login |

Pilot-mustra: Abla Fahita: Drama Queen – 1×01

2021. 03. 24. 15:50 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Újabb egyiptomi sorozat érkezett a Netflix-re, de még véletlenül sem abból indultam ki, hogy miután a Paranormal kifejezetten bejött, az Abla Fahita – A drámakirálynőnek is esélye lesz nálam. Vicces lett volna, tekintve, hogy nem természetfeletti drámáról van szó, hanem komédiáról. Ráadásul bábkomédiáról. Hibridről, amiben a főhős és családja báb, mindenki más pedig élő ember. Igen, ennyire merész vagyok.

Nyilván egyébként is szeretem a kuriózumokat, habár azért ez a műfaj egyáltalán nem spanyolviasz, még a komikus krimis megközelítésre is láthattunk hollywoodi példát az elmúlt évekből. A gond csak innen Magyarországról az volt, hogy a sorozatnak van egy mondhatni belépési küszöbe, hiszen ez a szatirikus bábkarakter már 2010 óta létezik és örvend nagy népszerűségnek, így értelemszerűen új nézőként sokkal nehezebb megbarátkozni vele. Az, hogy egy teljesen másféle kultúráról van szó, már csak hab a tortán.

ABLA FAHITA: DRAMA QUEEN – 1×01 – 4/10

A történet főhőse tehát egy előadóművész, egy bizonyos Abla Fahita (nem kapunk semmi mitológiás gyorstalpalót, hogy mire fel van ő bábból az emberek között, el kell fogadni, senki nem tekinti másfélének), aki elég magasan hordja az orrát, tisztában van saját nagyságával és népszerűségével, azonban egy fellépésével elég nagy botrányt kavar, és hirtelen a csúcsról a mélybe zuhan, és azon kapja magát, hogy pár hónappal később két gyerekéről sem nagyon tud gondoskodni.

Persze Abla Fahita dolgozhatna, azonban nem akar rangon aluli melókat elvállalni, de végül beadja a derekát egy filmszerepre való invitálásnak, amiről kiderül, hogy csak csőbe akarták húzni és elérni, hogy egy lokálban énekeljen. Azonban a szerződés aláírását követően a klub, vagyis lokál tulajdonosa meghal, és a holttest mellett talált volt sztárt gyanúsítják azzal, hogy megölte őt, így gyerekeit hátrahagyva menekülni kényszerül.

Nekünk pedig szurkolni kéne neki? Az az igazság, hogy ez az a pont, ahol nálam azonnal elesik a sorozat. A főhős ugyanis elég irritáló. Oké, lehet polgárpukkasztónak is nevezni, amit csinál, azt meg áthallásosnak, tényleg szatirikusnak, de a figura egy percig nem szimpatikus és vicces, hanem inkább szánalmas. Főleg az zavart, ahogy a gyerekeivel bánik, illetve a nagyobbal beszél, amit még a kultúrakülönbségnek tudtam be, de később a neki segítőkkel is hasonlóképpen bánt. Lesz, akinek ez vicces lesz.

És ha ez nem lett volna elég, akkor a pilot első felében is majdnem lemondtam a sorozatról, ugyanis nekem nem sokat adott az, hogy a főhős zenés előadását láthattuk percekig – egyrészt nem hallgatok arab zenét és dalokat, másrészt viccesnek sem találtam a performanszot, ezt nyilván a karaktert már ismerők zabálták csak. Azonban a folytatásban lemondtak erről a vonalról (és talán vissza sem fog térni), így maradtam.

Ettől még a fő szál, a rejtély, a “ki a gyilkos és hogy bizonyítja be az ártatlanságát?”-vonal nem fogott meg annyira, hogy ezt a rövid (6*20 perc) évadot folytassam. Az idiotisztikus humor és karakterek néhol jópofák voltak és pár váratlanabb megoldás is tetszett, de néhol akkora üresjáratok vannak benne (felesleges szócséplés vagy zenére nézelődés), hogy képtelen voltam kitartani.

1 hozzászólás Ne habozz!

Dzsasztin - 2021. 06. 23. 13:05

Emiatt a kritika miatt találtam rá, nekem nagyon tetszik, leginkább a szokatlansága miatt. Caro-nak szurkolni is tudok (az idősebb gyerek). Külön érdekesség, hogy az angol szinkront is az egyiptomiak mondták fel akcentussal :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz