login |

Pilot: Big Shot

2021. 04. 18. 21:30 - Írta: human

Szólj hozzá | kategória: kritika, pilot-mustra,

Halad felfelé a sportsorozatos korosztályokban a Disney+, a The Mighty Ducks: Game Changers alsósoknak szánt története után itt a végzős középiskolásokra célzó. Aminek az egyik készítője David E. Kelley, és talán nem rajta csúszott el?

A történet egy nagyágyú kosáredzőről szól, aki interjút adott a valami profi meccsen az egyik bíróhoz vágott egy széket, és ezért hirtelen senki nem akarta alkalmazni. Az ügynöke egy utat lát számára: a bocsánatért esedezőset, a kis helyen való bizonyítást, amivel talán vissza lehet jutni az iszonyat pénzes profi csapatok közelébe.

Egy csapat hajlandó csak alkalmazni: egy elit lányiskoláé, ahol a kosárlanda a legkevésbé fontos tevékenység, kivéve a sztárjátékos milliomos apjának, aki remek üzletemberként meglátja a lehetőséget az edzőben. Mármint ilyen olcsón ilyen tehetséghez ritkán jutni. El is intézi, hogy alkalmazzák az old school férfit.

A végeredmény pedig egy underdog, esélytelen csapatos történet, akiket össze kell rantani, hogy többet nyerjenek. Az eddig fiúkat edző férfi gyorsan szembesül azzal, hogy a lányokkal talan nehezebb lesz, főleg mert eddig el voltak kényeztetve, senki nem olvasott be nekik… és nem is támogatta őket igazán?

Bár néhol kicsit túlzásnak éreztem az “edző nem érti a lányokat” főtémát, hogy azok érzelmesen reagálnak, ő meg szinte csak pislog, de az egész mögött valahogy nem idiótán fekete-fehér a kidolgozás, igyekszik megérteni őket, és amikor valami félreérthető, akkor azt ő nem is úgy gondolja, a fejében csak játékosok vannak, teljes egyenlőség, mindenkit ugyanúgy kezel. Csak nyerni akar.

Ha lehet ez mondani, a sorozat szíve látszólag a helyén van, ellenben a kidolgozásba már nyugodtan merek belekötni. Főleg, hogy sokszor tényleg ezen hasalt el a Big Shot. Olyan, mintha a tinilány szereplők nem tudnának játszani, egy érzelmes helyzet sem működött. Nem volt hihető (pedig annak tűnt) egyik jelenetük sem.

Vagy at egészet a rendezésre kellene fognom? Hiszen még a sorozatveterán John Stamos is mellé volt kezelve, mintha csak a suttogást és a kemény nézést ismerte volna. Már azon kívül, hogy jóképű. Tudom, vicces, hogy így kiemelem, de tuti, hogy ő ragaszkodott hozzá, hogy a kinézete emlegetve legyen a szkriptben. Szinte látom, hogy “aláírok, de nem elég ha jól nézek ki, a karakterek beszéljenek is erről”. Nem érződött öniróniának.

A végeredmény számomra amolyan 5/10, felejthető. A jó érzésekre építő meccs rész sem működött, a karakterpillanatok között is alig volt remek, és a vágás, úristen, néha szinte nehéz volt követni, hogy mi van. Olyan az egész, mintha még 2-3 vázlat, és pár plusz take kellett volna. Csiszolatlan lett.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz