login |

Pilot-mustra: Humour Resources – 1×01

2021. 04. 02. 15:50 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: Kanada odavág, kritika, pilot-mustra,

Kezdem azzal, hogy ezerszer inkább ez, mint egy Young Rock vagy Kenan. Nem azért, mert a másik két sorozat rossz lenne, főleg, hogy a rájuk adott osztályzataim 1-2 ponttal térnek el, de semmi túlzás nincs abban, hogy “ezerszer inkább”. Ti nem éreztetek még így? Az egyik semmi extra, de kellemes, a másik korrekt, de nem nagyon érdekes, de eszetekbe nem jutna soha sem az utóbbit választani.

Ez a kanadai komédia még januárban indult el, de csak nemrég váltak elérhetővé a részei. Nem tudom, mikor lett berendelve, de érezhetően a járványidőszak termékéről van szó, de ettől még nem kelti tipikus “karanténsorozat” látszatát. Még akkor sem, ha részben videóchates beszélgetésekre épül.

HUMOUR RESOURCES – 1×01 – 5,5/10

A HR készítője és főszereplője egy kanadai komikus, Jon Dore, aki(nek a karaktere) miután felhagyott a standuppal, HR-es lett. Mármint a humor erőforrások osztály vezeti. Mondhatni abban a cégben, ami a humort gyártja. És amelyiknek az alkalmazottjai a humoristák. És neki időről időre el kell igazítani ezeket a “jómunkásembereket”. A jelen körülmények között az internet segítségével.

A részek úgy épülnek fel, hogy az otthonról dolgozó Dore éli családi életét barátnőjével és annak gyerekével, miközben olykor elbeszélget egy-egy komikussal, ha valamin változtatnia kell (mondjuk a stílusa necces, vagy elavultak a poénjai), vagy panasz érkezett rá, vagy… nagyjából olyan dolgokról, amikről egy cégnél is szól lehet, de persze mindezeket átültetve a humor nyelvére.

Érdekes gondolat úgy elképzelni a standup komédiás világot, mint egy nagy vállalat, és szerintem ez az alapötlet eléggé eladja a sorozatot. Bár Dore stikkje (hogy mondjam ezt magyarul?) lehet, hogy egy idő után unalmassá válhat, ez a kínos, tudálékos, Michael Scott-os stílus nekem általában be szokott jönni a komédiában. Más kérdés, hogy itt a jelenetek többsége kétkezes, amik élvezetében azért elég sokat segít az, ha a másik felet is ismeri az ember.

A pilotban például Sarah Silverman-t igazította el először Dore, de utána két (általam) kevésbé ismert vicces ember került bemutatásra, akiket már sokkal nehezebb volt “eladnia”, de úgy ahogy mégis sikerült. Még úgy is, hogy már Silverman esetében sem volt fergeteges a végeredmény, pedig valamiért ezt vártam volna el.

Nem tudom, hogy mennyire van előre megírva mindkét oldal mondandója (utánaolvastam: semennyire), vagy csak Dore kérdéseinek iránya adott (utánaolvastam: felkészülnek a komikusból, ld. a múltból előszedett füzet, régi fellépések), aztán úgy alakul a beszélgetés, ahogy alakul, és a komikusok inkább rögtönöznek, de utóbbit erősen megkönnyíti, hogy ezek a nem túl hosszú szegmensek (ha a kínos kérdező szerepét normalizáljuk) simán elmennének egy interjúnak is – márpedig ez máris kevésbé hangzik vonzónak.

De szerencsére nincs normalizálva a kínos kérdező szerepe, ő pont hozzátesz annyit, hogy ez a komédia számomra élvezetesebb legyen, mint a Kenan vagy a Young Rock. A családi szál kapcsán pedig 2-3 rész után eldöntöm, hogy mennyire tartom működőképesnek.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz