Neonazi vegan violence strikes kosher butcher.

Manapság egyre több alkotói komédia fut be olyan karriert, hogy független gyártásban elkészül, majd lecsap rá egy platform vagy tévécsatorna. Hasonlóról írtam a Cypher kritikájában is, azonban míg azokat stúdió sorozatok és a popcorn, bé-műfajt képviselő drámák, addig itt inkább maszek, szerzői darabokról van szó, főleg komédiákról.

Igaz, ami igaz, a brit Hapless annyiban nem a Netflix-re kerülő Sneakerheads vagy a Hulu által megvette Everyone Is Doing Great modelljét követte, hogy a My5 nem a premierje előtt vette meg, hanem azok után, hogy felkerült az Amazon Prime Video-ra, ahova boldog-boldogtalan feltolhat mindenfélét abban a reményben, hogy felfigyelnek a munkájára – elsősorban nyilván a nézők.

HAPLESS – 1×01 – 6,5/10

Az eredetileg The Jewish Enquirer címmel futó széria főhőse egy újságíró, aki a leírás szerint Nagy-Britannia negyedik legsikeresebb zsidó újságjának dolgozik, és mindenféle hülye (vagy értelmes) cikkötlettel áll elő, hogy a szerkesztőjét lenyűgözze. Nyilván mindezt a címlap vagy a minél magasabb oldalszám reményében teszi, de az első 2 részben nem nagyon jöttek össze a próbálkozásai. Hiába tűntek ugyanis (szerinte) érdekesnek az anyagai, valahogy nem úgy sültek el a riportok, ahogy tervezte őket.

(Oké, muszáj kitennem két snittet az első részekből – remélem, minden epizódban kapunk ilyeneket, mert poén látni, hogy mennyire épületes lapról van szó, és hogy miképp lehet exkluzíve zsidó témákkal megölteni egy számot. Lehet tippelni, hogy melyik volt a főhősé, nyilván a részt látva külön poénos értelmet nyer a cikk címe.)

A főhős öntudatossága (vagy öntudatoskodása?) és “ambiciózussága”, hogy minden cikkötletéből kihozza a maximumot, azonban sokszor inkább csak bajt kavar, köszönhetően annak, hogy nem igazán tud bizonyos dolgokat elengedni. És ha mindez nem lenne elég, akkor az életét testvére és barátja is megnehezítik – mindkét karakter megér egy misét, mert bár nem fergetegesek, de tényleg elég felfogós típusokat személyesítenek meg, akikben bőven ott a jó humor lehetősége.

A Hapless engem leginkább a tavalyi, ugyancsak brit Mister Winner-re emlékeztetett – azzal a különbséggel, hogy ez azért tetszett. Oké, a stílus is más, hiszen utóbbi egyértelmű és sokszor túltolt idiotizmusra alapozott, valamint kvázi set piece-ekre, de a főszereplők pihent agyú hozzáállása, furkósága vagy idültsége nagyon hasonló volt. Más kérdés, hogy a Hapless főhőse nem feltétlenül szimpatikus figura, de hát Mandy sem volt az, a sorozat viszont marha vicces lett.

Azt meg, hogy mennyire hajaz a sorozat a Curb Your Enthusiasm-re, amit human dobott be párhuzamként, az előzetes mellé betolt részletek alapján talán meg lehet állapítani, de ahogy elolvasom a fentieket, akár lehet is benne valami, mert a kellemetlenkedés és az abszurd szituációk ugyanúgy megvannak ebben is, no meg persze a minden apróságon való rugózás, hogy aztán a végére a kis dolog iszonyatosan felfújódjon.

Hmm, ahogy írtam így a sorozatról, eskü, megjött a kedvem ahhoz, hogy nekiálljak a következő részhez, pedig az első három után pár napja már nem néztem újabbat. Ez a kritikaírás még afféle önterápiának is megteszi. Szóval mentem!