login |

The Pembrokeshire Murders – írta Bookworm

2021. 05. 03. 21:30 - Írta: vendegblogger

6 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, minisorozat,

Az angol ITV-n az év elején bemutatott The Pembrokeshire Murders valós eseményeken, a Pembrokeshire-gyilkosságokon alapuló, a true crime bűnügyi minisorozat Steve Wilkins és Jonathan Hill könyve, a Catching the Bullseye Killer alapján készült el, és ahogy látom, winnie januári újonc toplistáján is elég előkelő helyezést ért el.

A történet szerint 1985 telén és 1989 nyarán egy ismeretlen személy puskával kettős gyilkosságot követett el a walesi Pembrokeshire-ben. Az első gyilkosság áldozatai helyi lakosok voltak, egy testvérpár, Richard és Helen Thomas. A második esetben pedig turistákat öltek meg, egy házaspárt, Peter és Gwenda Dixont. Mindkét bűncselekményt alaposan kivizsgálták, de senkit ellen nem emeltek vádat.

2006-ban egy bizonyos Steve Wilkins, a a Scotland Yard kötelékében töltött ideje után hazatért Wales-be, ahol rendőrfőnökként kezd el dolgozni egy kisvárosban. Újszerű törvényszéki módszerek révén egyre több régi ügyet, döglött aktát sikerül megoldani országszerte, ezért úgy dönt, hogy összeállít egy csapatot, és újból kivizsgálja a 80-as évek két kettős gyilkosságát.

Wilins tudja, hogy a gyilkosságok eredeti nyomozásának számos tárgyi bizonyítéka még mindig a bűnügyi raktárban van, és ezek közül reményei szerint egy – talán több – DNS-találatot eredményez, melynek következményeképp megoldódhat az ügy. Arról nem is beszélve, hogy úgy véli, hogy mind a négy gyilkosságért egy ember volt a felelős: John William Cooper nevű helyi férfi, aki éppen a sorozatos betörések és rablások vádjával börtönben tölti kiszabott büntetését.

There is no greater responsibility or duty placed on a human being than to investigate the circumstances of the death of another human being. Quite the job description, eh?

Az esetben nyomozókat viszont aggodalommal tölti el, hogy Cooper hamarosan feltételes szabadlábon lesz, mivel véleményük szerint kiszabadulása esetén újból gyilkolhat. Így hát megkezdődik a versenyfutás az idővel, hogy megtalálják az igazságügyi bizonyítékokat a szabadlábra helyezés előtt.

A 3 részes mini kiválóan szállítja a brit bűnügyi sorozatok megszokott hangulatát és képi világát. Magát a sorozatot az I’ll Be Gone in The Dark című dokuszériához tudnám hasonlítani, abból a szempontból, hogy egyrészt annál a bűnügynél is a modernkori technológiának köszönhetően oldódott meg az eset, másrészt pedig itt is a drámai emberi sorstörténeteken van a hangsúly. A tettes ugyanis nem csak az áldozatok és családjainak életét nyomorította meg, hanem a saját családjáét.

A sorozatból kiemelkedik a két főszereplő alakítása: Luke Evans és Keith Allen parádés. Egyetlen negatívumként a sorozat hossza hozható fel, szerintem 2 epizódban, azaz egy 2 órás filmként feszesebb cselekményvezetéssel még élvezetesebb lehetett volna ez a true crime történet. Részemről azért a 7/10 így is jár rá.

6 hozzászólás Ne habozz!

Shannen - 2021. 05. 04. 09:23

Nálam az első rész után kasza volt, pedig az ilyen rővid dolgokat azért ha nem túl rosszak, mindig végignézem.

Itt sem arról volt szó, hogy rossz volt a kezdés, hanem hogy olyan semmilyen volt, mindenféle szempontból ezerszer láttuk már ezt, és semmiben nem emelkedett ki, se a színészek, se az írás, se a fényképezés terén.

Szóval egynek lehet elmegy, de nekem nem volt időm, hogy ennyire minimális lelkesedéssel azt a plusz két órát is rászánjam.

todie - 2021. 05. 04. 09:38

Shannen-nel ertek egyet: a semmilyen a legjobb jelzo erre a sorozatra.

winnie - 2021. 05. 04. 09:45

nem egy true crime-nál éreztem ilyet, amit írsz, és talán rá is mutattam kritikában (talán a Des finálés írásában?), csak ugye mindig olyan furának érzem azt, hogy “sokszor láttuk”, hiszen mégiscsak megtörtént. persze lehet azzal érvelni, hogy ha nem tudnak hozzáenni, akkor ne válasszák ezt az esetet, de ugye mindig kérdés a készítői szándék, hogy mi mozgatja őket.

nekem egyébként nagyon bejött:)

Shannen - 2021. 05. 04. 10:14

Persze, ez igaz, hogy egy true crime-nál nehezen lehet azt számonkérni, hogy pl miért nem érdekesebb, de azért azt is láttuk sokszor, hogy ha ügyesek készítők, akkor hozzá tudnak tenni valami pluszt, vagy a megközelítés tekintetében vagy a színészválasztással. Pl. ha már a Des-t említed, azt pont ez a két dolog tette emlékezetessé.

Luke Evans-t is elnézegetem, nincs vele baj, de itt pl lehet egy karakteresebb nyomozóval máris érdekesebb lett volna a sztori.

Na mindegy, tényleg nem volt rossz, amit láttam belőle, csak elég jó se, hogy kitartsak. De aki szereti az ilyen true crime drámákat, annak mindenképp érdemes bepróbálnia.

sorozat/gyilkos - 2021. 05. 06. 16:25

Jaja, ez pont olyan, ahogy egy brit true crime sorozatot elképzelne az ember a 60 -as években. Rettentően tényszerű, precíz, egy milliméterrel nem voltak hajlandók több érzelmet, drámát beletenni, mint amit a források alapján kirajzolódott. Mindez megfejelve a klasszikus brit hűvös távolságtartással, és udvariassággal a valós szereplők felé. Az emberi karakterek itt legfeljebb pár mondatban, rettentően visszafogottan villannak meg. A legkeményebb érzelmi kitörés a a 3 rész során az volt, amikor a pasas elfordult a falnak a kihallgatás során. :D

Így aztán nem engedi be a nézőt sem a világába.

gromit - 2021. 05. 08. 10:49

Én nemzetközi forgalmazásból valóban 2-epizódos változatban láttam :) de vszleg nem volt megvágva, csak átszerkesztve, 2×70 percbe.

Simán végignéztem, mert érdekelt. A precizitást is tudom díjazni, hogy min múlhat egy nyomozás sikere, de egyetértek, hogy ez csak jó volt, de nem kiemelkedő.

(Tervezek írni pár angol és európai true crime-ról, ami ennél jobban bejött.)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz