login |

Creepshow: kezdett a 2. évad

2021. 04. 09. 15:56 - Írta: winnie

3 hozzászólás | kategória: antológia, kritika,

A Creepshow akkor a legjobb, amikor retró, meta és eredeti?

Visszatért Greg Nicotero és a Shudder (meg már az AMC) epizodikus horrorantológiája, ami egy-egy epizóddal afféle double feature-t szállít, két horrorsztorit, amiket szerencsére nem kell 40 percbe belekényszeríteni, legalábbis a sikernek köszönhetően idén volt pénz a hosszabb részekre is.

A 2. évad premierje nagyon bejött annak köszönhetően, hogy két múltban játszódó sztorit hozott. Nem a történetektől padlóztam le, hanem a már említett retró hangulat fogott meg, valamint az a kikacsintós jellegű film-, vagyis sorozatkészítés, ami annak szólt, hogy a horrorimádók, akik készítik az epizódokat pontosan tudják, hogy zömében horrorimádók fogják nézni azokat. (Egy mugli csak a gagyi szörnyeket és a beleket látná szerintem ebben.)

A 2×01 például egy gagyi ősrégi fekete-fehér lényhorrorként indít Indiana Jones-szal, egy múmiával és a fekete lagúna szörnyével, hogy utána egy 70-es évekbeli sztorit meséljen el egy horrorrajongó kisfiúval és a hobbijára ferde szemmel néző mostohaapjával. Az évadnyitó második epizódja pedig egy tévécsatornánál játszódik és pár ottani stúdióban kitört káoszról szól, amire azt követően került sor, hogy Ted Raimi bevitte a Necronomicont az egyik régiségekkel foglalkozó műsorba. (Most komolyan, ez milyen már!)

Mindkét rész tele volt remek színészi alakításokkal (lehet, hogy nem a “remek” a jó szó rá, de engem nagyon meg tudnak fogni ezek a retrósan prezentált karakterek) és mai szemmel lazán legagyizott lényekkel, vérrel és sok-sok cheese-zel – a horror vonatkozásában a cheesy-re, ahogy a campy-re nem nagyon tudok megfelelő magyar szót találni. Az ilyen produkcióknál mindig jó látni, amikor nem csak a készítőket, de a közreműködőket is hatja a lelkesedés.

És miközben klasszikus horrortoposzokat idéznek meg, sőt, figuráznak ki (természetesen gonoszkodós módon, a sarokba vonulva vihogva, ami nagyon jól áll a Creepshow-nak), imponáló az is, ahogy adnak a készítők az érzelmi töltetnek is, hogy a néző tudjon kinek szurkolni még akkor is, ha az azt jelenti, hogy annak kell örülni, hogy egy szörnyeteg ketté tép valakit. 25 vagy 50 percre a képernyő előtt belefér, utána meg lehet visszamenni jámbor módon játszani a gyerekekkel.

Bármennyire is tetszett ez az önreflektív megközelítés és bármennyire is meglágyította a szívemet az évadnyitó retrós bája, azért remélem, hogy kortárs történeteket is mesélnek majd, mint ahogy azt is, hogy ennyire nem fogják az arcunkba tolni a Creepshow képregényt. Mert amíg párszor jópofa volt, tizedjére már tényleg elég erőltetettnek hatott.

3 hozzászólás Ne habozz!

Shyllard - 2021. 04. 09. 19:33

Na akkor azt hiszem meg van a hétvégi darám :D

Thomas - 2021. 04. 10. 13:46

Hetiben jön, szóval még csak 2 részt tudsz darálni:)

Dudits - 2021. 04. 11. 06:59

Johnny Drama is back!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz