login |

The Uncanny Counter: az 1. évad – írta LambSkewers

2021. 02. 04. 15:50 - Írta: vendegblogger

Szólj hozzá | kategória: Ázsia sorozatozik, kritika,

A Netflix-re itthon is nemrég (magyar felirattal felkerült) sorozattól előzetese alapján egyáltalán nem arra számítottam, amit kaptam. És ezt most abszolút pozitív értelemben mondom.

A démonvadászat mestersége jött, látott és rekordokat döntött, így berendelésre került a 2. évad, mielőtt az első befejeződött volna. Ez nagyon ritka koreai sorozatoknál.

A történet főszereplője So Mun. Mun egy autóbaleset során elveszítette szüleit és az abban szerzett sérülése miatt bottal kényszerül járni. Egy nap különleges képességekre tesz szert és démonvadásszá válik. Útját másik három démonvadász egyengeti és közben olyan nyomokra bukkannak, amik felfedik, Mun szülei valójában nem egy véletlenszerű balesetben vesztették életüket.

Az intró elég képregényesre sikeredett, nem véletlenül. A démonvadászat mestersége ugyanis egy koreai webtoon (Amazing Rumor) alapján készült és ez a képregényes érzés végigkíséri a drámát. Gondolok itt a humorra, ahogy a démonvadászok öltözködnek, de leginkább a különleges effektekre, mint például a felségterületük ábrázolására.

Az előzetes senkit ne tévesszen meg, ez a könnyed kis sorozatnak tűnő dolog valójában elég véres és nyomasztó tud lenni. Azonban nem haszontalanul, csak azért, hogy vért mutogassanak volt sötét helyenként, érzelmi tartalom is állt mögötte.

Annyira képes volt berántani egy-egy jelenet, hogy volt, amikor ökölbe szorított kézzel ültem, és volt, hogy éljeneztem. Ez hatalmas részben a karaktereknek köszönhető.

Merthogy a sorozatnak vannak hibái, de a karakterek és a dinamikájuk kivételes. Három fő Counter van (+1 cukros bácsi Counter a sport autóival, aki a költségvetésért felelős), ez a démonvadászok megnevezése. Chu asszony tölti be a gondoskodó anya szerepét, Ga Mo Tak a kemény bátyóét/helyenként apáét és Do Ha Na pedig a távolságtartó nővérét.

Természetesen álcázniuk kell magukat valahogy, így egy igen sikeres éttermet vezetnek szabadidejükben. A külvilág számára a közkedvelt sarki tésztázó tulajdonosai, akiknek van egy olyan szokásuk, hogy  csúcsforgalomban is képesek kámforrá válni.

Mun a csapat negyedik és legfiatalabb tagja, a zöldfülű, tojáshéjas fiú. Mun engem nagyon emlékeztetett MCU-Peter Parker-re. Ki tudná utálni MCU-Peter Parkert?

Mun annyira szerethető, hogy már csak miatta se tudtam abbahagyni ezt a drámát. Tudni akartam minden héten (hetiben néztem), hogy Mun rendben van-e. Na de persze a nagyszülei és két legjobb barátja sem kivételek ez alól, akiknek szüntelen támogatása So Mun legnagyobb gyengesége és ereje.

Habár először úgy tűnhet, nem csakis Mun története ez. Mind a három Counter fontos és  meg is tudunk kulcsfontosságú eseményeket az életükről. Korábban már említettem, hogy milyen jó a dinamika közöttük, de ezt szeretném még egyszer hangsúlyozni.

Amikor négyen együtt vannak képernyőn, akkor azonnal elfelejti az ember  a dráma hibáit. Olyan szinten működnek, hogy azt kívánom, inkább ne lett volna a rosszfiú szál, vagy jobban a háttérben maradt volna.

A rosszfiú(k) ugyanis tucat(ok). Ha valaki néz koreai drámákat, akkor már sokszor találkozott ezzel a karakterrel más bőrbe bújva. Főleg a végefelé bosszantott pár dolog és ez annak is volt köszönhető – gyanítom én -, hogy lecserélték a készítőt, mert nézetbeli eltérések voltak az évad befejezésével kapcsolatban. Valószínűleg csak 1 évadosra tervezték, de a népszerűsége miatt nem lehetett egy ilyen tyúkot levágni és ez érezhető az utolsó 4 részen. 

Természetesen kaptunk harcjeleneteket is és néhány közülük kimondottan jó volt, ahhoz képest, hogy ez egy tévés műsorhoz készült. Nyilván ne várjon senki Bruce Lee-szintet, de komolyan volt véve a feladat és a színészek, na meg persze a kaszkadőrök odatették magukat. Pár bunyó elég epikusra sikeredett.

A színészek kiemelkedő alakítást nyújtottak (Az egyik kedvencem az 1×06-ban van – aki megnézi ezt a sorozatot, az egyből tudni fogja melyikről beszélek), és szerintem sikerült elkapnom pár improvizált jelenetet is. Ezek alapján is érezhető, hogy mennyire élték a színészek ezeket a szerepeket, illetve, hogy a komikus időzítésük a maximumra volt tekerve.

Még nem ejtettem szót arról, hogy minden Counternek van egy Yung-i partnere. Ők amolyan összekötők élet és halál között. Örültem volna, ha többet megtudok róluk, vagy  ha a sorozat folyamán legalább érdemben demonstrálják a Counter/Yung-kapcsolatot. Ez az, ami nem tűnt kidolgozottnak, vagy egyáltalán következetesnek. Érdekes a koncepció, de hiányosnak éreztem. 

Pár szál elvarratlan maradt a szezonban, amik nyilván alapul szolgálnak majd a következő évad eseményeihez. Az utolsó pár rész felvonultatott logikátlanságokat és következetlenségeket, de ez nem vesz sokat el a dráma iránti szeretetemből, mert a főszereplők interakciója és karakterfejlődése miatt tértem mindig vissza, továbbá nem volt olyan gázos az ügy.

Szerintem két résznek érdemes esélyt adni. Hol máshol láthatna az ember tésztázót vezető, piros melegítőt hordó, szuperképességekkel felvértezett koreai démonvadászokat?

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz