login |

Pilot: Pose

2021. 04. 11. 15:50 - Írta: Shannen

6 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Nem nagyon szoktunk egy sorozatkezdésről több év távlatában írni, mert általában egy utólag megírt évados ismertetőnek/szintrehozónak több értelme van, de egyrészt a Ryan Murphy nevével fémjelzett, 2018-ban indult (és pár hónap múlva záruló) FX-en futó sorozat a blog egyik nagy fehér (vagy fekete) foltja, eddig ugyanis még egyáltalán nem született róla kritika, másrészt most, hogy végre bepróbáltam, kiderült számomra, hogy a Póz az elmúlt évek legerősebb pilotját produkálta anno. Nem, nem az egyik legerősebbet, hanem A legerősebbet. Szerintem.

Annak ellenére, hogy mind kritikailag, mind szakmailag az egyik legelismertebb dráma jelenleg, és a Netflixen is nézhető itthon magyar felirattal, nem meglepő, hogy nem lett széles körben felkapott, hiszen az 1980-as évek New York-jának LMBTQ-szubkultúráját bemutató darab elég rétegsorozatnak tűnik így a pilot alapján.

A sorozat az underground ball room culture azaz az itthon nem túl ismert bálterem kultúra világába kalauzolja el a nézőket, melyben főként az afroamerikai és latin-amerikai LMBTQ-közösség tagjai versenyeznek a dicsőségért és elismertségért. A versenyzők különböző drag és egyéb kategóriákban vonulnak fel egy (bál)teremben, mint a modellek, miközben táncolnak, vogue-olnak és pózolnak, lehetőleg minél látványosabban.

Ezek a nagyon extravagáns események lehetőséget teremtenek a közösség nem fehér és nem heteró tagjainak, hogy különböző társadalmi szerepeket éljenek meg, és egyúttal figurázzanak ki, melyekre az életben nincs lehetőségük melegségük vagy transzneműségük miatt.

Mint sok LMBTQ közösségben, itt is kiemelt szerepet kap a fogadott család, azaz a barátok, akik együtt élnek és segítik, támogatják egymást. Itt házaknak nevezik ezeket az összetartó közösségeket, akik így csapatban versengenek egymással. A házak élén az Anya áll, aki általában egy idősebb tagja ennek a közösségnek.

Ez tehát a kontextus, a történet pedig onnan indul, hogy Blanca, miután HIV-vel diagnosztizálják, otthagyja a versenyeket domináló Abundance Házat, hogy a saját útját követve egy új házat alapítson, amivel a csúcsra próbál törni. Hozzácsapódik régi barátja Angel, aki prostituáltként dolgozik, és Damon, egy fiatal meleg táncos srác, akit a szülei kidobtak otthonról és most kezd megismerkedni a ball room kultúrával.

Amiért számomra kiemelkedett a pilot, az többek között a karakterek bemutatása miatt volt. Mindhárman rendesen kidolgozott történetet kaptak, nem csak fel voltak skiccelve. A hátterük, a motivációjuk kristály tiszta és átérezhető volt. Sokszor csak utalásokat kaptunk egy-egy karaktervonásukra, nem volt a szánkba rágva, mégis rögtön érthető volt a viselkedésük a különféle szituációkban. Nyilván az itt látottaknál még több rétege van minden karakternek, amik majd az évad során gondolom kifejtésre is kerülnek.

A hitelességhez bizonyára hozzájárul, hogy több főbb szerepet is transznemű színészek játszanak és eddig mind Mj Rodriguez (Blanca), mind Indya Moore (Angel) nagyon erős alakítást nyújt.

Ami szintén plusz pont volt, hogy a többi mellékalak is, mint a Billy Porter alakította konferanszié, vagy az Evan Peters által megformált családapa karaktere ugyanannyira érdekes volt, mint a kiemelt szereplők. Arról nem is beszélve, hogy az egész ball room kultúrát sikerült nagyon látványosan, a szájbarágást itt is elkerülve úgy bemutatni, hogy az erről korábban nem hallott néző (mint én) azonnal képbe kerüljön.

Mindig izgalmas egy korábban ismeretlen világot felfedezni, legyen az egy fantasy vagy egy szubkultúrát bemutató sorozat. Valószínűleg az ebből a felfedezésből fakadó élmény szintén hozzátett ahhoz, hogy ennyire elkapott a pilot.

Mindezek persze azért sülhettek el ennyire jól, mert a pilot a maga 75 percével elég időt adott mindenre. A hosszú epizód ellenére, egy percig nem ült le a történet. Ez egyrészt a nagyon dinamikus vágásnak köszönhető, másrészt a szinte soha el nem hallgató zenének (helló, 80-as évek nosztalgia!), harmadrészt pedig a remek írásnak, ami tanítanivalóan szépen fűzte össze a személyes történeteket és vezette fel az évadban kibontásra kerülő konfliktusokat.

Ráadásul jól volt keverve a dráma és a humor, úgy volt feel-good a pilot, hogy közben nem lettek elmismásolva a nehézségek és tragédiák, kaptuk a gyomrosokat, mégis egy 5 perces jeleneten belül (és itt elsősorban az epizódvégi táncra gondolok) egyszerre tudtam nevetni és megkönnyezni a látottakat.

Ahogy az írás elején említettem, az egyik készítő Ryan Murphy (Steven Canals és Brad Falchuk mellett), aki nemcsak írta, de rendezte is pilotot, ami kinézetre és érzésre abszolút beleillik Murphy munkásságába a Glee és az American Horror Story kezdeteit követve, azzal az igen fontos kivétellel, hogy messze ez Murphy legérettebb munkája. Bár lehet ez furán hangzik egy húsz éve a pályán mozgó sorozatkészítőre vonatkoztatva, szóval lehet a legösszeszedetebb jelző jobban illene ide.

Ebben a pilotban ugyanis tökéletesen eltalálta az arányokat és azok a stílusjegyek (stilizált, színes, vibráló képek, gyors vágások és közeli képek, öntudatos(sá váló) harsány karakterek), amelyek a Pose után született sorozataiban (The Politician, Hollywood, Ratched) már időnként túl vannak tolva és hajlamosak rátelepedni a történetre már a kezdetekkor is, itt pont annyiban voltak jelen, hogy a sztorit szolgálják, de közben nem vették el a rivaldafényt a személyes történetekről. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a fentiek remekül passzolnak a ball culture világához, ezért is érződhet úgy, hogy itt minden a helyén van.

Időről időre belefutok tényleg erős pilotokba, a legutóbbi nem is volt olyan régen, a Pose kezdését mégis a többi fölé tudnám belőni, tényleg 10/10-es volt ez a kezdés, nem tudok mibe belekötni, kíváncsian várom a folytatást. Hamarosan jelentkezem az első évad értékelésével is.

6 hozzászólás Ne habozz!

Marla - 2021. 04. 11. 17:36

Nagy élmény volt anno a Pose, amit egy jó ideig nem kezdtem el annyira távol állt tőlem a témája, de szerencsére rám cáfoltak. Persze fontos a közeg amiben mozognak, de a legfontosabb a karakterek és az egymáshoz fűződő viszonyaik. Csodálatos emberi történetek, ahogy írod humor és dráma jól keverve végig.
Angel és Papi, Blanca, MC, Damon és amit nem hittem volna az elején, de Elektárt is megkedveltem.
Az egyik kedvenc részemet pedig a 2. évad vége felé szállították. (a hőség idején elugranak a tengerpartra)
Nálam nem volt 2. évados minőségcsökkenés, sőt.

Mikilós - 2021. 04. 11. 19:30

Abszolút egyetértek az előttem szólókkal. :)

Én is főleg azért kezdtem el, mert kíváncsi voltam erre a kulturara és aztaaa, megvettek. Egyszerűen annyira latvanyos, annyira szépek a ruhák, a táncmozdulatok, hogy néha én is elkiabáltam magama, hogy “Mooove B*tch, Wooork”. A zene, az egész hangulata, leírhatatlan. Es tényleg nincs olyan resz, ami unalmas lenne. A 2. Évadban meg ezt csak tovább fokozzák

A színészek abszolút hitelesek, látszik hogy a valódi érzéseiket adják bele a sorozatba. Nincs olyan karakter akit nem lehet valamiért szeretni, mert mindenki különleges. Mindenki más, és ez nagyok tetszik.

Kissé szormorú lettem, hogy a 3. Évaddal végett ér, mert nagyon egyedi a sorozat. Mert egy 5-6 évadig elnéztem volna. Az biztos, hogy a Murphy sorozatok közt ez nálam a top 5-ben benne van, de még a 3-at is ide pendíteném. :)

“Liveee, Wooork, Pooooose!!!”

Sulo - 2021. 04. 11. 21:32

Akit érdekel keressen rá az 1990-ben készült dokura a témában: Paris Is Burning. Javában a mainstreammé válás küszöbén készült, bemutatása viszont csak a Vogue berobbanása után volt, de szerencsére megmaradt annak a bensőséges filmenk aminek eredetileg is szánták. Kissé off, de nagyon szúrja a szemem a House fordítása. Ez pont az a szcéna, ahol vétek magyarosítani minden szakszót. Pirospont, hogya a drag megmaradt dragnek az írásban.

Blobov - 2021. 04. 13. 10:35

Egy kicsit ugyanaz volt a bajom az első évad végével, mint a Sense 8 befejező résszel : a végére elfogyott a dráma, illetve inkább elfelejtődött és egy love fesztivál lett belőle. Ami nem lenne alapvetően baj, sőt, a közösséghez illik is, de maga a sorozat nem csak erről szólt volna.

totoro - 2021. 04. 17. 18:39

Nagyon köszönöm az ajánlót, lecsúszott az első évad, és nagyon rendben volt, nálam simán 10/8, de sok tekintetben még több is, mert egy rendkívül érdekes szubkultúrával ismertetett meg.

EIP - 2021. 05. 02. 08:49

Akinek tetszik az vagjon bele a Legendary S01-be hamar mindjart itt az S02:)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz