login |

Aggretsuko

2021. 02. 24. 15:50 - Írta: Shyllard

2 hozzászólás | kategória: anime, Ázsia sorozatozik, kritika,

A Netflix 2018 óta futó, már 3 évadon túllévő, magyar felirattal elérhető szériája azon kevés animék közé tartozik, amik nem manga adaptációk. A vörös panda története 2016-ban vette kezdetét webes mese formájában, amit a streaming szolgáltatás később átvett, és újraindított saját platformján.

A világos színekkel, vidám dallamokkal, nagy szemű és aranyos állatokkal operáló anime viszont főhőséhez hasonlóan sötét titkokat rejteget magában: A külcsín csak egy álca, valójában egy komoly, felnőttes és átérezhető történetről van szó, ami az egyszerű hétköznapok frusztrációit fordítja le egy könnyen fogyasztható médiumba.

A sorozatot folytonos kettősség jellemzi: Aggretsuko szerény, visszahúzódó és kötelességtudó, de napjai végén a munkahelyén felhalmozott dühét Japán országán belül népszerű Karaoke bárjai egyikében tölti, metálzenére üvöltve az épp aktuális sérelmeit.

A nagy szemű, egyszerű vonalakkal ábrázolt, sok esetben klasszikus amerikai gyermekrajzfilmeket idéző szereplők karikatúrájukon túlmenően karaktereiket kibontva valós személyeket tárnak elénk. A zene pedig egyik pillanatban csilingelően kellemes, szinte meseszerű, majd a következőben a metál mindent elöntő dörömbölése zökkenti ki a nézőt a már-már lagymatag szórakozásból.

Ezen dualitásból következően nagyon hamar hozzászokunk, hogy semmi sem az, aminek elsőre látszik, viszont a készítők sosem kiszámíthatók, így nevetésre bőven van indok. Aki szereti az ilyen ellentétekből fakadó vicceket, az mindenképpen jót fog tudni mulatni az Aggretsuko-n, mert valami mesterien űzi a szórakoztatás ezen formáját. Mindeközben nagyon aranyos, megmosolyogtató humorral is meg van rendszeresen fűszerezve, ami főleg az állatok viselkedésén, vizuális komédián és túlzott karikatúrákban üti fel a fejét.

Az animálás egyszerű, de rendkívül folyékony, így mondhatni hiperaktív mozdulatok sokaságának lehetünk tanúi, amit szavakkal nehéz jellemezni. Az első részben már látható ennek nyoma, és valahogy még a 3. évad végén is ugyanúgy meg tudott mosolyogtatni ez a bevetett eszköz. Valahogy működik. Az állatok adottságait nem mindig használják ki, mint mondjuk a Bojack Horseman-nél, de azért néha itt is történnek tipikus megmozdulások, csak sokkal finomabban és kisebb mértékben.

A szereplők ehelyett inkább erősen The Office-t idézik, nem véletlenül, hiszen nagyrészt egy iroda mindennapi életébe tekinthetünk bele, ezúttal viszont egy fő személy szemszögéből. Pár rész alatt nagyon gyorsan és könnyen megértjük és megszeretjük Aggretsuko-t, hisz dühe sosem alaptalan, még ha néha kicsinyes is, mindig nagyon emberi, valós.

Valószínűleg a legtöbb olvasó, aki már rendelkezett akár rövidtávú munkával is, tapasztalt meg problémákat, amiket vagy a kötelessége, főnöke, esetleg munkatársai váltottak ki. Főszereplőnknek egyikből sincs hiánya, s elé gördülő nehézségeket legtöbbször meglehetősen valóságközeli módon oldja meg, személyiségétől sosem elkalandozva. Leginkább a tavalyi Rilakkuma és Kaoru-hoz tudom hasonlítani a történéseket, mert az elrugaszkodott körítés ellenére sokszor meglepően keserédes anime-hez lehet szerencsénk.

A hangulat pedig annak is köszönhető, hogy nem egy konstans, állandó, hanem egy folyamatosan fejlődő, saját magát is egyre jobban megismerő főszereplő életét kísérhetjük végig. Történnek vele extrém dolgok, de maguk a problémák, amikkel meg kell küzdenie sokaknak ismerősök lehetnek: A munkahelyen kívül magánéletében is számtalan helyzettel kell megküzdenie, legyen szó jogosítvány megszerzéséről, anyukájával való kapcsolatának ápolásáról, esetleg a Nagy Ő megtalálásáról.

Minden évadban átívelő történetek is kísérik a részeket, amik mindig adnak egyfajta löketet a következő rész beizzítására, még ha nem is a világ legnagyobb cliffhangereivel. Vannak jobb-rosszabb sztorik is, első évad nagyszerűen alapoz, második elejétől a végéig valami zseniális, míg harmadik egy már sokkal elrugaszkodottabb, de továbbra is fontos tanulságot magában hordozó útra kalauzol el bennünket.

Összefoglalva tehát egy meglehetősen rövid és szórakoztató anime-ről van szó, ami sokkal nagyobb mélységet hordoz magában, mint az elsőre tűnik. Kicsit lassan indulnak be az események, az elején nagyon epizodikus, de szépen lassan átívelő szálak veszik át a főszerepet, valóságszagú helyzetek tömkelegébe belehelyezve Aggretsuko-t.

Az első, 10 perces részből nagyon könnyen leszűrhető mire lehet számítani, így akinek felkeltette a sorozat az érdeklődését, annak mindenképpen ajánlom. Ugyanis még ha változik is a fókusza a sorozatnak és néha személyesen kevésbé érintett helyzetekbe is kerül be főhősnőnk, a poénáradat sosem áll meg, folytonos mosolyt eredményezve az erre vevők arcán.

Napi egy-két rész megnézésére tökéletes, a fonalat nem igen lehet elveszíteni és Aggretsuko karaktere is van olyan erős, hogy vágyik az ember arra, hogy újra lássa és szurkolhasson neki, feszülten várva mikor is robban be a dühe és ereszti ki magából a valós, metál énjét.

2 hozzászólás Ne habozz!

Linanita - 2021. 03. 18. 23:23

Hú,én erre nagyon rákattantam! :) Nagyon várom a 4. évadot.

Dearborn - 2021. 04. 07. 12:53

Protein.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz