és simán a tavalyi év legjobb sorozatepizódja lett. Most pedig F*ck anyone who is not a sea blob című második rész is megérkezett, amely Jules-ra koncentrál, és bár nagyon akartam szeretni, nem tudok annyira lelkesedni érte, mint a Rue-s epizódért. 

Azt rögtön leszögezném, hogy nem lett rossz ez sem, hozza az első évad színvonalát és stílusát, de az első különkiadás egyszerűen annyira magasra tette a lécet, hogy igazából az lett volna meglepő, ha azt sikerül megugrania. Persze senki nem mondta, hogy ezt kéne várni tőle. Ez a rész is megállja önmagában a helyét, de azért a végére az is kiderül, hogy a két különrész hogyan is kapcsolódik össze.

A tovább mögött folytatom.

Míg az előző rész egy konkrét kamaradráma volt, ez csak részben az. Ez is egy nagyon személyes beszélgetésre épül Jules és az új terapeutája között, akihez az apja küldte, miután a szökése után hazahozta. Az epizód nagyon erősen kezd. A terapeuta kérdésére, hogy Jules miért szökött el, egy különleges megoldással látjuk leperegni a lány eddigi életét, azaz képek villanak fel az első évadból, de nemcsak annak a hat hónapnak az eseményei, hanem Jules gyerekkori traumái is megjelennek, mindeközben szól Lorde-tól a Liability című szám.

Ezután kezd Jules mesélni arról, hogy hogyan is érzi magát a testében és a másokhoz fűződő viszonyaiban. A lány, akárcsak Rue, súlyos gyerekkori traumákat hordoz magában, ami részben az alkoholista anyjához, részben a másságához kapcsolódik. Az epizód legerősebb percei azok, amelyekben Jules a transzneműsége kapcsán beszél az elvárt nőképről, amit mások felé mutatnia “kell” és arról, aki valójában ő maga. És akit szerinte eddig csak az anyja, aki elhagyta és Rue, aki pedig tőle teszi függővé a józanságát, látott és fogadott el feltétel nélkül.

Nem véletlen, hogy ezek a részek sikerültek a legjobban és érződtek a legőszintébbnek, hiszen az epizódot Sam Levinson közösen írta a Jules-t alakító Hunter Schafer-rel, és biztos vagyok benne, hogy utóbbi a saját tapasztalataiból, érzéseiből is rengeteget megosztott közben. Én ugyan már az első évad alatt is mondtam, hogy az elsőfilmes Schafer legalább annyira lenyűgöző alakítást nyújt, mint Zendaya, de ebben az epizódban ezt a vak is láthatta. Lehengerlő volt minden mozzanata, a bizonytalanság, a sérülékenység és a szeretetéhség egyszerre volt benne minden pillantásában.

Az első évadban Jules-t jórészt Rue szemszögéből láttuk, és ugyan megismerhettük a háttértörténetét, igazán ez a különkiadás nyújt bepillantást a lány lelkébe és láthatjuk, hogyan is csapódtak le benne az elmúlt hónapok történései. Ez magával hozza azt is, hogy mesélés közben sok flashbacket kapunk a korábbi részekből, ami gyakran szükségtelennek érződik és kizökkent az élményből, amit Schafer és a terapeutáját alakító Lauren Weedman beszélgetései nyújtanak. Egyrészt értem, miért nem akartak még egy négyszemközti beszélgetős epizódot forgatni, másrészt simán rá lehetett volna bízni mindkét színészre egy klasszikus felépítésű Terápia-szerű epizódot.

A flashbackek mellett álomjelenetek is megszakították a terápiás beszélgetést, de azokat még mindig jobban helyénvalónak éreztem, mivel remekül összefűzték a két különkiadást. Ezt az eklektikus felépítést, amely egyébként jól passzolt Jules karakteréhez, megfűszerezték vagy inkább nyakon öntötték rengeteg zenével (az új Billie Eilish-szám is itt debütált), ami azonban sokszor elnyomta a látottakat és hallottakat.

Ezek a stílusjegyek az első évadban remekül működtek, ezeknek az összessége adta a jellegzetes Euphoria-stílust, ebben az egy epizódban viszont túl voltak használva, nem szolgálták a sztorit és az érzelmeket, amelyeket közvetített, hanem elnyomták azokat. Ha úgy tekintünk a sorozatra, mint aminek középpontjában Rue és Jules kapcsolata áll, akkor ahhoz képest Jules (és Schafer) közel sem kapott akkora teret most, mint amennyit érdemelt volna vagy mint amekkora figyelmet Rue kapott az első különkiadásban.

Annak ellenére, hogy ez most nálam “csak” 8/10 lett, nagyon örülök, hogy Levinson Jules-ra is gondolt, amikor kitalálta, hogy különkiadást forgatna. Ez a két karaktertanulmány így együtt ad ki egy egészet és nagyon jó alapot biztosít a (legutóbbi hírek szerint akár már idén év végén érkező) második évadnak.

8 hozzászólás Ne habozz!

dexike3 - 2021. 01. 23. 10:41

valmaennyire olyan volt amire számítottam. az volt a baj, hogy túl magasra tette a mércét Rue. emiatt sajnos “csalódás” lett.

BPanna - 2021. 01. 24. 22:04

Nekem ez a rész jobban tetszik,mert szerintem jobban belelátunk a múltat felidéző jelenetek miatt,meg hogy mégis vizuálisan mi játszódott le Jules fejében. Ez a képzelet-valóság közötti átmenet,nagyon jó lett. Valaki esetleg tudja mikor kezdődik kb a 2.évad?

Duddits - 2021. 01. 25. 22:27

Még jobb is, mint az előző rész!

dukyka - 2021. 01. 25. 22:52

Huntert én az első évad leggyengébb színészének tartottam, de itt tényleg nagyszerű volt. Ennek ellenére számomra pont azért is volt gyengébb rész, mint az első, mert Zendaya sokkal karizmatikusabb és érdekesebb, mint színész. Másik problémám az, hogy hiába mondják, hogy Jules is szerelmes Rue-ba, én ezt még mindig nem tudod elhinni. A fényképezés megint lenyűgöző volt, összeségében én is 8 pontot adnék rá.

FP Jones - 2021. 01. 26. 05:45

nem tetszett. unalmas volt ez a sok picsogás.

dexike3 - 2021. 01. 26. 07:29

kicsit emésztve és többször megtekintve még mindig kettős érzésem van. egyrészt simán a hét legjobbja, de ugyanakkor még mindig csalódás. de erről nem ez a rész tehet, hanem az előző, ahogy írtam már. egyetértek, hogy Hunter, azért kapot teret az írásban, hogy személyesebb legyen a története Jules-nak. ugyanakkor, ahhogy íz írásban is szerepel (talán emiatt ) nem lett koherens. picit csapongó, nagyon érződik melyik dialógust ki írt meg. de mégegyszer ez az Euphoria részek közül az egyik legjobban sikerült darab.
a legjobb részek a Tylerhez kötődő jelenetek voltak. és érdekes volt, hogy az elképzelt karakter külön színészt kapott (akit nem mellesleg Jayden Marcos -melegpornó színész – alakított).

Jessica Hyde - 2021. 01. 26. 21:08

Nagyjából mindenkivel egyetértve már csak a zenéhez szeretnék hozzászólni:
engem kimondottan zavar, hogy a felhasznált zenék nincsenek a végén felsorolva. Eddig, mivel nem ismertem fel a zenéket, azt hittem, mind saját, márminthogy a filmhez készült, különösen, hogy egy Labrinth nevű composer nevén fut az egész. Erre ebben a részben meglepődve kaptam fel a fejem Zbigniew Preisner filmzenéjére, amit Kieslowski, Veronika kettős élete c. filmjéhez készített – és hogy ez sehol nincs feltüntetve.

Python - 2021. 01. 27. 14:36

Ide is iderakom az elsőrésznél írrt hozzászólásom: Ez a Julesról szóló rész sem volt egy könnyed menet, igaz már nem volt annyira kamaradráma mint a különkiadás első epizódja; ez viszont tömény pszichológia volt. Könnyedebbnek tűnő rész, de kb. ugyan olyan mély és ütős mint a Rue féle történet, csak máshogy. Nálam bizony ez is 10/10 lett!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz