login |

Pilot-mustra: Firefly Lane – 1×01

2021. 02. 03. 21:30 - Írta: winnie

11 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Nem hiszem, hogy túl “jó” sorozat lenne a Netflix mai premierje, a Firefly Lane – Szentjánosbogár lányok (könyvadaptáció, a cím adott volt), azonban ha lenne időm rá, akkor biztos, hogy nem csak két részt néztem volna belőle első nekifutásra, és ki tudja, lehet, hogy gond nélkül a szezon (sorozat?) végére is értem volna. Tipikusan olyan sorozatról van szó, ami már csak a szereplői miatt is nézeti magát, és talán még guilty pleasure-nek sem kell neveznem.

A Sarah Chalke és Katherine Heigl főszerepésével készített darab a főhősök neme és a könyves alap (meg a némiképp szappanos, melodramatikus vonal) miatt biztos, hogy a Virgin River és a Sweet Magnolias társaságában fog említést kapni, és én is ezeket hozom fel, pedig elég különböző sorozatokról van szó, nem csak stílusukat, hanem ugye minőségüket tekintve is.

FIREFLY LANE – 1×01 – 6,5/10

A cím egy, ööö, címet jelent, mármint lakcímet, ami a két tizenéves lány sorsát köti össze egy teljes életre. A nemtörődöm anyjával egy menő lány költözik oda a Tolkien-rajongó, nem sok baráttal rendelkező kocka (más nem lehet, hiszen EKKORA a szemüvege) lány mellé, és a kezdeti összezördülések után legjobb barátok lesznek, ami révén mindkettejük számára egy új világ, a másik világa nyílik meg – és már meg is van a felnövés történetünk.

Csakhogy! A Firefly Lane nem elégszik meg ennyivel, hanem rögtön még idősíkot beránt a 80-as évekbeli tinédzser korszak mellé: a hely/meló/kapcsolat-keresős huszon/harmincéveset, valamint a 2003-as jelent, amikor a nagyon híressé vált lány csillaga már lefelé indul, míg a váláson túllévő barátja egy évtized kihagyás után ismét munkahely után kell, hogy nézzen. És ezzel még nem ér véget az “időutazás”, de csitt!

Tehát van két, az élete fordulópontjához érkező karakterünk, és abban biztos vagyok, hogy aki cinikus (vagy az akar lenni), az darabjaira tudná szedni a Firefly Lane-t, amelynek az egyik legbájosabb tulajdonsága az, hogy nem fukarkodik azzal, hogy bármit is rétegekbe burkoljon, inkább túlontúl is nyilvánvalónak akar látszani, ahogy valaki fogalmazott, mindent vastag, nyomtatott betűvel mondanak el, és még alá is húzzák két vonallal – ld. a fent említett szemüveget. Azonban mindezt olyan naiv (gyermekien őszinte?) módon teszik, hogy tényleg nem tudtam nem pozitívan reagálni rá. Szóval, ha partnerek vagyunk, akkor simán bejöhet a sorozat.

Főleg, mert olyan főszereplője van, mint Sarah Chalke. Katherine Heigl is jól hozza a karakterét (és sokkal szélesebb a skálája), de muszáj Chalke-ot kiemelnem, aki ezt a (nem meglepő módon elég tipikus) figurát a földön járva, nagyon szerethető módon hozza és élettel tölti meg. Nyilván hajlamos az ember a setesutaság és az outsiderek irányába húzni, de nélküle tényleg mit sem érne az egész – és Roan Curtis remek a fiatal énjeként, ahogy Heigl esetében is nagyon jó tini alteregót találtak.

It’s like technology has turned everyone into a bunch of ill-mannered cowards. Nobody can have an actual face-to-face conversation in 2003. Everything is virtual. Love Is dead. The Matrix is real, and I am gonna be 30 next month.

Az, hogy végig a múltban, 1980 és a 2000-es évek eleje között játszódik az első két rész, nagyszerűen megalapozza a retrós hangulatot. Mondanom sem kell, hogy ennek kapcsán is azonnal, úton-útfélen próbálnak utalni arra, hogy “HÉ, A MÚLTBAN VAGYUNK!” – dialógokkal (CD, Napster, MySpace, ami kell), öltözködéssel, és persze zenék terén is – utóbbiaknál néhány elég jól sikerült választással.

A párhuzamos időszerkezet pedig már csak hab a tortán, ez mindig is a gyengém volt. A történetmesélés során hol random, hol okosan adagolják az infókat, próbálják tessék-lássék egymásra építeni a történéseket, részről részre egyre többet tudunk meg, titkok tudódnak ki, annál pedig nincs jobb érzés, amikor az egyik szálon megismert karakter 10 vagy 20 év múlva tűnik fel, teljesen már körülmények között.

Nyilván (vagyis NYILVÁN) a Firefly Lane amellett, hogy több évtized történetét meséli el, erősen szappanos, ez ellen nem lehet mit tenni, de talán sikerül elkerülni a folytatásban a posv… nagyon klisés melodrámát és a valódinak ható érzelmekre fog koncentrálni. Tippre a hatásvadászat elkerülhetetlen, de ha a drámaibb részeket (az 1×02-es “mérföldkövön” elég gyorsan túllépni látszanak, ” hátha még előkerül) és a humorosabbakat (Jenna Rosenow, mint Kimber eltúlzott, persze, de zseniális) jól ötvözik.

Nem nagyon van meglepetés (eddig) a Firefly Lane-ben, nagyjából minden kiszámítható, ha valaminek meg kell történnie, akkor mérget vehetünk rá, hogy meg is fog történni, és amikor fordul egyet a cselekmény, akkor elég könnyű megtippelhető, hogy melyik irányba és milyen végcél felé kezd el tartani. De ettől még kellemes nézni, és ahogy írtam fent, részemről abbahagyni sem volt egyszerű. Mert egyszerűen érdekel, hogy hol kötnek ki ezek az életek.

11 hozzászólás Ne habozz!

Lina - 2021. 02. 03. 22:13

Mindenképp nézős! Az alapjául szolgáló könyvet már olvastam,remek sztori.

Kati néni - 2021. 02. 03. 23:54

Sarah Chalke nagy kedvencem, miatta kezdtem el, ellenben Katherine Heiglt utálom. Egy részt láttam, elment, Chalkét még mindig kedvelem, tényleg nagyon természetes, Heiglnél meg majd eltakarom a szememet és befogom az orromat, ha megjelenik. Nem tudom, hogy miért nem rokonszenves ez a nő.

Shannen - 2021. 02. 04. 09:55

Már az előzetes alapján sejtettem, hogy ez nem az én sorozatom lesz, de azért tettem egy próbát. 20 percig bírtam.
Az alaptörténet, hogy két lány barátságát látjuk évtizedeken átívelve, tetszene, de a dramaturgia nagyon nem jött be.

Sarah Chalke tök jó volt, Heigl viszont kifejezetten idegesített. Igazából nem tudom, hogy a karakter ennyire borzasztó vagy valami más a probléma, mert amúgy emlékeim szerint Heigl jó színésznő.

Ezek a borzasztó sárga szűrők se segítettek jobban élvezni a látottakat.

Mindenestre biztos vagyok benne, hogy így is meg fogja találni a közönségét.

Divide - 2021. 02. 04. 10:30

Ez a címmagyarítás, édes istenem…

winnie - 2021. 02. 04. 10:56

nyilván lehetett volna szentjánosbogár sétány (vagy mi a lane), de az utcanevek magyarítása sokak szemét szokta bökni, és valahogy mindenképp utalni érdemes a firefly jelentésére, főleg, hogy több utalás is van benne szentjánosbogarakra. tippre minden címvariációba bele lehetne kötni ilyen vagy olyan okokból. ha lenne valami nagyon jó változat, akkor abba azért, mert nem veszi figyelembe az eredeti címet.

Divide - 2021. 02. 04. 14:13

Hát ez az, hogy ez vissza sem adja az eredetit, de legalább idétlenül és erőltetetten is hangzik.

winnie - 2021. 02. 04. 16:52

az eredetit egy az egyben visszaadja, hiszen az eredeti cím a magyar cím fele:)

elég sokat kotlottak szerintem a címen, mert ők is tudták, hogy kemény dió. az idétlenséget én is kiemeltem fent, de ez ettől még vagy van rajta sapka, vagy nincs rajta sapka. mondhatni a kisebbik rosszat kell választani. és van, akinek az a kisebbik rossz, ha lefordítunk egy tulajdonnevet (Szentjánosbogár köz – és nem mellesleg ezzel nulla infót adunk a potenciális vásárlónak, cserébe viszont tükörfordítást kínálunk, amire mindig lehet mutogatni önigazolásként), másnak pedig az lesz a kisebbik rossz, ha kitalálnak egy olyan címet, ami lefesti a könyvet, cserébe nincs köze az eredetihez (ennek is lett volna ellenzője) (mert szerintem az eredetit a nem túl ismert szavak miatt nem opció meghagyni.)

a jelek szerint a kettő között maradtak kompromisszumként: meghagyták az eredeti címet (kecske) nem fordították az utcanevet, viszont utalnak a firefly magyar jelentésére (káposzta), és nem mellesleg még segítik is a potenciális vásárlót azzal, hogy belövik a könyvet egy stílusba. és ezzel bevállalták, hogy talán nem fog jól hangozni, amit kevésbé tartottak fontosnak, mint a fenti infók (utcanév, utcanév jelentése, kategória) tudomásunkra hozását.

nem hiszem, hogy lett volna olyan döntés a fentiek alapján, ami ne ütközött volna nemtetszésbe.

Alex - 2021. 02. 04. 21:01

Mini sorozat volt, vagy vàrható folytatàs?

Nella - 2021. 02. 05. 08:40

Megneztem. Nyilvan azt kapja az ember, amit lat a trailer alapjan, ezzel nincs baj. Kellemes szorakozas, neha vicces neha dramaibb a hangvetel. Szeretem az idosikokat, itt is kellemes ugralni, nem zavaro, illetve szerintem jol is hasznaljak a tortenetmeseles szempontjabol ezt.

Lehet spoiler innen!

Szoval ami nekem nagyon zavaro, az valoszinu a konyv miatt olyan amilyen. Ezek a kapcsolatok, a szerelmi haromszog, ahol meg mindig nem tudom, ki kit szeret meg nem, mert egyszeruen keptelenek donteni felnott emberek. Es ez megy majdnem 20 even at (vagy tobb, passz). Es mikor eljott a sorozat vege, meg mindig ugy vagyok vele, hogy meg mindig kerdojeles.
Szoval akarmennyire is kedveltem Kate karakteret, a sztorija az nekem egy nagy donteskeptelen katyvasz, a ferjevel egyutt.

A ket foszereplo baratsaga is hagy kivetnivalot maga utan. Ertem, milyen regota baratok es hogy orokke ott lesznek egymasnak. Ettol fuggetlenul a dolgok amik tortentek es ahogy neha viselkedtek, en nem tudom teljesen aterezni, hogy ez valodi. Lehet csak az en ertekrendemmel van itt a baj.

Tully fonala volt a legelvezhetobb szerintem, jol fel volt epitve, Heigl pedig jol hozta a karaktert, nincs ra egy szavam sem. Gondolom kontrasztba allitanak Kate szalat ezzel szemben, de nalam nem mukodott.

Kisanna - 2021. 02. 08. 20:09

A konyvhoz kepest mennyiben mas a sztori? Most, hogy vegigneztem, es kilora megvett persze, kivancsi lennek ra.

punyapapa - 2021. 02. 10. 16:37

Az évadot ledarálva, nekem tetszett a sorozat.
Tény, hogy nem hibátlan, de jó volt nézni.
Férfi létemre, némely jelenet könnyeket csalt a szemembe. Ezt vállalom :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz