login |

Pilot-mustra: Country Comfort – 1×01

2021. 03. 23. 15:50 - Írta: winnie

6 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

A Netflix pénteki premierje volt egy klasszikus, többkamerás, azaz élő közönség előtt, kvázi színpadi díszletekben felvett komédia, A country ereje. Ami amellett, hogy a country zene erejéről szól, azért elég keményen támaszkodik a country, mint vidék erejére, és a családéra, az összetartozáséra is – miközben a The Nanny alapszituját csócsálja meg. Klasszikus megközelítés, nagyon klasszikus tálalásban, az ilyesmivel a műfaj kedvelőinél nehéz mellélőni, mindenki másnál viszont csak azt lehet.

COUNTRY COMFORT – 1×01 – 4/10

A főhős egy zenész lány, aki egy szakítás után egy nagy (tornádó előtti) viharban  egy farmon élő családnál köt ki sötétedés után – és, mivel nincs otthona, ott is ragad náluk, ha már úgyis bébiszitter várt az 5 gyereke számára az új barátnővel rendelkező özvegy apa.

A gyereknevelési tapasztalatokkal nem rendelkező, igencsak megzuhant lány beilleszkedési próbálkozásai (a családba, és az új életmódba) értelemszerűen nem lesznek egyszerű, de ebben segít neki a country zene, mely révén a zenész gyökerekkel rendelkező gyerekekkel is meg tud ütni egy közös hangot (mondjuk a látványától beindult tinisrácoknál még ez sem lenne szükséges). Olyannyira, hogy idővel nem csak közös zenélések, hanem zenekar is lehet belőle, hiszen a lány nem tett le arról, hogy énekesi karrierbe kezdjen. Ami idővel a munka vagy család?-kérdés miatt tippre nem lesz egyszerű.

Az érzelmi húrok pengetése révén a Country Comfort simán lehetne valami családi(as) komédia is, célközönség tekintetében is, azonban ennek fura módon inkább fölé lőnek az egyébként nem túl ambiciózus készítők, akik nem annyira akarnak eltérni az elvárt megoldásoktól.

Nyilván a végeredmény jóindulatú (kivéve a barátnő gonoszkodó megjegyzései), amolyan déli stílusban kedves. A karakterek elsőre elég tipikusak, ismert archetípusok (szia, The Nanny, ismét!), s bár abban biztos vagyok, hogy a pilotot követően a többiek is ki fognak lépni a sablonból, igazából csak az idősebb kislány volt meggyőző, de ő legalább nagyon.

A Country Comfort tipikusan az a színpadiasan előadott többkamerás szitkom, amiben kvázi a helyszíni közönségnek játszanak (ami az első pár résznél még volt) a színészek, és én nem vagyok annyira vevő az efféle túljátszottságra, de persze lehet, hogy mást kevésbé fog kizökkenteni – igazából ez a fő oka annak is, hogy konkrétan a műfaj annyira nem jön be.

A humor tekintetében a sorozat nyilván nem váltja meg a világot, s míg a gyerekszáj-faktornak köszönhetően vannak azért jópofa poénok (mondhatni 3-4-féle gyerektípus révén tudnak viccelődni, szóval ez aranybánya lehet a jövőben), összességében azért nagyon messze van a fergetegestől a sorozat, még azt is megkockáztatom, hogy a zenés és az érzelmes komponens (vagy épp Katherine McPhee, esetleg a leszedált Eddie Cibrian) sokkal vonzóbb lesz egyes nézőknek, mint az, amin nevetni lehet a sorozatban.

6 hozzászólás Ne habozz!

Desmond Wallace - 2021. 03. 23. 18:35

Nekem bejött az első két rész, nézem majd tovább.

Avera - 2021. 03. 23. 21:21

A cikkben is említett “nagyobb kislány” Cassidy elviszi a hátán az egész sorozatot. Egymaga többet és jobban játszik, mint mindenki más a csapatból, és nagyon jó ütemekben reagál a megírt szituációkban :)

Nálam 5 rész letudva eddig kvázi 4 nap alatt, az egy 10 részes 30 perces sitcomnál nagyon rossz teljesítmény – rendszerint egy hétvége alatt csúsznak -, de már befejezem, ha már poén kevés van benne, a végére azért kíváncsi vagyok.

Thomas - 2021. 03. 24. 00:17

Nekem ez lett az első Netflixes sorozatom, amit a felkerülés napján elkezdtem, és 3 nap alatt be is daráltam, szóval a leggyorsabban befejezett is:) De nem azért, mert annyira fergeteges lett volna, egyszerűen csak nagyon vártam, kíváncsi voltam rá, meg hát mégis Katharine McPhee, és ott volt előttem az egész:)

A pilotra még biztos magasabbra lőnék, az kimondottan tetszett azzal a viharral, ilyesmit még nem láttam többkamerás sitcomban (keveset nézek, na), és nagyokat nevettem is, szerintem vicces volt. De aztán beállt egy megbízhatóan közepes szintre, jöttek az erőltetetten félremagyarázott dolgokból születő konfliktusok, amik mágikusan megoldódtak, aztán a mélypont, a templomos rész:) Az egyetlen kivétel talán csak LeAnn Rimes megjelenése volt az 1×05-ben, az a rész emlékezetes marad.

Ezen a részen kívül kevés volt a zene, annak is egy része csak spontán pár soros éneklés, és kevés volt a poén is, helyette az évadban előre haladva egyre több lelkizést kaptunk, ami ennyi gyerekszereplővel már sok volt nekem. De amúgy aranyos volt az egész, nagyon rosszat sem tudok róla mondani, szerethető és egyéniség minden gyerek, meg az apjuk is, csak nem teljesen ilyen sitcomra vágytam. Eric Balfour karaktere viszont… az melléfogás volt, sok érdekeset nem hozott.

sophie - 2021. 03. 24. 20:50

Ez amolyan texasi Von Trapp család?😀

winnie - 2021. 03. 27. 17:23

texasnak semmiképp sem texas, inkább tennessee.

lalakov - 2021. 03. 28. 19:36

Egy nap alatt lecsúszott 7 rész. Aranyos, vicces.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz