login |

Sky Rojo: vége az 1. évadnak

2021. 04. 08. 21:45 - Írta: Shyllard

9 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika,

A La Casa de Papel készítőinek legújabb Netflixes sorozatának nyitányáról már volt szó az oldalon, human értékelése fel is keltette az érdeklődésemet. Nem azért, mert annyira zseniálisnak tűnt volna a széria, de tökéletes „limonádéval elmegy” típusú élménynek látszott.

Hogy ebből a szempontból beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket? Többé-kevésbé igen.

Úgy érzem, a spanyol stricik és prostituáltak világába elkalauzoló Túl a vörös kanapén élvezhetősége nagyban múlik a néző hozzáállásán. Mivel csak tökéletes agyatlan kikapcsolódásra vágytam, nagy csalódás nem érhetett, viszont bizonyos területeken így is alulteljesített a sorozat első évadja.

A rengeteg történetmesélési hibán nem morfondíroznék, lehetett sejteni, hogy lesz pár következetlenség, hisz még a neves bankrablós sorozatukba is beleásták magukat a készítők néhány gödörbe. Arra viszont mindenképp kitérnék a tovább mögött spoilermentesen, hogy a La Casa de Papelből, egy az egyben átemelt mesélői mód miért nem működött annyira itt.

Az említett sorozatban bevált flashback-es technikával hidalták át a karakterépítés hiányát, ami eleinte nagyjából működött is. A probléma az évad vége felé vált komollyá, amikor is a készítők párszor képesek voltak belekavarodni a saját időugrándozásaikba. A Dunkirk óta nem zavarodtam meg ennyire a történések sorrendjének kibontásában, de itt még annyi koherencia sem volt nagyon.

Ismételten muszáj emlegetnem az „anyasorozatot”, hiszen a folyamatos narrálást is átemelték, egy meglehetősen Tokyo-t idéző karakter által. Legnagyobb különbség, hogy Coral (Verónica Sánchez) közel sem annyira érdekesen rejtélyes, mint elődje. Egyszerűen nem működött a karakter, sok időt eltöltünk vele, de inkoherens, faék főhősnő, akinek a titka is csak csalódást keltő. Bár ezt a visszaemlékezések során még orvosolhatják a későbbiekben.

Az őt kísérő „barátnői” már valamennyivel jobbak, Gina (Yany Prado) gondolom van akiknek szimpatikus volt, de számomra a triumvirátusnak Wendy (Lali Espósito) volt a legerősebb tagja. Kevésbé volt végletes, eltúlzott, őt éreztem a leginkább valóságosnak közülük. Viszont egyikőjük sem rendelkezett túl sok jellemmel, úgyhogy a 2. évadra szerintem még a nevükre is alig fogok emlékezni.

A stricik terén már sokkal jobban teljesít a sorozat. Moisés (Miguel Ángel Silvestre) és Christian (Enric Auquer) párosa szórakoztató volt, egész sok időt töltöttünk velük és még viszonylag komplexre is sikeredtek. Úgy fest, a készítők bűnözőket tudnak írni, mert nagyon jól megtalálták az egyensúlyt a két karakter esetében a humanizálásuk, de még utálhatóságuk között. Külön pozitívum, hogy Miguel Ángel Silvestre a Sense8 után ismét Netflixes sorozatban van. Ott is, és úgy fest itt is ő lesz (?) az egyik kedvencem. A testvérpár mindét tagja tipikus, főleg Christian, de nem untam őket, működtek.

Főnökük, Romeo (Aiser Etxeandia) viszont teljesen más kategória. Bár Coral-nál sokkal kidolgozottabb „főgonoszt” kaptunk, minőségileg azt kívánom bárcsak ő is maradt volt faék kategória. A töketlensége még elment, de valahogy rajta akarták felfuttatni a sorozatra a készítők a patriarchális rendszerkritikájukat. Itt viszont valami iszonyatosan belekavarodtak az üzenetükbe, pláne, hogy a 3 főszereplőn kívül a többi prostituáltat az írók is egy konkrét halmazként, látványelemként kezelték. Nehéz a nők tárgyiasításáról maradandó üzenetet átadni, ha maguk az írók sem kezelik őket emberként.

A kritikus felhang megidézheti számunkra a Prof. monológjait a La Casa de Papel rajongóinak, s nem véletlenül, hiszen itt egy az egyben lemásolták ezeket Romeo esetében. A főnök bevágásokban tart nagy beszédeket a világról, meg a szexmunkásokról, de akkora hülyeségeket beszélve, hogy rossz volt nézni.

A kifejtett nézőpontok, pedig még a saját meggyőződései fényében sem voltak valami értelmesek (lehet jól is szexista figurákat írni, Romeo nem tartozott közéjük). Itt érződött a leginkább, hogy a történetmesélési sémát egy az egyben átemelték a készítők, mert nem igen gondolkodtak rajta, hogy ez a fajta okoskodás működőképes-e, ha valaki semmi értelmeset nem képes mondani.

A rosszfiúk nézőpontjának bemutatásából elég közhelyesre sikeredett ez a vonal, ennek köszönhetően Romeo maga sem lett túlságosan egy érdekes ellenlábas. Legalább Coral-lal méltó ellenfelei egymásnak?

S miközben, főleg a vége felé már egészen jót szórakoztam a sorozaton, az előbb említett kisiklásokat kicsit nehezebben tudom elnézni, mert a készítők a durva besorolás és téma ellenére még az egész sorozat B-filmes hangulata mellett sem voltak hajlandóak teljes szívvel elköteleződni.

Van szex, káromkodás, cifra mondatalkotások, de erőszak terén iszonyat silányan teljesít a Sky Rojo. Nagy előnyére válhatott volna ennek a sorozatnak a nevetséges vérgőzösség, hiszen minden adott volt hozzá (a promóciós poszterek is ezt ígérték valamennyire). Az első évadot befejezve viszont úgy éreztem magam, mintha megnéztem volna egy Machete-t a gyilkolós jelenetek nélkül. Természetes, hogy jobban feltűntek volna ott is a történetmesélésbéli hibák.

Összegezve viszont minden fent megjelenített probléma ellenére nem volt alapvetően egy rossz élmény a Sky Rojo. Nem is volt kifejezetten jó, inkább csak semmilyen. A helyzetkomikum többnyire működik, pont annyira, hogy ne legyen unalmas. Nagy előnye az első évadnak, hogy maximum 30 perces részekkel operál, így nem igényel nagy elköteleződést senkitől sem. A zene van, amikor hangulatos, van amikor nagyon mellé megy, de a látvány, s a képi megvalósítás legalább mindig felsőkategóriás.

Van a sorozatban egy bizonyos szikra, mert jó néhány röhejes jelenetet kreáltak a készítők. Általában a poént jól felvezetik, csak a csattanót nem képesek megfelelően elmondani. Talán majd a folytatásban? Ha marad az évad rövidsége, én ott leszek, mert a „limonádéval elmegy” hangulat megvolt. Annyit kívánok nekik, hogyha már ennyire végletesek, merjenek teljesen azok lenni, mert ebben a bosszúsztoriban szerintem mindig van potenciál.

9 hozzászólás Ne habozz!

Shannen - 2021. 04. 08. 22:25

Az itt leírtakhoz képest, nekem sokkal jobban bejött a sorozat. Szerintem igenis működtek a La casa de papel-es stílusjegyek, sőt, igazából ezeknek köszönhető, hogy nézette magát a sorozat, ugyanis emiatt pörgött az egész.

A hiábai nagyjából ugyanott ott vannak, mint a LCDP-nél, bár ott már ugye egy idő után átléptek egy léketani határt, ami szerintem hiba volt, de itt még ez nem történt meg, és a “nagyon” izgalmas cliffhanger ellenére ez itt nem is fog (egyelőre) megtörténni.

Szerintem Coral is kb. pont annyira rejtélyes mint Tokyo volt az elején. Azzal viszont egyetértek, hogy Lali Espósito vitte a pálmát a lányok közül.

Az is igaz, hogy bár ezt a három lánt kiemelték, de többieket egy halmazként kezelték, de hát ez egy sorozat, nem lehet egyszerre 20 szereplője, és szerintem azoknak a dolgoknak, amiknek el kell hangoznia egy ilyen téma esetében, az nagyjából elhangzott. És viszonylag sikerült is az egyensúlyt megtalálni a komolyság és a poénkodás között.

Kivéve az autósüldözésnél, ahol túltolták (számomra) a… tulajdonképpen mindent. De ez nyilván egyéni ízlés kérdése.

Én várom a folytatást, ha azt hozza, mint eddig, akkor én örömmel fogom nézni.

John Doe - 2021. 04. 08. 22:41

Esposito kisasszony miatt, majd belefogok nézni. :) Ő már elegendő indok arra, hogy kapjon egy sanszot a sorozat.

Shyllard - 2021. 04. 08. 22:43

Shannen: Mondjuk érdekes módon nekem nagyon meghozta a kedvem a sori az LCDP-hez. Azt anno a harmadik évad zárásával kaszáltam, de a Sky Rojo minden hibája ellenére is emlékeztetett arra, hogy miért is élveztem olyan iszonyatosan az első két évadot.

A komoly téma-poénkodás közti egyensúlyt meg szerintem a hetedig részben kezelték a legjobban, ha olyan lett volna az egész évad, sokkal elégedettebben állok fel. Az állatorvossal folytatott beszélgetésük egészen beletalált a téma lényegébe.

Alterego9 - 2021. 04. 08. 23:30

Párhuzamként, hasonló hangulat más feldolgozásaként kiemelném a Desenfrenadas (Unstoppable) sorozatot. Egy évadot ért meg, de tisztes lezárással.

Az egy jóval könnyedebb és visszafogottabb sorozat, kevesebb szexszel és erőszakkal, inkább egy akcióval megfűszerezett szappanos road trip, mint egy intenzív élet-halál küzdelem, de azért pár hasonló témát is feldolgoz.

Érdekes hogy még a Netflix keresési listája és ajánlási algoritmusa sem párosítja őket, pedig mindkettő spanyol nyelvű sorozat, mindkettőben van strici elől menekülés, sivatagi autós üldözés, a főszerepben egy sarkosítottan küönböző életpályákat ábrázoló “ensemble” lánycsapattal, azt mondanám bőven jobban hasonlítanak egymásra, mint azokra amiket ajánl mindkettő után

Kati néni - 2021. 04. 08. 23:43

Azért nem néztem bele, mert mindenki, aki látta már, csak pfujjolt és a netes kritikák sem voltak valami fényesek. De inkább belekukkantok, ha ez az a Lali Esposito, aki a Florecientából és abból az anyácás sorozatból lehet ismerős, akkor pláne. Nem tudom, mi lett az anyácás sorozat magyar címe, de már vagy tíz éve is leírtam Marco Polo blogján, hogy az Apácashow két része egy masszává gyúrva, megspékelve egy fiatal pap – menekülő kamuapáca szerelmi szállal mennyire jól működne, és tessék.

Kati néni - 2021. 04. 08. 23:44

*jól működne telenovellaként

human - 2021. 04. 09. 03:28

ez a sorozat pörgött és nézette magát a 20 perces részekkel, de basszus, amilyen keménykedést nyomott szövegben, mintha egy 14 éves pornón felnövő kanos tini írná (na meg egy incel 30 éves férfi Romeo karakterét), olyannyira nem mert szinte semmit mutatni – és ezt még az erőszakra is értem, az egész magvalósításból tényleg sütött, hogy valami más akart lenni, mint amit végül mertek mutatni.

Shyllard - 2021. 04. 09. 09:15

human: mondjuk ebből a szempontból én gondolkoztam, hogy vajon eredeti nyelven is ilyen gáz-e. Csak sajna spanyolul nem beszélek :D

Alterego9 - 2021. 04. 09. 14:27

Shyllard: Igen, nekem is pont egy ilyen érzésem volt, hogy még nem is csak az átfogó esztétikája, de egész konkrétan a szóhasználata sokszor olyan nagyon éretlennek jött át, hogy jó lenne tudni mennyiben volt esetleg a fordító hibája.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz