login |

Invincible: vége az 1. évadnak

2021. 04. 30. 18:59 - Írta: Shyllard

10 hozzászólás | kategória: animáció, kritika,

Beváltotta-e a nyitás által felvázolt reményeket az Amazon Prime Video új, már magyar felirattal is elérhető, szuperhősmítoszt lebontó sorozata, a Legyőzhetetlen? Teljes mértékben, sőt sikerült olyan érzelmi töltetet is nyújtania az első évadnak, amire a kezdetekben nem is számítottam.

A szuperhőssé válás kezdeti időszaka mindig is kísérletezéssel, akadályokkal és bukással övezett, de mikor láthattunk utoljára annyira porba tipró kiindulást, mint amiben Mark Grayson-nek (Steven Yeun) lehetett része?

The Boys-hoz hasonlóan az Invincible-nek is fontos része a műfaj kvázi kiparodizálása, viszont Robert Kirkman alkotásának első évadjában a hagyományos szuperhős kaland is jócskán szerepet kapott. S hiába néhol klasszikus hősködés került a középpontba, legtöbb esetben kaptunk több olyan, sok esetben csak nagyon apró csavart, ami képes volt új színből megvilágítani az eseményeket.

Ezeknek a kifejtéséhez viszont mindenképp muszáj spoileres territóriumba mennem a tovább mögött, mert lehetetlen az évadról beszélni a történtek kitárgyalása nélkül. Pilotírásomba már felvázoltam az alapokat, úgyhogy, aki még nem látta a sorozatott, az Itt érdeklődhet, többieknek meg úgy is csak forró kása kerülgetése lenne a homályos körbeírogatás.

Ahogy az már a kezdésben is kitűnt, az évadnak központi eleme volt Mark, és apja Nolan (J.K. Simmons) konfliktusoktól övezett, ámde szeretetteljes köteléke. A szépen felépített rejtély Omni-Man valódi motivációjával és mivoltával kapcsolatban még a legapróbb mozzanatoknak is képes volt hatalmas súlyt adni, hiszen már az első résztől lehetett tudni, hogy valami nagy leleplezésben lesz részünk.

S annak ellenére, hogy a Viltrumite-ok kolonizációs hozzáállása és terve annyira nem volt nagy meglepetés, az apa-fiú kapcsolatnak hála konkrétan gyomorgörccsel néztem az évadzárót. A két főszereplő összecsapása sok klasszikus, látványos szuperhőspárbajt megidézett, ezúttal viszont nem sajnálva a „mellékes veszteségek” kihangsúlyozását.

Animálva is nehéz volt nézni a temérdek civil kegyetlen kivégzését, így a rajzolt stílusnak még inkább hálás tudok lenni. Élőszereplősben valószínűleg vissza kellett volna venniük a pusztulásból, nem csak pénzbeli keretek, de jóízlés határainak átlépése miatt is. The Boys-ban is láttunk már hasonlókat, de koránt sem ilyen mértékben, s még megrajzolva is nehéz volt nézni a történteket.

S nem csak az emberi testrészek és vérözön miatt, hanem hogy mindezt Mark-nak, a kicsit naiv, idealisztikus, s rendkívül jóindulatú hősnek kellett elszenvednie. Szívszorító volt nézni, ahogy apja újra meg újra nem csak szó szerint földbe döngölte, de szembesítette a felvázolt helyzet súlyosságával. A romokba dőlő épület tartásának hiábavalósága, vagy a metró, s annak utasainak keresztülmetszése Mark testével a látvány, s lelki tartalom miatt is nehezen volt nézhető.

Kettejük párbeszéde megidézett klasszikus „gonosz monológokat”, de a kapcsolatuk miatt ezúttal koránt sem érződött erőltetettnek Omni-man türelme. Hisz akárhogy is próbálta leplezni saját maga előtt is, a 8 rész során egyértelművé vált, hogy érez valamit fia iránt. Tragikus, első, s könnyen meglehet nem is utolsó összecsapásuk, ideológiájuk ütköztetése súlyosra, drámaira, s rendkívül érzékenyre sikeredett.

Nagyon sok múlott az évadzáró kvázi első 20 percén, hiszen erre épített az egész évad és, ha félresiklik, könnyen mehetett volna süllyesztőbe az egész sorozat. Hiszen hiába érdekes a nagy világfenyegető rejtély, azért már eleget láttunk ahhoz a műfajban, hogy ellegyinthessünk mellette. Még ha egy olyan, konvenciókkal szembemenő alkotásról is van szó, mint az Invincible. Az érzelmi töltet miatt viszont nagyon is maradandóra sikeredett a befejezés.

A harcot követő több, mint 20 perc pedig remek feldolgozó, s előre tekintő lezárásnak sikeredett, biztosítva, hogy lesz még izgalmas kalandokban részünk a már berendelt 2-3. évadban is. Szerencsére, pedig nem csak a 8. rész, de az oda vezető út is közel kiválóra sikeredett. A 4. epizód kicsit mélypont volt számomra, viszont azt ismételten kifejezetten emlékezetes epizódok követték.

Az „utcai, barátságos szomszédságos” 5. rész kiszámítható utat járt be, de olyan erős befejezést produkált, amit tátott szájjal néztem. A 6. már elkezdte Mark-ot megtörni, míg a 7. elejétől a végéig tömény izgalom volt, realizálva, hogy a végső leszámolás közeledik. Mindezek, s a már kitárgyalt nyitánynak az érdeme koránt sem elhanyagolható, hisz ahogy felvezették a befejezést, annak érezhető súlya is az előzményeken múlott.

Bevezetett mellékszálak is szinte egytől-egyig működtek. A Teen Team tartogatott talán a legtöbb olyan apró csavart, amire nem számítottam, vagy vágytam, de elégedetten nézhettem. Monster Girl (Grey Griffin) képessége már maga nemében érdekesre sikeredett, míg a Robot (Zachary Quinto) háttérben való ténykedése képes volt egyedi történetet elmondani. Személyes kedvencem volt még Atom Eve (Gillian Jacobs) önkeresése, egy kellemes, s végkifejletében viszonylag pozitív szállal szolgáltatva.

Történt itt még sok minden, de most már csak azt a néhány negatívumot emelném ki, amik számomra nagyon kicsit lehúzták a sorozatot. Mark magánéleti huzavonája nagyrészt nem volt túl érdekes, főleg, mert már első résztől éreztették a készítők, hogy itt sokkal nagyobb dolgokról van szó, mint az elsőre tűnik. Ezt a történeten belüli súlybéli különbséget főszereplőnk és Amber (Zazie Beetz) kapcsolata szenvedte meg leginkább.

A tinikori románc inkább volt unalmas, mint kellemes, s Mark karakterizációja mentén sem igen volt képes sok újat nyújtani. S az sem segített sokat, hogy Amber a végére erősen Breaking Bad-es Skyler-es vonásokat kezdett el felvenni, nem túlságosan segítve az amúgy is hátrányos helyzetét fő konkurensével, Atom Eve-vel szemben.

Ehhez hasonlóan Debbie Grayson (Sandra Oh) kutakodása sem volt kifejezetten jó szál, s ahogy a végére is nyilvánvalóvá vált, szinte minden vele töltött pillanat elenyésző fontosságú volt. Az ehhez hasonló, néholi kötelező körök ellenére viszont áthatóan pazar első évadban lehetett részünk.

Látványban, harcokban nem lehetett panaszunk, s a zene is kifejezetten stílusosra sikeredett legtöbbször. Tényleg csak egy-két alkalommal voltak olyan animációk, effektek, amik nem a legjobbra sikeredtek, de általánosan igényes megjelenítést szállítottak a készítők.

Összességében tehát egy ütős, szuperhősmítoszt nem feje tetejére állító, de átformáló első évadot produkált az Invincible, ami egyszerre volt képes megtartani a műfaj erősségeit, és alakítani annak gyengeségein. Néhol a lendület alábbhagyott, s az áthidaló szál súlyossága a kevésbé fontos történteket túlságosan is elnyomta. Ennek ellenére egy nagyon ígéretes sorozatnak nézünk elébe, ami képes volt az első fejezetét hatásosan és emlékezetesen elmesélni.

Kíváncsi vagyok, hogy a központi rejtély felfedése után miben lehet majd részünk, de bizakodásra bőven van ok. Annyi kérésem lenne, hogy a képregényes spoilerek ismételten kerülve legyenek a kommentekben, mert hozzám hasonlóan többen vannak még, akik nem olvasták az alapanyagot.

10 hozzászólás Ne habozz!

Zs… - 2021. 04. 30. 23:06

Annyira brutálisan jó volt ez az első évad, hogy az valami eszméletlen. A sok marvel film-sorozat mellett igazán üdítően hatott ez a sorozat, ami tényleg nem finomkodik, hanem mégha animált módon is de megmutatja a tényleges szuperhősködés brutalitását és következményeit. Örülök neki nagyon, hogy egyszerre berendelték a második és harmadik évadot. Remélem tartják a szintet bár nem hiszem, hogy ne tudnák. Van itt még bőven potenciál.

Csanád - 2021. 05. 01. 01:35

ami nagyon tetszett az a brutális vérengzés, öntörvényű brutalítás. már nagyon hiányzott valami hasonló.

különben kicsit szétszórtnak éreztem. túl kevés a nyolc rész ahhoz, hogy gyengébb epizódok is beleférjenek. teljesen érthető, hogy elindítják a storyline-okat, de amíg az 5. epizód nem lóg ki az évadból, addig a 4. és 6. epizódokat lehetett volna sokkal markánsabban a mellékszereplők építgetésére használni, ahelyett, hogy mark teljesen egyértelmű szerencsétlenségét sulykolják tovább. (a “tiniszerelmesdi” tényleg nagyon gagyi)

remélem a következő évadok sokkal feszesebbek és határozottabbak lesznek ebből a szempontból. az apró kellemetlenségek ellenére, engem abszolút megvettek, várom az új évadot.

Mate4182 - 2021. 05. 01. 08:51

Elkepesztoen jol sikerult szerintem az evad.
Mar az elso resz zarasakor lehetett tudni hogy kemeny lesz, de a finale-s henteles (metro, pilots, epulet) meg ratett par lapattal
Nagyon reg vartam ennyire masodik evadot mint most ennel…

Az egyetlen negativum szamomra pedig a baratnos volt.
(Amikor kozolte hogy tudja hogy Mark szuperhos, de akkoris durcazik amiert neha szo nelkul eltunik, akkor dontottem el hogy en ezt a karaktert nem kedvelem :D)

Eros 9/10

JKJ - 2021. 05. 01. 11:07

Ha nincs a meglepően részletes brutalitás, akkor igencsak gyenge lábakon állna a sorozat. A rosszfiúk kb. a Tini Nindzsa Teknőcök szintjén vannak. Az sem volt megmegyarázva, hogy Ominman miért pont most, 20 év után látta eljönni az időt, hogy megölje a csapattagokat. Gondolom nem véletlenül hasonlíta mögötte lévő gondolatvilág a J.J. Abrams féle mistery box világépítési módszerre.

Sajnos erre utal a kifejezetten gyenge befejezés is. A főhős megmenekül, mert csak… Ja, hogy az apja épp a fia kivégzése előtt visszaemlékezett egy baseball meccsre. Akkor minden rendben… A karakterek és motivációik is nevetségesen felszínesek. Közben mélynek próbál mutatkozni, de csak első pillantásra az.

Részemről kihagyom a további évadokat. Kicsit sajnálom az eddig ráfordított időt, bár voltak kifejezetten érdekes részek. Összességében viszont nem elég jó.

4/10.

ninebad - 2021. 05. 01. 17:55

Én sem érzem túl erősnek, a kivitelezésen kifejezetten látszik, hogy olcsó. A történet so-so. Most hogy nem nagyon van más időtöltésnek jó.

Shyllard - 2021. 05. 01. 22:54

JKJ: nekem az Omni-manes 20 év várakozás egyértelműen fia felnövésére utalt, valahogy a döntése sem a baseball meccs miatt történt, az csak egy megerősítés volt. Számomra bőven kibontották kettejük kapcsolatát annyira az évadban, hogy érezzem azért kötődik az apa a fiához. Nekem pont emiatt is volt annyira ütős a sorozat első évadja.

Mate4182 - 2021. 05. 02. 09:53

Nem vedeni akarom a kivitelezest, de konkretan ugy nez ki vegig mintha eletre keltek volna a kepregenyoldalak.
Ettol fuggetlenul lehet olcso, de huek maradtak a kepregenyhez es ez szerintem klassz dolog

Yata - 2021. 05. 02. 18:21

JKJ, szerintem pont megmagyarázta a sorozat magát, arra gondolok, hogy mire várt Omni-Man, hiszen elég jól leírta/elmondta a fiának, hogy mennyire sokáig élnek (számomra a legkeményebb mondat is itt hangzik el az egész évadban… “Mi marad neked 500 év múlva?”), Omni-Man szempontjából az a 20 év, egy pillanat volt csupán, lehet “véletlen” volt a fia, de én úgy gondolom, hogy várt és kíváncsi lett, hogy ember marad e vagy sem és az egész katalizátor a fia mondjuk úgy, átváltozása volt.

A képregényt nem olvastam, ellenben ahogy tudom megjelenik majd talán itthon is – kíváncsi vagyok arra is.

Azonban szerintem összességében egy eléggé üdítő színfolt és valahol eléggé bátor lépes volt ez a formátum, bár lehet picit elfogult vagyok, mert szeretem a rajzolt világokat, sokkal több teret enged a fantáziának minden oldalról, mint az “élőszereplős” sorozatok. Pár negatív rész van benne, de minden sorozatnak felkell nőnie az éved végére és szerintem itt több szempontból sikerült.

A mellékszálak is érdekesek, főleg, ha más más életkorban / szemmel / nemmel nézi az ember… gondolok itt arra akár ahogy, Debbie Grayson végig hallgatta az egész monológot.

Diapolo - 2021. 05. 04. 15:26

Majdnem kihagytam, de a lelkes kommentek, a pozitív pilotkritika rávettek, hogy belekezdjek, és hát…

Szerintem egészen fantasztikus volt! Tényleg nem erre számítottam, de a kivitelezés szerintem remek volt történet és képi világ szempontjából, nem gagyi animáció lett. Tényleg biztos vagyok abban, hogy a klasszikus Marvel-DC vonal mára már halott, és csak a merész vállalkozások mennek bármire is ebben a műfajban, annyira ki van filézve már, legalábbis, számomra.

Mark kapcsán egyébként folyamatosan ellenérzéseim voltak, hol sajnáltam, hol olyan szerencsétlennek tűnt, hogy csak csóváltam a fejem. Omni Man a kegyetlenségek ellenére is egy erős, rendíthetetlen hősként maradt meg minden gonoszsága után, nem tudom, hogy erre miképp volt képes. :)

De bírtam Atom Eve-t is, illetve Cecil és Debbie is jó volt, nekem csak az Amberes szál nem jött be, tényleg nem sok funkcióját éreztem, és csak vitte az értékes játékidőt.

Ez a fajta véres képi világ, a brutalitás, de mégis valahol érzelemdús történetek nagyon ritkák, és szerintem ezért is tetszett ennyire, mert mert tökös lenni, nem elfordítani a “kamerát”. Biztosan ott leszek a folytatásnál, 8/10-zel búcsúztatom ezt az évadot, és csak így tovább!

Acheron - 2021. 07. 07. 11:20

Aki a látványbéli ‘olcsóságot’ mondaná mint negatívum. Ne felejtsük el, hogy milyen nevek vannak ott a voice actor-ok között. Nem semmi, ha végig pörgetünk rajta. :D
Egyébként bennem fel sem merült. Szerintem tényleg olyan mintha a képregény lenne meganimálva.
Ahogy szóba került, hogy kicsit olyan, mint a The Boys, engem máris megnyert magának. Az első rész végén pedig meg is tartott a végéig. :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz